Bhar.478/2006/29 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.478/2006/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Szegeden, a
2. évi október hó
3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET : A magánlaksértés bűntette miatt az I. r. vádlott ÉS TÁRSAI ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
4. évi november hó
5. napján kihirdetett 2.Bf.813/2006/
6. számú ítéletének a II. r. és a III. r. vádlottakra vonatkozó részét megváltoztatja az alábbiak szerint: II. r. és III. r. vádlott bűnös társtettességben elkövetett magánlaksértés vétségében. Ezért a II. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt tétel pénzbüntetésre í t é l i . 200 /Kettőszáz/ napi A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 250.-/Kettőszázötven/ Ft-ban pítja meg . álla Az így kiszabott 50.000.-/Ötvenezer/ Ft pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén 200 /Kettőszáz/ napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A III. r. vádlottat 1 /Egy/ évre próbára bocsátja. Kötelezi a II. r. vádlottat 27.000.-/Huszonhétezer/ Ft, a III. r. vádlottat 15.600./Tizenötezer-hatszáz/ Ft, míg a II-III. r. vádlottakat egyetemlegesen 4.500.- /Négyezer-ötszáz/ Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Csongrád Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívása szerint. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS : A Szegedi Városi Bíróság a 27.B.2625/2004/
7. számú ítéletében az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki magánlaksértés bűntettében, melyet a II. és III. r. vádlottak bűnsegédként követtek el. Ezért az I. és II. r. vádlottakat, mint többszörös visszaesőket egyezően 5 hónap börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsáthatók. A III. r. vádlottat 1 évre próbára bocsátotta. Az ítélet ellen az I. r. vádlott bűnössége megállapítása miatt felmentésért, védője ugyancsak a bűnösség megállapítása miatt és felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért, míg a II. r. vádlott és védője egyezően a bűnösség megállapítása miatt és felmentésért jelentettek be fellebbezést. Az ítélet a III. r. vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett. A Csongrád Megyei Bíróság a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. vádlott cselekményét magánlaksértés vétségének minősítette, a szabadságvesztést 250 napi tétel - napi tételenként 300.-Ft - pénzbüntetésre enyhítette, és a közügyektől eltiltást mellőzte. A II. r. és a III. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, és a magánlaksértés szabálysértése miatti eljárást megszüntette. Megállapította, hogy a II. és III. r. vádlott vonatkozásában felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a II. r. és a III. r. vádlottak terhére a magánlaksértés bűntettének bűnsegédi bűnrészességben való megállapítása, valamint a II. r. vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása, a III.r. vádlott tekintetében pedig arányos joghátrány alkalmazása végett. A fellebbviteli főügyészség írásbeli átiratában a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását, annak megállapítását, hogy a II. és III. r. vádlottak elkövették a Btk.
8. § /1/ bekezdésébe ütköző, de a /2/ bekezdés d.) pontjára figyelemmel a /4/ bekezdése szerint minősülő és büntetendő bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettét, valamint arányos joghátrány alkalmazását indítványozta. A nyilvános ülésen az ügyész az álláspontját annyiban módosította, hogy a II. r. és III. r. vádlottak büntetőjogi felelősségének a Btk.
9. § /2/ bekezdés d.) pontja szerinti csoportosan elkövetett magánlaksértés vétségében történő megállapítását indítványozta. Az ügyészi fellebbezés, illetve a módosított ügyészi indítvány alapos. Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Be.
10. § /1/ bekezdés a.) pont I. fordulata, a
11. § /1/ bekezdése, a
12. §-a, a
13. § /1/ bekezdése és a
14. § /1/ bekezdése alapján eljárva a másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást együttesen bírálta felül a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokú bírósági eljárásban az eljárási szabályokat megtartották. A másodfokú bíróság ítéletének alapját képező tényállás megalapozott, ezáltal az a felülbírálat alapját képezte (Be.
15. §-a). A tényállás lényege szerint
16. augusztus hó
17. napján 17-18 óra körüli időpontban az I. r., II. r. és III. r. vádlottak megjelentek a (név) tulajdonában lévő Helység, utca, házszám alatti ingatlannál. Itt az I. r. vádlott egy létrán bemászott az ingatlan udvarába, majd azt követően a kint várakozó II. r. és III. r. vádlottakat beengedte oly módon, hogy a zárt kaput belülről kinyitotta. Ezután az I. r. vádlott bement a lakóépületbe, előbb a nyitott ajtón keresztül a konyhába, majd egy másik, zárt helyiségbe, egy csavarhúzó segítségével azt befeszítve. Ezalatt a II. r. és III. r. vádlottak az udvaron tartózkodtak, és nem volt bizonyíthatóan tudomásuk arról, hogy az I. r. vádlott az épületben lévő zárt helyiségbe dolog elleni erőszakot alkalmazva bement. A megyei bíróság a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy az I. r. vádlott azon cselekményével, hogy az ingatlan belső, az udvarról nem látható zárt helyiségbe erőszakot alkalmazva bement, magánlaksértés vétségét valósította meg, míg a II. r. és III. r. vádlottak, akik az I. r. vádlott ezen cselekvőségéről nem tudtak, a bekerített udvaron való bemenetelükkel - az idő közben elévült - magánlaksértés szabálysértését követték el. Miként maga a másodfokú bíróság is helyesen megállapította, a Btk.
18. § /1/ bekezdése szerint, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel, hivatalos eljárás színlelésével bemegy, vagy ott bent marad, a magánlaksértés vétségét követi el. A Btk. 176.§ /2/ bekezdés d.) pontja értelmében ugyanígy büntetendő, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre az ott lakónak, vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére csoportosan bemegy, vagy ott bent marad. A megyei bíróság a fentiek alapján - bár atekintetben helyesen foglalt állást, hogy a II. r. és a III. r. vádlott nem vonható felelősségre az I. r. vádlottnak a lakáson belül erőszakkal megvalósított magánlaksértés bűncselekményében - , tévesen minősítette a II. r. és III. r. vádlottak azon cselekvőségét szabálysértésként, hogy csoportosan (Btk.
19. §
20. pontja) mentek be (az I. r. vádlott a kerítésen átmászva, a II. r. és III. r. vádlottak pedig a kapun keresztül) az udvarra. A csoportos bemenetel (amikor az elkövetésben legalább három személy vesz részt) ugyanis a Btk.
21. § /2/ bekezdés d.) pontjába ütköző és aszerint minősülő, de a Btk.
22. § /1/ bekezdése szerint büntetendő magánlaksértés vétségének minősül, amelyet a vádlottak társtettesként (Btk.
23. § /2/ bekezdése) követtek el. A harmadfokú bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletét a II. r. és III. r. vádlottak tekintetében megváltoztatta, s ezen vádlottak bűnösségét megállapította a fenti minősítés szerinti bűncselekményben. A büntetőjogi szankciók megállapítása során a harmadfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a II. r. vádlott vonatkozásában a többszörös visszaesői minőséget megalapozó elítélésein túlmenő büntetéseit, mindkét vádlott terhére a társtettesi elkövetést, míg a vádlottak javára vette figyelembe a cselekmény óta eltelt jelentős időmúlást, a III. r. vádlott esetében pedig azt, hogy büntetve nem volt. Az ítélőtábla a fenti bűnösségi körülményekre és a belső arányosítás követelményére, valamint arra is tekintettel, hogy a II. r. vádlott többszörös visszaesőnek (Btk.
24. §
25. pontja) minősül, a II. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - a Btk.
26. § /1/ és /2/ bekezdése alapján pénzbüntetésre ítélte, egyben a Btk.
27. §-a alapján rendelkezett arról, hogy a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A harmadfokú bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének az összegét a II. r. vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaira és életvitelére figyelemmel állapította meg. A III. r. vádlott vonatkozásában ugyanakkor lehetőséget látott arra, hogy a büntetés kiszabását a Btk.
28. § /1/ és /5/ bekezdése alapján próbaidőre elhalassza, mert álláspontja szerint az enyhítő körülményekre figyelemmel alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A III. r. vádlottal szemben súlyosabb intézkedés, vagy büntetés kiszabására egyébként a súlyosítási tilalom miatt sem kerülhetne sor, hiszen őt az elsőfokú bíróság 1 évre próbára bocsátotta, s vele szemben - terhére - fellebbezés bejelentésére nem került sor. Figyelemmel arra, hogy a harmadfokú bíróság megállapította a II. r. és a III. r. vádlottak bűnösségét, ezért a Be.
29. § /1/ és /3/ bekezdése értelmében kötelezte őket az eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélőtábla a fenti megváltoztató rendelkezéseit a Be.
30. § /1/-/2/ és /3/ bekezdése alapján eljárva hozta meg. Szeged,
31. évi október hó
32. napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. Dr. Mezőlaki Erik sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.478/2006/
33. számú ítélete, és a Csongrád Megyei Bíróság 2.Bf.813/2006/
34. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a II. és III. r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerős és végrehajtnató. Szeged,
35. évi október hó
36. napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke