Kfv.39073/2009/7 – Kúria

Kfv.VI.39.073/2009/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Balatonfüredi Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke alperes ellen szerencsejáték ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Fővárosi Bíróság

1. június 5-én kelt, 26.K.34.020/2007/
2. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 26.K.34.020/2007/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint perköltséget. Kötelezi a felperest, felhívásra 36.000 eljárási illetéket. fizessen meg az felülvizsgálati hogy fizessen meg az államnak - külön (harminchatezer) forint felülvizsgálati Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Szerencsejáték Felügyelet a
5. január 20-án kelt és február 11-én jogerőre emelkedett 6680/6/
6. számú határozatában megállapította, hogy a felperes
7. január
8. és december
9. között, engedély nélkül szerencsejáték szervező tevékenységet folytatott, ezért a felperest 3.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. A c. műsorában, közvélemény kutatásban, naponta feltett, hetente változó tartalmú, tudásalapú kérdésekre „igen” vagy „nem” válaszokat, emelt díjas sms-en beküldő résztvevők között különböző ajándékok kerültek kisorsolásra. A hatóság a határozatában rögzítette azt is, hogy a felperes a határozat hozataláig nem fejezte be ezt a tevékenységét. Az APEH Központi Hivatal Szerencsejáték Felügyeleti Főosztály, mint a Szerencsejáték Felügyelet jogutóda
10. január 31-én felszólította a felperest, hogy nyilatkozzon arra,
11. december
12. után milyen részvételi feltételekkel folytatódott a c. műsorban lebonyolított játék. A felperes
13. február 9-én előterjesztett beadványa szerint a bírságoló határozat jogerőre emelkedését követően módosították a játékszabályzatot. A hatóság újabb felszólítására a felperes
14. március 2-án közölte a
15. december
16. és
17. február
18. között játékba küldött sms-ek számát és a kisorsolt nyeremények értékét. Az elsőfokú hatóság a
19. május 24-én kelt 6965/5/
20. számú határozatával a felperest szerencsejáték engedély nélküli szervezése miatt 1.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Határozata indokolása szerint a felperes
21. december
22. napját követően a korábban már kifogásolt szerencsejáték lebonyolítási feltételeit változatlanul fenntartva
23. február 11-ig folytatta a szerencsejáték szervező tevékenységét, amelyhez továbbra sem kért engedélyt. A jogellenes magatartástól való visszatartás érdekében a hatóság a felperessel szemben a szerencsejáték szervezéséről szóló
24. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 12.§ /3/ bekezdés d/ pontja alapján a bírság kiszabását indokoltnak tartotta. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
25. augusztus 1jén kelt JKF-881/
26. ügyszámú és 1559246356 iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. A felperes állította, ajándéksorolást bonyolított le, a
27. január
28. előtt folytatott tevékenysége miatt a bírságolására nem volt jogszabályi lehetőség. A szubjektív elévülési idő eltelte miatt az alperes vele szemben marasztaló határozatot nem is hozhatott volna. Sérelmezte továbbá, hogy kétszeresen marasztalták, mert ugyanezért a cselekményért már korábban bírságolták. Keresetében eljárási szabálysértésekre is hivatkozott, továbbá kifogásolta a kiszabott bírság mértékét is. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabálysértéseket és a szubjektív elévülési határidő elteltére vonatkozó kifogást nem találta megállapíthatóknak. Álláspontja szerint az Szjtv. 12.§ /5/ bekezdése szerinti határidő a hatóság tudomásszerzésétől kezdődik. A tudomásra jutás viszont a konkrét ügy jogilag jelentős adatainak a hatóság általi megismerését jelenti. A perbeli esetben a hatóságnak
29. január 20-án - a felperes álláspontjával ellentétben - csak arról volt tudomása, hogy a felperes tovább folytatta a tevékenységét, azonban a játék részletes feltételeiről, a játék mibenlétéről, annak fontos jellemzőiről a hatóság csak
30. február 9-én, a hatóság felszólítására a felperes által küldött válaszból szerzett tudomást, így ettől az időponttól kell számítani az elévülési határidőt. A hatóság az Szjtv. 12.§ /5/ bekezdésében foglalt 6 hónapos határidőn belül hozta meg határozatát, így a szubjektív elévülési határidő nem telt el. a A felperes
31. január 1-jét követően az Szjtv. 12.§ módosított /1/ bekezdése szerint bírságolható volt, mert a felperes a tevékenységét
32. december 5-ét követően folytatólagosan,
33. február 11-ig végezte. A jogellenes magatartás tekintetében külön időszakot jelent a már jogerős határozattal elbírált
34. január
35. és
36. december 5-e közötti időszak, míg a jelen per tárgyát képező időszak
37. december
38. és
39. február
40. közötti időtartamra vonatkozott. A felperes a
