Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.108/2009/12. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2010. július 8. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az államtitoksértés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Zala Megyei Bíróság 2009. október 5. napján kihirdetett 3.B.1/2009/25. számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Zala Megyei Bíróság a 2009. október 5. napján kelt 3.B.1/2009/25. számú ítéletével a vádlott ellen 18 rb. államtitoksértés bűntette /Btk.221.§ /1/ bekezdés
- b)pontjának III. fordulata szerint minősülő és a /2/ bekezdésének
- a)pontja szerint büntetendő /, és hivatali visszaélés bűntette / Btk.225.§ / miatt indult büntetőeljárást megszüntette.. A 6 rb. mentő körülmény elhallgatása bűntettének / Btk.243.§ / vádja alól a vádlottat felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 4.387.-forint bűnügyi költséget a pótmagánvádló viseli. A végzés ellen a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést hatályon kívül helyezésért és a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében. A pótmagánvádló írásban nyújtotta be a fellebbezés indokolását, ebben sérelmezte, hogy a Fővárosi Bíróságon 6.B.262/2003. számon felbújtóként, különös kegyetlenséggel, több emberen, 14 éven aluli személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette, valamint a közveszély okozás bűntette miatt ellene folyamatban volt, és elítélésével zárult büntető ügyben, valamint az ügyhöz kapcsolódó rendkívüli jogorvoslati eljárásokban a a védekezéséhez általa szükségesnek tartott, a Vas Megyei Rendőrkapitányságon vallomásairól készült titkosított jegyzőkönyveket, adathordozókat a vádlott bűncselekményeket megvalósító magatartása miatt, nem használhatta fel. Hivatkozott a titokvédelmi törvény rendelkezéseire, indítványozta bizonyítás keretében a titkosított dokumentumok beszerzését, a vádlott és további tanúk meghallgatását, továbbá annak vizsgálatát, hogy az 1995. évi LXV.törvény hatálya alá sorolt adatok a felmentését eredményezhetik-e. A másodfokú eljárásban tartott nyilvános ülésen a pótmagánvádló jogi képviselője kérte figyelembe venni, hogy a titkosított adatokat közvetlenül nem ismerhette meg, fenntartotta a fellebbezést és csatlakozott a pótmagánvádló által előterjesztett kifogásokhoz. Álláspontja szerint vitatható a titokvédelmi törvény és az ORFK szabályzatának összhangja, amelynek alapján kétséges, hogy az adatok titkosítását megfelelő személy végezte-e. Felhívta a figyelmet az adatvédelmi biztos állásfoglalására, amely szerint a pótmagánvádló a saját adataival szabadon rendelkezhet. Kifogásolta a pótmagánvádlótól lefoglalt bűnjelek kezelését és azt, hogy a rendőrök által elkövetett bűncselekményekre vonatkozó, a pótmagánvádló által szolgáltatott információkat nem továbbították az illetékes ügyészséghez. Kiemelte, hogy lényegében a vagyon elleni bűncselekmények felderítését segítette a pótmagánvádló, az adott információkért - amelyek felhasználását a vádlott megakadályozta - cserébe vádalkut akart kötni. Összességében valamennyi vád tárgyává tett hivatali bűncselekmény egyidejűleg a mentő körülmények elhallgatását jelenti a pótmagánvádló ellen folyamatban volt büntető ügyben. A pótmagánvádló az ítélőtábla nyilvános ülésén kifejtette, hogy azért van szüksége pótmagánvádas eljárás keretében a vallomásihoz való hozzáférésre, hogy az emberölés miatt ellene folyamatban volt büntető ügyben a tettes szándékán túli eredményt, felbújtás hiányában saját ártatlanságát bizonyíthassa. A vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a pótmagánvádló fellebbezését nem találta alaposnak. A Zala Megyei Bíróság fellebbezéssel támadott ítéletének másodfokú felülbírálata során az ítélőtábla az iratokból megállapította, hogy a pótmagánvádló jogi képviselő nélkül nyújtotta be az ügyészséghez 2008. január 29-én a vádindítványt, kérelmére pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyezett a Vas Megyei Bíróság, majd a pártfogó ügyvéd nyújtott be vádindítványt a vádlott ellen a Btk.221.§ /1/ bekezdés III. fordulata szerinti 18 rb. államtitoksértés bűntette, továbbá a Btk.225.§ szerinti folytatólagosan elkövetett hivatali bisszaélés bűntette, és 6 rb. a Btk. 243.§ /1/ bekezdés szerinti mentő körülmény elhallgatásának bűntette miatt. Ez utóbbi vád kapcsolódik az államtitoksértés bűntettéhez, mivel a vád szerint a vádlott hozzáférhetetlenné tette a pótmagánvádló számára a jegyzőkönyvekben rögzített vallomásait és az átadott adathordozókat, amivel alibijét igazolhatta volna. Az ügyben illetékes Vas Megyei Bíróság kizárása folytán, kijelölés alapján eljárt Zala Megyei Bíróság a vádindítványt befogadta, ennélfogva azt érdemében vizsgálta, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le. Az ítélőtábla az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást törvényesnek találta. A megyei bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, a releváns adatokat tartalmazó, ügyhöz kapcsolódó okirati bizonyítékokat megkeresés útján a bíróságoktól és rendőrhatóságtól beszerezte, a minősített titkosított iratokba engedéllyel betekintett. A vádlott az ügyben nem tett vallomást, azonban írásban előterjesztett nyilatkozatát okirati bizonyítékként figyelembe vette. Bizonyítékként értékelte továbbá a pótmagánvádló tanúvallomását és a rendőr tanúknak a titoktartási kötelezettség miatt, korlátozottan tett vallomásait. Az ítélőtábla megállapította, hogy a megyei bíróság eljárási hibát nem vétett, az ügyet a lehetséges mértékig felderítette, a bizonyítékokat perrendszerűen értékelte, indokolási kötelezettségét példásan teljesítette. A megállapított tényállás teljes, megalapozatlansági hibában nem szenved, ezért változtatás nélkül irányadó volt a másodfokú felülbírálat során, az ítélőtábla határozatát erre alapította. A tényállás alapján a megyei bíróság ténybelileg és jogilag megalapozott döntést hozott, ítéletének valamennyi rendelkezéseivel az ítélőtábla egyetértett. Osztotta az ítélőtábla a megyei bíróságnak azt az álláspontját, hogy az államtitoksértés bűntettére és a hivatali visszaélés bűntettére vonatkozó vádindítvány tekintetében a Be.332.§ /1/ bekezdés
- d)pontja alapján - mert a vádindítványt a pótmagánvádló törvényi kompetencia nélkül nyújtotta be, valamint a vád tárgyává tett cselekmény leírása a törvényi tényállás megállapításához szükséges adatokat hiányosan tartalmazza, ezért a vád nem törvényes -, az eljárás megszüntetésének van helye. A pótmagánvádló az eljárási törvényben meghatározott esetekben, mint az adott bűncselekmény sértettje pótmagánvádlóként léphet fel, azonban az államtitoksértésnek személyhez kötődő sértettje nincs, mivel a Magyar Államot és nem a magánszemélyt védi, hogy biztonságának megóvása érdekében valamely adat államtitokká legyen nyilvánítható, és azzal senki ne éljen vissza. Az államtitoksértés bűntette esetében a pótmagánvádló büntetőjogi igényének érvényesítése tehát kizárt, e bűncselekmény megvalósulása az állami, társadalmi szervezetek zavartalan működését sérti, vagy veszélyezteti. Mindezektől függetlenül az eljárást 2010. április 1. napját követően azért is meg kellett volna szüntetni, mert a Btk. rendelkezéseit módosító, a 2009. évi CLV. törvény 24.§ /6/ bekezdésével beiktatott Btk.224.§-a előírja, hogy az államtitoksértésnek minősülő cselekmény miatt büntetőeljárásnak csak az adott adatfajta minősítésére jogosult szerv feljelentése alapján van helye. A hivatali visszaélésként minősített, a vádindítványban körülírt cselekmény vonatkozásában, amely szerint a vádlott a birtokában lévő jegyzőkönyvek titkosítását nem oldotta fel azért, hogy a rendőrökkel szemben ne induljon büntetőeljárás a pótmagánvádló által szolgáltatott adatok alapján, szintén a sértetti pozíció hiánya miatt nem tartozik pótmagánvádas eljárásra. A vádló közhatalmi pozícióját ugyanis a magánszemély, ha az ügynek nem közvetlen sértettje, nem gyakorolhatja, emiatt a megyei bíróság által kifejtett indokok alapján az eljárást meg kellett szüntetni. A mentő körülmény elhallgatásának bűntette miatt, a pótmagánvád alapján folytatott büntetőeljárás lehetősége nem kizárt, mert e bűncselekmény sértettje a büntetőeljárás alatt álló, vagy már elítélt személy, akivel kapcsolatban olyan tényközlést mulaszt el az elkövető, ami felmentését eredményezheti. Az első fokú bíróság a bizonyítékok értékelésével helytállóan állapította meg, hogy a vádlott nem követett el bűncselekményt, mert nem terheli olyan mulasztás, amellyel a pótmagánvádló érdekeit sérthette volna. Az államtitok minősítőjét, illetve birtokosát kötelezik a jogszabályok arra, hogy az arra illetéktelennek a minősített adatokat ne szolgáltassa ki, ellenkező esetben bűncselekményt követne el. Alapvetően a minősített adatok védelméről szóló 2009. évi CLV. Tv. / korábban az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény / rendelkezik arról, hogy a minősített adatok megismerésére kinek, milyen terjedelemben ki adhat engedélyt. A megyei bíróság ezzel összefüggésben állapította meg, hogy a vádlott valamennyi államtitokként kezelt vallomására és az átadott adathordozókon lévő adatokra nézve az Országos Rendőr Főkapitány nem járult hozzá a minősítés feloldásához, de a büntetőeljárásban nyílttá tett jegyzőkönyvekből készült kivonatok a fővárosi bíróság peranyagának részét képezték és bizonyítékként pótmagánvádló büntetőjogi felelősségének megítélésénél értékelést nyertek. Következésképpen a büntetőeljárásban az arra illetékes hatóságok számára a rendőrségi törvény alapján is kezelt adatokat a titkosításuk feloldásával a vádlott azért nem bocsátotta a pótmagánvádló rendelkezésre, mert erre törvényes lehetősége nem volt. Az államtitoksértés bűncselekményének - „illetékes személy részére hozzáférhetetlenné tesz„ - elkövetési magatartással megvalósított fordulata a pótmagánvádló álláspontja szerint mentő körülmény elhallgatása egyben, amely azt feltételezi, hogy az elkövető az államtitkot birtokolja, és ebben a helyzetben olyan személy elöl zárja el a hozzáférést a tudomására, illetőleg birtokába jutott államtitoknak, akinek joga lett volna azt megismerni. A bizonyítékok alátámasztják viszont, hogy a törvény által biztosított korlátozott formában a pótmagánvádlót érintő ügyekben a titkosított adatok a hatóságok és a pótmagánvádló rendelkezésére álltak. A vádlott a pótmagánvádlónak kérelmére a megismerést engedélyezte, a titkos iratokat megtekinthette. Mindezekből kitűnően a minősített adatok - az arra jogosultak részére a jogszabályok keretei között - mindenkor rendelkezésre álltak, és a pótmagánvádló által a felmentésére alkalmasnak tartott tényt a vádlott nem tartott vissza. Bűncselekmény hiányában ezért a vádlottat az ellene emelt vád alól fel kellett menteni. A kifejtettek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló által előterjesztett fellebbezésnek nem adott helyt és azt a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta. Győr, 2010. július 8. napján Dr. Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke . Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács tagja ZÁRADÉK: Ezzel a végzéssel a Zala Megyei Bíróság 2009. október 5. napján hozott 3. B. 1/2009/25. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr, 2010. július 8. napján Dr. Nagy Zoltán sk. a tanács elnök A kiadmány hiteléül: Kiadó