Pf.20482/2009/9 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Kárpáti Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Hámori és Soltész Ügyvédi Iroda által képviselt I..r. II. r. III. r., és a dr. Szentkirályi József ügyvéd által képviselt IV.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság

1. október
2. napján kelt 6.P.20.548/2009/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen az I., II., III. r. alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 150.000,- (egyszázötvenezer) Ft, míg a IV. r. alperesnek 50.000,- (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy az I-III. r. alperesek a perben nem álló "A" Kft. tagjai, ezen belül I. r. és II. r. alperes a társaság önálló képviseleti jogosultsággal bíró ügyvezetői voltak. Üzletrészeik eladásáról az I-III. r. alperesek
5. tavaszától tárgyaltak a felperessel, majd ennek eredményeként
6. július 7-én adásvételi előszerződést, majd
7. október 5-én végleges adásvételi szerződést kötöttek. A szerződésben az üzletrészek értékét 115.000.000,- forintban határozták meg, amelynek megfizetését a felperes legkésőbb
8. december
9. napjáig vállalta.
10. december
11. napján a felperes valamint I-III. r. alperes írásban rögzítették, hogy az adásvételi szerződés alapján egymással véglegesen elszámoltak.
12. november
13. napján "B", az "A" Kft. alkalmazottja, az "A" Kft. tulajdonában álló P B típusú gépkocsival Helység 1-en balesetet okozott. A gépjárműnek a baleset időpontjában kötelező felelősségbiztosítása nem volt. A helyszíni szemléről felvett rendőrségi jegyzőkönyv szerint a bekövetkezett balesetért a másik gépjármű gépkocsivezetője volt okolható. Utóbb "B" ellen a nyomozást az ügyészség
14. október
15. napján elrendelte, majd ellene
16. november
17. napján vádat emeltek. A Zalaegerszegi Városi Bíróság a
18. november
19. napján kelt B.89/2005/5.számú ítéletében mind a másik gépjárművet vezető "C"-t, mind pedig az "A" Kft. tulajdonát képező gépjárművet vezető "B" bűnösségét megállapította. A "C" által vezetett gépjármű utasaként súlyos sérüléseket szenvedő "C"-né
20. április
21. napján kártérítés megfizetése iránt pert indított a házastársa tulajdonát képező gépjármű kötelező felelősségbiztosítója, a "D" Zrt, valamint az "A" Kft. gépjárművének kötelező felelősségbiztosítása hiányában a jelen per IV.r. alperese ellen. A Zala Megyei Bíróság a
22. szeptember
23. napján kelt 5.P.20.545/2006/55.számú ítéletében a "D" Zrt-t illetőleg az "E"-t 50-50 %-os egyenlő arányban kötelezte a kereset szerinti kártérítési igények kifizetésére. Az I-III. r. alperesekkel kötött üzletrész adásvételi szerződés révén az "A" Kft. egyszemélyes tulajdonosa a felperes, az "E" felszólította az "A" Kft-t az általa már kifizetett 442.190,- forint megfizetésére, és közölte azt is, hogy részéről további 9.971.806,forintos tartozás kifizetésére került sor, amelynek kiegyenlítését kéri. A felperes ezért keresetében kérte I-III.r. alperesek egyetemleges kötelezését 442.190,- forint és ezen összeg után járó törvényes kamatának megfizetésére, továbbá annak megállapítására, hogy az "E" IV.r. alperes által már követelt, de még részéről ki nem fizetett 9.971.806,- forint tartozás megfizetése, valamint a jövőben esedékes további járadékfizetési kötelezettség az I-III.r. alpereseket terheli. Kérte a IV.r. alperest annak tűrésére kötelezni, hogy "C"-né kártérítési ügyében az eddig felmerült és ezután felmerült kifizetéseket az I-III.r. alperesektől „fogadja el", a további kifizetésekre őket kötelezze. Arra hivatkozott, hogy az I-III.r. alperessel kötött üzletrész adásvételi szerződés tartalmazza, hogy az I-III.r. alperesek a szerződéskötéskor a legjobb tudomásuk ellenére felróható módon a felperes részére valótlan adatot közöltek, adatot, lényeges körülményt elhallgattak, úgy kötelesek a vevő teljes vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A felperes kifejtette, hogy csupán a .... Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
24. szeptember
25. napján kelt határozatából szerzett tudomást arról, hogy az "A" Kft. tulajdonában lévő gépjárművel "B"
26. november
27. napján balesetet okozott, erről az eladó I-II-III.r. alperes nem tájékoztatta. Az őt ért kár összege megegyező azzal a kártérítési összeggel, amelyet eddig neki az "A" Kft-nek ki kellett fizetni, illetőleg amit majd a jövőben fizetnie kell. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy egyetlen tulajdonosa az "A" Kft. üzletrészének, így a fenti kifizetések folytán valójában a vagyonvesztés nála, mint egyszemélyes tulajdonosnál jelentkezik. Előadta azt is, amennyiben az I-III.r. alperesek az adásvételi szerződés megkötésekor tájékoztatási kötelezettségüknek eleget tettek volna, úgy a vételárba beszámíthatta volna a függőben lévő követeléseket, illetőleg a vételár egy részét az összegszerűség megállapításáig letétbe helyezhette volna. A IV.r. alperessel szembeni kereset indokaként azzal érvelt, hogy tűrésre kötelezésével az "A" Kft. mentesül a kártérítés kifizetése alól. Az I-III. r. alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták a felperest ért kár bekövetkeztét, mert a kártérítésként követelt összeget nem a felperes fizette ki, illetőleg annak megtérítése iránt vele szemben senki igényt nem támasztott, így ebből eredő igénnyel legfeljebb az "A" Kft. élhetne, a felperesnek kereshetőségi joga nincs. Hivatkoztak az okokozati összefüggés hiányára is, és kifejtették, hogy amennyiben a tájékoztatási kötelezettségüknek eleget tettek volna, ezzel még az "A" Kft. kártérítés jogcímén való fizetési kötelezettségét nem háríthatták volna el, felróható magatartást nem tanúsítottak. A felperest a szerződést érintő minden lényeges körülményről tájékoztatták, tudatták vele, hogy az "A" Kft. tulajdonát képező gépkocsit baleset érte és a gépjárműnek felelősségbiztosítása nem volt. Ezen túlmenően nem adhattak tájékoztatást olyan tényről, amely az adásvételi szerződés megkötésekor még számukra sem volt ismert. "B" alkalmazott felelőssége ugyanis csak
28. novemberében merült fel a büntetőeljárás során, a kár összege pedig a szerződéskötést követő 3 év elteltével vált ismertté. Így az adásvételi szerződés szerinti tájékoztatási kötelezettségüket nem sértették meg. Végül kifejtették, hogy felperes részéről a kártérítés tekintetében megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye. IV.r. alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperes kereseti kérelmében nem jelölt meg jogcímet, jogszabályt, a kereset alaptalan. Az elsőfokú bíróság
29. október
30. napján kelt 6.P.20.548/2009/
31. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-III. r. alpereseknek, mint egyetemlegesen jogosultaknak 625.000,- Ft perköltséget, míg IV. r. alperesnek 150.000,- Ft perköltséget. A határozat indokolása szerint a felperes nem bizonyította sem az általa állított módon a kár bekövetkeztét, sem annak a kereseti kérelemben megjelölt mértékét. A peradatok nem igazolták azt, hogy a felperest ért kár mértéke egyező lenne azzal a kártérítési összeggel, amelyet eddig az "A" Kft. kifizetett, illetőleg amit majd ki kell fizetnie. Nem alapos az a felperesi okfejtés sem, hogy amennyiben az alperesek tájékoztatási kötelezettségüknek eleget tesznek, úgy a vételárba beszámíthatta volna a függőben lévő követelést, mivel a kártérítési kötelezettség a felperesre nem szállt át, velük szemben az üzletrész vételárába a kártérítési összeget még akkor sem számíthatta volna be, ha a kár mértéke felelősségük megállapíthatósága mellett az adásvételkor már ismert lett volna. A kereset teljesítésének perjogi akadálya is volt, mivel a felperes a Pp.123.§-a szerint az I-III.r. alperesekkel szemben megállapítást nem kérhetett. Miután az I-III.r. alperessel szemben a keresetet elutasította, így a IV.r. alperessel szembeni keresetnek való helytadásnak sem volt lehetőség. Az ilyen tartalmú döntés meghozatalát azonban kizárta az is, hogy a IV.r. alperes jogszabály értelmében regressz-igényét az "A" Kft-től követelheti és ennek következtében a bíróság arra, hogy a teljesítést az I-III.r. alperesektől fogadja el, IV.r. alperest egyébként sem kötelezhette volna. Ez ellen az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Másodlagosan kérte I-III.r. alperesek egyetemleges kötelezését 449.190,- forint részére történő megfizetésére, valamint annak megállapítását, hogy az alperesek egyetemlegesen kötelesek megfizetni a perbeli balesettel összefüggésben az "E" illetőleg a Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság által kifizetett egyösszegű és járadékszerű károkat. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, az kiegészítendő azzal, hogy
32. december 12-én a felperes és az alperesek újabb megállapodást írtak alá. Az ítéleti tényállás nem tartalmazza azt a tényt sem, hogy a
33. április
34. napján a IV. r. alperes által az "A" Kft-nek bejelentett kártérítési igény kizárólag a gépjárműkárra vonatkozott. Fellebbezésében az elsőfokú eljárásban már előadott tényelőadásait megismételve kiemelte, hogy a felperes kizárólagos tulajdonosa az "A" Kftnek, az általa már kifizetett, illetve jövőben megállapításra kerülő kártérítési összeg pedig pontosan megegyezik a felperes kárával. Az a tény, hogy a felperes vagyona egy önálló jogi személyiséggel bíró kft. 100 %-os tulajdonában testesül meg, nem zárja ki, hogy a vagyon gyarapodása vagy csökkenése a tulajdonos kára vagy haszna legyen. Ha a szerződés megkötésekor, illetve a szerződésben foglalt
35. december 31-i határidőig az alperesek tájékoztatták volna őt vállalásuknak megfelelően, hogy egy olyan jogi tény került a tudomásukra, amely kártérítési kötelezettségeket keletkeztethet, módjában állt volna akár elállni a szerződéstől, akár árleszállítást vagy letéti teljesítést választani. Ahhoz, hogy a tájékoztatási kötelezettségüket az alperesek megszegjék, nem kellett volna az, hogy a kártérítése összegét pontosan tudja. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott ítéletében a Pp.123.§-ára is. Végül kiemelte, hogy a Zala Megyei Bíróság 4.G.40.149/2009/7/I. számú végzéséből megállapítható, hogy a bíróság az "E" ügyéről még nem döntött, ezért jelen perben marasztalást még nem tud kérni. Az I-III. r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a Pp.
36. §