41. január 1-je után végzett tevékenysége miatt bírsággal volt sújtható. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a változatlan feltételekkel tovább folytatott tevékenység alapján az újabb időszakra nem marasztalható el. A már vizsgált és bírságolt időszakon túl folytatott jogellenes tevékenység miatt a felperes ismételten bírságolható és marasztalható, ezért ugyanazon jogsértésért kétszeres marasztalásra nem került sor. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes nem ajándéksorsolást végzett, hanem az Szjtv. 1.§ /1/ bekezdése, 14.§ a/ pontja és 37.§
42. pontja,
43. pontja alapján szerencsejátékot szervezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hatóság a bírság összegét az Szjtv. 12.§ /6/ bekezdése szerint helytállóan állapította meg, a mérlegelési szempontokat a határozatában rögzítette, mérlegelésének jogszerűsége felülvizsgálható és megállapítható volt. A hatóságnak a kötelezettségszegés súlyának elbírálásakor a beérkezett sms-ek számát és a kisorsolt nyeremények értékét nem kellett figyelembe vennie, és nem is kellett összehasonlítania a korábbi bírságoló határozat alapjául szolgáló értékekkel. Súlyosbító körülményként helytállóan állapította meg a hatóság, hogy a felperes alapvető jogszabályi rendelkezést sértett meg; egy korábban már kifogásolt és bírsággal sújtott szerencsejátékot változatlan feltételekkel folytatott tovább, engedély nélkül végezte a szerencsejáték szervező tevékenységet. A bíróság a mérlegelési jogkörben hozott határozatot jogszerűnek találta, annak felülmérlegelésére indokot nem látott. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a felperes alaptalan keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Szjtv. 12.§ /5/ bekezdését, mert a hatóság a
44. január 20-án történő tudomásszerzést követően hat hónapon túl hozta meg a határozatát. Sérti továbbá a jogerős ítélet a Pp. 338/B., - helyesen a Pp. 339/B. - §-ában, továbbá az Szjtv. 12.§ /6/ bekezdésében foglaltakat, mert a hatóság kétszeresen értékelte azt a körülményt, hogy a felperes a tevékenységét
45. december 5t követően is folytatta, valamint sérelmezte azt is, hogy a felperes ugyanazon cselekményére eltérő bírságolási szempontrendszert alkalmaztak. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 272.§ /2/ bekezdése és a Pp. 275.§ /2/ bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet az Szjtv. 12.§ /5/ bekezdését nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tudomásszerzés időpontja az az időpont, amikor a hatóság nemcsak arról szerez tudomást, hogy a felperes tovább folytat egy játékszervező tevékenységet, hanem arról is, hogy a játék milyen feltételek mellett folyik. Csak a játék releváns jellemzőinek ismeretében dönthető el, hogy valamely tevékenység tovább folytatása változatlan feltételekkel végzett-e és ezért a szervezett játék szerencsejátéknak minősül-e, vagy más jellegű játékot, esetleg ajándéksorsolást folytat-e a felperes. A hatóság ezért hívta fel a felperest, hogy nyilatkozzon arra, a játékot milyen feltételekkel szervezi. A hatóság a felperesnek a
46. február 9-én érkezett válaszából szerzett tudomást arról, hogy a felperes változatlan feltételekkel folytatta a korábban már kifogásolt szerencsejátékot. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tudomásszerzés időpontja
47. február
48. napja, és ehhez képest a hatóság a szubjektív elévülési határidőn belül hozta meg a határozatát, így az Szjtv. 12.§ /5/ bekezdése nem került megsértésre. Megállapította továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítélet a Pp. 339/B.§-át és az Szjtv. 12.§ /6/ bekezdését sem sértette meg. A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a hatóságok által alkalmazott mérlegelés szempontjai következetlenek voltak és az elsőfokú bíróság törvénysértően tekintette azokat jogszerűnek. A bírság kiszabásánál értékelt szempontok a következők voltak: a felperes az Szjtv. alapvető rendelkezését sértette meg; a felperes változatlanul folytatta a korábban már kifogásolt szerencsejáték szervezését. A jövőbeni jogellenes magatartástól való visszatartó erő érdekében állapította meg a bírság mértékét - az Szjtv. 12.§ /3/ bekezdés d/ pontja szerinti 500.000 forinttól 10.000.000 forintig terjedhető bírságkeretek között 1.000.000 forint összegben. A felperes alaptalanul hivatkozott az eljárás során arra, hogy a korábbi bírságoló határozathoz képest az arányosság vizsgálandó, mert a bírság kiszabásánál nem értékelési szempont sem az emeltdíjas sms-ek száma, sem a kisorsolt nyeremények értéke. A bírság kiszabásának szempontjait a jogszabály rögzíti, a kötelességszegés súlyához kell igazodnia a kiszabott bírságnak az Szjtv. 12.§ /6/ bekezdése értelmében. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kiszabott bírság mérlegelésének szempontjait az alperes határozatában rögzítette, a mérlegelést jogszerűen végezte el és a kiszabott bírság a kötelességszegés súlyához igazodóan, helytállóan került kiszabásra. Mindezek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275.§ /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta a Legfelsőbb Bíróság. A felperes a Pp. 270.§