Obsah (6)

Art. 108Art. 138Art. 165Art. 128Art. 97Art. 109

Kfv.V.35.484/2009/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lánczi Ferenc Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lánczi Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lévai Ildikó jogtanácsos álta

alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei 12.K.27.341/2008/13.számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 150.000 /

az százötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 963.800 /

az kilencszázhatvanháromezer-nyolcszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály Észak-alföldi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2001-

1. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
2. április
3. napján kelt 2533851203 számú határozatával a felperes terhére
4. és
5. évekre összesen: 15.696.650 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest

adókülönbözet, továbbá járulékosan adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján

t állapította meg, hogy

adózó a vizsgálat alá vont években a tulajdonában lévő Kft-nek több alkalommal tagi kölcsönt nyújtott, 2003-ban 27.520.000 Ft-ot, 2004-ben 14.900.000 Ft-ot, ingatlanokat vásárolt,

onban a bevallott bérjövedelmei /2003-ban: 1.262.500 Ft, 2004-ben: 1.350.000 Ft/, figyelemmel a megélhetési költségekre is, e kiadásokat nem fedezték, ezért

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 108.§-ának /1/-/2/ bekezdései, 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alapján becsléssel állapította meg a személyi jövedelemadó alapját, és a vagyonmérlegben megállapított fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló
2. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja.tv./ 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe. Elévülés miatt a
3. év vonatkozásában

eljárást megszüntette, míg 2002.,

1. és
2. években adókülönbözetet nem állapított meg. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
3. szeptember
4. napján kelt 1941637373 számú határozatával

elsőfokú határozatot megváltoztatta, a 2002. évi vagyonmérlegben a fedezethiány összegét 600.000 Ft-tal növelte, és

adóhiánynak minősülő adókülönbözet összegét összesen: 16.062.650 Ft-ban határozta meg, egyebekben helybenhagyta. A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint

alperes

elsőfokú határozatot jogalap nélkül változtatta meg, megsértve a súlyosbítás tilalmát,

onban

elsőfokú határozat kibocsátására sem kerülhetett volna sor

ügyintézési határidő jogvesztő túllépése miatt. Kifogásolta, hogy

adózott bérjövedelmét 2002. évben

alperes figyelmen kívül hagyta,

életviteli költségeivel kapcsolatosan nem végzett becslést, a magánszemélyektől kapott kölcsönöket nem fogadta el, és a késedelmi pótlékot törvénysértően számolta ki.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes által sérelmezett eljárási határidő túllépésének következményeként

Art. jogvesztést nem ír elő, ezért a mulasztás tényének rögzítése mellett a határozatok hatályon kívül helyezését nem alapozta meg.

elsőfokú bíróság szerint

Art. 108

.§-ának /2/ bekezdése, 109.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával

adóhatóság helytállóan alkalmazott becslési eljárást. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy

elévülési időben folyósított kölcsönök rendelkezésre állását a felperes nem bizonyította, ahogyan

t sem, hogy a létfenntartása költségeit

adóhatóságnak becsülnie kellett volna. A magánszemély hitelezők tanúkénti meghallgatására előterjesztett felperesi bizonyítási indítványt

elsőfokú bíróság elutasította, mert

adóhatóság által sem vitatott kölcsönfolyósítások a kölcsönösszegeknek a vizsgálattal érintett adóévekbeni meglétét nem igazolja.

alperes

Art. 138

.§-ának /1/ bekezdése alapján

elsőfokú határozatot megváltoztathatta, a késedelmi pótlék számítása pedig

Art. 165.§-ának /3/ bekezdése szerint megfelelő.

A felperes felülvizsgálati kérelmében 5 pontba foglaltan kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Álláspontja szerint

elsőfokú bíróság megsértette

Art. 128

.§-ának /1/ bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 33.§-ának /7/ bekezdését,

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdését, 109.§át, 128.§-ának /1/ bekezdését.

alperes ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 274.§-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A jogerős ítélet meghozatalát követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban, a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati jogköre nem korlátlan. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, a kérelmező által megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül /Pp. 272.§ /2/ bekezdés, 275.§ /2/ bekezdés/. A felperes felülvizsgálati kérelme
2. és
3. pontjaiban nem jelölte meg

t a jogszabályt, amelyre a kérelmét alapozta, ezért a Legfelsőbb Bíróság jogkérdésben - jogszabályhely hiányában - e pontokban foglaltakat nem vizsgálhatta. Felülvizsgálati kérelme 2. pontjában a felperes

Art. 128.§.-ának /1/ bekezdésére és a Ket.

33.§-ának /7/ bekezdésére alapítottan

elsőfokú ítéletet

ért támadta, mert

elsőfokú határozat kibocsátására határidőn túl került sor.

elsőfokú bíróság helyesen rögzítette ítéletében, hogy a határozat kiadásának eljárási határideje nem jogvesztő határidő. A felperes a Pp. 164.§ának /1/ bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére olyan tényt, körülményt nem igazolt, hogy

elsőfokú határozat kiadásának időtartama a döntés érdemére kihatott volna, a jogorvoslati jogát pedig gyakorolta, ezért

elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy

elsőfokú határozat kiadásának kifogásolt időtartama - a LB KK.

1. számú állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel - a határozatok hatályon kívül helyezését nem alapozta meg. Felülvizsgálati kérelme
2. és
3. pontjaiban a felperes a jogerős ítéletet

ért támadta, mert állítása szerint

adóhatóság által alkalmazott becslési eljárás

Art. 108.§-ának /1/ bekezdését, 109.§-ának /1/ bekezdését sérti.

A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását

Art. 97

.§-ának /4/-/5/ bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen:

irat, a szakértői vélemény,

adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai,

elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai,

adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során

adózó terhére értékelhető /Art. 97.§ /6/ bekezdés/.

Art. 97

.§-ának /4/ bekezdése szerint

ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást.

Art. 109

.§-ának /1/ bekezdése értelmében, ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is -

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha

adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell, mivel

alkalmazott módszer csak a valószínűsítést teszi lehetővé.

Art. 108

.§-ának /2/ bekezdése alapján

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109

.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. E pertípusban,

úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el.

elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban

adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és

eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.

elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést

onban a felülvizsgálati kérelem alapján,

elsőfokú ítélettel és

adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.

elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte

alperes felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
2. március
3. Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró