Gf.20034/2010/8 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla dr. Cserichné dr. Gyovai Judit ügyvéd által képviselt I. r. II. r. felpereseknek - a dr. Kovács László ügyvéd által képviselt alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság

1. november
2. napján kelt 4.G.40.098/2009/
3. számú ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 900.000.- (Kilencszázezer) Ft feljegyzett eljárási illetéket. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a II. r. felperesnek 300.000,- (háromszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az "A" Kft. tagjai és együttes képviseleti jogosultsággal rendelkező ügyvezetői "B" és "C" voltak, kapcsolatuk fokozatosan megromlott, ennek hatására "C"
5. április
6. és
7. között leadta az "A" Kft. helység 1-i, helység 2-i és helység 3-i üzleteinek működési engedélyét, majd a másik ügyvezető tudta nélkül
8. április 30-án az "A" Kft. három üzletének összesen 90.969.951 Ft forgalmi értékű árukészletét átadta a családja által
9. április 20-án alapított cégnek: az alperesnek. A jogalap nélkül birtokba vett árukészlet forgalmi értékét mint vételárat az "A" Kft. utóbb kiszámlázta az alperesnek, majd az "A" Kft. ügyvezetői között folyamatban volt egyeztetés eredményeként abban állapodtak meg, hogy az "A" Kft. szétválással megszűnik, és a jogalap nélkül birtokba vett árukészletet az alperes visszaszállítja. E megállapodás alapján
10. novemberéig összesen 50.410.559 Ft forgalmi értékű árukészlet került visszaszállításra az alperes részéről, a fennmaradó 40.559.392 Ft forgalmi értékű árukészlettel kapcsolatban pedig az "A" Kft. és az alperes
11. november elején bizományi szerződést kötöttek egymással, amelyben megállapodtak, hogy az értékesített áruval az alperes az "A" Kft., illetőleg a szétválást követően annak jogutódai felé köteles elszámolni. A jogügylet lebonyolítása az "A" Kft. könyvelésében oly módon történt, hogy az alperes birtokában maradt árukészletről visszáru számlát állítottak ki, majd a bizományi szerződés aláírását követően az árukészletet a könyvelésben 2421 főkönyvi szám alatt egyéb áruként vették nyilvántartásba. Az "A" Kft.
12. november 30-i hatállyal szétválás folytán megszűnt, jogutódai 50 - 50 %-ban az I.r. felperes, illetőleg a "D" Kft. Az I.r. felperes egyedüli tagja "B", a "D" Kft. tagja "C" lett. Ily módon az I.r. felperest az alperes birtokában maradt 40.559.392.Ft értékű árukészlet fele illette meg. Az I.r. felperest így megillető 20.279.696 Ft-os árukészlettel az alperes azonban nem számolt el sem az I.r. felperes, sem a
13. január
14. napján kötött engedményezési szerződés alapján az I.r. felperes jogutódának tekintendő II.r. felperes felé. Az "A" Kft.
15. november
16. napjával a cégnyilvántartásból törlésre került. A II.r. felperes többször módosított kereseti kérelmében 20.279.696 Ft és ezen összeg után
17. május
18. napjától járó kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy
19. október 31-én az "E" Kft. alperesnek az "A" Kft-vel szemben összesen 40.559.392 Ft tartozása állt fenn. A szétválás folytán ennek 50 %-a, vagyis a kereseti kérelemben megjelölt tőkeösszeg illette meg őt. Az I.r. felperes e követelést
20. január 25-i szerződésében a II.r. felperesre engedményezte. A II.r. felperes hivatkozott arra, hogy a 90.969.951 Ft-os árukészlettel kapcsolatban a felek között megállapodás született, mely szerint annak ellenértékét az "A" Kft. számára az "E" Kft. visszafizeti, illetőleg megtéríti. Elsődlegesen a felperes előadása szerint a felek között adásvételi szerződés jött létre, másodlagosan pedig arra hivatkozott, hogy a vissza nem szállított árukészlet vonatkozásában az "A" és "E" Kftk között bizományosi szerződés jött létre, és az "E" Kft. az így átvett árukészlet egy részével nem számolt el. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hivatkozott arra, hogy sem adásvételi, sem bizományosi szerződés az "A" Kft. és az alperes között nem jött létre, különös tekintettel arra, hogy a két Kft. az áruk vételárában nem tudott megállapodni, éppen ezért került sor azok visszaszállítására az alperes részéről. Hivatkozott arra, hogy a teljes árukészlet visszaszállításáról kompenzációs számlák állnak rendelkezésére, és ezen elszámolás keretén belül veendő figyelembe a 29567 számú számla is, amelyet a felperesi jogelőd befogadott, azon az "A" Kft. bélyegzője szerepel, és azt a felperesi jogelőd könyvelője "I" aláírással látott el. Vitatta azt is, hogy az "A" Kft-t esetlegesen megillető követelés 50 %-ának jogutóda az "M". Kft. lett volna, ezzel kapcsolatban utalt az "A" Kft. szétválási szerződésének 7./ pontjában foglaltakra. Megítélése szerint a felperesi kereseti követelést csökkenteni kellene, a felperesi előkészítő irathoz csatolt
21. április 30-i jegyzőkönyvben feltüntetett 7.589.388 Ft-os összeg felével, valamint az így fennmaradó követelésből le kellene vonni 30 %-os árrést és Áfa-t. Hivatkozott arra, hogy a felperes előadásával szemben a teljes árukészlet visszaszállítását igazoló 29567 számlával kapcsolatban szállítólevél kiállítására nem volt szükség és ilyen kötelezettség az alperest nem terhelte. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.r. felperesnek 20.279.696 Ft-ot, és ezen összeg után
22. november 23-tól a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű kamatát, valamint 625.000 Ft perköltséget, egyúttal kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az állam javára 900.000 Ft feljegyzett kereseti illetéket. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes eredményesen bizonyította azt, hogy a bizományi szerződés az "A" Kft. és az alperes között a vissza nem szállított árukészlet vonatkozásában létrejött, míg az alperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy az áru visszaszállítása az alperes részéről megtörtént, és azt az állítását sem, hogy a felperesi kereseti követelés az I.r. felperest nem illeti meg, mert a szétválás után a követelés teljes egészében "C" cégét, a "D" Kft-t illette meg. Nem bizonyított az összegszerűségi kifogás sem, mely szerint az érdekeltek között kompenzálási megállapodás született az árukészlet átadás-átvételekor, illetve az árukészletet a nagykereskedelmi áron kellene elszámolni az alperes és az "A" Kft. között. A bizományi szerződés létrejöttét "F" tanúvallomásával szemben "G" tanúvallomása alapján tartotta megállapíthatónak. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a felperesi álláspontot alátámasztó "N" könyvszakértő szakértői véleménye alapján ugyancsak "G" tanúvallomása fogadható el helytállónak a felperesi jogelőd "A" Kft. könyvelési technikáját illetően. Korábban az alperes számos más eljárásban maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az "A" Kft. követeléseinek 50 %-a az I.r. felperest illeti meg. Önmagában az, hogy a szétválással kapcsolatos vagyonleltár tervezetben az akkor még 45.796.022 Ft-os vevőkövetelés úgy szerepel, hogy annak jogosultja a "D" Kft, nem bizonyítja a felperesi legitimáció hiányát, mert az átalakulási vagyonleltár tervezet nem felelt meg a felek végleges akaratnyilatkozatának, amelyet a szétválási szerződés akként rögzített, hogy a vagyonmegosztás aránya 50-50 %. Mindezekre tekintettel a Ptk.
23. § /2/ bekezdése alapján kötelezte az alperest a kereseti kérelemnek megfelelő tőkeösszeg megfizetésére, figyelemmel arra is, hogy a bizományosi szerződés létrejöttének vitatásával az állapítható meg, hogy az alperes a teljesítést a bizományi szerződés alapján jogos ok nélkül tagadta meg az I.r. felperes, illetőleg a II.r. felperes részére. Az alperes fizetési kötelezettsége akkor vált esedékessé, amikor vele szemben az I.r. felperes az igényét érvényesítette, ez pedig a fizetési meghagyás átvételétől számított
24. napban határozható meg, így a kamatfizetés kezdő időpontja
25. november
26. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperes azon kifogását, mely szerint az elszámolási kötelezettség alapja nem az árukészlet forgalmi értéke. Az alperes jogalap nélkül vette birtokba az árukészletet, és a bizományi szerződés alapján annak értékesítésére vállalt kötelezettséget úgy, hogy annak forgalmi értékével kellett elszámolnia. Ebből az árrés és a forgalmi adó nem vonható le. A
27. április 30-i kompenzációs megállapodást illetően pedig az elsőfokú bíróság indokolása kiemelte, hogy az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyvet az "A" Kft. részéről "C" az alperes részéről "H" boltvezetők írták alá. "C" pedig az "A" Kft. nevében önállóan jognyilatkozatot nem tehetett volna, így a megállapodás érvényesen nem jött létre. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a bíróság a tényállást helytelenül állapította meg, mert a kihallgatott "G" elfogulatlan tanúnak nem tekinthető, mert a tanú és házastársa baráti és üzleti kapcsolatban állnak "B"vel. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság "F" tanú elfogulatlanságát megkérdőjelezte arra tekintettel, hogy
28. májusáig az "A" Kft. könyvvizsgálója volt. Álláspontja szerint "I" ugyancsak nem tekinthető érdektelen tanúnak, mert jelenleg is "B" érdekeltségébe tartozó II.r. felperes könyvelője, valamint "J" tanú sem tekinthető érdektelennek. A tárgyaláson meghallgatott könyvszakértő véleménye sem támasztotta alá a felperesi állításokat és nem cáfolta az alperesi hivatkozásokat. Kiemelte, hogy a szakértő megállapítása szerint szállítólevél hiányában is szabályos volt a visszáru számla alapján a könyvelés, és így az elsőfokú eljárásban hivatkozott 29567 számú visszáru számla befogadás az alperes álláspontját támasztja alá. A másodfokú eljárás során csatolta azt a - javított - szállítólevelet, amely álláspontja szerint az alperes előadását támasztja alá, és indítványozta meghallgatni "K-t". Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az "A" Kft. és az alperes között bizományosi szerződés jött létre, az árukészletnek a könyvelésben a 2421 tételszám alatti nyilvántartása nem bizonyítja ilyen szerződés létrejöttét. Álláspontja alátámasztására a másodfokú eljárásban becsatolta az "L" igazságügyi adó- és könyvszakértő által a felkérésére készített igazságügyi könyvszakértői véleményt. Rámutatott arra, hogy
29. októberétől a fizetési meghagyás benyújtásáig, - több mint két évig - a felperesi jogelőd nem kérte az elszámolást a bizományosi áruról és nem szólította fel az alperest az áru visszaszállítására, valamint számlát sem küldött az alperesnek, - érvelése szerint - nyilvánvalóan azért, mert az áru visszaszállítását elismerte. Vitatta, hogy az "A" Kft. követeléseit 50 - 50 %-ban az I.r. felperes illetőleg a "D" Kft. szerezte meg. Álláspontja szerint a két jogutódnak az elszámolására a szétválási vagyonmérleg és vagyonleltár tervezet az irányadó, mivel végleges vagyonmérleg és vagyonleltár nem készült. Fenntartotta, hogy az átvett árukészlet elszámolása során az árukészlet beszerzési árát kellene figyelembe venni, valamint hogy termékértékesítés hiányában Áfa sem számolható el a felperes javára. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy az elsőfokú eljárásban is hivatkozott jegyzőkönyv szerinti 7.589.388 Ft-os áruhiány 50 %-ka a felperesi követeléssel szemben elszámolandó. Végül utalt arra, hogy amennyiben a felek között a bizományosi szerződés létrejötte megállapítható is lenne, úgy a bizományos alperes az elszámolás során az árukészlet visszaszállításával teljesített a felperes részére. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperesnek a másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az árut visszaszállították. Kifejtette, hogy a másodfokú eljárásban az alperes által csatolt szállítólevél nem igazolja az áru visszaszállítását, azt az átvevő nem írta alá. Az alperes részéről a fellebbezés tárgyaláson csatolt szakvéleménnyel kapcsolatban akként nyilatkozott, hogy azt a fél előadásaként kell értékelni. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
30. évi III. törvény (Pp.)
31. §