Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.35/2010/
- szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
- évi július hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- évi január hó
- napján kihirdetett 6.B.326/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség helyesen 173.961 (százhetvenháromezer-kilencszázhatvanegy) Ft. A vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban 5.940 (ötezer-kilencszáznegyven) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlott köteles felhívásra az államnak megfizetni. Indokolás: A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a
- január
- napján kihirdetett 6.B.326/2009/
- számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében, ezért őt - mint többszörös visszaesőt - 2 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Tatabányai Városi Bíróság 14.B.347/2007/
- számú ítéletéhez kapcsolódó feltételes szabadságot megszüntette és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes letartóztatásnak a szabadságvesztésbe való beszámításáról, valamint a bűnjelekről és a vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélettel szemben vádlott és védője fellebbezést jelentettek be. A vádlott fellebbezését az ítélőtáblához
- május
- napján érkezett illetve a
- július
- napján tartott nyilvános ülésen benyújtott írásbeli beadványaiban indokolta. Fellebbezési kérelme elsődlegesen - jogos védelmi helyzet miatt - felmentésre, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság több alkalommal megsértette az anyagi és eljárási szabályokat. A bizonyítékok egyoldalú mérlegelésével a rá nézve kedvező bizonyítékokat elvetette, a tényállást a terhelő adatok alapján állapította meg, bizonyítási indítványai elutasításával pedig a védekezési jogától fosztotta meg. Figyelmen kívül hagyta a bizonyítási teherre és az ártatlanság vélelmére vonatkozó büntetőeljárási alapelveket is. Kiemelte, hogy - az elfogult F.L. kivételével - az ügyben meghallgatott valamennyi tanú mind az ügy nyomozati szakaszában, mind a bíróság előtt úgy nyilatkozott, hogy sértett volt a támadó fél. T.A., B.M.V. és B.A.K. egyezően előadták, hogy sértett szólította fel őt, hogy szálljon ki a kocsiból, ezzel kezdődött a bántalmazás. Sértett a támadáskor alkoholos befolyásoltság alatt állt, így a vádlott megítélése szerint az ellentmondásos és összefüggéstelen tanúvallomását nem lehetett volna a tényállás megállapítása során figyelembe venni. Ugyanez igaz T-né V.A. vallomására is, hiszen a tanú - egyéb ellentmondásos nyilatkozatai mellett - a helyszíni rendőri jelentésben foglaltakkal szemben azt állította, hogy a válásuk óta nem ápolnak intim kapcsolatot. Erre figyelemmel a vádlott álláspontja szerint a tanú szavahihetősége megdőlt, vallomását tehát az ítéleti tényállás megállapításának alapjául nem lehetett volna elfogadni. Tévesnek találta a megyei bíróság azon megállapítását is, hogy mivel rajta nem voltak sérülések, ezért nem lehetett ő a megtámadott fél. Kifejtette, hogy sértett támadását sikerült kivédenie, és abból ő jött ki győztesen, de ez nem azt jelenti, hogy a verekedést ő kezdeményezte. Rámutatott arra is, hogy a bűncselekmény állítólagos eszközét, a kést nem találták meg a nyomozás során, és arról a tanúk is ellentmondásosan nyilatkoztak. Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy a Btk. időközbeni módosítására figyelemmel amennyiben valóban kés lett volna nála, azzal is jogosan védte volna meg magát sértett támadásával szemben. Hivatkozott arra is, hogy sértett támadásakor vélt jogos védelmi helyzetben volt, hiszen amikor úgy látta, hogy sértett részéről a támadás legkisebb esélye sem áll fenn, a bántalmazást ő is befejezte. Ezért a megyei bíróságnak a cselekmény megítélésekor- a
