DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.494/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Hajzer László ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Dózsa György u.
- II/
- szám) által képviselt felperes neve Korlátolt Felelősségű Társaság (felperes címe) felperesnek-, a Majorné Dr. Hargitai Kornélia jogtanácsos és Dr. Ivanov Krisztina (4400 Nyíregyháza, Vörösmarty tér
- szám) által képviselt alperes neve általános jogutódja, az ... (alperes címe) alperes ellen 6 792 845 Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- május
- napján kelt,
- G. 15-08040.187/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő marasztalási összeget 5 071 600 (Ötmillió-hetvenegyezer-hatszáz) Ft-ra, a perköltség összegét 612 000 (Hatszáztizenkettőezer) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 125 000 (Egyszázhuszonötezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A peres felek
- március
- napján finanszírozási szerződést kötöttek a ... nyilvántartási számú fogorvosi szolgálatra, amely
- január
- napjától a ...-i és a ...-i,
- május
- napjától pedig további ...-i fogorvosi szolgálattal bővült. A felperes által vállalt alapellátáshoz területi ellátási kötelezettség is tartozott, mely kötelezettségek teljesítése alapján a felperest fixösszegű díj és teljesítménydíj illette meg. A fixdíj jogszabályban meghatározott összegű havi díjazást jelent, míg a teljesítménydíj egy kihirdetett díj, vagy az adott hónapban jelentett teljesítménynek és a szakfeladatokra rendelkezésre álló havi irányzatnak a hányadosa szerinti díj volt. Az utóbbi díjazás megállapítása érdekében a felperes a szolgáltatásáról nyilvántartást vezetett, és adatot szolgáltatott az alperesnek, aki ennek alapján megállapította és utalványozta a kiszámított díjat. A felperes a fixdíjas elszámolást minden tárgyhónapban megkapta, míg a teljesítmény elszámolása utólagosan, 3 havonta történt. A felperes a jogviszonyok kezdetekor az első három hónapban a jogelődje teljesítménye alapján részesült teljesítménydíjazásban. Az alperes
- február
- napi hatállyal a jogviszonyt felmondással - ténylegesen rendkívüli felmondással - megszüntette. Az alperes a
- december,
- január és február havi teljesítménydíjakat sem a felperesnek, sem a felperes által ellátott fogorvoslati szolgálatokra utóbb megkötött finanszírozási szerződés szolgáltatóinak nem fizette ki, utóbbiak a teljesítménydíj kifizetésére vonatkozó igényt nem terjesztettek elő. A felperes a keresetében
- december hónapra 1 376 355 Ft,
- január hónapra 2 467 457 Ft, míg
- február hónapra 1 949 013 Ft, összesen 6 792 845 Ft és annak
- február
- napjától járó kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként a Ptk.
- §
(1)bekezdését, a 277-
- §-ait és a
- §-át jelölte meg. Módosított keresetében elsődlegesen a 43/
- (III.03.) Korm. rendelet, másodlagosan a Ptk. vállalkozási szerződésre irányadó szabályaira hivatkozott, harmadlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodás címén kérte az alperes fizetési kötelezettségének a megállapítását. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a peres felek között atipikus, ún. finanszírozási szerződés jött létre, és a vonatkozó anyagi és eljárási szabályok alapján a felperes annyi hónapnak megfelelő teljesítménydíjra jogosult ahány hónapig finanszírozási szerződésben állt az ...-ral, ennek a fizetési kötelezettségének pedig az alperes a jogviszony kezdetétől eleget tett. A speciális rendelkezések miatt sem a Ptk-nak a vállalkozási szerződésre, sem a jogalap nélküli gazdagodásra irányadó szabályai nem alkalmazhatóak. Kérte a felperes perköltségben történő marasztalását. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a
- november
- napján kelt,
- G. 15-07040.009/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Debreceni Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán hozott Gf. III. 30.341/2008/
- számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperest a felperes szerződéses jogviszonyának utolsó 3 hónapjára a teljesítménydíjazásra vonatkozóan elszámolási kötelezettség terheli, és elrendelte a követelés összegszerűségére nézve az elsőfokú eljárás folytatását. Az ítélőtábla a felperes oldalán 407 600 Ft feljegyzett eljárási illetéket állapított meg. Az ítélőtáblának az volt az álláspontja, hogy az egészségügyi szolgáltatások E-A-ból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/
- (III.03.) Korm. rendelet (R.) 6/C. §ának rendelkezései a perbeli esetben nem alkalmazhatóak. A finanszírozás szempontjából jelentősége van annak, hogy a felek szerződése az alperes rendkívüli felmondása következtében szűnt meg, emiatt nem teljesültek a rendelet 6/C. §
(5)bekezdés második fordulatában előírt feltételek. Speciális rendelkezés hiányában az alperest a jogviszony perbeli okból történő megszűnése folytán a Ptk. rendelkezései szerint elszámolási kötelezettség terheli a ténylegesen nyújtott szolgáltatás díjazásával kapcsolatban. A felperes pedig jogszerűen követelheti az utolsó három hónapra esedékes teljesítménydíjának összegét, melynek megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az első 3 havi teljesítménydíjak elszámolása megtörtént-e. A Debreceni Ítélőtábla közbenső ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához. A Legfelsőbb Bíróság a Pfv. 920.585/2009/
- számú közbenső ítéletével a Debreceni Ítélőtábla közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. A felperes az összegszerűség tekintetében folytatott, megismételt eljárás során arra hivatkozott, hogy az alapeljárásban az alperes részéről meghallgatott néhai tanú
- és tanú
- tanúk vallomása alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felek között az összegszerűség tekintetében vita nem volt, azaz a keresetében érvényesített teljesítménydíj a rendkívüli felmondást megelőző 3 hónapra vetített teljesítménydíj összegét jelenti, ezért utóbb az alperes nem vitathatja azt, kizárólag a teljesítményelőleg elszámolása körében van a bíróságnak vizsgálódási kötelezettsége. Az alperes a megismételt eljárásban a korábbi nyilatkozatait fenntartotta. Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 6 792 845 Ft-ot, valamint annak
- március
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű késedelmi kamatát, valamint 1 224 000 Ft elsőfokú perköltséget. Ítéletét azzal indokolta, hogy a Debreceni Ítélőtábla a közbenső ítéletével jogerősen döntött a felperes követelésének jogalapjáról, s miután a felek között az elszámolás tekintetében összegszerűséggel kapcsolatos vita nem volt, kötelezte az alperest a felperes keresetében érvényesített tőkeösszeg megfizetésére a Ptk.
- §
(2)bekezdésében meghatározottak szerint. E rendelkezés alapján a felmondás a szerződést megszünteti, és a szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg azzal, hogy a megszüntetés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amely az alperes kötelezettsége. Mivel az alperes a finanszírozási kötelem tekintetében gazdálkodó szervezetnek minősül, ezért a késedelmi kamatról a Ptk. 301. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. A Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint marasztalta az alperest a felperes költségeiben, melynek összegét a becsatolt ügyvédi megbízás alapján állapította meg azzal, hogy figyelemmel volt a Debreceni Ítélőtábla közbenső ítéletében meghatározott felperes oldalán megállapított költségre is. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását - elsődlegesen a felperes keresetének az elutasítását, másodlagosan a marasztalási összeg 1 712 200 Ft-tal történő leszállítását - kérte. Fellebbezése indokolásában kifejtette azt a véleményét, hogy a bíróságok nem látják át a finanszírozási szerződés jelentőségét és specialitását, amely atipikus jellege folytán nem azonosítható a vállalkozási szerződéssel, és ez okból a finanszírozásra nem a Ptk. szabályai, hanem az egészségügyi szolgáltatások egészségbiztosítási alapból történő részletes szabályairól szóló 43/
- (III.03.) Korm. rendelet rendelkezései az irányadóak. Ezen téves alapfeltevésből kiindulva az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a rendkívüli felmondást megelőző 3 hónapra járó teljesítménydíj a felperest illeti meg. Arra is hivatkozott, hogy az ... gyakorlata a magyarázata annak, hogy a finanszírozási rendszerben a szolgáltató annyi hónapnak megfelelő teljesítménydíjra jogosult, ahány hónapig finanszírozási szerződéses jogviszonyban állt az ...-pel. Ezt a jogalkalmazási gyakorlatot az ... írásban is lefektette több alkalommal. A finanszírozási szerződés alapján az abban résztvevő szolgáltató csak és kizárólag a szerződéses jogviszony időtartama alatt jogosult elszámolásra, valamint teljesítménydíj felvételére, míg ezen jogviszony megszűnése esetén - a jogviszony fennállásának hiányában - teljesítménydíjat nem kaphat. Ez a jogalkalmazási gyakorlat a finanszírozás folyamatosságának a biztosítása érdekében került bevezetésre, melytől jelen esetben sem lehet eltérni. A felperes pedig a finanszírozási jogviszonyának első 3 hónapjában megkapta azt az összegű teljesítménydíjat, melyet jogelődje teljesített és számolt el, ezért utólag a szerződés megszűnését követően teljesítménydíjra már nem tarthat igényt. Másodlagos fellebbezési kérelme indokolásában azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szerződéses jogviszony utolsó három hónapjára megítélt teljesítménydíjjal szemben nem állította szembe az első három hónapra kifizetett teljesítménydíjat, holott arra a jogerős közbenső ítéletben az ítélőtábla iránymutatást adott. Ezért kérte a felperes által sem vitatott 1 721 200 Ft összegű teljesítménydíj elszámolását, azaz ezen összegnek a levonásra helyezését a marasztalási összegből, mert ennek hiányában a felperesnek járó ellenérték meghaladja a tényleges szolgáltatás ellenértékét. Hivatkozott arra is, hogy a felperessel kötött szerződés rendkívüli felmondására a felperes jogszabálysértése és szerződésszegése miatt került sor. Előadta, hogy a felperes perbeli követelését, az elszámolás megalapozottságát, jogszerűségét vizsgálva megállapították, miszerint
- december,
- január és február hónapokban a felperes által lejelentett teljesítménydíjból két körzetnél a dokumentáció teljes hiánya miatt a teljes teljesítménydíj követelése jogosultság nélküli (3 240 506 Ft), míg az egyéb körzetekben 322 562 Ft és 126 022 Ft visszavonására lenne szükség abban az esetben, ha a perben a bíróság jogerősen kötelezné alperest a 6 792 845 Ft elszámolással csökkentett összegének a megfizetésére. Mivel az alperes csak kezelője az E-Alapnak, amelyből a felperes finanszírozása is történik, így álláspontja szerint kötelezettsége az alperesnek annak vizsgálata, hogy akár a felperes, akár más egészségügyi szolgáltató jogszerűen veszi-e igénybe a finanszírozási összeget, valós teljesítményt számol-e el. Fellebbezése
- számú mellékleteként csatolta az elszámolásnál figyelembe vehető számítását. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla az alperes fellebbezését részben, az alábbiak szerint találta alaposnak: Az ítélőtábla a Gf. III. 30.341/2008/
- számú közbenső ítélete indokolásában megállapította, hogy a perbeli szerződés kikötése, illetve az egészségügyi szolgáltatások EA-ból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/
- (III.3.) Korm. rendelet (R.) 6/C. §
(1)bekezdésének alkalmazhatósága hiányában a felek közötti jogviszony megszűnése folytán a Ptk. rendelkezései az irányadóak, mely alapján a feleket elszámolási kötelezettség terheli a ténylegesen nyújtott szolgáltatások tekintetében. Ezért a felperesnek járó teljesítménydíj összegének megállapításához minden egyes fogorvosi körzet első 3 havi teljesítménydíjazásának összegszerű ismerete és ezen összegek teljesítmény előleg jellegének a tisztázása szükséges. Az elsőfokú bíróság az összegszerűségre vonatkozó eljárást lefolytatta, a felek az összegszerűség tekintetében egyező nyilatkozatot tettek, megjelölve körzetenként az első 3 havi - a felperes jogelődjének teljesítménye alapján meghatározott - kifizetést, továbbá az utolsó 3 havi teljesítménydíjazást. A négy fogorvosi szolgálat első 3 havi teljesítménydíja 1 771 600 Ft, míg az utolsó 3 havi teljesítménydíj összege 6 793 200 Ft volt, melynek különbözete 5 071 600 Ft. Az alperes az elsődleges fellebbezési kérelmében alaptalanul kérte a felperesi kereset elutasítását. Fellebbezési érvelésében lényegében újra vitatta a kereset jogalapját, megkérdőjelezve az ítélőtábla megállapításának a helyességét, a finanszírozási szerződés atipikus jellegére, illetve az ... utasítása alá tartozó pénztárak kialakult joggyakorlatára hivatkozva. Az ítélőtábla az alperes elsődleges fellebbezési kérelmét érdemben nem vizsgálta. A közbenső ítélethez a Pp. 213. §
(3)bekezdése alapján anyagi jogerőhatás fűződik, ezért a közbenső ítéletet követő eljárásban nem lehet visszatérni a jogalap újabb tárgyalására és elbírálására. Erre még abban az esetben sincs lehetőség, ha a követelés összegének megállapítása érdekében folytatott eljárás során felvett bizonyítás anyaga arra alapot adna. Ugyanakkor az alperes részben alappal sérelmezte az elsőfokú bíróságnak az összegszerűségre vonatkozó döntését. Az elsőfokú bíróság a felek összegszerűségre vonatkozó egyező nyilatkozata ismeretében leegyszerűsítette az eljárást, és mintegy nem vitatott igényként kezelte a felperes követelését. A megismételt eljárás tárgyát azonban nemcsak a kifizetett- és ki nem fizetett teljesítménydíjak összegének a megállapítása képezte, hanem a bíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben is - ahogyan arra a felperes jogi képviselője is hivatkozott az eljárás során -, hogy a felperes keresetében érvényesített összegből levonásba helyezendőe az alperes jogviszonyának első 3 hónapjában az egyes szolgálatok részére kifizetett 1 721 600 Ft vagy sem. A megismételt eljárásban az alperes az utolsó 3 havi teljesítménydíj fizetési kötelezettség jogalapjának a hiányára fókuszált, a felperes - a kereseti kérelme, majd a későbbi perbeli nyilatkozataitól eltérően - az első 3 havi teljesítménydíj quasi előlegként történő kezelésének a lehetőségét vitatta, hivatkozva arra, hogy hitelt érdemlő módon igazolta, miszerint a jogelőd önkormányzatok ezt az összeget reá engedményezték, ezért annak elszámolása indokolatlan. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja miatt döntését a Pp. 221. §
(3)bekezdése szerint csupán rövidítetten indokolta meg, valójában a rövidített indokolás feltételei nem álltak fenn. Ez az eljárási hiba azonban nem tekinthető olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az eljárás megismétlését indokolná, mivel az ítélőtábla rendelkezésére álltak a per eldöntéséhez szükséges adatok, így az indokolási kötelezettség részbeni elmulasztása a másodfokú eljárásban orvosolható volt. A peres felek között ténylegesen - általuk is hivatkozottan - egy atipikus finanszírozási szerződés jött létre, mely alapján a felperes - többek között - teljesítménydíjra volt jogosult. A fogorvosi ellátás zavartalan, folyamatos működésének biztosítását célozta az a jogi konstrukció, amelyet az ... felügyelete alá tartozó pénztárak és a szolgáltatók alkalmaztak. Mivel a teljesítménydíj elszámolásának átfutási ideje 2-3 hónap volt, a működési költségek fedezéséhez az első hónapban a felek az előző szolgáltató teljesítménydíja alapján kalkulált összeget számolták el, és az került kifizetésre a perbeli esetben is. Az elszámolás kérdésében a szerződés és annak utaló szabálya folytán az R., illetve a Ptk. szabályai voltak alkalmazandóak. A szerződés a teljesítménydíj elszámolására nem tartalmazott rendelkezést, az R. 6/C. §
(1)bekezdésében írt törvényi feltételek hiányában pedig a Ptk. volt az irányadó. A peres feleknek bármikor lehetősége lett volna - akár szóban is - arra, hogy megállapodjanak az elszámolás módjáról. Lehetőség lett volna arra is, hogy az OEP által hivatkozott módon a jogviszony időtartama alatt számolják el a felperest megillető teljesítménydíjat, melyben az első 3 havi díj az előző szolgáltató teljesítménye szerinti összeg, a jogviszony megszűnését követően elszámolható összegre pedig már az új szolgáltató jogosult akár a felek szerződése, akár engedményezési szerződés alapján. Csakhogy ilyen szerződési megállapodást az alperes nem igazolt. Más oldalról a felperes is csak hivatkozott az önkormányzattal kötött engedményezési szerződésre, ilyen megállapodást azonban ő nem csatolt. Az önkormányzattal szóban kötött hivatkozott megállapodás pedig nem bír relevanciával, különösen nem a kötelezett, adott esetben az alperes értesítése hiányában. Mindebből az következik, hogy a Ptk. 319. §
(1)bekezdésének rendelkezése alapján kell eljárni, azaz a megszűnés előtt nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a teljesített pénzbeli szolgáltatások megfelelő ellenszolgáltatását a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűsége a perbeli esetben csak azzal biztosítható, ha a szerződés utolsó 3 hónapja után megállapítandó teljesítménydíjjal szemben elszámolásra kerül a lényegében teljesítmény nélküli első 3 havi teljesítménydíj, amely így quasi előlegként funkcionált. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes mind a keresetében, mind a későbbi perbeli nyilatkozataiban elismerte ezen elszámolás indokoltságát, csak kimutatással nem rendelkezett körzetenként - egy-egy hónap kivételével - a 3 havi előlegre vonatkozóan. Az alperes alaptalanul igényelte a teljesítményelőleg után kamat elszámolását, mivel a perbeli esetben a felek ügyleti kamatot nem kötöttek ki, késedelembe pedig a felperes nem esett, az elszámolás után kamatfizetési kötelezettség csupán az alperest terhelte. Az alperes az elsőfokú eljárásban és a fellebbezésében is hivatkozott arra, hogy a jogviszony utolsó 3 hónapjában megállapított teljesítménydíjazás elszámolása esetén visszakövetelési igénye keletkezik a felperessel szemben, a felperesnél végzett ellenőrző vizsgálatok alapján. Mivel az alperesnek a perben előterjesztett beszámítási igénye nem volt, az alperes az esetleges igényét a felperes vitatása folytán külön eljárásban érvényesítheti. Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § -ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalási összeget 5 071 600 Ft-ra leszállította. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a perköltség összegét, mivel a felperes javára vette figyelembe a Debreceni Ítélőtábla közbenső ítéletében megállapított fellebbezési eljárási illeték összegét, mely azonban a felperes oldalán csupán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték volt, ez a felperes felé megtérítési kötelezettséget nem eredményezett. A feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére pedig az alperes illetékmentessége folytán nem kötelezhető. Az ítélőtábla a perköltség összegét mind az első-, mind a másodfokú eljárásban a Pp. 81. §
(1)bekezdésének rendelkezése szerint a pernyertesség-pervesztesség arányában megosztotta a felek között (75 % - 25 %), melynek eredményeként az alperest terhelő felperesnek fizetendő perköltség összegét 612 000 Ft-ra leszállította. A másodfokú eljárásban a pernyertesség-pervesztesség aránya azonos volt az elsőfokú eljárás arányával, azonban figyelemmel arra, hogy a másodfokú eljárás tárgyát csupán az összegszerűség megállapítása képezte, ezért az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(1)-
(2),
(5)
(6)bekezdése alapján a kifejtett ügyvédi tevékenységre is figyelemmel a felperesnek járó másodfokú perköltség összegét 100 000 Ft-ban állapította meg, melyre a rendelet 4/A. §
(1)bekezdése alapján felszámította az ügyvédi tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét is. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az Állam viseli. Debrecen,
- július hó
- napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk előadó bíró, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó