Bf.119/2009/7 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés) és emberölés bűntettében (Btk. 166.§

(1),

(2)bekezdés d./ pont). Ezért halmazati büntetésül 12 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítást alkalmazott, határozott a bűnjelek jogi sorsáról, és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és a védő enyhítésért jelentettek be fellebbezést, míg az első fokon eljárt ügyész tudomásul vette a döntést. A vádlott a fellebbezését írásban is indokolta. A 2008. május 27-i történések kapcsán előadta, hogy fojtogatta feleségét, ezért önfeljelentést tett a rendőrségen. Feleségét nagyon szerette, a szülőkkel is jó volt a viszonya, évfordulójukon pedig a közös jövőt tervezték, házat vásároltak volna. Utóbb tudta meg gyermekeitől, hogy az egész egy színjáték volt. Tettét nem tudja feldolgozni, hiába fordult pszichiáterhez, az asszony évekkel korábbi, és úgy gondolja, hogy folyamatos hűtlensége vezetett a dulakodáshoz. Nem tudott uralkodni magán, közrehatott ebben a családi minta is (édesapját gyilkosként említette), személyiségét alaposabban kellett volna vizsgálni, és nem érti, hogy a sérült újraélesztésére miért nem volt lehetőség. Mielőtt feladta magát, hozzátartozójához felszólt segítségért. Enyhítését kéri a büntetésének, nagyon megbánta tettét, elvesztette a fejét. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.265/2009/3-I. számú átiratában az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy a tényállás korrigálása és a jogi indokolás kiegészítése után a II. tényállásban írt cselekményt az ítélőtábla a Btk. 166.§

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének minősítse, s a szabadságvesztést börtönben rendelje végrehajtani, míg egyebekben hagyja helyben. A másodfokú nyilvános ülésen megjelentek az érintettek, a vádlott és a védő fellebbezéseiket fenntartották. A védő enyhítésre irányulóan részletesen indokolta fellebbezését. Egyetértett a fellebbviteli főügyészségi átiratban foglaltakkal, ami a cselekmény minősítését, illetve a végrehajtási fokozatot illeti. Ehhez képest is súlyozottabban kérte figyelembe venni az enyhítő körülményeket, és lényegesen enyhébb büntetés kiszabását tartotta arányosnak és szükségesnek. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában írtak szerint terjesztette elő nyilatkozatát. Rámutatott arra, hogy mely részeiben tartja szükségesnek a tényállás korrekcióját, illetve a minősítés kapcsán érvelt, hogy a vádlott cselekménye miért az emberölés bűntette alapesetének minősül a II. tényállásnál - eseti döntéseket és a kialakult bírói gyakorlatot is felhívta -, amellett hogy ezzel együtt a generális prevenció hangsúlyozásával a főbüntetés enyhítésére nem látott lehetőséget azon túl, hogy a jogi szabályozásnak megfelelően börtön a végrehajtási fokozat. A vádlott fenntartotta a beadványában írtakat, majd kiegészítette a családi élettörténetére való utalással. Az utolsó szó jogán előadottakban is választ keresett arra, hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy ilyen megoldást választott a feleségével szemben, ezért is kérte továbbra is az ez irányú szakértői vizsgálat elvégzését. Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Be. 348.§

(1)bekezdés szerinti felülbírálat során az enyhítést célzó fellebbezést részben alaposnak találta, és helytállóak a fellebbviteli főügyészség észrevételei is. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva, megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta, s azok helyes, logikus értékelésével, törvényes mérlegelésével állapította meg a tényállást, amely csupán kisebb mértékben szorul kiegészítésre a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján. Az I. tényállási pontban a

1. május 25-én történt bántalmazás olvasható, amelyet kiegészít az ítélőtábla azzal, hogy a sértett feljelentését követően magánvádas eljárás indult a Tatabányai Városi Bíróságon. A bíróság az iratokat megküldte az ügyészségnek, mivel a nyomozás adatai alapján azt állapította meg, hogy a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősülhet. A KomáromEsztergom Megyei Főügyészség
2. február 11-én a nyomozás folytatását rendelte el (nyomozati iratok
3. oldal). Helyes a főügyészség észrevétele, hogy a II. tényállás kapcsán a
4. oldal
5. bekezdésében írt azon megjegyzés, hogy a vádlott az élet kioltásával járó szokásos szenvedést lényegesen meghaladó testi és lelki gyötrelmet okozva ölte meg a feleségét, mellőzni kell, mert az a jogi indokolásba tartozó megállapítás. Fenti korrekcióval az elsőfokú tényállás minden szempontból megalapozott, melyre alapíthatta a másodfokú bíróság is a határozatát a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében, a

