Bf.132/2010/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette. A sértett

1. október 29-én született, a sérelmére megvalósított cselekmény idején 28 éves volt, két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodott. (Dr.szakértő1, valamint dr.szakértő2 igazságügyi orvosszakértők szakvéleménye a nyomozati iratok
2. oldalán, valamint tanú1 vallomása a nyomozati iratok
3. oldalán.) Az ítélet
4. oldalának
5. bekezdésében leírt, halálos következménnyel járó dulakodás előzménye az volt, hogy a vádlott - amint az őt szidalmazó sértettet meglátta - az addig a jobb markában tartott, csukott állapotban lévő zsebkést kinyitotta és annak pengéjét a sértettre fogta. (A vádlott vallomása az elsőfokú bíróság
6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvé
7. oldal utolsó bekezdése.) A vádlott által leadott hét szúrás közül egy közvetlen életveszélyt, illetve halált okozott, három szúrás önmagában is közvetett életveszélyt idézett elő, a fennmaradó három szúrás következménye nyolc napon belül gyógyuló sérülés volt. (Dr.szakértő1 és dr.szakértő2 igazságügyi orvosszakértők szakvéleménye a nyomozati iratok
8. oldalán.) Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Ennek során felderítette és megvizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyek a tényállás megfelelő felderítéséhez szükségesek voltak. A bizonyítékok részletes és a logika szabályainak megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól. Amint erre az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helytállóan utalt, az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok azonos tartalmúak voltak. A vádlott a cselekmény elékövetését a büntetőeljárás megindításától kezdődően elismerte, a nyomozás során, valamint a bíróság előtt általa elmondottak egybevágtak a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok tartalmával. A kifejtettek alapján megalapozottan fogadta el az elsőfokú bíróság a vádlott tényfeltáró beismerő vallomását, amit a beszerzett bizonyítékok - így több szemtanú (tanú2, tanú3, tanú4, tanú5) vallomása, az igazságügyi orvosszakértők véleménye és helyszíni szemle adatai - mindenben alátámasztottak. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróságnak a jogos védelmi helyzet megítélésével kapcsolatos indokolása azonban némileg hiányos, illetve nincs összhangban a Btk.29.-29/A.§ainak a

1. évi augusztus hó
2. napjától hatályos szövegével. Ezért azt a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészítette ki: Kétségtelen tény, hogy a sértett megölését két másik, ugyancsak tettlegességig fajuló részcselekmény előzte meg. Az irányadó tényállás szerint a végső soron a vádlott és a sértett szerelmi rivalizálására visszavezethető szóváltás, egymás kölcsönös sértegetése után tettlegességet mindkét alkalommal a sértett alkalmazott elsőként. Már ekkor is észlelhető volt azonban, hogy kettejük nézeteltérésének erőszakkal történő rendezése a vádlottnak sincs ellenére: a sértett által kezdeményezett tettlegességbe bekapcsolódott, abban szétválasztásukig mindkét esetben aktívan részt vett, a sértettnek az első részcselekmény utáni bocsánatkérését és kézfogását nem fogadta el, illetve zsebkését már ekkor elővette, pengéjét kinyitotta. Az ezt észlelő tanú2 és tanú6 felszólítására a kést ugyan összecsukta, azonban nem tette el, jobb tenyerébe rejtette. Ilyen előzmények után került sor, némileg térbelileg is elkülöníthetően a harmadik részcselekményre, egymás ismételt és kölcsönös sértegetésére, majd arra, hogy a vádlott a jobb kezében tartott zsebkés pengéjét újra kinyitotta és a sértettre fogta. Ennek a harmadik tettlegességnek a során tehát - amikor az elsőként erőszakot alkalmazó személy sem volt azonosítható - a vádlott jogos védelmi helyzetben nem volt. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy álláspontja szerint a Btk.29.§

(2)bekezdésében megfogalmazott büntethetőséget kizáró ok - az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból történő túllépése - a jogos védelmi helyzet megállapíthatósága esetén sem biztosítana büntetlenséget a vádlott számára. A vita tettlegesség útján történő elintézésével ugyanis maga is egyetértett, a verekedésben aktívan részt vett, magatartását mindvégig határozottság, céltudatosság jellemezte. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a Btk.167.§-ában meghatározott emberölés privilegizált esete megállapításának sem állnak fenn a törvényi feltételei. Bár a cselekmény indulati jellegéhez nem fért kétség, azonban a több szakaszra bontható eseménysor, illetve a vádlott magatartásának racionális jellege nem utalt olyan fokú indulatra, amelynek mértéke a Btk.167.§ alkalmazását indokolttá tette volna. A kifejtettek miatt az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk.166.§

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének, és helyesen foglalt állást a szándék egyenes formája vonatkozásában is. A vádlott az élet kioltására alkalmas eszközzel, több alkalommal, a sértett felső testére irányuló támadást hajtott végre. A halált okozó sérülésen kívül több, önmagukban is közvetett életveszélyt előidéző szúrást adott le. Az alkalmazott eszközből, az erőbehatások számából, erejéből, a célba vett testrészből kizárólag az egyenes ölési szándékra lehetett következtetést vonni. Nem állt ezzel ellentétben a vádlottnak a cselekmény elkövetése után tanúsított magatartása sem, hiszen a helyszínt a sértettel nem törődve elhagyta, az eszközül használt kést pedig a helyszíntől távolabb eső helyen eldobta. -----------------------A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen tárta fel. Amint erre a fellebbviteli főügyészség átiratában helytállóan utalt, a bűnösségi körülmények mindössze a vádlott előélete vonatkozásában szorultak pontosításra; helyesen az tekinthető súlyosító körülménynek, hogy visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő. A vádlott terhére megállapított bűncselekmény büntetési tételkerete öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. Az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt bűnösségi körülményekhez és a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyához igazodó büntetést szabott ki, az eltúlzottnak nem tekinthető, szükséges a Btk.37.§-ában megfogalmazott célok eléréséhez. Ezért a másodfokú bíróság annak lényeges enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. Az enyhítést célzó jogorvoslati kérelmek tehát nem voltak megalapozottak. Mindezeket figyelembe véve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét miután egyéb rendelkezései is törvényesek voltak - a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.99.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött idő továbbmenő beszámításáról. P é c s,

1. június
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.146/2010/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.132/2010/
4. számú végzése folytán a
5. évi június hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke