Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.141/2010/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda (……………………) által képviselt …………………….. felperesnek az Orosz V. Ügyvédi Iroda ………………… által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) alperes ellen piacfelügyeleti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- évi január hó
- napján kelt 19.K.32.535/2009/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen
- évi június hó
- napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (azaz harmincezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 36 000 (azaz harminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a ............................ gazdasági igazgatója és igazgatósági tagja. A ............................ igazgatósági tagjait, vezérigazgatóját, és gazdasági igazgatóját összesen 420.000 db - fejenként 84.000 db - saját részvényre illette meg vételi opció. Az opció gyakorlás feltétele
- januárjában teljesült. Mivel a ............................-nek érdekében állt a társaság által birtokolt
- szeptemberi és decemberi lejáratú, határidős saját részvényvételi pozíciókat, fizikai leszállítással zárni, a saját részvény megszerzésére vonatkozó jogszabályi korlátozásra (maximum 10%) tekintettel elhatározták a vezetői opciók mielőbbi elszámolását. A felperes az opciók lehívása, valamint a korábban már birtokolt 3 000 db részvény eladása és a tőkeáttétel miatt határidős piacon történő visszavétele mellett döntött. A lebonyolítás érdekében
- július 19-én a ............................-vel (a továbbiakban: ............................) értékpapír ügyfélszámla és értékpapír letétszámla vezetésére-, valamint tőzsdei szabványosítók származékos ügyletekre vonatkozó bizományosi keretszerződést kötött. A kölcsönszerződés igénybevételi lehetősége megszűnésének időpontja
- augusztus 30-a volt. A ............................nál
- augusztus közepén indult meg a vagyonértékelés, részben a nyilvánosság előtt is, részben csak az igazgatóság előtt ismert adatok alapján a felperes és ............................ irányításával. A számítások
- augusztus 19-ei, a későbbiekben már nem módosított adata szerint az egy részvényre jutó nettó vagyon 4.655 forint. A felperes
- augusztus 23-án írta alá a ............................nál azon okiratokat, melynek alapján augusztus 24-én lebonyolították a tranzakciót. A ............................ és a felperes
- augusztus 24-én hivatalos tájékoztatást tett közzé a következőkkel: „
- augusztus 24-én ............................ 84.000 db törzsrészvény opció elszámolását kezdeményezte a ............................-nél működő vezetői részvényopciós program keretében, továbbá ugyanezen a napon a BÉT-en a ............................ közreműködésével 87.000 db ............................ részvényt értékesített 3.265 forintos átlagáron. A tranzakciót követően ............................ nem rendelkezik ............................ részvénnyel. Ugyan ezen a napon ............................ 87.000 db ............................ részvénynek megfelelő határidős vételi kontraktust nyitott
- decemberi határidőre 3.361 forintos átlagáron”. A vagyonértékelésről
- augusztus 29-ére hívták össze a sajtótájékoztatót, de a vagyonértékelés eredményét - mely szerint a ............................ egy részvényre jutó vagyonát 4.500-4.700 forint közötti értékre becsülik -, már
- augusztus 28-án, a tőzsde zárást követően közzétették. A részvények árfolyama a
- augusztus 28ai záróárhoz képest egy nap alatt 8,2%-kal, 3.500 forintra emelkedett, miközben a BUX Index csak 0,5%-kal nőtt. Az alperes értékelése szerint a felperes a Tpt. 201.§
(2)bekezdés a/ pontja szerint a ............................-nél bennfentes személynek minősül. A vagyonbecslés eredménye lényeges, az árfolyam befolyásolására alkalmas, a Tpt. 201.§
(3)bekezdés a/ pontja szerinti bennfentes információ. A részvénytranzakcióra vonatkozó konkrét ügyleti megbízást a felperes bennfentes információ birtokában adta, miközben a keretszerződés alapján
- augusztus 30-ig lett volna módja a lebonyolításra. Alperes értékelése szerint az ügylet bennfentes kereskedelmet valósított meg, és ezért a
- február 9-én kelt III/PB-B-4/
- számú határozatával felperest 3.000.000 forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a bírság összegének a törvényi felső harmadhoz közeli értékben történő megállapítása során figyelembe vette, hogy a felperestől, mint tőkepiaci gyakorlattal és szaktudással rendelkező személytől elvárható lett volna, hogy a számára egyébként nyitva álló bennfentes információ birtokolásával nem érintett időszakban végezze a pénzügyi eszköz vonatkozásában a tőzsdei műveleteket. Értékelte, hogy a felperes ugyan már korábban elkezdte a tranzakció lebonyolítását, de a konkrét megbízást már a bennfentes információ birtokában adta. Ezért a bírság összegét a cselekmény tőkepiaci súlyának és hatásának, valamint az eset összes körülményének együttes mérlegelésével, a Tpt. 406.§
(4)bekezdésben leírt összeghatár figyelembevételével állapította meg az alperes. A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte jogsértés hiányában, másodlagosan a bírság összegének mérséklését indítványozta. Bizonyítási indítványa a ............................ igazgatójának, ............................nek a meghallgatására, és a ............................
- szeptember 21-én készült véleményének (a továbbiakban: Vélemény) az értékelésére irányult. A Vélemény szerint, amennyiben a felperes fel kívánta volna használni a bennfentes információt, akkor az ismert paraméterek mellett ( ingyenes opció, rögzített - a promt ártól független - lehívási ár, határidős vételi pozíció nyitása, finanszírozási igény), racionális piaci magatartás esetén, az opció gyakorlására csak a vagyonértékelés közzététele (és az árfolyama emelkedés bekövetkezése) után került volna sor. Az elsőfokú bíróság a 19.K.31.259/
- számú peres eljárásban elutasította a felperes keresetlevelét, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.27.119/2009/
- számú végzésével eljárási hiba miatt hatályon kívül helyezett és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A per újabb tárgyalása során a felperes fenntartotta keresetét. Hivatkozott továbbá az Európai Bíróság gyakorlatára, csatolta a C-45/
- ügyben keletkezett ítéletet. A tárgyalás berekesztése előtt, a
- sorszámú jegyzőkönyvben foglaltak szerint úgy nyilatkozott, hogy „elsődlegesen kérem, hogy a bíróság hozzon ítéletet és ebben az ítéletben a szakvéleményben foglaltakat vegye figyelembe, másodlagosan kérem, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül az alperes határozatát új eljárás elrendelése nélkül. Amennyiben a bíróság azt szükségesnek találja, úgy új eljárás elrendelésével azért, hogy az új eljárásban az ellenbizonyításunknak eleget tudjunk tenni. Harmadlagosan pedig, kérem, hogy a bíróság rendeljen ki igazságügyi szakértőt.”. A per újabb tárgyalása során a felperes kérte a
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv kijavítását, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Az újabb határozatban az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság elméleti okfejtést rögzített a tőkepiac zavartalan működésének, a folyamatok átláthatóságának biztosításával összefüggésben. Ezt követően, hivatkozással a Tpt. 201.§
(1)bekezdés a/ pontjára, valamint a
(2)bekezdés a/ pontjára megállapította, hogy a felperes a ............................-nél bennfentes személy, és a vagyonbecslés eredménye 2006. augusztus 24-én a Tpt. 201.§
(3)bekezdés a/ pontja alapján bennfentes információ volt. Az elsőfokú bíróság a Vélemény, a C-45/
- számú ítéletben foglaltakra tekintettel, a felhasználás körében értékelte, és a Vélemény figyelembe vételére tekintettel mellőzte a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát. Az értékelés során rögzítette, hogy kizárólag a Tpt. szerinti tényállási elemek vizsgálhatók: nem követelmény a vagyoni előny elérése, az ügylet gazdasági racionalitása, a vagyoni előny kizárólag a bírság mértékének meghatározása során vehető figyelembe. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem volt azon piaci információk birtokában, amit a Vélemény elkészítői viszont már tudtak, így nem tudta kalkulálni, hogy a vagyonértékelés nyilvánosságra hozatala előtt-, vagy után kötött ügyletekkel tud-e nagyobb hasznot realizálni. A felperes
- augusztus 24-én lebonyolított részvénytranzakciója tiltott piaci magatartásnak, a Tpt. 201.§
(1)bekezdés a/ pontja szerinti bennfentes kereskedelemnek minősül. A továbbiakban az elsőfokú bíróság elemezte, majd rögzítette, hogy a felperes esetében a Tpt. 203.§
(1)bekezdés a/ pontja nem alkalmazható. A felperes a ............................