(2)bekezdés b./ pontjára és a 352.§

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel. A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, mindkét terhére rótt cselekményben. A könnyű testi sértés vétsége kapcsán elismerte felelősségét a vádlott, ahhoz rendelhetők a feljelentés adatai, hozzátartozók vallomásai, egyéb okirati bizonyítékok. A májusi esetet követően pszichiátriai kezelés alatt állt a vádlott, a házastársak továbbra is együtt éltek. Fél év múlva azonban a felesége válási szándékáról tudomást szerezve, továbbra is a féltékenységéből fakadóan annyira eldurvult a veszekedés közöttük, hogy a vádlott ismételten egy fürdőköpeny övet vett magához, amellyel dulakodást, bántalmazást követően - a földre került sértettet megfojtotta. Ezután feladta magát a rendőrségen. Ketten voltak ekkor csak a lakásban, a vádlotti vallomáshoz kapcsolhatóak voltak a közvetett bizonyítékok. Számos tanúvallomás is rendelkezésre állt az előzményeket tekintve, a helyszínre érkező személyek vallomásából, helyszíni szemle adataiból, szakértői megállapításokból pedig hiánytalanul felépíthetőek voltak az események. Releváns körülmény kapcsán tisztázatlan körülmény nem maradt. Valamennyi bizonyítékot felsorolta és értékelte a megyei bíróság, mérlegelése logikusan felépített, érveit az ítélőtábla minden tekintetben osztotta. Az I. tényállási pontnál a cselekmény minősítése és az ahhoz fűzött jogi indokolás helytálló. A II. tényállásnál minősített emberölést állapított meg a bíróság, amellyel a fellebbviteli főügyészség álláspontját osztva, a másodfokú bíróság sem értett egyet. Az irányadó tényállás szerint a vádlott féltékenysége miatt vita, veszekedés alakult ki a házastársak között, tettlegességre is sor került, majd a sértett halála legalább 3-5 percig tartó fuldoklás során következett be a változó intenzitású szorítás következtében. Az nem kétséges, hogy a vádlottat egyenes ölési szándék vezette, amikor a sértett életét a nyakának - háromszor köré tekerve a fürdőköpeny övet, és két végét ellentétes irányba húzva - hosszan tartó szorításával kioltotta. A fojtással megvalósított emberölésnél a különösen kegyetlen elkövetés megállapítása jelen esetben nem indokolt, és nincs ok arra, hogy a konkrét ügy sajátosságai folytán másként történjék ennek a cselekménynek a jogi értékelése. A nyak 3-5 percig történő közepes, de inkább azt meghaladó erővel való elszorítása után a halálhoz vezető oki folyamat már visszafordíthatatlan. A fojtásból önmagában nem állapítható meg az élet kioltásának az átlagot meghaladó rendkívüli embertelensége. Ez a magatartás szorosan kapcsolódik magához az ölési cselekményhez. Ennek megfelelően a különös kegyetlenséggel elkövetést, mint minősítő körülményt mellőzni kellett, a vádlott cselekménye tehát az emberölés alapesetének (Btk. 166.§

(1)bekezdés) minősül. Az eltérő minősítés miatt új halmazati büntetés kiszabása vált szükségessé. Az élet elleni cselekmény büntetési tétele 5-15 évig terjedő szabadságvesztés, azonban ez önmagában nem teszi kisebb tárgyi súlyúvá a befejezett ölési cselekményt. A megyei bíróság a büntetéskiszabási tényezőket feltárta, és azok megfelelő értékelésével határozta meg a szabadságvesztés büntetés tartamát, kellő nyomatékkal vette figyelembe a vádlott javára és terhére szóló körülményeket. Az enyhébb minősítés mellett sem foghatott helyt a másodfokú bíróság előtt a védelmi érvelés, ekként a főbüntetés tartamának csökkentésére nem kerülhetett sor. A szankció a megváltoztatott minősítés mellett sem tekinthető eltúlzottnak, a főbüntetés tartamában arányos és szükséges, alkalmas a büntetési célok kifejezésére. Ugyanakkor a minősítésből következik, hogy a szabadságvesztés büntetést az anyagi jogi szabályoknak megfelelően, a Btk. 43.§ a./ pontjára figyelemmel nem a legszigorúbb fokozatban, hanem börtönben kell végrehajtani. Az ítélet egyéb rendelkezései helyénvalók, ezért az ítélőtábla a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletét - a minősítést érintő részében - megváltoztatta a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az előzetes fogvatartás beszámítása a Btk. 99.§

(1),

(2)bekezdésén, a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén nyugszik. Győr,

1. június hó
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.B.312/2009/
3. számú ítélete meg nem változtatott részében
4. június
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. június hó
7. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó