Kfv.V.35.406/2009/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Tatár Klára és dr. Rédei Gábor ügyvédek által képviselt felperesnek a dr. Szabó Pál jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala Hatósági Főosztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság által
- szeptember
- napján hozott 19.K.34.893/2007/
- számú ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 19.K.34.893/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.216.600 (egymillió-kettőszáztizenhatezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes férjével és egy kiskorú gyermekével él közös háztartásban, önadózó. A felperes
- óta egyéni vállalkozó,
- óta tagja az L.Kft-nek (továbbiakban: Kft.), 2001-től 2004-ig több alkalommal nyújtott tagi kölcsönt a Kft. részére, amelyek
- április 21-én érték el a legmagasabb összeget, az 51.800.000 Ft-ot. Az adóhatóság a felperesnél 2001-
- évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió során az adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes bevallott jövedelmei nem nyújthattak fedezetet kiadásaira, jövedelmét nem teljes körűen vallotta be, ezért az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109.§-ára alapítottan becslést alkalmazott. Az első fokú adóhatóság felperes terhére
- évre 2.900.000 Ft,
- évre 26.000.000 Ft,
- évre 15.000.000 Ft,
- évre pedig 8.000.000 Ft eltitkolt jövedelmet állapított meg, amelyeket a jövedelem eltitkolás éveinek az összevonás alá eső jövedelméhez számított hozzá a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított
- évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 28.§
(1)bekezdésére figyelemmel. Mindezek alapján a felperes terhére összesen
- 276.823 Ft szja adókülönbözetet írt elő, kötelezte adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 8990612980 (3438114714/2007.) számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes nem fogadta el felperes előadását, mely szerint a tagi kölcsönök fedezetét az 1970-es, 1980-as években férjével közösen a magyar-szovjet határon folytatott kereskedésből származó haszonból, 1979-ben az áttelepüléskor áthozott vagyonból, szülei halála után, az 1990-es években testvére által megváltott örökségen vásárolt áruk értékesítéséből, férje fuvarozói tevékenységéből és csirketenyésztésből származó jövedelemből biztosította volna. Az volt az alperes jogi álláspontja, hogy a felperes nem terjesztett elő hitelt érdemlő bizonyítékokat annak igazolására, hogy a vizsgált időszakot megelőzően megszerzett jövedelméből nyújtotta volna a vizsgált időszak tagi kölcsöneit. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy
- évben, vagy ezt megelőzően az általa, vagy férje által megszerzett pénzösszeg a tagi hitelek nyújtásának évében is rendelkezésére állt volna.
- évtől kezdődően pedig a férj nevére szóló készpénz felvételi utalványok szerint felvett összegek nem számíthatók az adózó bevételei közé, ezek kizárólag a férj tevékenységével összefüggő pénzmozgásokat tanúsítják. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, határozata iratellenes, és a bizonyítékok téves értékelésén alapul. Sérelmezte, hogy az alperes nem tárta fel a javára szolgáló körülményeket, nem folytatta le a szükséges kapcsolódó vizsgálatot, ezért téves ténybeli és jogkövetkeztetésekre jutott. Vitatta a becslés jogalapját, módszerét. Hivatkozott a házasságról, a családról és a gyámságról szól
- évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 27.§-ának
(1)bekezdésére azzal, hogy az alperesnek figyelembe kellett volna vennie kiadásai fedezeteként a férje rendelkezésére álló forrásokat is, és okiratokat csatolt a keresetében előadottak alátámasztására. Az alperes kérte. ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes határozata a kereset által vitatott körben megalapozott, és jogszerű döntést tartalmaz. Jogi álláspontja a következő volt: Az alperes a becslés jogalapja tekintetében eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, jogszerűen és megalapozottan állapította meg, hogy nem igazolt a felperes esetében az elévült időszakra vonatkozó vagyonfelhalmozás. A felperes által perben rendezetlen állapotban becsatolt pénzintézeti bizonylatok nem alkalmasak a kereset alátámasztására. A férj nevére szóló adásvételi szerződések, bizonylatok nem vehetők figyelembe az Sztv. szerinti szabályozásra, és a családi adózás hiányára figyelemmel. A külföldön idegen nyelven kiállított okiratok nem hiteles bizonyítékok. A közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatok kétséget kizáró módon csak a nyilatkozat megtételét, módját és időpontját igazolják. A felperes férjének tulajdonában lévő és általa eladott gépjárművek bevételét nem lehet a felperes kiadásainak fedezetéül elfogadni, mivel a felperes nem munkálta ki részletesen számszakilag és időrendben a hivatkozott összegeket, a kimutatás csupán egyes források megjelölésére terjed ki, nem teljes körű.
- évben felperes által július 27-én kivett összeg nem lehetett a tagi kölcsön befizetésének fedezete, mivel ezt a felperes
- december 31-én fizette be. A folyószámla adataiból egyébként is egyértelműen kitűnik, hogy kivétel nélkül minden egyes lekötés megszüntetése és készpénz felvétele jóval megelőzte a tagi kölcsönök befizetését, a két pénzmozgás egymással nem hozható összefüggésbe.
- évben tagi betétként befizetett 26.000.000 Ftnak nem lehetett fedezete a
- március 17-én házastárs számlájáról felvett összeg.
- évben a felperes 16.000.000 Ft tagi betétet fizetett be január 2-án és február 1-jén, ezeknek az összegszerűségére és idejére figyelemmel nem lehetett a forrása az egyébként is a férj által február 15-én, március 4-én kivett kevesebb összeg. A
- évben összesen tagi betétként utoljára március 12-én befizetett 26.000.000 Ft-nak a felperes által
- május 17-én a férje számlájáról felvett összeg nem szolgálhatott forrásul. A banki kimutatásból megállapíthatóan a pénzmozgások nem állnak összefüggésben a tagi kölcsönök nyújtásával.
- január 15-én pedig a felperes 15.000.000 Ft tagi betétet fizetett be, így ennek sem lehetett a forrása a házastársa által felvett mindösszesen 2.058.000 Ft. A
- évi tagi kölcsönök tekintetében is alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy kiadásai forrásául a férje bankszámlájáról felvett összegek szolgáltak volna. A felperes
- évi nyitóegyenlege ugyanis 28.000.000 Ft visszakapott tagi kölcsön volt, így
- március 12-ig eszközölt tagi befizetéseire ez az összeg nyújthatott fedezetet, tekintettel arra is, hogy a férj által kivett pénz ennek csak a töredéke volt. A felperes nem igazolta egyébként azt sem, hogy a rendelkezésére álló 28.000.000 Ft ellenére miért lett volna szüksége még a férje által felvett további pénzösszegekre is. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az Art. 103.§
(3)bekezdése értelmében a bizonyítási kötelezettség a fedezetek és a forrás tekintetében a felperest terhelte volna, e kötelezettségének azonban a perben sem tett eleget, nem bizonyította az általa előadottak közötti összefüggéseket. A házastárs vállalkozói számlája nem tekinthető az ügy érdemi eldöntése szempontjából lényeges adatnak. A perbeli esetben egyébként is a házastársak önállóan vállalkoztak, elkülönült bankszámlákkal rendelkeztek, ezért önálló tevékenységük után elkülönülten, önállóan kellett adózniuk. A felperes azért is alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, mivel a per során csatolt be bizonyítékokat, így ezek értékelésére az alperesnek a közigazgatási eljárásban nem is volt lehetősége. A peres eljárásban becsatolt gépkocsi adásvételi szerződés a közigazgatási eljárásban okszerűen nem került figyelembe vételre, ennek az információnak ugyanis kizárólag az adózó lehetett a birtokában. Ezt a peres eljárás során sem lehetett figyelembe venni, mivel az alperesi határozatban megállapított fedezetlen kiadáshoz viszonyítva a felperesre nézve terhesebb megállapításához vezethetett volna. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 1.§
(5)bekezdésében, 97.§
(3)-
(6)bekezdéseiben, 108., 109.§-aiban, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2.§
(3)bekezdésében, 50.§
(1)bekezdésében, 72.§
(1)bekezdés e) pontjában, Csjt. 27.§
(1)bekezdésében, Pp. 213.§-ában, 221.§
(1)bekezdésében, 336/A. §
(2)bekezdésében foglaltaknak és ellentétes az 1.Pf.20.010/1998, 16.K.30.151/2005., 33.248/1992. számú ítéletekben foglalt döntésekkel. Kifejtette, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, elmulasztotta a közhitelesek nyilvántartásoknak, a felperes egyéni vállalkozásának és családi vállalkozásának, az idegen nyelven írt okiratnak a vizsgálatát, és jogsértően utasította el a bizonyítékait. Vitatta a becslés jogalapját és módszerét, kifogásolta, hogy ennek alkalmazásáról nem kapott tájékoztatást. Sérelmezte, hogy az alperes elmulasztotta a házastársí vagyonközösség vizsgálatát, házastársánál a kapcsolódó ellenőrzés lefolytatását, és mellőzte a nyitóösszeg kimunkálását. Jogsértőnek kérte értékelni, hogy az első fokú bíróság nem bírálta el bizonyítási indítványait, és nem indokolta ezek elutasítását sem. Az alperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az adóhatóság eljárására - a felperes érvelésével ellentétben - nem a Ket. 50.§
(1)bekezdése tartalmaz rendelkezéseket, jelen ügyben az Art. szabályai az irányadók. Az Art. 97.§
(4)-
(6)bekezdései a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatosan az adóhatóság számára általános szabályokat rögzítenek. A becslési eljárásra az Art. 108., 109.§-ai szerinti speciális rendelkezések az irányadók. Ez utóbbiak értelmében az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy fennállt a becslés jogalapja, és annak módszere is jogszerű volt, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tény az adózó javára nem értékelhető (Art. 97.§
(6)bekezdése). A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt (Pp. 275.§
(1)bekezdése, BH.2002.29.). Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes vagy okszerűtlen, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes tényeket illetve ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság az iratokból megállapította, hogy az alperes széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, ennek keretében megvizsgálta 1983-
- évre vonatkozó banki bizonylatokat,
- évtől kezdődően a vizsgált időszak bezárásáig a felperes bevallásait, nyilatkoztatta a felperest kiadásai, jövedelmei tekintetében és tanúkat hallgatott meg. A rendelkezésére álló adatok alapján megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy a felperes kiadásai jelentősen meghaladták az azok fedezetéül szolgáló elismert bevételeit. Az alperes jogszerűen alkalmazott becslést, és ennek módszere, amely a kiadások és bevételek összevetésén alapult, jogszerű volt. Nem adhat alapot a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére, illetve az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértés megállapítására az a körülmény, hogy az adózó -élve az Art. 109.§
(3)bekezdése és a Pp. 164.§
(1)bekezdése szerinti lehetőséggel- a közigazgatási eljáráshoz képest a perben további bizonyítékokat csatol. Ezeket ugyanis az alperes a perbeli iratcsatolásra figyelemmel a határozatában nem értékelhette. A felperes érvelésével ellentétben az alperes határozata teljes körűen megfelel a Ket. 72.§
(1)bekezdés e) pontjában foglaltaknak, mivel annak indokolása tartalmazza mindazt, amit e törvényhely kötelezően előír. A felperes felülvizsgálati kérelmében előadottakra figyelemmel kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az általa becsatolt bizonyítékokat az adóhatóság figyelmen kívül hagyta volna. Az elsőfokú adóhatóság és az alperes is a határozatából megállapíthatóan ezeket értékelési körébe vonta, és ennek eredményeként tette meg megállapításait (elsőfokú határozat
- oldal, illetve
- oldala, alperesi határozat
- oldala). E körben tehát jogszabálysértés nem állapítható meg, ezért az a tény, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában erre az egyébként alaptalan felperesi érvelésre nem tért ki, nem tekinthető olyan eljárásjogi jogszabálysértésnek, ami alapot adhatna a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. Az iratokból megállapíthatóan a felperes és házastársa önállóan folytatott gazdálkodási tevékenységet, önállóan és elkülönülten nyitott vállalkozási folyószámlákat, devizaszámlákat. A felperes által hivatkozott ...és Vidéke Takarékszövetkezet számlája is a felperes házastársának vállalkozói számlája. A perbeli esetben a rendelkezésre álló dokumentumok alapján egyértelműen elhatárolható a felperesnek és házastársának gazdasági tevékenysége és az általuk végzett pénzügyi ügyletek. Az Szja.tv. 4.§
(1)és
(2)bekezdése,
(5)bekezdése továbbá kifejezetten akként rendelkezik, hogy a jövedelemszerzés jogcímének jogosultját terheli az adókötelezettség. Ennél fogva a felperes által megszerzett jövedelem kizárólag a felperesnél vehető figyelembe és annak adójogi konzekvenciái is csak nála vonhatók le. Az Art. és az Szja.tv. nem tartalmaz olyan szabályozást, mely szerint a közös háztartásban élők esetén az adókötelezettség megállapításánál, a vagyonosodási vizsgálatnál kötelezően figyelembe kellene venni a házastárs jövedelmét, és kötelezően le kellene folytatni a házastárs kapcsolódó vizsgálatát. A felperes által e körben kifejtett érvelésre tekintettel rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az szja. revíziónak nem a meglévő közös vagyon illetve vagyonelemek számba vétele a tárgya, hanem az adózó vizsgált időszaki bevételeinek és kiadásainak a vizsgálata, és az adózó adóköteles jövedelemének megállapítása. (EBH.2006.1569.) Megjegyzi ugyanakkor e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes a döntéshez szükséges körben vizsgálta és értékelte a felperes házastársának bevallásait, biztosításait, gépkocsi adásvételi szerződéseit és minden elé tárt egyéb adatot. Az Art. 109.§
(3)bekezdése értelmében a felperes érdekében állt a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolása, annak bizonyítása, hogy a vizsgált évek kiadásainak fedezetéül ezek felmerülésének időpontjában rendelkezett megszerzett bevétellel. A felperes érvelésével ellentétben az elsőfokú bíróság a felperes által perben rendelkezésre bocsátott valamennyi bizonyítékot a rendelkezésre álló adatokkal egybe vetve értékelt, és erről ítéletének indokolásában részletesen számot is adott, eljárása és határozata megfelel a Pp. 206.§
(1)bekezdésében, 221.§
(1)bekezdésében foglaltaknak. A bizonyítékok értékelése nemcsak teljes körű, hanem okszerű és megfelel a logika szabályainak is, kizárólag iratszerű tényeket illetve helytálló ténybeli következtetéseket tartalmaz. A peres eljárás során jogi képviselővel eljáró felperes általa sem vitatottan tisztában volt a bizonyításra vonatkozó speciális rendelkezésekkel. A felperes ugyanakkor már az ellenőrzési jegyzőkönyv elkészülte előtt személyes meghallgatása során is a vagyonosodási vizsgálattal összefüggésben tett nyilatkozatot. A jegyzőkönyvre tett észrevétele alapján készült kiegészítő jegyzőkönyvre is észrevételt terjesztett elő, bizonyítékokat nyújtott be, jogait gyakorolhatta és gyakorolta is a közigazgatási és a peres eljárás során. Az alperes - a felperes által sem vitatottan - megvizsgálta a felperes házastársának szja-bevallásait, és jelen ügyben rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan döntött arról, hogy nem szükséges kapcsolódó vizsgálat lefolytatása. A felperes által fellebbezéshez csatolt elévülési időn túli bizonylatok, közöttük a házastárs nevére kiállított fuvarlevelek, menetlevelek, engedélyek a felperes ügyében nem releváns adatokat tartalmaznak, pénzmozgást nem igazolnak. Az 1998-tól kezdődően házastárs nevére szóló készpénzfelvételi utalványok nem a felperes bevételei, ezek a házastárs tevékenységével összefüggő pénzmozgásokat igazolják. A felperes egyébként is férje nevére szólóan csak 1997-ig terjedő időszakra csatolt bizonylatokat, ezt követően a jogerős ítélet meghozataláig már egyetlen hiteles bizonylatot sem nyújtott be meglévő megtakarításra nézve. Nem áll rendelkezésre egyetlen olyan hitelt érdemlő adat sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy
- évben, vagy ezt megelőzően a felperes vagy férje által megszerzett pénzösszeg a tagi kölcsönnyújtások évében is rendelkezésre állt volna. A férj fuvarozásból és csirketenyésztésből származó bevételére nézve a felperes a megszerzések időpontjára, összegére sem közölt konkrét adatokat, tényeket, bizonyítékokat, ezek egyébként ugyancsak elévült időszakra eső állítások. A perben sem merült fel egyetlen olyan adat sem, amely igazolhatta volna kapcsolódó vizsgálat lefolytatását a felperes házastársánál, vagy a felperes javára szóló döntés meghozatalát. A felperes házastársának nevére szóló gépkocsi adásvételi szerződések, egyéb adatok hiányában nem értékelhetők a felperes javára, ezen ügyletek alanya ugyanis a felperes házastársa volt. Az iratokkal ellentétben a felperes kétséget kizáróan nem igazolta, hogy a házastárs gépkocsi értékesítéseivel kapcsolatos adójogi jogkövetkeztetéseket az alperes, illetve az elsőfokú bíróság tévesen vonta volna le. A felperes által peres eljárásban becsatolt gépkocsi adásvételi szerződés kapcsán is iratszerűen és helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéssel állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ez kizárólag a felperes fedezetlen kiadásainak növelésére alkalmas, és a felperes javára bevételi forrásként nyilvánvalóan nem vehető figyelembe. A vagyonmérlegben nyitó tétel figyelembe vételére megalapozottan és jogszerűen nem került sor. A megélhetési kiadások utolsó időpontban történő figyelembe vétele az adózó javára szóló vagyonmérleget eredményezett, mivel e kiadása így nem egy korábbi időponttól kezdődően növelte fedezetlen kiadásai összegét. A becslésre vonatkozó speciális szabályokból következően- a felperes érvelésével ellentétbenaz alperest nem terhelte bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a felperes az általa állított megtakarítást
- évig már elköltötte volna, a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az általa állított elévült időszaki megtakarítás ténylegesen létezett, rendelkezésére állt, és a vizsgált időszaki kiadásoknak ez volt a fedezete. Tévesen hivatkozott a felperes arra is, hogy az adóhatóság indokolás nélkül utasította vissza iratait, mivel az adóhatóság ezeket - az iratokból megállapíthatóan - átvette, és a felajánlott tanúbizonyítást is foganatosította. Tekintettel arra, hogy az első fokú bíróság ítéletének indokolásában egyértelműen - és helytállóan - rögzítette az alperes kapcsán a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség teljesítését a perbeli esetben nem volt helye a Pp. 336/A §
(2)bekezdése szerinti rendelkezés alkalmazásának. A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg a rendelkezésére álló adatok alapján, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének 9. oldalán igen részletesen, mindenre kiterjedően, az eljárási szabályoknak megfelelően rögzítette a bizonyítékok értékelését, ezért a Legfelsőbb Bíróság ítéletében - az előzőekben részletezettek szerint - kizárólag a felperesi felülvizsgálati kérelemben külön kiemelt tételek kapcsán fejtette ki jogi álláspontját, amely megegyezik az elsőfokú ítéletben részletezettekkel. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében azon bizonyítékok ismételt egybevetését és felülmérlegelését kérte, amelyet az elsőfokú bíróság jogszerűen már elvégzett, ezért a felülmérlegelésre irányuló felperesi felülvizsgálati kérelem nem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság ítélete teljes körűen megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, és az e tárgyban Legfelsőbb Bíróság által követett gyakorlatnak, amit nem befolyásolnak és nem is befolyásolhatnak a felperes által megjelölt első fokú ítéletek. A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- § /2/ bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- március
- Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró