Gf.20061/2010/6 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.061/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Kelemen Ügyvédi Iroda által képviselt I. r., II. r. felpereseknek, a Nagykanizsai I. sz. Ügyvédi Iroda által képviselt , felszámoló által képviselt alperes ellen számlakiadásra kötelezés és vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság
2. december
3. napján kelt 4.G.40.054/2009/
4. sorszámú ítéletével szemben az alperes részéről 21, 22, és Gf.
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 1.729.800,- Ft (Egymillió-hétszázhuszonkilencezer-nyolcszáz) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás:
6. május
7. napján a felperesek - mint megrendelők - és az alperes - mint vállalkozó között építési szerződés jött létre a Helység 1, ... szám alatti családi ház építési munkáinak elvégzésére, 15.000.000,- Ft + Áfa (18.750.000,- Ft) tájékoztató irányárat és
8. június 1.i teljesítési határidőt kikötve. A szerződésben az alperes I. osztályú minőségű teljesítést vállalt. A kikötött irányár csak az alperes munkadíjára terjedt ki, a beépített és az alperes által beszerzett építési anyagok költségeit az építkezés során a felperesek nevében eljáró felmenőjük, "A" előlegezte, részletekben. A szerződésben a felek a végleges vállalkozói díj meghatározására tételes elszámolást kötöttek ki, nem határozták meg viszont a beépítendő anyagok várható mennyiségét, fajtáját, és az egyes szakipari munkák óradíját sem. A szerződéskötést követően megkezdett munkálatok során a felperesek több pótmunkát rendeltek meg, míg egyes megállapodott munkatételek elmaradtak. A kivitelezés során az alperes építési naplót nem vezetett, és az egyes munkafázisok befejezése után felmérési naplót sem készített. Az alperes szervezeti képviselője, "B" az
9. december
10. napjáig elkészített munkák anyagköltségéről és munkadíjáról kézírással elszámolást készített, amelyben mind az elkészült, mind a „visszalévő" építési munkák vállalkozói díjából a felpereseknek 10 %-os engedményt biztosított. A megrendelők hozzátartozója "A" az
11. június
12. napjától az
13. október
14. napjáig átadott anyagvásárlási-előleg összegekről átvételi elismervény lapokat vezetett, melyeken a részösszegek átadását az alperes üzletvezetője, "B" aláírásával ismerte el. Az alperes a
15. január
16. napján kelt felperesekhez címzett - felszólító levelében úgy nyilatkozott, hogy az "A" tagságával és ügyvezetésével működő, Cg-... cégjegyzékszám alatti "C" Kft. az építkezéshez „illegális úton" 3.074.445,- Ft-ot biztosított. Így az építési költségből az alperes felé 44.515.149,- Ft „realizálódott". Az alperes 1999 októberéig végzett építési munkát az építményen, ezt követően a felperesek egyes munkákat más vállalkozóval fejeztettek be. A felek között elszámolási vita alakult ki, így az alperes egyoldalúan és az építési helyszíntől távol készített „felmérési naplót", amely szerint az általa kivitelezett munkák után az Áfa-t is magában foglaló 69.005.667,- Ft vállalkozói díjra jogosult. Az alperes
17. február
18. napjától áll felszámolás alatt. A felperes keresetében számlakibocsátásra kérte kötelezni az alperest, amelynek a bíróságok jogerős ítéletükben helyt adtak. Az alperes módosított viszontkeresetében 14.364.127,- Ft ki nem fizetett vállalkozói díj, valamint annak az
19. november
20. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a felpereseket egyetemlegesen. Az elsőfokú eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítás eredményeként a részére járó vállalkozói díjat bruttó 54.889.831,-Ft-ban határozta meg, melyből a felperesek előzetesen 40.525.704,- Ft-ot fizettek ki. A felperesek a viszontkeresetre előterjesztett ellenkérelmükben annak elutasítását kérték. A becsatolt átvételi elismervényekre utalva állították, hogy a kivitelezés során 46.025.704,- Ft vállalkozói díjat fizettek meg az alperesnek, melyet 49.100.149,- Ft-ra növel a "C" Kft. által kifizetett 3.074.445,- Ft. A bíróság által kirendelt építész igazságügyi szakértő által kimunkált 15.906.346,- Ft munkadíjból az alperes által biztosított kedvezményre tekintettel 10 %-os levonásnak van helye, ezért az alperesnek járó teljes vállalkozói díj 41.407.217,- Ft + Áfa, azaz 51.759.021,- Ft. A felperesek a viszontkeresettel szemben szavatossági kifogást is előterjesztettek, melyben 3.614.344,- Ft beszámítását kérték az alperes hibás teljesítése miatt. Ezen összegből 1.864.344,- Ft-ot árleszállítás jogcímén, míg 1.750.000,- Ft-ot a hibásan kivitelezett alperesi munkatételek kijavítási költségeként. A szavatossági kifogásra az alperes azzal érvelt, hogy a felperesek hibás teljesítésből eredő követelésüket az alperes felszámolása során a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
21. évi XLIX. törvény (Cstv.)
22. § /1/-/2/ bekezdésében meghatározott határidőkön belül nem jelentette be, amely a
23. § /3/ bekezdése és a
24. § /1/ bekezdése alapján jogvesztéssel jár. A felperesek - a szavatossági kifogáson túl - hivatkoztak arra is, hogy a bíróság által kirendelt szakértők tételes elszámolásában az alperes által felhasznált anyagokat nem az I. osztályú anyagok költségével kell számítani, mivel az alperes több esetben osztályos, avagy osztályon kívüli anyagokat használt fel. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a viszontkeresetet elutasította, kötelezte egyben az alperest a felperesek javára perköltség viselésére. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában - annak ténybeli megállapítása mellett, hogy a felek között tételes, utólagos elszámolásra irányuló építési szerződés (Ptk.
25. § /1/ bekezdés) jött létre rámutatott, hogy a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy milyen munkanemeket végzett, milyen mennyiségű és minőségű anyagot épített be, hány munkaórát töltött az építéssel, és munkadíját milyen egységáron kell elszámolni. Értékelése szerint a perben az alperes nem bizonyította, hogy a megrendelő felperesek elfogadták azt az előzetes költségvetést, amelyben a munkadíjat 1.500 Ft/óra díjjal számolta fel. Az alperes által teljesített építési munka anyagköltsége és munkadíja megállapítására lefolytatott szakértői bizonyítás során az elsőfokú bíróság által kirendelt "D" szakértő az alperes vállalkozói díját 46.608.355,- Ft-ban, míg "E" igazságügyi szakértő 53.747.315,- Ft-ban határozta meg. Az egymásnak részben ellentmondó szakértői vélemények különbségeinek feloldására az elsőfokú bíróság a szakértőket egymás szakvéleményeire írásban nyilatkoztatta, valamint a szakértőket együttesen is meghallgatta. Az együttes meghallgatás során a szakértők véleménye egyező volt a tekintetben, hogy az anyagköltséget nem az I. osztályú anyagok beépítését feltételezve kell megállapítani, mivel az alperes sok esetben nem ilyen anyagokat épített be. Emiatt a "E" szakértő által megállapított alperesi díjból 5.693.944,- Ft levonásnak van helye. Ezzel a levonással a két szakértő által megállapított díj között a hibahatáron belüli, nem lényeges, mindössze 2,5 %-os különbség volt. Ennek figyelembevételével az elsőfokú bíróság - mérlegeléssel (Pp.
26. § /3/ bekezdés) - az alperes vállalkozói díját úgy határozta meg, hogy az „nem haladhatja meg" a 47.500.000,- Ft-ot, melyből 30.000.000,- Ft az anyagköltség, 17.500.000,- Ft pedig a munkadíj. Ez utóbbi munkadíjat az alperes által biztosított 10 %-os kedvezményre további 1.750.000,- Ft-tal kell csökkenteni. (15.750.000,Ft) Így az alperesnek az építési munkák befejezése után 45.750.000,- Ft vállalkozói díj járt. Ezzel szemben a felperes a becsatolt átvételi elismervényekkel 46.025.704,- Ft anyagköltség kifizetését igazolta, melyhez hozzá kell számítani a "C" Kft. által az építkezésre az alperesnek kifizetett 3.074.445,- Ft-ot. Az így számítható 49.100.149,- Ft díj meghaladja az alperes részére számítható 45.750.000,- Ft vállalkozói díjat, ezért a viszontkereset alaptalan. Az elsőfokú bíróság alaptalannak tartotta a felperesek beszámítási kifogását is, mivel nem vitatottan az alperes felszámolási eljárásban a Cstv.
27. § /1/-/2/ bekezdésében meghatározott határidőkön belül a szavatossági követelésüket nem jelentették be. A határidő elmulasztása így jogvesztéssel járt, a felperesek anyagi joga - ebben a részben - megszűnt. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú bíróság ítélete részbeni megváltoztatása és a felperesek 13.829.831,- Ft tőke, annak az
28. november
29. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezése iránt. Az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezésében egyrészt azért vitatta, mert álláspontja szerint nem lett volna helye az alperes vállalkozói díja 5.693.944,- Ft-tal csökkentésének arra hivatkozással, hogy a beépített anyagok nem I. osztályúak. Ez az igény ugyanis nem a vállalkozói díj meghatározásakor, hanem a felperesek által szintén állított hibás teljesítéssel kapcsolatban érvényesíthető követelés. A felperesek azonban az alperes hibás teljesítése miatti követelésüket az alperes felszámolási eljárásában nem jelentették be, ezért ezt a követelésüket a perben beszámítás útján nem érvényesíthetik. (Cstv.
30. § /1/ bekezdés) Másrészt sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság az alperes munkadíját, 1.750.000,- Fttal csökkentette. Érvelése szerint a per korábbi szakaszában tett felperesi nyilatkozatok cáfolják, hogy a felek között a 10 %-os kedvezményre megállapodás jött volna létre. A peradatok közül kiemelte "E" szakvéleménye
31. számú mellékletét, mely
32. január
33. napján kelt levélben a felperesek megalapozatlannak tartották az alperes 1999 decemberében átadott tételes költségelszámolását. Harmadsorban a felperesek által kifizetett díj összegét azért vitatta, mert az átvételi elismervény - listán az
34. június 30-i dátummal feltüntetett 865.704,- Ft illetve 1.600.000,- Ft nem pénz átadását illetve átvételét igazolja, hanem számla illetve anyag átvételét. Ezért a felperesek által kifizetett díj nem 46.025.704,- Ft, hanem csak 41.060.000,- Ft volt. Végül vitatta, hogy a "C" Kft. által „3.074.445,- Ft-ról kibocsátott számlát" felperesi teljesítésként el lehet-e számolni. Kifejtette, hogy az alperes a "C" Kft. részére 6.335.000,- Ft-ról bocsátott ki számlát, az alperes pedig a
35. január
36. napján kelt okiratban részletezte, hogy ezt az összeget mire számolta el. A fellebbezésben azt ugyan nem tette vitássá, hogy a felperes kérésére különböző anyagokat rendelt meg a családi ház építéséhez úgy, hogy a számla „fogadó neveként" a "C" Kft-t jelölte meg. Így több esetben térburkolatot rendelt, úgy hogy a szállítólevél címzettje a "C" Kft. volt. A 3.074.000,- Ft felperesek javára elszámolását azért vitatta, mert „ennek a követelésnek az engedményezésre nem került sor." A felperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem korlátai között bírálta felül (Pp.253.