Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.060/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Darabos Anna ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Németh Ferenc István ügyvéd által képviselt alperes ellen, biztosítási szolgáltatás teljesítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- október
- napján meghozott, 2.G.40.673/2006/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 500.000 (ötszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes leszállított keresetében 45.557.876 Ft biztosítási összegnek, utána
- október 20-tól a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatnak, valamint a perköltségnek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy
- május
- napján, a 'B'-n és 'C'-n elhelyezkedő, 28,1 hektár területű almaültetvényre vonatkozó mezőgazdasági vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperessel, mely egyebek közt jégverésből eredő károk kockázatának viselésére is kiterjedt. Ezt követően
- június 28-án a biztosított mezőgazdasági területnek 43,8 hektárra, míg a biztosítási összegnek 131.400.000 Ft-ra történő felemelésére irányuló módosító ajánlatot tett az alperesnek. A biztosító munkatársa
- június 30-án a felperes ültetvényein szemlét tartott, melynek alapján az alperes a módosításra irányuló ajánlatot
- június
- napi kockázatviselési kezdettel elfogadta. A felperes
- július 6-án és 15-én kárbejelentést tett az alperesnél, amely szerint a biztosított almaültetvényeit
- július 5-én és július 14-én jégverés érte. A biztosító
- augusztus 25-én szemlét tartott a felperes almaültetvényein, és jegyzőkönyvben rögzítette a termés sérüléseit. Az alperes
- szeptember 5-én ismét szemlét tartott, amiről növénykár-becslési jegyzőkönyvet vett fel. Ebben a felperes termésében a jégverés miatt bekövetkezett kár mértékét 54.768.150 Ft-ban állapította meg. Mindezek alapján a felperes arra mutatott rá, hogy a biztosító ezen intézkedéseivel, az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF)
- pontja alapján, a kárigényét jóváhagyottnak kellett tekinteni, és a biztosítási szolgáltatás teljesítésének az ÁSZF
- pontjában meghatározott határideje
- október 20-án lejárt. Ennek ellenére az alperes a felperes kárigényét elutasította arra hivatkozva, hogy álláspontja szerint a kár a módosító ajánlat megtételét megelőzően,
- június 28-án keletkezett, ezért a biztosítási szerződés módosítása érvénytelen. Ezzel szemben a felperes keresetét a Ptk.
- §
(1)bekezdésére és 553. §
(1)bekezdésére alapította. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte, vitatta mind a kereset jogalapját, mind összegét. Hivatkozott arra, hogy az eredetileg 28,1 hektár területre vonatkozóan, 31.612.500 Ft biztosítási összeggel megkötött biztosítási szerződés módosítására
- június 28-án tett ajánlatot azért fogadta el, mert a felperes úgy nyilatkozott, hogy a biztosított területen
- évben nem volt jégverés. Tagadta, hogy
- június 30-án ellenőrzést tartott a felperes ültetvényein, állította, hogy a módosító ajánlatot kizárólag a felperes írásbeli nyilatkozata alapján fogadta el. A felperes előadásával szemben,
- június 28-án nagy jégverés volt a térségben, az alpereshez több ezer kárbejelentés érkezett. Az alperes egyik munkatársa
- július 8-án és 18-án informálisan megtekintette a felperes ültetvényeit, amelyek ezekben az időpontokban már jégveréstől károsodottak voltak. A megtekintésről feljegyzés vagy egyéb dokumentum nem készült. Ezen kívül az alperes egy névtelen bejelentést is kapott, amely szerint felperes termőterületei már a
- június 28-i jégverésben károsodtak, a felperes emiatt kért hozamemelést, és a káreseményt az alperes elől elhallgatta. A bejelentés tartalmának valótlanságát alátámasztja az Országos Meteorológiai Szolgálat tájékoztatása és dr. M. J. szakvéleménye is, amely szerint
- június 28-án a térségben nagy jégverés volt,
- július
- és július
- között azonban valószínűsíthetően nem volt jégeső az érintett területen. Ez utóbbi időszakra vonatkozóan az alpereshez sem érkezett kárbejelentés. Álláspontja szerint kizárható tehát, hogy
- július 5-én káresemény következett be a felperes ültetvényein, így a felperesnek az ezzel kapcsolatos kárbejelentése valótlan, a felperesnek a kára csak
- június 28-án keletkezhetett, és a
- július 14-i jégverés csak a már károsodott termésben okozhatott további károkat. Hivatkozott arra is, hogy a szerződésmódosítás érvénytelen, mert a szerződés módosításakor a felperes lényeges körülményt hallgatott el, ezzel tévedésbe ejtette, ezért a szerződést a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján megtámadta, majd a szerződésmódosításra tekintettel befizetett többletdíjat visszautalta a felperesnek. Kifejtette, hogy a
- szeptember 5-én kelt jegyzőkönyv csak a kár mértékét állapította meg, de nem tekinthető a teljesítésre irányuló kötelezettségvállalásnak. Előadta, hogy a módosítást megelőzően hatályos biztosítási szerződés alapján 8.948.202 Ft tőkét és 262.072 Ft késedelmi kamatot megfizetett a felperesnek. Arra az esetre, ha a bíróság a felperes követelését megalapozottnak találná, 2.974.000 Ft biztosítási díj erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. A felperes elismerte, hogy az alperes 2.974.546 Ft biztosítási díjat visszautalt. Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 42.583.330 Ft-ot és ennek
- október
- napjától a kifizetés napjáig minden naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű kamatát, valamint 1.927.000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a peres felek között a Ptk.
- és
- §-ában szabályozott, határozatlan idejű vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A
- szeptember 5-én kelt jegyzőkönyvből, valamint a felperesnek az alperes által nem vitatott előadásából megállapította, hogy a felperesnek 54.768.150 Ft kára keletkezett az almaültetvényeit ért jégverés következtében. Kifejtette, hogy a biztosítási szerződések esetében a közlési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye nem a szerződés érvénytelensége, emiatt a Ptk.
- §-a nem alkalmazható. A közlési kötelezettség megsértése a Ptk.
- §
(1)és
(3)bekezdései értelmében olyan mulasztás, amely a biztosító mentesülését eredményezi, vagy a szerződés felmondására adhat okot - a felmondás a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok szakvélemények és tanúvallomások - mérlegelése alapján úgy foglalt állást, miszerint az alperes nem bizonyította, hogy a felperes ültetvényeit
- június 28án a jég elverte. A térségben
- június 28-án bekövetkezett jégverés köztudomású tény volt, a szerződés módosítására tett felperesi ajánlatot az alperes ennek ismeretében fogadta el, majd a szerződésmódosítás és a térségben bekövetkezett biztosítási események ismeretében egyeztek meg a felek képviselői
- szeptember 5-én. Az alperes csak mindezek után, a névtelen bejelentés hatására változtatta meg a felperes igényével kapcsolatos álláspontját. Mindezek alapján tényként állapította meg azt, hogy a felperes kára a szerződésmódosítás hatálya alatt következett be, így az alperes jogos ok nélkül tagadta meg a biztosítási szolgáltatás teljesítését - ez pedig a Ptk.
- §-a szerint szerződésszegés. A felperes a késedelem Ptk.
- §
(1)bekezdésében írt jogkövetkezményeinek alkalmazását választotta, ezért az alperes teljesítésre köteles. Az alperest terhelő összeget úgy állapította meg, hogy a felperest ért 54.768.150 Ft kárból levonta az alperes által önként teljesített 9.210.274 Ft-ot, valamint a beszámítási kifogással érvényesített, a felperes által elismert 2.974.000 Ft biztosítási díjat, figyelemmel arra, hogy az alperes kötelezettsége ez utóbbi összeg tekintetében a Ptk. 296. §
(2)bekezdése alapján megszűnt. A perköltség viseléséről a Pp. 80. §
(2)bekezdésének alkalmazásával a Pp. 81. §
(1)bekezdése és a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása, továbbá a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltakat megsértve, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével állapította meg azt, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a felperes ültetvényén a kár a
- június 28-i jégverés következménye volt, a felperes azonban bizonyította, hogy a károk a szerződésmódosítás után következtek be. Álláspontja szerint valamely tény megállapításához nem szükséges a kétséget kizáró bizonyítás, hanem elegendő a valószínűség magas foka is. A perben beszerzett szakvélemények, az azokhoz csatolt radarképek, az Országos Meteorológiai Szolgálat tájékoztatásai és a tanúvallomások alapján kizárt az, hogy a
- június 28-i jégverés nem érte a felperes ültetvényeit, és az is, hogy
- július 5-én a felperes ültetvényei jégveréstől károsodtak, mert ezen a napon nem volt a térségben jégeső. Mindezek a valószínűség legmagasabb fokán bizonyítják azt, hogy a felperes ültetvényeiben a
- június 28-i jégverés okozta a kárt. Utalt arra, hogy - Sz. D. kivételével - a perben kihallgatott tanúk vallomásai önmagukkal, egymással és a peren kívül tett nyilatkozataikkal is ellentmondásban állnak, ez pedig kétségbe vonja a tanúk szavahihetőségét. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyesen állapította meg, és az arra alapított döntése is helyes. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet a 42.583.330 Ft-ot meghaladóan elutasító rendelkezése fellebbezés hiányában a Pp.
- §
(3)bekezdése értelmében jogerőre emelkedett, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között, a marasztaló rendelkezés tekintetében bírálhatta felül. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetést levonva helytálló érdemi döntést hozott, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit - az ítélet helyes indokaira tekintettel - a Pp. 253. §
(1)és
(2)bekezdései alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla a következőkre mutat rá: Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a perbeli jogvita elbírálása során abból indult ki, miszerint az alperes annak érdekében hivatkozott a tájékoztatási kötelezettség megsértésére és ezen keresztül a szerződésmódosítás érvénytelenségére, hogy a módosított biztosítási szerződésből reá háruló teljesítési kötelezettsége alól mentesüljön. Ezzel kapcsolatban helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a biztosítási szerződések esetében, a tájékoztatási kötelezettség megsértésének elsődleges jogkövetkezménye a Ptk. 540. §
(3)bekezdése értelmében az, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettsége nem áll be. A Legfelsőbb Bíróság azonban a BH.
- számon közzétett eseti döntésében olyan iránymutatást adott, miszerint az előbbiek automatikusan nem zárják ki a tévedésre alapított megtámadás jogi lehetőségét. Ugyanakkor ahhoz, hogy az alperes - akár a Ptk.
- §
(3)bekezdése, akár a Ptk. 210. §
(1)bekezdése alapján - szabaduljon a biztosítási szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól, a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a perben neki kellett bizonyítania a mentesülést vagy az eredményes megtámadást megalapozó körülmények fennállását. Ezzel szoros összefüggésben, a Pp. 3. §
(3)bekezdése értelmében, a bizonyítás esetleges sikertelenségének következményeit ugyancsak neki kell viselnie. Az említett bizonyítási kötelezettsége körében az alperesnek olyan tényt, vagy körülményt kellett kétségtelenné tennie, mely a szerződésmódosítás előtt következett be és a felperes bár ismert, de nem jelentett be, noha az a biztosítási kockázat elvállalása szempontjából lényeges volt. Az alperes ellenkérelmében foglalt tényelőadására figyelemmel e körben azt kellett volna bizonyítania, hogy a felperes almaültetvényeit már a szerződésmódosítást megelőzően jégverés érte. Az, hogy az adott helyen az adott időpontban volt -e jégeső vagy sem, kétséget kizáróan bizonyítható tény. Az alperesnek ezért azt az állítását, hogy a felperes almaültetvényeit a szerződésmódosítás előtt jégverés érte - a szerződéses kötelemből való szabadulása érdekében - nem valószínűsítenie, hanem kétséget kizáró módon bizonyítania kellett. Az alperes állítását egyedül Sz. D. tanúvallomása támasztotta alá, azonban a szerződésmódosítást megelőzően keletkezett jégveréskár tekintetében azzal ellentétes az összes többi tanú vallomása. Abban az esetben, ha a felperes előadását alátámasztó tanúk vallomását a bíróság bármely okból kirekeszti a bizonyítékok köréből, akkor ki kell rekesztenie Sz. D. tanúvallomását is, amiatt, hogy a tanú a vallomásának megtételekor is munkavállalója volt az alperesnek, így személyében és anyagilag is függ az alperestől. Figyelembe kell venni a tanú vallomásának értékelésekor azt is, hogy E. T. és G. Gy. tanúk kezdeményeztek vizsgálatot Sz. D.vel szemben szabálytalan kárrendezés miatt. Mindezekre tekintettel Sz. D. tanúvallomása nem tekinthető tárgyilagosnak és elfogulatlannak. A tanúvallomások figyelmen kívül hagyása esetén értékelhető bizonyítékként a szakvélemények és az Országos Meteorológiai Szolgálat tájékoztatásai állnak rendelkezésre. Ezek alapján pedig 95 %-os a valószínűsége annak, hogy a 2005. június 28-i jégverés a felperes ültetvényeit is érintette, valamint annak, hogy 2005. július 5-én a felperes termőterületein nem volt jégeső. Ez a - valóban nagyarányú valószínűség azonban nem jelent kétséget kizáró bizonyosságot, 5 %-os valószínűsége marad annak, hogy 2005. június 28-án a felperes almaültetvényein nem esett, és hogy 2005. július 5-én esett jégeső. Ennek a bizonytalanságnak, kétségnek a következményeit - az alperest terhelő bizonyítási kötelezettségre tekintettel - az alperesnek kell viselnie. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű, a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelő mérlegelésével állapította meg tényként, hogy az alperes nem bizonyította azt, hogy a felperes ültetvényeit a szerződésmódosítás előtt verte el a jég, és hogy a felperes kárai a biztosítási szerződés módosítása után következtek be. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a szerint alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a másodfokú perköltség megfizetésére. A perköltségként megítélt ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
- június
- dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, dr. Lente Sándor s. k. előadó bíró, dr. Németh László s. k. bíró