- számú irányelv szabályainak megfelelően - a tévedésre vonatkozó rendelkezéseket kellett volna alkalmaznia. A vádlott jogorvoslati kérelmében arra is utalt, hogy mindvégig érezte az eljáró bíróság vele szembeni elfogultságát. A védő fellebbezési kérelme a vádlott felmentésére irányult. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy védence sértett támadásakor jogos védelmi helyzetben volt. Másodlagosan kiemelte, hogy a sértett sérülései 8 napon belül gyógyultak, s azokat a vádlott csekély erővel, nem késsel, hanem a kocsiban lévő szerszámok közül egy kis méretű eszközzel okozta, tehát csupán a könnyű testi sértés vétségében állhat fenn védence büntetőjogi felelőssége. Megállapítható az önkéntes elállás is, emellett a kísérlet nagyon távoli. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.272/2009/3-I. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az előzetes fogvatartásnak a szabadságvesztésbe való beszámítása kapcsán pontosítani kérte a vádlott előzetes letartóztatásának kezdő időpontját és a bűnügyi költség összegét. Álláspontja szerint a megyei bíróság az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat szabályos eljárás keretében beszerezte. A bizonyítékok okszerű mérlegelésének eredményeként megállapított tényállást alappal támadni nem lehet. A fellebbviteli főügyészség megítélése szerint a bűncselekmény minősítése is törvényes, hiszen az elkövetéshez használt eszköz, a támadott testtájék és a szúrások száma alapján arra lehet következtetni, hogy az elkövető tisztában volt a súlyosabb, akár életveszélyes eredmény bekövetkezésének lehetőségével, mely iránt azonban közömbös maradt. A főügyészség a védelem fellebbezési érvelésével szemben kiemelte, hogy az irányadó történeti tényállás alapján a vádlott javára a jogos védelmi helyzet nem állapítható meg. Az önkéntes elállás pedig azért nem juthat szerephez a bűncselekmény minősítésekor, mert a vádlott befejezett kísérletet valósított meg. A bűncselekményért kiszabott büntetés kapcsán a főügyészség rámutatott arra, hogy enyhítő körülményként kell értékelni a vádlott ténybeli, részben beismerő vallomását, ugyanakkor súlyosító körülmény a különös visszaesői minősége. A büntetés méltányos, annak további enyhítésére nincs törvényes lehetőség. Az ítélőtábla a Be.
- §
(1)bekezdésének megfelelően bírálta felül a fellebbezéssel támadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt, ennek eredményeként a vádlott és a védő fellebbezését alaptalannak találta. Megállapította, hogy a megyei bíróság eljárása mindenben megfelelt a törvényi előírásoknak. A vádlottnak az eljáró tanács tagjaival szemben bejelentett elfogultsági kifogása tárgyában a megyei bíróság más tanácsa az elsőfokú eljárás során határozatot hozott, s az eljáró tanács kizárását megtagadta. A jelen fellebbezésben ismételten hivatkozott elfogultságot továbbra sem támasztják alá olyan tények, adatok, melyek az eljáró tanács pártatlanságának kétségbe vonására alkalmasak. A lefolytatott bizonyítás is az eljárási szabályok betartásával, megfelelő körben zajlott, melynek során a megyei bíróság a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta. A vádlott fellebbezési érvelésével szemben nincs olyan bizonyíték, melyet a megyei bíróság a mérlegelési körébe nem vont be, egyoldalú és okszerűtlen bizonyítékértékelésnek az elsőfokú ítéletben nincs nyoma. A vádlott egyes - a tényállás megállapítása szempontjából szükségtelen - bizonyítási indítványait a megyei bíróság szintén az eljárási szabályok megtartásával, okszerű indokokkal utasította el. A vádlott által kiemelt vallomásrészletek nem kérdőjelezik meg a megyei bíróság által megállapított tényállást, éppen ellenkezőleg egyes nyilatkozatok kiragadása, önálló értelmezése vezetne a vádlott által kifogásolt egyoldalúságra. Kétségtelen, hogy a vádlott és T-né V.A. között a válásukat követően a kapcsolat teljes mértékben nem szakadt meg, de nincs kiemelt jelentősége annak, hogy ez a helyzet T-né V.A. kezdeményezésére vagy a vádlott zaklatásának, erőszakos magatartásának a hatására alakult ki. A jogorvoslati kérelemben foglaltakkal szemben nem tulajdonított az ítélőtábla kiemelt jelentőséget annak sem, hogy vajon a vádlott és T-né V.A. között az intim kapcsolat továbbra is fennmaradt-e, mivel az ügy szempontjából ez a tény relevanciával nem bír, s egyébként a tanú szavahihetőségét a konkrét ügyben semmilyen objektív tény, adat nem kérdőjelezte meg, vallomása az egyéb tanúk vallomásával is teljes mértékben összhangban állt. Valamennyi tanú egybehangzóan, egymás vallomásait megerősítve illetve - eltérő módon való észleléseik miatt - kiegészítve, ellentmondások nélkül nyilatkozott arról, hogy a támadást ki kezdeményezte, az hol és milyen módon zajlott. Bár az elkövetés eszközét valóban nem sikerült a nyomozóhatóságnak megtalálnia, a tanúk mindegyike beszámolt arról, hogy a vádlottnál kés volt, azzal támadt sértettre. Több tanú nyilatkozott úgy, hogy a kést közvetlen közelről látták, sőt T-né V.A. és B.M.V. egybehangzóan azt is előadták, hogy a vádlott a kezével lehúzta a vért a késről és azt az arcába törölte. Nincs ok tehát a megyei bíróság által megállapított tényállás megalapozottságának megkérdőjelezésére, az alapul szolgáló bizonyítékok felülmérlegelésére pedig nincs lehetőség. Az elsőfokú ítéleti tényállás kiegészítésre nem szorul, az a Be.351.§-ának
(1)bekezdés I. fordulata alapján a másodfokú felülbírálatnak is alapját képezte. A megállapított tényállás alapján a vádlott javára a jogos védelmi vagy a vélt jogos védelmi helyzet fennállása kizárt. A jogtalanság talaján a vádlott állt, aki agresszív és provokatív magatartásával a több irányú bántalmazás kezdeményezője és kirobbantója volt, esetében büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg. Az első fokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, bűncselekményét a büntető anyagi jog szabályai szerint és a Legfelsőbb Bíróság
- számú irányelvében kifejtetteket követve helyesen minősítette. E körben az ítélőtábla maradéktalanul osztotta a megyei bíróság ítéletében foglaltakat, ezért az elsőfokú ítéletben kifejtett indokokra - megismétlésük nélkül - csupán hivatkozik. A bűncselekmény stádiumát illetően a megyei bíróság ugyancsak helyesen foglalt állást azzal, hogy a kísérlet távoli volt. A védői érveléssel szemben az ítélőtábla kiemeli, hogy önkéntes elállásra csak befejezetlen kísérlet esetén van mód, a konkrét ügyben azonban a vádlott az életveszélyt okozó testi sértés befejezett kísérletét valósította meg. A megyei bíróság a bűnösségi körülményeket túlnyomó részt helyesen tárta fel. Az ítélőtábla - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját - kiegészíti a büntetéskiszabási körülményeket azzal, hogy a vádlott terhére kell értékelni, hogy a bűncselekményt különös visszaesőként követte el. Ez a kiegészítés azonban önmagában nem érinti - s a súlyosítási tilalom folytán nem is érintheti - a megyei bíróság által a Btk.
- §-ában meghatározott céloknak megfelelően kiszabott, arányos büntetést. A kiszabott szankció enyhítésére a súlyosító körülmények túlsúlya miatt - a Btk.
- §-ában foglalt büntetéskiszabási elvek szem előtt tartásával- nincs törvényes lehetőség. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnügyi költség összegére vonatkozó rendelkezés korrekciójával a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbviteli főügyészségnek az előzetes letartóztatás beszámításának kezdő időpontját érintő indítványát nem találta alaposnak, mivel az - a bűntettesek nyilvántartásának vonatkozó adatai és a büntetés-végrehajtási intézet értesítése (12/I. számú és 23. számú elsőfokú iratok) alapján - az elsőfokú ítéletben helyesen szerepel. Az első fokú ítélet kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§
(1)és
(2)bekezdésén, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megállapítására és viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§
(1)bekezdésén alapul. G y ő r,
- július
- napján Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Zólyomi Csilla sk. Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja ZÁRADÉK: Ezzel a végzéssel a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- január
- napján kihirdetett 6.B.326/2009/
- számú ítélete
- július
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
- július
- napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke