Bf.21/2010/8 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütközik és a

(2)bekezdés b/ és d/ pontja szerint minősül, figyelemmel a Btk. 20.§

(2)bekezdésére, valamint 1 rb erőszakos közösülés bűntettében, amely a Btk. 197.§

(1)bekezdésébe ütközik és a

(2)bekezdés c/ pontja szerint minősül. II.r. vádlott bűnösségét 1 rb társtettesként elkövetett emberölés bűntettében állapította meg a megyei bíróság, amely a Btk. 166.§

(1)bekezdésébe ütközik és a

(2)bekezdés b/ és d/ pontja szerint minősül, figyelemmel a Btk. 20.§

(2)bekezdésére, 1 rb erőszakos közösülés bűntettében, amely a Btk. 197.§

(1)bekezdésébe ütközik és a

(2)bekezdés c/ pontja szerint minősül, valamint 1 rb hamis vád bűntettében, amely a Btk. 233.§

(1)bekezdés a/ pontjába ütközik és a

(2)bekezdés szerint minősül. A fenti bűncselekmények elkövetése miatt a megyei bíróság I.r. vádlottat - halmazati büntetésül - főbüntetésként életfogytig tartó fegyházra, mellékbüntetésként 10 év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlottat - halmazati büntetésül - főbüntetésként életfogytig tartó fegyházra, mellékbüntetésként 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy I.r. vádlott a szabadságvesztés-büntetéséből legkorábban 35 év letöltése után, II.r. vádlott legkorábban 40 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. II.r. vádlott vonatkozásában az Esztergomi Városi Bíróság 1.B.16/2003/6. számú ítéletével kiszabott 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetés végrehajtását elrendelte. Rendelkezett a vádlottak által az ítélet kihirdetésének napjáig fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt dolgok sorsáról, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az első fokon eljáró ügyész I.r. és II.r. vádlott terhére jelentett be fellebbezést, I.r. vádlott vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának felemelése és mindkét vádlott esetében az emberölési cselekménynek a Btk. 166.§

(2)bekezdés b/ és d/ pontja mellett a c/ pont szerinti, aljas indokból elkövetettnek történő minősítése iránt. A fellebbviteli főügyészség a Bf.31/2010/1-I. számú átiratában az első fokú ügyész által bejelentett fellebbezést módosította, kizárólag I.r. vádlott büntetésének súlyosítása végett tartotta fenn. Rámutatott arra, hogy a megyei bíróság az igen részletesen lefolytatott bizonyítási eljárás során betartotta a büntetőeljárási szabályokat, a tényállást teljes körűen felderítette és az abban foglaltak összhangban állnak az iratok tartalmával. Értékelte és elemezte a bizonyítékokat és az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Kifejtette, hogy álláspontja szerint, az indokolás iratellenes megállapítást is tartalmaz, mivel a szakértők nem zárták ki a sértett megfojtásának I.r. vádlott által leírt módját, csak azt jegyezték meg, hogy előtte a sértett nyakát nagyobb erővel meg is ragadták. Ebben a körben az indokolás helyesbítését indítványozta. Véleménye szerint, hogy az ilyen durva cselekményeknél a terheltek társadalomra veszélyessége közti különbség, a büntetés kiszabása során szinte nem mérhető. Nem tartotta indokoltnak I.r. vádlott esetében a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának II.r. vádlottétól korábban történő megállapítását és ezért indítványozta, hogy az első fokú bíróság ítéletét az ítélőtábla oly módon változtassa meg, hogy I.r. vádlottal szemben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját emelje fel, egyebekben pedig az első fokú bíróság ítéletét hagyja helyben. I.r. vádlott és védője a büntetés enyhítését, illetőleg az emberölés bűntette alóli felmentést indítványozták, míg II.r. vádlott és védője mind az emberölés bűntette, mind az erőszakos közösülés bűntette vonatkozásában bizonyíték hiányában történő felmentést és ennek megfelelően a büntetés enyhítését indítványozta. A nyilvános ülésen az eljáró ügyész az írásban benyújtott indítványát fenntartotta, részletesen kifejtve, hogy nem ért egyet a vádlottak feltételes szabadságra bocsátás kérdésében tett különbségtétellel és az I.r. vádlott büntetésének olyan mértékű súlyosítását kérte, hogy a feltételes szabadság legkorábbi időpontját 40 évben állapítsa meg az ítélőtábla, egyebekben a megyei bíróság ítéletét hagyja helyben. Az I.r. vádlott védője a nyilvános ülésen rámutatott arra, hogy az első fokú eljárás során a perbeszédében foglaltakat változatlan formában fenntartja, melyben többek között kifejtette azt, hogy álláspontja szerint védence az emberölés bűntettét nem követte el, amelyet egyrészt alátámaszt az, hogy a másik bűncselekmény elkövetését beismerte, valamint azt megbánta. A vádlottnak nincs indoka arra, hogy az emberölés bűntettét miért ne ismerné el abban az esetben, ha elkövette volna. Ugyancsak védence ártatlanságát bizonyítja T7 tanú vallomása is - bár a védelem álláspontja szerint tanúvallomását a megyei bíróság nem értékelte az ítéletének meghozatalakor - akinek II.r. vádlott elismerte, hogy ő fojtotta meg a sértettet azért, mivel félt attól, hogy a későbbiek folyamán azonosítani tudja. Kifejtette továbbá, hogy a szakértők is alátámasztották azt, hogy a vádlottak viszonyában a II.r. vádlott az erősebb, agresszívabb és a dominánsabb személyiség. Véleménye szerint a sértettnek azért kellett meghalnia, mert II.r. vádlottat felismerte, hiszen I.r. vádlottal korábban semmilyen kapcsolatban sem állt. Álláspontja szerint a belső arányosságot nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen II.r. vádlott terhére a bíróság még egy hamis vád bűntettét is megállapította és ő volt a kezdeményező a bűncselekmény elkövetése során. II.r. vádlott védője elsődlegesen az emberölés bűntette és az erőszakos közösülés bűntette vonatkozásában is bizonyíték hiányában kérte védence felmentését rámutatva arra, hogy a megismételt eljárás keretében sem jutott közelebb a megoldáshoz a megyei bíróság. Nem tisztázta a vádlottak között fennálló ellentéteket, nem tudta a zárkatársak vallomását sem megfelelő módon értékelni és nem derült ki, hogy melyik vádlott cselekvősége vezetett a sértett halálához. Az sem bizonyított, hogy II.r. vádlott egyáltalán megerőszakolta volna a sértettet. Ennek megerősítéséhez álláspontja szerint a hemogenetikai szakvélemény sem járult hozzá. Véleménye szerint egyetlen bizonyíték alapján marasztalta el II.r. vádlottat ez utóbbi bűncselekményben a bíróság, amely alapján azonban kétséget kizáróan nem lehet megállapítani a védence bűnösségét. Másodlagosan - a fenti hiányosságok miatt - megalapozatlannak tartotta az első fokú bíróság ítéletét és ezért annak hatályon kívül helyezését, valamint csatlakozva védencéhez más bíróság kijelölését kérte. I.r. vádlott csatlakozott a védője által elmondottakhoz. Írásban benyújtott fellebbezésében többek között kifejtette, hogy az emberölés bűntettét nem követte el. A nyilvános ülésen előadta, hogy nem kéri azt, hogy mentsék fel, csupán azért ítéljék el, amit elkövetett. II.r. vádlott szintén csatlakozott a védője által elmondottakhoz, azokkal egyetértett. Fenntartotta az írásban benyújtott fellebbezését, melyben részletesen elemezte a bizonyítékokat, illetőleg rámutatott arra, hogy sem az emberölés bűntettét, sem az erőszakos közösülés bűntettét nem követte el, azokban nem vett részt. A bűncselekmények alóli felmentését kérte és ennek megfelelő büntetés megállapítását. Abban az esetben, ha erre nincs mód, akkor a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra történő utasítását indítványozta. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályokat figyelembe véve, a megismételt eljárásra vonatkozó szabályokat is megfelelően betartva széles körű bizonyítást folytatott le. A megyei bíróság a Győri Ítélőtábla Bf.17/2006/24. számú hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak maradéktalanul eleget tett. A megismételt eljárás során részletesen meghallgatta a vádlottakat. Szembesítéssel, valamint a vádlottaknak az eljárás során tett vallomásaik ismertetésével megkísérelte feloldani a vallomások közötti ellentmondásokat. A meghallgatott tanúk vallomásának értékelése során egyrészt a bűncselekmény előzményei, másrészt a sértett életkörülményei, a zárkatársak vallomásaiból pedig a vádlottak bűncselekmény elkövetését követő nyilatkozatai voltak nyomon követhetőek. A bizonyítékok értékelése során a megyei bíróság megállapította, hogy a vádlottak a bűncselekményt megelőző időben milyen magatartást tanúsítottak, a helyszínelés során szerzett adatokból a behatolás módjára is fény derült. A bíróság részletesen elemezte a szakértői véleményeket, így az orvosszakértői, a hemogenetikai, a pszichológus szakvéleményeket, a tűzvizsgáló jelentést, valamint a poligráfos vizsgálat eredményét és ezeknek, valamint a vádlotti vallomásoknak az összevetésével állapította meg a lakásban történtek tekintetében a történeti tényállást. A bizonyítékok értékelése köréből - az ítélőtábla álláspontja szerint - azonban mellőzendő T2 tanú vallomásának az értékelése (18.oldal), hiszen a tanú II.r. vádlott testvére, aki a mentességi jogával élt. Az ítélőtábla nem találta szükségesnek az ítélet indokolásának a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelő módosítását. A szakértők ugyanis egyértelműen azt zárták ki, hogy az I.r. vádlott által leírt módon következett volna be a sértett halála. Valóban nem zárták azt ki, hogy a sértett nyakának a megszorítása történhetett úgy is, ahogy az I.r. vádlott előadta, azonban a halál közvetlen kiváltó oka a felső légutak, a légzőnyílások leszorítása, elzárása miatti fulladás volt, amely az I.r. vádlott által leírt módon nem következhetett be. A fentiekben kifejtettek alapján az első fokú bíróság ítéletének tényállása megalapozott, amely a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezte, így nincs alap további bizonyítás felvételére, illetőleg az első fokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére. A megállapított tényállás alapján az első fokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. A megyei bíróság helyesen jutott arra az álláspontra, hogy az emberölés bűntette vonatkozásában a vádlottak a cselekményt társtettesként követték el, hiszen a vádlottak a bűncselekmények elkövetése során mindvégig szándék és akarategységben voltak, olyan adat, amely ezt megcáfolná az eljárás során nem merült fel. A büntetés kiszabása során a bíróság a bűnösségi körülményeket teljes mértékben feltárta és ezek megfelelő értékelésével állapította meg, hogy a rendkívül súlyos bűncselekmény elkövetőivel szemben csak életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása az a büntetés, amely a törvényben előírt büntetési célok megvalósítására alkalmas, határozott tartamú szabadságvesztés bármelyik vádlottal szemben súlytalan lenne. Az ítélőtábla egyetértett a megyei bíróság azon döntésével is, hogy I.r., illetőleg II.r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának időtartama eltér egymástól. Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy II.r. vádlott valóban kezdeményező és irányító szerepet játszott a bűncselekmények elkövetése során, valamint további bűncselekményt, nevezetesen 1 rb büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettét is megvalósította, továbbá felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el a jelen eljárás tárgyát képező cselekményeket. Mindezen körülményekre figyelemmel indokolt volt a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának eltérő megállapítása. Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, kivéve a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést, hiszen a Be. 403.§

(5)bekezdése értelmében a vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a megfizetésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni. Ennek megfelelően az ítélőtábla oly módon módosította az első fokú bíróság által a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést, hogy a megismételt első fokú eljárásban összesen 5.373.673 Ft merült fel, melyből egyetemlegesen kötelesek külön felhívásra az államnak megfizetni a vádlottak 5.030.500 Ft-ot, II.r. vádlott külön 63.450 Ftot, míg a további 286.923 Ft-ot az állam viseli. A fentiekben kifejtettek alapján a Győri Ítélőtábla a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 5.B.98/2007/54. számú ítéletét a Be. 372.§

(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben az első fokú bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla rendelkezett I.r. és II.r. vádlottak tekintetében az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Győr,

1. június hó
2. napján Dr.Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Zólyomi Csilla sk. Dr.Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet, valamint a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
3. június
4. napján kelt 5.B.98/2007/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában
6. június
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. június hó
9. napján .Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó