Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.250/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla az Erdős Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Erdős György ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Csiha Judit Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csiha Judit ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Salamonné dr. Bódis Enikő ügyvéd és dr. Salamon Ferenc ügyvéd által képviselt II. rendű alperes neve II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Horváth és Bebesi Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró Dr. Horváth Erzsébet Veronika ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 5.P.26.450/2005/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes részéről Pf/
- sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő részítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a nem vagyoni kártérítés összegét 6.000.000 (Hatmillió) forintra leszállítja; a nem vagyoni kártérítés után kamatfizetésre, valamint a közlekedési járadék fizetésére kötelező rendelkezést helybenhagyja. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint plusz áfa, a beavatkozónak 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékből a felperes 360.000 (Háromszázhatvanezer) forintot köteles az államnak felhívásra megfizetni, míg 10.800 (Tízezer-nyolcszáz) forintot az állam visel. A hatályon kívül helyező rendelkezésre tekintettel személyenként a felperes és az alperes fellebbezési eljárási költségét 100.000-100.000 (Egyszázezer-Egyszázezer) forint plusz áfa összegben, míg a beavatkozó fellebbezési eljárási költségét 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegben állapítja meg azzal, hogy annak viseléséről az elsőfokú bíróság határoz. Ez ellen a részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A mindkét lábának érszűkülete miatt évek óta kezelt felperes 2004 decemberében a ...ön átélt szökőár során több sérülést szenvedett, mellyel összefüggésben jobb lábszárát a lábfej fokozódó elhalása miatt
- január 20-án térdtől amputálták. A Fővárosi Bíróság az 5.P.26.450/2005/
- számú, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.600/2007/
- számú határozatával jogerőre emelt közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felperes jobb lábszára amputációjára vezető, nem a legnagyobb gondossággal végzett
- január 1-
- közötti orvosi tevékenység miatt. A felperes rendezett családi körülmények között él, azonban 14 évvel fiatalabb feleségére a baleset óta sokkal több teher hárul. A felperes néha a főzésben segít, egyébként otthon főleg a számítógép előtt ül vagy olvas. A balesetet megelőzően a felperes koránál fiatalabbnak nézett ki, aktív életet élt, a baleset óta nehéz őt otthonról kimozdítani, inkább ők fogadnak vendégeket. A felperes érdeklődése beszűkült, annak középpontjában döntően a művégtagok állnak, jövőképe 17 éves lányára fókuszál. Állapotát - legfőképpen a felesége előtt - esztétikailag szégyelli. A háziorvos igazolása szerint a felperes a baleset után és annak következtében depressziós tünetegyüttes miatt folyamatos orvosi kezelésre, ellenőrzésre szorul, a gyógykezelés pszichoterápia és gyógyszeres formában történik. A keresetlevél benyújtása idején 55 éves, gépészmérnök képzettségű felperes az egyik ügyvezetője volt egy hőtechnikai építész-szerelő kft.-nek. 2005 júniusában 67%-os munkaképesség-csökkenését állapították meg, azonban a cégnél továbbra is ügyvezető maradt, fix fizetésért napi 6 órát dolgozik, de a munka javarészét a másik ügyvezető látja el, a felperes úgy érzi, hogy „megtűrik" őt. A felperes a balesetet követően kapott évente cserélendő művégtagját nem érzi jónak, gátolja a munkavégzésben, támbottal tud csak járni, a csonk méretváltozása miatt a művégtagot csak 1-2 órán keresztül tudja használni, utána szünetet kell tartani. A felperes az interneten talált rá az Otto Bock Harmony típusú művégtagra, szeretne kipróbálni egy ilyet, hogy legalább pár száz métert tudjon menni, ne csak 20-30 métereket. Az Otto Bock Harmony lábszárprotézis a zuhanó sántítást jobban kiegyenlíti, köszönhetően a linernek, amely akár 10 órás viselést is lehetővé tesz, a súlyt jobban elosztja, stabil kötődést biztosít, a lépésérzet biztosabb, a fémszálas lametta jobban követi a gördülést, probléma nélkül használható lépcsőzésnél, létrázásnál is. A Harmony típusú művégtag kihordási ideje 3-5 év, a liner félévente párban szükségszerűen cserélendő. A felperes végleges keresetében elnehezedett életkörülményei miatt 25.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek
- január 1-től számított törvényes kamatai, valamint vagyoni kártérítésként
- április 1-től havi 30.000 forint közlekedési járadék és kamatai, valamint kettő darab Otto Bock Harmony típusú művégtag költsége - 6.053.224 forint - megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes érdemi ellenkérelmében a nem vagyoni kártérítés mértékét eltúlzottnak találta, álláspontja szerint a depresszió létére a háziorvosi igazolás nem elégséges, mert annak diagnosztizálása és kezelése nem háziorvosi kompetencia. A közlekedési járadék iránti igényt mind jogalapjában, mind összegszerűségében bizonyítatlannak találta, ezért elutasítani kérte. Kifejtette, hogy az alperes az általában használatos gyógyászati segédeszközök megtérítésére köteles, ezt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozásában a felperes megkapja, a Harmony típusú művégtagra a kártérítés indokolatlan, ez kiadásként még fel sem merült, az alperesnek nincs mit megtérítenie. Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott felelősségbiztosító az alperes álláspontjához csatlakozva hangsúlyozta, hogy a kárenyhítés keretében elvárható lett volna a felperestől, hogy a Harmony művégtag igénylésére legalább kérelmet nyújtson be az OEP-hez. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 12.000.000 forintot, és ennek
- január 1-től a kifizetés napjáig számított törvényes kamatait, valamint
- április 1-től havonta visszatérő jelleggel, minden hónap
- napjáig esedékesen havi 15.000 forint járadékot, melyből a
- szeptember 30-ig lejárt 795.000 forint, ennek
- január 1-től a kifizetés napjáig számított törvényes kamata 15 egy összegben esedékes. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg 3.026.612 forintot és 500.000 forint plusz áfa összegű perköltséget a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, rendelkezése szerint a le nem rótt kereseti illeték és az előlegezett szakértői költség az állam „terhén marad". A járadék tekintetében az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, a felperes életét alapvetően megváltoztatta, hogy 55 éves korától protézissel kénytelen élni, a baleset következményét örökre viselnie kell. Rámutatott, hogy a felperes korábban fiatalos, dinamikus, aktív, az életet és munkáját élvező ember volt, aki zárkózottá, otthonülővé vált és érdeklődése beszűkült. Kifejtette, hogy a felperes munkáját ugyan ellátja, de már más minőségben, 67%-os rokkantan, amely önértékelésére is kihat, feleségével való kapcsolata is megváltozott. Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kárát az eset összes körülményének mérlegelésével a káresemény időpontjára vetítetten 12.000.000 forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság indokoltnak találta a közlekedési járadékot, mert a felperes a tömegközlekedésben csak nehezítetten tudna részt venni, gépkocsit sem tud - még átalakított formában sem - hosszútávon vezetni, amikor a felesége nem tudja őt szállítani, taxi igénybevételére szorul. A felperes konkrét számlákat nem csatolt, az elsőfokú bíróság ezért az előterjesztett igényt mérlegeléssel fele összegben találta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság - figyelemmel arra, hogy a felperes három éven belül nyugdíjas lesz - egy művégtag árát ítélte meg. Kifejtette: a felperes ezt az összeget anyagi eszközök híján még nem fizette ki, tehát vagyonában értékcsökkenésként nem jelentkezik, azonban a kárpótlás körében elfogadható. Az elsőfokú bíróság szerint az új művégtag segítségével a felperes járásminősége érzékelhetően jobb lesz, a járásban nem kell kényszerszüneteket tartani, a munkáját is biztosabban tudja ellátni, életminősége javulhat. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatását kérve. Álláspontja szerint a felperest ért nem vagyoni hátrányok ellensúlyozására az elsőfokú bíróság a kártérítési összeget az ítélkezési gyakorlatban kialakult kártérítési összegekhez képest túlzott összegben állapította meg, 6.000.000 forintot tartott elfogadhatónak. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesnek nem esett szét a családja, megmaradt a munkája, aktív életet él, és bár kevesebbet járnak el otthonról, de vendégeket fogadnak és a felperes főzni is szokott. Hivatkozott arra is, hogy a felperest sem pszichiáter, sem pszichológus nem kezelte, a háziorvos nyilatkozata és az általa felírt gyógyszerekre hivatkozás nem releváns körülmény, ugyanis depressziót háziorvos nem kezelhet, antidepresszánst nem írhat fel. Az alperes megalapozatlannak és bizonyítatlannak tartotta a közlekedési járadék címén előterjesztett követelést, álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ezen felperesi igény bizonyítottságának hiányát úgy értékelte, hogy az kárátalány megállapítására alkalmas. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a vagyoni kártérítés keretében alaptalanul ítélte meg a felperes részére az Otto Bock Harmony típusú művégtag árát, mert a felperes ilyet nem vásárolt, ezzel az összeggel vagyona nem csökkent. A felperes kizárólag árajánlatot szerzett be a művégtag vonatkozásában, az alperes viszont az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet szakvéleményével támasztotta alá, hogy nincs lényeges különbség az alperes által egyébként használt művégtag és a Harmony típusú művégtag között. Álláspontja szerint amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla a közlekedési járadékot, valamint a művégtag árára vonatkozó követelést egészben vagy részben megalapozottnak találná, akkor ugyanazt a körülményt kétszeresen értékelné. Az alperes előadta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség megállapításánál nem vette figyelembe a pervesztességpernyertesség arányát, ezért a perköltség mérséklését is kérte. A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a nem vagyoni kártérítés és a közlekedési járadék vonatkozásában - helyes indokai alapján - hagyja helyben. Csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, az alperest kettő darab Otto Bock Harmony típusú művégtag árának - 6.053.224 forint - és a hozzátartozó liner-párok költségének - 4.800.000 forint - megfizetésére kérte kötelezni, ugyanis lábát
- január 20-án amputálták, ezért aktív éveiben - 62 éves koráig - kettő darab művégtag árának követelésére jogosult, a félévente cserélendő liner-párok összegén felül. Az alperes fellebbezése részben megalapozott, a felperes csatlakozó fellebbezése a következők szerint megalapozott. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 355. §
(1)bekezdése alapján a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A
(2)bekezdés értelmében a kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll. A nem vagyoni kártérítés intézménye speciális a kárfelelősség körén belül, ugyanis nem azonos nemű az okozott sérelemmel: nem vagyoni jellegű sérelmet orvosol vagyoni eszközökkel. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása sosem egzakt módon, hanem mindig bírói mérlegeléssel, az eset összes körülményeinek figyelembevételével történhet, ezen belül figyelemmel kell lenni a károsultat ért nem vagyoni sérelem jellegére, súlyosságára, arra, hogy a károkozó magatartás folytán hogyan változtak a károsult életkörülményei. Összehasonlító adatként kell vizsgálni a kárkori ár- és értékviszonyokat, valamint a bírói gyakorlat által hasonló esetekben alkalmazott kártérítési összegek nagyságrendjét is. A bizonyítási eljárás adatai szerint a felperes életében kétségkívül hátrányos változás következett be, ez a felperes kára. Az ezzel arányban álló nem vagyoni kártérítés mértékének a meghatározásához szükséges szempontokat az elsőfokú bíróság nem mérlegelte (Pp.
- §) teljes körűen, ezért azt aránytalanul magas összegben állapította meg. A felperes kárigényét illetően - nem vitatva az őt ért veszteség súlyát -, azt lehetett ugyanis megállapítani, hogy a felperes munkaképességét nem vesztette el teljesen, továbbra is végez munkát, kiegyensúlyozott családi életet él, élete nem szűkült be teljesen, ténylegesen pszichiáter, pszichológus segítségét nem kellett igénybe vennie. A Fővárosi Ítélőtábla az előzőekben részletezett körülmények együttes mérlegelésével a felperes által elszenvedett sérelem kárpótlásához szükséges nem vagyoni kártérítést 6.000.000 forintban határozta meg, ezért az elsőfokú bíróság által megállapított kártérítés összegét - az alperes fellebbezésének helyt adva - ennek megfelelően mérsékelte. A közlekedési többletköltség ténylegesen a Ptk.
- §-a alapján általános kártérítésként került megállapításra, mert az elsőfokú eljárásban a felperes bizonyította, hogy egészségi állapota miatt a tömegközlekedést nem, illetőleg nehezítetten tudja igénybe venni, gépjárművet hosszú távon vezetni nem tud. Nem merült fel - a fellebbezésben foglaltak alapján sem - olyan ok, tény, vagy körülmény, amely kellő alapot adhatna az elsőfokú bíróság mérlegelésen alapuló döntése felülmérlegelésére, az elsőfokú bíróság által megítélt közlekedési járadék nem eltúlzott, arra a felperes jogosult. A Fővárosi Ítélőtábla az előzőekben kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a nem vagyoni kártérítés és a közlekedési költség megtérítése iránti igényt elbíráló részében a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében úgy változtatta meg, hogy a nem vagyoni kártérítést mérsékelte, míg egyebekben helybenhagyta. A kereseti kérelem tárgyában a bíróság megalapozott döntést csak az elbíráláshoz szükséges tények felderítésével hozhat (Pp. 163. §
(1)bekezdés, 206. §
(1)bekezdés). Tény, hogy a Pp. szabályai szerint a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékokat a feleknek kell szolgáltatniuk. A bíróság feladata azonban a döntéshez szükséges tényállás megállapítása, ennek érdekében a pervezetés során aktívan kell közreműködnie ahhoz, hogy a felek kötelezettségeiknek megfelelően eleget tegyenek. A bíróságnak - ha ez a tényállás megállapításához szükséges - a feleket fel kell hívnia nyilatkozataik megtételére és indítványaik alapján a szükséges bizonyítási eljárást le kell folytatnia (141. §
(2)bekezdése). A Pp. 3. §
(3)bekezdésében foglaltak szerint a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Az adott ügyben a bíróság jogosult és köteles megítélni, hogy a döntéshez mely konkrét tények bizonyítását tartja szükségesnek és az ténylegesen melyik felet terheli. Az elsőfokú bíróság az Otto Bock Harmony típusú művégtagok, és liner-párok költségének megtérítésre irányuló kereseti kérelem tárgyában a bizonyítást csak részben folytatta le, emiatt a kereset elbírálásához szükséges tényállás részben feltáratlan, az arra alapított ítéleti döntés megalapozatlan. A Fővárosi Ítélőtábla általánosságban kiemeli, hogy az alperes helytállási kötelezettségének jogalapját a károkozás ténye adja, a károsult felperes teljes reparációs igényével, a károsult a hazai egészségügyi ellátórendszert nem köteles kötelező és automatikus jelleggel igénybe venni, beleértve azt is, hogy az egészségbiztosítás által támogatott gyógyászati segédeszközök kötelező, feltétel nélküli igénybevétele sem terheli a károsultat, amennyiben azonban a károsult olyan, a számára szükséges és indokolt gyógyászati segédeszközt igényel, amelyet az OEP - akár részben - támogat, akkor a kárenyhítési kötelezettsége kiterjed az OEP támogatás igénybevételére. A perben adat merült fel arra, hogy a felperes által igényelt művégtag egyedi méltányossági engedélyezése orvosi javaslatra történik, az egyedi engedéllyel készült eszközök is nagyrészt finanszírozottak az OEP által, de egy kisebb önrészt a beteg köteles vállalni, téríteni. Helyesen hivatkozott ezért arra az alperes, hogy a felperest a Ptk. 340. §
(1)bekezdése alapján terhelő kárenyhítési kötelezettség keretében elvárható a felperestől, hogy a művégtag egyedi méltányossági engedélyezésére kérelmet nyújtson be az OEP-hez. Mindenek előtt azonban tisztázni kell orvosi javaslat alapján, hogy a felperes által igényelt művégtag a felperes által használható-e, milyen előnyökkel jár a felperes részére. Nem mellőzhető a megismételt eljárásban a felperes által igényelt művégtag egyedi méltányossági engedélyezésére irányuló eljárás mibenlétének vizsgálata, kell-e az eljárás során a felperesnek bármilyen összeget előlegeznie, ha igen, az arányban áll-e a felperes jövedelmi, vagyoni viszonyaival, van-e olyan összeg, amelynek megtérítésére az alperes kötelezhető, arra is figyelemmel, hogy az alperes nyilvánvalóan nem kötelezhető visszamenőleges hatállyal olyan művégtag árának részben vagy egészben történő megtérítésére, amelyet a felperes a múltban vett volna igénybe. Mindez a bizonyítási eljárás olyan nagy terjedelmű kiegészítését teszi szükségessé, amely meghaladja a másodfokú eljárás kereteit, a Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét az Otto Bock Harmony típusú művégtagok, és liner-párok költségének megtérítésre irányuló kereseti kérelem tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a Pp. 252. §
(3)bekezdése alapján ebben a keretben újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak az előzőek szerinti iránymutatásnak megfelelően tájékoztatnia kell a feleket a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének a következményeiről. Az ezután felajánlott bizonyítást és a szükséges iratok beszerzését követően lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy a felek jogvitájában megalapozott döntést hozhasson. A Fővárosi Ítélőtábla a részítéletével elbírált keresetre tekintettel - az alperes túlnyomórészt eredményes fellebbezésének figyelembevételével -, a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes, és a beavatkozó részére jogi képviseletük ellátásáért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései szerint - a 4/A. § értelmében áfa figyelembevételével - megállapított ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költség megfizetésére. A fellebbezési eljárási illetékről szóló rendelkezés - az Itv. 62. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti tárgyi illetékfeljegyzési jogra és az alperes illetékmentességére figyelemmel - a Pp. 81. §
(1)bekezdésén, az Itv. 46. §
(1)bekezdésén, 5. §
(1)bekezdés c) pontján, valamint a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(1),
(2)bekezdésein,
- §-án, valamint
- §
(1)és
(3)bekezdésein alapul. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezett rendelkezései tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla a peres felek, és a beavatkozó költségeit csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd határoznia a Pp. 252. §
(4)bekezdése alapján. Budapest,
- június
- Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Kincses Attila s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Szirmai Nikoletta tisztviselő Dr. Varga Edit s.k. bíró