- július 19-én szabványosított származékos ügyletekre irányuló bizományosi keretszerződést kötött, amely keret megállapodásnak minősül, a konkrét tartalmát a megbízói utasítások töltik ki, ezen megbízási utasításokra pedig csak
- augusztus 23-án került sor. Rögzítette, hogy a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló 2003/6/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) szerint sem valósult meg a mentesülés feltétele. Az ügylet nem tartozik a Tpt. 203.§
(1)bekezdés a/ pontjának hatálya alá. A bírság tekintetében megállapította, hogy az alkalmazása helytálló volt, az alperes megindokolta, hogy mely szempontokat vette figyelembe és mérlegelt a bírság kiszabásakor és összegének megállapításakor. A határozat a Pp. 339/B.§ alapján is jogszerű. Mivel a bennfentes kereskedelem megállapítása szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a tőzsdei ügylet lebonyolítása racionális piaci magatartásnak minősült-e, így ezen körülmény a bírság összegének megállapítását sem befolyásolta. Ugyancsak nem befolyásolta a bírság mértékét a Tpt. 406.§
(1)bekezdés okán értékelendő, tilalmazott ügylettel előírt vagyoni előny, mert ezt a körülményt az alperes nem vonta az értékelés körébe. Alperes ismertette az értékelés szempontjait, a felperes pedig nem jelölt meg olyan új tényt, amelynek alapján a mérlegelés jogszerűtlen lenne. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a kereseti kérelem szerinti megváltoztatását kérte, mivel álláspontja szerint hiányoznak lényeges tényállási elemek. Lényeges, hogy az ügylet előkészítésekor a vagyonbecslésnek még a gondolata sem merült fel, az ügyletkötés időpontja pedig, kizárólag a ............................ múlt. Megismételte a tanúbizonyítási indítványát ............................ meghallgatására vonatkozóan. Vitatta, hogy 2006. augusztus 24-én a felperes a bennfentes információt felhasználta volna. Az elsőfokú bíróság a Tpt. 201.§
(1)bekezdés a/ pontjának valós értelmével szemben, amely a bennfentes információ felhasználását fogalmazza meg, a bennfentes információ birtokolásának tényét tekintette releváns tényezőnek. Ezért aztán nem vizsgálta, hogy a felperes a feltételezetten rendelkezésére álló bennfentes információt felhasználta-e, illetőleg, hogy az ügyletkötés objektíven alkalmas volt-e a bennfentes információval járó előny kiaknázására. A C-45/
- bírósági ítéletből megállapítható, hogy külön-külön vizsgálandó a bennfentes információ birtoklása, és felhasználása. Természetesen gyakran egybeesnek, azonban az eljárás alá vont félnek meg kell adni a lehetőséget annak bizonyítására, hogy ugyan birtokában volt a bennfentes információnak, azt még sem használata fel. A bennfentes információ fel nem használását bizonyítja a Vélemény is: amennyiben a felperes az előzetesen rendelkezésre álló információk alapján nem tudhatta, hogy az információ közzététele után hogyan fog alakulni az árfolyam, és emiatt nem tudta a haszon alakulását, akkor miként tudta volna az ügyletkötés során felhasználni az információt. Egyértelmű, hogy a felperes nem a társasági vagyonértékelés eredményére, mint bennfentes információra tekintettel és nem annak felhasználásával járt el
- augusztus 24-e tranzakció során. Hangsúlyozta, hogy a C-45/
- ítélet alapján a védelemhez való jogot, különösen a bennfentes információ felhasználáshoz fűződő vélelem megdöntésének a jogát, tiszteletben kell tartani. Újólag hivatkozott arra, hogy esetében a Tpt. 203.§
(1)bekezdés a/ pontja szerinti körülmény áll fenn, amely kizárja a bennfentes kereskedelem megállapíthatóságát. Az elsőfokú ítélet kapcsán kifogásolta, hogy érthetetlen, hogy az milyen jog értelmezési elv szerint vél egy garanciális jelentőségű a hatóság általi szankció alkalmazás lehetőségét korlátozó törvényi tényállást megszorítóan értelmezni, érthetetlenek azok a többlettényállási elemek, amelyeket megfogalmaz, és érthetetlen, hogy az elsőfokú bíróság miért nem tartotta szükségesnek annak vizsgálatát, hogy a perbeli esetben a többlettényállási elemek megvalósultak-e, illetve miért utasította el a kapcsolódó bizonyítási indítványt. A bírság tekintetében fenntartotta azon álláspontját, hogy annak mértéke eltúlzott és kellően meg nem indokolt volt. Az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértéseként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem a valóságnak megfelelően jegyzőkönyvezte a kereseti kérelmet, és alaptalanul utasította el a felperesnek a 3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv kijavítására irányuló kérelmét. Ez azt eredményezte, hogy a felperesnek a Vélemény figyelembevételére vonatkozó kérelmét az elsőfokú bíróság, mint kereseti kérelmet jegyzőkönyvezte, továbbá azt, hogy jogellenesen mellőzte a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes tudott a bennfentes információról, és az információ ismereteinek hiányára vonatkozó ellenbizonyítást nem ajánlott fel. A birtoklásfelhasználás kérdéskör kapcsán előadta, hogy arra vonatozóan az Irányelv egyértelmű iránymutatást ad, mivel a felhasználás tudati kategória, és az ügylet tényével megvalósul. A Tpt. 203.§
(1)bekezdés a/ pontjához kapcsolódóan hangsúlyozta, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli opciók lehívása, annak bennfentes időszakra időzítése oly módon volt teljesen független a bennfentes információ birtokolásától, hogy az minden elemében (ideértve természetesen a lehívás időpontját is) korábbi megállapodás alapján eleve determinált volt, és arra a felperesnek ráhatása ne lett volna. A Vélemény, mint erre már többször hivatkozott, a felperes előadásaként vehető figyelembe, és a véleményben foglalt matematikai összefüggések a per tárgyi jogkérdésének eldöntését nem befolyásolják. A bírság tekintetében pedig indokát adta a határozatban annak, hogy miért és milyen szempontok alapján lett kiszabva. Álláspontja szerint a felperes kereseti kérelmének rögzítése során az elsőfokú bíróság nem követett el hibát. Valójában a felperes tekinti az ítéletre vonatkozó igényt, a petíciót és a bizonyítási indítványt egymáshoz képest vagylagos intézményeknek. A felperes fellebbezése nem alapos. A ............................ vezérigazgatóját és igazgatósági tagját, ............................t az alperes III/PB-B-5/2007. számú határozatával kötelezte felügyeleti bírság megfizetésére, szintén bennfentes kereskedelem miatt. Keresetét az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.045/2010/8.számú ítéletével helybenhagyott 19.K.32.534/2009/3. számú ítéletével elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 252.§-a
(2)bekezdését és
(3)bekezdését alkalmazva elsőzör azt vizsgálta, sérültek-e az elsőfokú eljárás lényeges szabályai. A felperes fellebbezésében a kereseti kérelem hibás rögzítésére hivatkozott. A Pp. 339.§
(1)és
(2)bekezdésének öszevetése, valamint a Legfelsőbb Bíróság KK. 34. számú állásfoglalása folytán az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság mind a felperes kereseti kérelmét, mind bizonyítási indítványait megfelelően rögzítette, azok sorrendisége és egymáshoz való viszonya érthető. Fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla sem hivatalból, sem kérelemre nem érzékelt az elsőfokú bíróság által elkövetett, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a per újabb tárgyalását, újabb határozat hozatalát indokolttá tevő eljárási hibát. Az ítéletnek Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése szerinti esetleges megváltoztatáshoz szükséges adatok pedig rendelkezésre állnak. Ezért a másodfokú bíróság a felperes fellebbezését érdemben bírálta el. Az alapul szolgáló tényállás alapján a másodfokú bíróság rögzíti - és a továbbiakban nem elemzi -, hogy a felperes a Tpt. 201.§
(2)bekezdés a/ pontja szerint bennfentes személy, a ............................ vagyonbecslésének eredménye pedig 2006. augusztus 19-ei kidolgozás és az augusztus 28-ai közzététel között a Tpt. 201.§
(3)bekezdés a/ pontja szerinti bennfentes információ. A továbbiakban a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a Tpt. 201.§
(1)bekezdés a/ pontjának alkalmazása során mennyiben válaszható szét és értékelhető különkülön a bennfentes információ birtoklása és felhasználása. A Tpt. 201.§
(1)bekezdés a/ pontja szerint bennfentes kereskedelem a bennfentes személy által bennfentes információ felhasználásával a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre közvetlen vagy közvetett módon ügylet kötése, illetőleg ügylet kötésére adott megbízás. Tekintettel arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla értékelése szerint a Tpt. megfelelően ültette át az Irányelvet, nem látta akadályát annak, hogy a felperes által hivatkozott C-45/
- számú ítéletet közvetlenül a Tpt-re vonatkoztatva vizsgálja. Az abban foglaltakkal teljes mértékben egyetértve emeli ki az ítélet
- pontját. Eszerint „A fentiekből következően az a körülmény, hogy ha valamely bennfentes információval rendelkező elsődleges bennfentes piaci ügyleteket hajt végre az említett információ által érintett pénzügyi eszközök vonatkozásában, egyben azt is jelenti, hogy e személy a 2003/6 irányelv
- cikkének
(1)bekezdése értelmében „ezeket az információkat felhasználja”, feltéve hogy a védelemhez való jogot és különösen a fenti vélelem megdöntésének jogát tiszteletben tartják”. Ennek alapján rögzíthető, hogy mivel a felperes az információk birtokában végrehajtotta az ügyletet, megvalósulhatott a bennfentes kereskedelem. Téves a felperesnek azon olvasata, mely szerint a C-45/
- bírósági ítéletből az állapítható meg, hogy külön-külön vizsgálandó a bennfentes információ birtoklása és felhasználása. A felhasználás fentiek szerinti meghatározása folytán nem kell bizonyítást lefolytatni azon fellebbezési kérdésben, hogy a felperes ugyan birtokában volt a bennfentes információnak, azt még sem használata fel az ügyletkötés során. A másodfokú bíróság itt vizsgálta, hogy a Véleményt értékelnie kellett-e az elsőfokú bíróságnak, illetve elvetését követően volt-e igazságügyi szakértő kirendelési kötelezettsége. Az Irányelv
- cikk
(1)bekezdése, és azzal összhangban a Tpt. 201.§
(1)bekezdés a/ pontja egyértelműen rögzíti, hogy a bennfentes információnak a felhasználása tiltott, és a felhasználás tényéhez nem kapcsol eredményt. A C45/08. számú ítélet az Irányelv értelmezésének útján sem fogalmaz meg ilyen követelményt. A bennfentes kereskedelemnek tehát nem ismérve a tényleges haszon realizálása: ezért nem releváns az erre irányuló bizonyítási indítvány. A védelemhez való jogra és a vélelem megdöntésének jogára vonatkozó követelményeket a másodfokú bíróság az Irányelv preambuluma
(18)bekezdése és a C-45/
- számú ítélet 55-
- pontjaiban foglaltakra tekintettel vizsgálta. Ezek alapján ugyanis a bennfentes kereskedelem megállapíthatóságának feltétele az, hogy a védelemhez való jog és a felhasználás vélelmének megdöntéséhez való jog érvényesülhessen. A másodfokú bíróság kiemeli az Irányelv célját, amely a bennfentes kereskedelem tilalmát a tőzsdei ügyletben résztvevő felek egyenlőségének biztosítása érdekében fogalmazza meg. Az ügyfél egyenlőség körébe beleértendő azon pénzpiaci szakemberek és a pénzpiac egyéb résztvevői speciális helyzetének az értékelése is, akik bennfentes információk birtokában kerülnek, de a tiltás az ő esetükben magának az általuk egyébként jogszerűen folytatott tevékenységnek a tilalmával járna. Megállapítható, hogy a védelem és vélelem megdöntésének lehetősége sem az Irányelvben, sem az ítéletben nem általában, hanem tevékenység függően jelenik meg. Az Irányelvnek - és a C-45/
- számú ítéletnek - a védelemhez- és a bennfentes kereskedelem vélelmének megdöntéséhez kapcsolódó elveit a Tpt. 203-204.§-a ültette át. A felperes maga is felhívta ezen szabályokat, hiszen mentesülését - a bennfentes kereskedelem megdöntésének vélelmét - a Tpt. 203.§
(1)bekezdésének a/ pontjára alapította: nem minősül bennfentes kereskedelemnek az az ügylet, amelyet a bennfentes információ birtokba jutásának időpontját megelőzően kötött megállapodás alapján teljesítenek. A felperes a bennfentes információ keletkezését -
- augusztus
- megelőzően a ............................kal csak keretszerződést kötött, az ügyletet már az információ birtokában realizálta. Ezen hivatkozással nem dönthető meg a bennfentes kereskedés vélelme. A keretszerződés keret jellege okán nem kellett meghallgatnia ............................t az elsőfokú bíróságnak. A fentiek alapján a másodfokú bíróság rögzíti, hogy a felperes
- augusztus 23án, az opciós ügyletre vonatkozó végleges szerződés megkötésekor és augusztus 24-én az ügylet realizálásakor, birtokában volt a bennfentes információnak. Tudta, hogy a bennfentes jelleg a számára a keretszerződés szerint nyitva álló határidőn belül megszűnik, a megszűnést követően is van lehetősége saját ügyletének lebonyolítására. Ennek ellenére megkötötte a ............................ részvényeire az ügyletet, bennfentesen kereskedett. A bírság tekintetében a felperes csak arra hivatkozott, hogy annak mértéke eltúlzott és kellően meg nem indokolt volt. A felperes részletes indokokat nem jelölt, így a másodfokú bíróság, a perben eddig tett nyilatkozatok körében vizsgálódott. Értékelése szerint a mérlegelés során hozott alperesi rendelkezést az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte, végső következtetésivel egyetért. Az alperesi szankció megfelelt a Tpt. 406.§
(1)bekezdés és a mérlegelés követelményeinek. Fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperest megillető másodfokú perköltségről a Pp.78.§-ának
(1)és
(2)bekezdésének megfelelően rendelkezett a Fővárosi Ítélőtábla, míg a sikertelenül fellebbező felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére. Budapest,
- évi június hó
- napján Dr. Rothermel Erika s.k. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva s.k. előadó bíró, Dr. Losonczy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: