Bfv.226/2010/5 – Kúria

(1)bekezdés b) pont) és rongálás vétségében (Btk. 324.§

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont) mondta ki bűnösnek, s az I. rendű terheltet halmazati büntetésül 500 napi tétel, a IV. rendű terheltet pedig 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tétel összegét az I. rendű terhelt esetében 800 forintban, a IV. rendű terhelt esetében pedig 300 forintban határozta meg. Így az I. rendű terhelt pénzbüntetése összesen 400.000, a IV. rendű terhelté 90.000 forintot tett ki. A megállapított tényállás a következőket tartalmazza. Az I. rendű terhelt résztulajdonosa a Balatonakali külterületén lévő ingatlannak, amely előtt helyezkedik el a III.B. és IV.B. nádas besorolású - a Magyar Állam tulajdonában lévő és vízügyi kezelésébe tartozó - mederterület. Az I. rendű terhelt kérelmére a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltsége

1. június 15én az ingatlan előtti mederszakasz tisztításához és a korábban engedély nélkül létesített földmóló bontásához mederkezelői hozzájárulást adott. Ebben meghatározta, hogy a bontás milyen szintig és vastagságban végezhető el, s engedélyezte a mederben található idegen anyagok (fonalas alga, uszadék, szemét, növényi hulladék) eltávolítását is. Rögzítette a vízügyi hatóság, hogy a nádasállomány nem sérülhet, s külön kiemelte, hogy a hozzájáruló nyilatkozat mederkotrásra nem jogosít. Az I. rendű terhelt megbízásából
2. október 18-19-én a IV. rendű terhelt vállalkozó mederkotrást végzett, a kotrással 1-1,5 méter vízmélységű medencét alakított ki. Ennek során az I. rendű terhelt eltávolíttatta az ingatlana előtt húzódó nádast, valamint földnyelvet. Az I. és IV. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a Balaton védett természeti területén végeznek olyan tevékenységet, amely az ott lévő nádasállomány megsemmisülésével jár. Az ingatlan előtti mederterület a 22/
3. (II.13.) Korm. rendelet szerint készült
4. évi nádas osztályba sorolás szerint III.B. és IV.B. besorolású nádas. A területen előforduló nádtippan védett növényfaj; s így oltalmat élvez. Eszmei értéke példányonként 2000 forint, a területre vélelmezett gyakorisága 50 példány, ehhez képest a kérdéses területet tekintve az összértéke 100.000 forint. A Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság járőre
5. december 8-án észlelte a munkálatokat, majd pedig a
6. december 11-én tartott helyszíni szemlén megállapították, hogy a nádastérképen nádnak jelölt helyen egy 14 méter széles és 22 méter hosszú kikotort mederterület található.
7. december 18-án a vízügyi hatóság is helyszíni szemlét tartott, amelyen rögzítették, hogy az I. rendű terhelt az engedélyben szereplő feltételektől eltérő munkát végeztetett. A mederkotrással a terheltek természeti károsodást okoztak, minthogy az ott élő növényzet megsemmisítésével jelentősen megváltoztatták a természeti területet. A lápi nádtippan elpusztításával a terheltek a Magyar Államnak 100.000 forint rongálási kárt okoztak, a helyreállítás költsége mintegy 2 millió forintra tehető. A vád és a védelem fellebbezése folytán másodfokon eljáró Veszprém Megyei Bíróság a
8. november 11-én kihirdetett 4.Bf.196/2009/
9. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A terheltek által elkövetett természetkárosítás bűntettét a Btk. 281.§-a

(2)bekezdésének b/1. pontja szerint minősítette. Megállapította, hogy az I. rendű terhelt a bűncselekményeket felbujtóként vitte véghez, egyben a vele szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételszámát 400 napi tételre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a felvett bizonyítás alapján a tényállásból mellőzte a lápi nádtippan meglétére és egyedszámaira vonatkozó megállapításokat. Tényként rögzítette viszont, hogy az engedély nélküli mederkotrás, amelyet az I. rendű terhelt felbujtására a IV. rendű terhelt vállalkozása kivitelezett, a természetet egyértelműen és súlyosan károsította, s bár annak összegszerűsége pontosan nem határozható meg, de a 20.000 forintot mindenképpen meghaladta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. és IV. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének a) pontjára alapozottan. Álláspontja szerint a 22/1998.(II.13.) Korm. rendelet 2.§-ának

