Pf.20358/2009/3 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján tévedés jogcímén megtámadták a köztük, valamint az I. és II.r. alperesek között

1. április
2. napján a Helység 1, ... .szám alatti ingatlanra vonatkozóan megkötött adásvételi szerződést, és kérték az eredeti állapot helyreállítását. Másodlagosan árleszállítás jogcímén kérték az I. és II.r. alpereseket 5.000.000,- forint visszafizetésére kötelezni. Ezzel kapcsolatban előadták, hogy az alperesek az ingatlan állagát illetően megtévesztették őket, ők hibátlan ingatlant kívántak megvásárolni. A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában hangsúlyozták, hogy a lakóháznál a hibajegyzékben tételesen feltüntetett hibák állnak fenn, a padozat süllyedt, a válaszfal alapok megsüllyedtek és a pince vizesedik. Ezen túlmenően az ingatlannak statikai hibái vannak, falpenészedés, valamint az ablak párásodik. A felperesek az alperesi viszontkereset elutasítását kérték. Az I. és II.r. alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az egyes hibák kijavítása elől nem zárkóztak el, illetve az általuk is javítani kívánt hibákat meghaladóan a felperesek további hibabejelentései alaptalanok. Hivatkoztak arra, hogy a felperesek általuk előadottan a megjelölt hibákat legkésőbb
3. július
4. napjáig észlelték, így az egy éves megtámadási határidőt elmulasztották. Egyben viszontkeresetet terjesztettek elő 4.000.000,- forint tőke után
5. június 17-től
6. március 27-ig járó, valamint 1.000.000,- forint után
7. június 17-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai és 10 darab reluxa sötétítőfüggöny kiadására vonatkozóan. A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül adják ki az I. és II.r. alperesnek a Helység 1, ... szám alatti ingatlanban található 10 darab reluxa sötétítőfüggönyt 38.500,- forint értékben. Kötelezte az I. és II.r. felpereseket, hogy egyetemlegesen 15 napon belül fizessenek meg az I. és II..r. alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 4.000.000,- forint tőke után
8. július
9. napjától
10. március
11. napjáig járó és 1.000.000,- forint tőke után
12. július
13. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az I. és II.r. felpereseket, hogy egyetemlegesen 15 napon belül fizessenek meg az I. és II.r. alperesek részére 900.000,- forint perköltséget. Megállapította, hogy a 900.000,- forint kereseti illeték és a 44.250,- forint viszontkereseti illeték az állam terhén marad. Ítéletének jogi indokolása szerint elsődlegesen a tévedésre alapított megtámadási keresetet bírálta el. A tévedés a szerződés érvénytelenségét eredményezi. Tévedésre azonban eredménnyel csak akkor hivatkozhatnak a felperesek, ha a szerződést megtámadták. A Ptk. 236.§.

(1)bekezdése szerint a megtámadási határidő egy év és ez a határidő a Ptk.236.§.

(2)bekezdés a./ pontja értelmében a tévedés, megtévesztés felismerésekor kezdődik. A felperesek saját nyilatkozatából egyértelműen megállapítható, hogy az ingatlan valamennyi általuk hivatkozott hibáját legkésőbb

1. július 15-én már felismerték. Ugyanakkor előadásukból az is megállapítható, hogy a keresetlevélben hivatkozott tévedés lényegében abból állt, hogy a felperesek nem voltak tisztában az ingatlan hibáival. Mivel valamennyi hiba ismertté vált
2. június 15-én, az egy éves megtámadási határidő is ezen időponttól számítandó. Ennek megfelelően a
3. június 11-én a bírósághoz érkezett
4. sorszám alatti felperesi beadványban közölt megtámadás elkésett. Ezt követően a megyei bíróság a másodlagos kereseti kérelmet, a hibás teljesítést vizsgálta. Álláspontja szerint hibás teljesítés kizárólag a
5. sorszám alatti és a peres felek által sem kifogásolt szakértői szakvélemény alapján megállapítható rejtett hibák esetében áll fenn. A Ptk.305/A.§.

(1)bekezdése szerint a felperesek nem hivatkozhatnak olyan hiányosságra, hibára, amelyet a szerződéskötés időpontjában ismertek, vagy ismerniük kellett. A peradatok szerint a felperesek több alkalommal megtekintették a szerződéskötést megelőzően az ingatlant, arról számos fotót készítettek, majd átadás-átvételi jegyzőkönyvet is aláírtak. Így a bíróság álláspontja szerint a használatból és karbantartás elmaradásából eredő hiányosságra a felperesek eredménnyel nem hivatkozhatnak. Nem találta alaposnak a megyei bíróság a felperesek azon további hibákra történő hivatkozását sem, amelyek egyszerű szemrevételezéssel jól láthatók - udvar betonozása, kerítés állapota vagy a víznyelő akna fedelének rozsdásodása, a konyhai munkalapok és járólapok állapota, a csapszerelvények és a kád állapota -. Ezeket a hibákat a felpereseknek ismerniük kellett, és e hibák ismeretében fogadták el az alperesi teljesítést. A megyei bíróság tényként állapította meg, hogy statikai hiba, hiányosság nem áll fenn, ezt a beszerzett két igazságügyi műszaki szakértői szakvélemény is megállapította. Így az erre történő felperesi hivatkozás alaptalan. A Ptk.306.§.

(1)bekezdés a./ pontja szerint hibás teljesítés esetén a jogosult elsősorban kijavítást, vagy kicserélést követelhet. A kijavítás elsősorban az eladót, vagyis az alpereseket terheli. A Ptk.306.§.

(1)bekezdés b. / pontja szerint árleszállításra csak akkor tarthatnak igényt a felperesek, ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joguk, illetőleg az alperesek a kijavítást nem vállalják, vagy az megfelelő határidőn belül a jogosultnak okozott jelentősebb kényelmetlenség nélkül nem végezhető el. A megyei bíróság megállapította, hogy az alperesek a kijavítást felajánlották. Az igazságügyi szakértői szakvélemény szerint a kijavítás lehetséges. A felperesek előadását meghaladóan arra nincs peradat, hogy a kijavítás olyan jelentős kényelmetlenséggel járna, amely annak elvégzését lehetetlenné tenné. Az alperesek által felajánlott javítást a felperesek megakadályozták. Ez azt jelenti, hogy a felperesek keresete az árleszállítást illetően sem alapos, mert a Ptk.306.§.

(1)bekezdés b./ pontjára alapított kereseti kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a Ptk.306.§.

(1)bekezdés a./ pontja szerinti szavatossági jogérvényesítést eredménytelenül kísérelték meg a felperesek. A megyei bíróság alaposnak találta az alperesek viszontkeresetét a visszatartott összesen 5.000.000,- forint vételárral kapcsolatos kamatfizetés vonatkozásában a Ptk.298.§. a./ pontja és 301. §.

(1)bekezdése alapján, míg a 10 darab reluxa sötétítőfüggöny kiadására vonatkozó igényt a Ptk.115.§.

(1)bekezdése és 193.§.

(1)bekezdése alapján figyelemmel az adásvételi szerződés

1. pontjára is. Az ítélet ellen az I. és II.r. felperesek fellebbezést nyújtottak be, melyet a Pf.
2. sorszámú jegyzőkönyvben módosítottak. Elsődlegesen kérték a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését az esetben, ha az ítélőtábla azt állapítja meg, hogy nem áll rendelkezésre elegendő peradat a megalapozott döntéshez. Másodlagosan kérték megállapítani, hogy a Ptk.210.§.

(1)bekezdése alapján megtámadásuk folytán a felek között létrejött szerződés érvénytelen és ez alapján az eredeti állapotot helyreállítani. Harmadlagosan kérték megállapítani, hogy az elállási joguk jogszerű gyakorlásával a felek közötti szerződést felbontották és ez alapján az eredeti állapot helyreállítását indítványozták. Negyedlegesen az árleszállítás szavatossági igénynek történő helyt adást és az I. és II.r. alpereseket kérték kötelezni 3.100.000,- forint és ezen összeg után

1. március
2. napjától kezdődően a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérték kötelezni. Egyben kérték az alperesek viszontkeresetének a teljes elutasítását. Fellebbezésük indokolása szerint a megyei bíróság a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos igényüket azért utasította el, mivel a megtámadási határidőből kikéstek. E körben hivatkoztak arra, hogy az alperesek velük szemben viszontkeresettel éltek a késedelmi kamat vonatkozásában. Így a felek közötti szerződésből eredő követeléssel éltek, amely ok miatt a Ptk.236.§.

(3)bekezdésének második mondata alkalmazható, a felperesek kifogás útján a megtámadási jogukat akkor is gyakorolhatják, ha a megtámadási határidő már letelt. Erre figyelemmel az érvénytelenség miatt gyakorolt megtámadásuk nem volt elkésett, azt kifogásként kellett volna az elsőfokú bíróságnak elbírálni. Hangsúlyozták, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben voltak. Ilyen rejtett hibákkal rendelkező lakóházat nem kívántak megvásárolni. Tévedésüket pedig az alperesek okozták, de legalábbis ezt felismerhették, hiszen ők az ingatlant éveken keresztül használták. Mivel a megyei bíróság a szerződés érvénytelenségét nem vizsgálta, ezért esetlegesen az ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatása is felmerülhet. A hibás teljesítés körében nem értettek egyet a megyei bíróság jogi álláspontjával. Kiemelten hivatkoztak arra, hogy az alperesek hibás teljesítése egyértelműen megállapítható, ezt az elsőfokú bíróság is tényként rögzítette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mivel nem engedélyezték a felperesek az alperesek általi kijavítást, ezért a jogszabály rendelkezése szerint a további szavatossági igényre nem térhetnek át. E körben kizárólag a kijavítással okozott kényelmetlenségre hivatkozik az ítélet, a további áttérési okokat meg sem említi. Álláspontjuk szerint a jogszabály akkor is lehetőséget ad az áttérésre, ha aránytalan többletköltséget eredményez a kijavítás, továbbá figyelembe kell venni a szerződésszegés súlyát is. Az alperesek ugyan írásban vállalták a kijavítást, de a jogi képviselőjük által írt levélben csupán 300.000,- forint értékű kijavítást jelöltek meg. Amikor a 4.000.000,- forint összeg az ügyvédi letétből kifizetésre került az alperesek részére 2007. évben, akkor megkísérelték az alperesek általi kijavítást, de ez nem vezetett eredményre, az alperesek továbbra is csak 300.000,- forint értékben akartak javítást eszközölni. Ugyanakkor a szakértői véleményből kiderül, hogy a rejtett hibák kijavítási költsége 3.080.000,- forint. Egyértelműen látszik, hogy az alperesek által vállalt javítás meg sem közelíti a tényleges javítási költséget. E körben hivatkoztak a BH 2004. 182. szám alatt közzétett eseti döntésre, amely szerint a jelentős költséget igénylő és rövid idő alatt ki nem javítható hiba általában megalapozza a jogosult elállási jogát. A fentiekre figyelemmel megítélésük szerint jogszerűen gyakorolták elállásukat és amennyiben ez nem elfogadható, akkor az árleszállítás iránti igényüknek kétséget kizáróan helyt kell adni. Vitatták a megyei bíróságnak az alperesek viszontkeresetével kapcsolatos álláspontját is. Hangsúlyozták, hogy az alperesek hibás teljesítésére figyelemmel joggal tartották vissza a fennmaradó vételárrészt. E körben hivatkoztak a Ptk.306.§.

(4)bekezdésére, amely szerint a jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. Álláspontjuk szerint az elállásukra és a megtámadásra tekintettel az eredeti állapotot is helyre kell állítani, így kamat semmiképpen nem jár az alpereseknek. A reluxák vonatkozásában hangsúlyozták, hogy 2007.évig egyetlen alkalommal sem követelték ezen ingóságok kiadását az alperesek. Ezek kizárólag a perbeli ingatlanban használhatók, és az ingatlan átadásáakor nem volt szó arról, hogy a reluxákat le kell szerelni és ki kell adni az alpereseknek. Az I. és II.r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérték. Hangsúlyozták - a megyei bíróság jogi álláspontjával egyezően - hogy tévedésre eredményesen csak a Ptk.236.§.

(1)bekezdésben meghatározott megtámadási határidőn belül lehet hivatkozni, amely határidő a tévedés, vagy a megtévesztés felismerésével kezdődik. A felperesek előadásából egyértelműen megállapítható, hogy az ingatlan valamennyi hibáját legkésőbb

1. július
2. napjával felismerték, így az egy éves elévülési határidő ekkor megkezdődött, tehát a felperesi szerződés megtámadás elkésett. Előadták, hogy a felperesek az alperesekhez írt levelükben elállásra is hivatkoztak. Elállásra pedig csak érvényesen létrejött szerződés esetén kerülhet sor, a felperesek pedig több alkalommal elismerték a szerződés érvényes létrejöttét. Nem értettek egyet a felperesek azon fellebbezési érvelésével, hogy a megyei bíróságnak a megtámadást a viszontkereset vonatkozásában kifogásként kellett volna elbírálnia. Hangsúlyozták, hogy a kifogásként való figyelembevétel nem vonatkozhat a szerződés egészére, mivel a kifogást legfeljebb az alperesi viszontkövetelés erejéig terjeszthette volna elő felperes. Helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a felperesek az adásvételi szerződés megkötését megelőzően meggyőződtek az ingatlan állapotáról, felmérték és adottságaival tisztában voltak. A Ptk.305/A.§.

(1)bekezdése szerint tehát a felperesek nem hivatkozhatnak olyan hiányosságokra, hibákra, amelyeket a szerződés időpontjában ismertek, vagy ismerniük kellett volna. Nem hivatkozhatnak eredménnyel azon további hibákra sem, amelyek egyszerű szemrevételezéssel jól láthatók voltak. Ezt is helyesen állapította meg a megyei bíróság. Statikai hibája az ingatlannak nincs, ezt két igazságügyi műszaki szakértői szakvélemény is megállapította. Ugyanakkor a felperesek nem fogadták el "C" féle javítási ajánlatot a helyreállítási munkák vonatkozásában. A felperesek tehát magatartásukkal megakadályozták a felmerült hiányosságok kijavítását, valamint az állaghibákat, hanyagságuk okán megsokszorozták, amely felpereseknek felróható eredményből eredő károkat felperesek maguk kötelesek viselni. A felperesek fellebbezése az árleszállítás körében az alábbiak szerint alapos. Az ítélőtábla a felperesek fellebbezésének elbírálása során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú eljárásban mi volt a felperesek véglegesen fenntartott kereseti kérelme. Az elsőfokú eljárásban a felperesek a 67. sorszámú iratukban a korábban már többször módosított kereseti kérelmüket akként módosították, hogy elsődlegesen a szerződés megtámadására hivatkoztak a Ptk.210.§.

(1)bekezdése alapján, mivel az adásvételi szerződés megkötésekor tévedésben voltak. Másodlagosan fenntartották a

1. és
2. sorszámú beadványukban az 5.000.000,- forint árleszállítás megfizetésére vonatkozó igényüket. Más kereseti kérelmük a tárgyalás berekesztését megelőzően nem volt. A Pp.247.§.

(1)bekezdése kimondja, a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. A fentiek alapján a felperesek módosított harmadlagos fellebbezési kérelme, amely annak megállapítására irányult, hogy elállási jogukat jogszerűen gyakorolták és így a szerződést felbontották, teljes egészében megalapozatlan, mivel a felperesek véglegesen fenntartott keresetében az elállás nem szerepel. Így a másodfokú eljárásban a felhívott jogszabályi rendelkezés alapján keresetmódosításra jogi lehetőség nincs. Ezért az ítélőtábla érdemben ezen fellebbezési kérelemmel nem foglalkozott. Érdemben nem alapos a felperesek fellebbezése a Ptk.

1. § /1/ bekezdésére - tévedésre - alapított szerződés megtámadása körében sem. A megyei bíróság ítéletében helyesen állapította meg, hogy a hibás teljesítés és a szerződés érvénytelensége nem azonos fogalmak. A Ptk.
2. § /1/ bekezdésében meghatározott tévedés - mint akarati hiba - a szerződés megtámadását akkor teszi lehetővé, ha az lényeges körülményre vonatkozott, és azt a másik fél okozta, vagy felismerhette. A megtámadásnak csak akkor vezethet eredményre, ha e két feltétel együttesen fennáll. Helyes a megyei bíróság azon jogi álláspontja is, hogy tévedésre csak akkor hivatkozhatnak eredményesen a felperesek, ha a szerződést megtámadták. A Ptk.
3. § /1/ bekezdése értelmében a megtámadási határidő egy év, és ez a határidő a Ptk.
4. § /2/ bekezdés a./ pontja alapján a tévedés, megtévesztés felismerésekor kezdődik. A felperesek az elsőfokú eljárásban személyesen úgy nyilatkoztak, hogy az ingatlan valamennyi általuk kifogásolt hibáját legkésőbb
5. július
6. napján már felismerték (
7. számú jegyzőkönyv
8. oldal
9. bekezdés). Mivel valamennyi hiba ismertté vált
10. július
11. napján, így az egyéves megtámadási határidő ezen időponttól számít. A felperesek pedig az ezzel kapcsolatos megtámadási jogukat a
12. sorszámú iratukban jelentették be, amely
13. június
14. napján érkezett a bíróságra. Így helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a felperesek az egyéves megtámadási határidőt elmulasztották. Az ítélőtábla ugyanakkor osztotta a felperesek azon fellebbezési érvelését, hogy a Ptk.
15. § /3/ bekezdése értelmében a megtámadási jogukat kifogás útján gyakorolhatták, akkor is, ha a megtámadási határidő már letelt. E vonatkozásban a Ptk.
16. § /3/ bekezdés utolsó mondata kimondja, a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. A megtámadási határidő után előterjesztett kifogás azonban nem tekinthető egyenértékűnek a szerződés megtámadásával, mert a keresettel szemben való védekezést szolgálja, hatása a kereseti követeléshez igazodik. Helyesen hivatkoztak az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben arra, hogy a kifogás nem vonatkozik a szerződés egészére, a kifogást legfeljebb az alperesi viszontkövetelés erejéig terjeszthették volna elő a felperesek (BH. 2003.412.). Egyértelmű a bírói gyakorlat abban is, hogy a kifogás útján érvényesített megtámadási jog nem vezethet a felperes marasztalására, következménye legfeljebb az alperessel szemben támasztott követelés elenyésztetése. Rendszerint nem kerülhet sor a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítására. (BH. 1997.392.). A fentiek alapján tehát a felperesek kizárólag az alperesek általi viszontkereset ellenében terjeszthettek elő kifogást, mely megalapozottsága esetén sem vezethetne (az érvénytelenség mellett) az eredeti állapot helyreállítására. A peradatok szerint a felperesek a megtámadás okaként az alperesek hibás teljesítését jelölték meg, amire a Ptk.306.§-ára alapított keresetük tekintetében hivatkoztak. A felperesek e vonatkozásában a Pp.164.§./1/ bekezdésén alapuló bizonyítási kötelezettségüknek sem tettek eleget, semmivel nem bizonyították, hogy az alperesek tudva a hibákról a szerződéskötéskor szándékosan félrevezették őket. Az ítélőtábla az árleszállítás körében osztotta a felperesek fellebbezési érvelését. Azt a megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a Ptk.
17. § /1/ bekezdés a./ pontja értelmében a kijavítás elsősorban az eladót, vagyis az alpereseket terheli. Téves jogi álláspontot foglalt el azonban akkor, amikor azt állapította meg, hogy az alperesek a kijavítást felajánlották, az pedig olyan jelentős kényelmetlenséggel nem járna, amely annak elvégzését lehetetlenné tenné, de a kijavítást a felperesek megakadályozták. Így a Ptk.
18. § /1/ bekezdés b./ pontjára alapított kereseti kérelem nem lehet eredményes, ha a Ptk.
19. § /1/ bekezdés a./ pontja szerinti szavatossági jogérvényesítést eredménytelenül kísérelték meg a felperesek. Az elsőfokú eljárás adatai alapján tényként állapítható meg, hogy az alperesek valóban felajánlották a felpereseknek a hibák javítását "C" útján. Ez az árajánlat (5.sorszámú jegyzőkönyvhöz A/
20. alatt csatolva) azonban kb. 300.000 Ft-os javítási költségre vonatkozott anyag és munkadíjat is figyelembe véve. Az ebben szereplő munkák csak töredéke a peres felek és a megyei bíróság által is elfogadott
21. sorszám alatti "D" igazságügyi szakértő által készített szakvéleményben szereplő kijavítási munkáknak. A szakértő az ingatlan rejtett hibáinak kijavítási költségét - anyag és munkadíjat is figyelembe véve - 3.080.000 Ft-ban határozta meg. Ehhez képest az alperesek által felajánlott kb. 300.000 Ft értékű kijavítás nyilvánvaló nem megfelelő, illetve a javítási munkák jellegére is figyelemmel a felperesek vonatkozásában jelentős kényelmetlenség nélkül nem lehet elvégezni, hiszen nagy alapterületű padozat bontásról, parketta bontásról, csempe és lapburkolat bontásról, illetve ezek javításáról van szó. Így a felperesek a Ptk.
22. § /1/ bekezdés b./ pontjában meghatározott árleszállításra jogszerűen térhettek át. Az árleszállítás körében az ítélőtábla elfogadta az elsőfokú eljárásban beszerzett "D" által készített alap- és kiegészítő igazságügyi szakértői szakvéleményt (
23. és
24. sorszám), amelyet a peres felek sem vitattak, és azt a megyei bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Ezen szakvéleményben a szakértő megállapította, hogy az árleszállítás összege a tételesen megjelölt rejtett hibákra figyelemmel 3.100.000 Ft. Az elsőfokú eljárás adatai alapján tényként állapítható meg, hogy a peres felek az ingatlan 20.500.000 Ft-os vételárából 5.000.000 Ft-ot letétbe helyeztek "A" ügyvédnél. Ezen letétből a felperesek hozzájárulásával 4.000.000 Ft kifizetésre került az I.r. és II.r. alperesek részére
25. március
26. napján, míg a fennmaradó 1.000.000 Ft a felperesek jogi képviselőjénél "B"-nél került ügyvédi letétbe azzal, hogy ez az összeg szolgál fedezetül a perbeli adásvételi szerződéssel kapcsolatos szavatossági hibákért érvényesített javítás költségek kifizetésére (
27. sorszámú jegyzőkönyv 3.oldal
28. bekezdés). A Ptk.
29. § /4/ bekezdése kimondja, a jogosult kijavításig, vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. A fentebb már hivatkozott
30. sorszámú igazságügyi szakvélemény alapján tényként állapítható meg, hogy a rejtett hibák javítási költségét a szakértő 3.080.000 Ft-ban határozta meg. Mivel a felperesek korábbi keresetükben -
31. június
32. napjáig - kijavítást kértek szavatossági igényként, ezért a felhívott jogszabályi rendelkezés alapján ezen időpontig a 3.080.000 Ft-ot a kijavítási költség ellentételezéseként jogszerűen tarthatták vissza. Így ezen összeg vonatkozásában az alperesek részére kamat nem jár, mivel a felperesek késedelembe nem estek. A 4.000.000 Ft-ból fennmaradó 920.000 Ft körében azonban a felperesek, mivel a Ptk. 298/a. §-a értelmében késedelembe estek, a megyei bíróság által is meghivatkozott Ptk.
33. § /1/ bekezdése értelmében ezen összeg után kötelesek késedelmi kamatot fizetni. A felperesek a fennmaradó 1.000.000 Ft-ot nem fizették ki az I.r. és II.r. alperesek részére, az ügyvédjüknél jelenleg is letétben van. Ezen összeg után kamat az alperesek részére azért nem jár, mivel az ítélőtábla a felperesek árleszállítás iránti fellebbezését 3.100.000 Ft vonatkozásában megalapozottnak találta. A fentiek alapján az ítélőtábla árleszállítás jogcímén a fennmaradó 2.100.000 Ft megfizetésére kötelezte az I.r. és II.r. alpereseket egyetemlegesen. Ezen összeg vonatkozásában a kamatfizetés kezdő időpontját
34. március
35. napjában határozta meg, mivel ekkor került az alperesek részére az utolsó vételárrészlet kifizetésre. Az ítélőtábla nem osztotta a reluxák kiadásával kapcsolatos felperesi fellebbezési érvelést. Az ítélőtábla e körben mindenben osztotta a megyei bíróság helyes jogi álláspontját és az ítélet indokolásában foglaltakat. A felperesek fellebbezésében felhozott indokok nem alkalmasak a megalapozott elsőfokú döntés megváltoztatására. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.
36. § /2/ bekezdése alapján megváltoztatta. Az ítélet megváltoztatása kihatással volt az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegére, ezért az ítélőtábla annak összegét a Pp.
37. § /1/ bekezdése alapján - a pernyertesség, illetve pervesztesség arányának megfelelően - leszállította. Az ítélőtábla a másodfokú perköltségről a Pp.
38. § /1/ bekezdése alapján a pernyertesség, illetve pervesztesség arányának megfelelően rendelkezett. A peres eljárásban mindegyik peres fél teljes személyes költségmentességben részesült, így a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a Pp.
39. § /1/ bekezdése és a 6/
40. (VI.26.) IM. számú rendelet
41. § /1/ bekezdése és
42. §-a szerint az állam viseli. Győr, 2010.évi június hó
43. napján Dr. Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr. Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Lezsák József sk. bíró