(1)bekezdés b) pontja a nádast nem nyilvánítja védetté. Az, hogy a terület egy része védett, a Balatonfelvidéki Nemzeti Park létesítéséről szóló jogszabályból következik, erről azonban az ítélet nem tesz említést. Nincs tisztázva a nád mennyisége, ebből következően a károsodás 20.000 forintot meghaladó mérvének megállapítása megalapozatlan. A IV/B. minősítésű nád egyébként is gazdasági értéket tekintve gyenge. A bíróság nem adta magyarázatát annak, hogy a terület megváltoztatásának „jelentős mértékű" voltát mire alapozta. Az idekapcsolódó szakértői vélemény az elkövetési időponthoz képest egy évvel későbbi kormányrendeletre hivatkozik, ami visszamenően nem alkalmazható. A természet „egyértelmű és súlyos károsítása" mint fogalom a Btk. 281.§-a

(2)bekezdésének b) pontjában írt törvényi tényállásában nem szerepel. A bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. A IV. rendű terhelt nem volt tisztában azzal, hogy a munkaterület védett természeti terület, azt viszont tudta, hogy az I. rendű terheltnek a munkálatokra van hatósági engedélye. Így bűnössége legfeljebb a hanyag gondatlanság keretei között értékelhető. Az I. rendű terhelt esetében pedig lényeges körülmény az, hogy a kiadott engedély nem tartalmazza az ingatlan előtti mederszakasz védett voltára utalást. A IV. rendű terhelt tekintetében felmerül a tévedés szabályainak alkalmazhatósága is, hiszen alapos oka volt feltételezni, hogy az I. rendű terhelt a szükséges engedéllyel rendelkezik. Ugyanígy nem jöhet szóba az I. rendű terhelt esetében a bűncselekményre történő szándékos felbujtás sem, mivel a hatósági engedélyt a mederben lévő földmóló visszabontásához történő hozzájárulásnak tekintette. A Btk. 27. §-ának

(3)bekezdése pedig azért nem jöhet szóba, mert a terheltek terhére rótt bűncselekmény gondatlanul nem, csak szándékosan követhető el. A Legfőbb Ügyészség a BF.911/2010. számú nyilatkozatában - és a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész is - részint törvényben kizártnak, részint alaptalannak tartva a felülvizsgálati indítványt, a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 423.§-ának

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó, az megalapozatlanságra, a bizonyítékok értékelésének téves voltára hivatkozva nem támadható. Ebből következően az a kérdés, hogy történt-e az ügyben a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének

1. a)vagy
2. b)pontja alá vonható anyagi jogi szabálysértés, kizárólag a megállapított tényállás alapulvételével bírálható el. Ezért a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, hogy az eljárt bíróságok nem tisztázták az elkövetés helyén lévő nád mennyiségét és értékét, amelynek folytán a rongálási kár összegét is megalapozatlanul állapították meg, a tényállás - eljárási törvényben tilalmazott - támadását jelenti. A Btk. 281.§-a

(2)bekezdésének b/1. pontja szerint a természetkárosítás bűntettét követi el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az is, aki a védett természeti területet jogellenesen, jelentős mértékben megváltoztatja. Az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy a Balatonakali külterületén lévő - III.B. és IV.B. nádas besorolású - mederszakasz védett természeti terület. Az ítélet indokolásából kitűnően e tény megállapításának alapjául a szakértői vélemény szolgált, amely hivatkozott a Balatonfelvidéki Nemzeti Park létesítéséről szóló jogszabályra. Az I. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a telke előtt elhelyezkedő mederterület természetvédelmi védettség alatt áll, ezért is kért engedélyt a munkálatok elvégzéséhez. A Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a hozzájárulást az 1-1,5 méter szélességű földmóló bontására és a mederben található uszadék, szemét eltávolítására adta meg azzal a kifejezett kikötéssel, hogy a nádas nádállománya nem sérülhet és mederkotrásra sem kerülhet sor. Ennek ellenére az I. rendű terhelt a IV. rendű terhelttel mederkotrást végeztetett, amelynek eredményeként a nádas-sásos mocsárrét helyén egy nyílt vizű, 14 méter széles és 22 méter hosszú medence alakult ki. A jelzett tevékenység jogellenességéhez ilyen körülmények között kétség sem férhet. E vonatkozásban a tévedés nemcsak az I. rendű, hanem a IV. rendű terhelt esetében is kizárt, hiszen a IV. rendű terhelt helyi vállalkozóként a partszakasz védett voltával tisztában volt, miként azzal is, hogy az engedély - amit az I. rendű terhelt neki felmutatott - a mederkotrásra nem terjedt ki. Az I. és IV. rendű terhelt tudatosan hagyta figyelmen kívül az engedélyben megszabott kereteket, belenyugodva a károkozásba, s közömbösséget tanúsítva az iránt, hogy tevékenységük nyomán a védett környezet jelentősen megváltozik. A cselekmények gondatlanságból elkövetettkénti értékelése tehát kizárt. A Btk. 281.§-a

(2)bekezdésének b/

1. pontjában írt bűntett akkor valósul meg, ha a természeti terület jogellenes megváltoztatása jelentős mértékű. Annak megítélése pedig, hogy a megváltoztatás jelentős mértékű-e, a bíróság kompetenciájába tartozik, hiszen a 91/
2. (IV.26.) Korm. rendelet
3. számú mellékletének III. pontja csupán a jelentős kárnak nem minősülő károkozás megállapításához ad jogszabályi támpontot. A természet védelméről szóló
4. évi LIII. törvény 4.§-a értelmében a természeti területet természetközeli állapot jellemzi, amelyben a természeti folyamatok önszabályozó módon, jelentősebb emberi beavatkozás nélkül ismétlődnek. Az olyan emberi tevékenység, mely a védett természeti állapotot oly módon alakítja át, hogy az rövid időn belül, emberi beavatkozás nélkül nem áll helyre, jelentős megváltoztatásként értékelendő. A jelen ügyben nem kétséges, hogy a nádasként védelem alatt álló területen a növényzet - mederkotrással történő - teljes kiirtása és nyílt víztükör létrehozása a természeti terület jelentős megváltoztatásaként értékelendő. Mindebből következően pedig az eljárt bíróságok az I. és IV. rendű terhelt bűnösségét törvényesen állapították meg a természetkárosítás bűntettében, valamint a rongálás vétségében. A felülvizsgálati indítvány hivatkozott az indokolási kötelezettség elmulasztására is, bár azt maga sem tekintette felülvizsgálati oknak, mivel a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének c) pontját nem jelölte meg, s nem az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását, hanem megváltoztatását indítványozta. a jogerős ügydöntő határozat A Be. 373.§-a

(1)bekezdésének III/a. pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés - és egyben felülvizsgálati ok az, ha a bíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha az indokolás hiányossága miatt nem ellenőrizhető, hogy a bíróság mire alapozta a döntését. A jelen ügyben pedig mind az első-, mind a másodfokú bíróság kellően megindokolta a határozatát. Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a terheltek a mederkotrással, a növényzet megsemmisítésével jelentősen megváltoztatták a természeti területet. E ténymegállapítást a másodfokú bíróság nem érintette, csupán a károkozás tekintetében korrigálta a tényállást akként, hogy az engedély nélküli mederkotrás a természetet egyértelműen és súlyosan károsította, mellyel pontosan meg nem határozható, de a 20.000 forintot mindenképpen meghaladó összegű kár keletkezett. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat az I. és IV. rendű terheltre vonatkozóan a Be. 426.§-a alapján hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságával, valamint az indítvány megismétlésének tilalmával kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 3.§-ának

(4)bekezdésén, a 416.§-a

(4)bekezdésének b) pontján, továbbá a 418.§-ának

(3)bekezdésén és 421.§-ának

(2)-

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. július
2. Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: írnok MV