Debreceni Ítélőtábla Bf.II.249/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- június
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és június
- napján kihirdette az alábbi í t é l e t e t: A vesztegetés büntette és más bűncselekmények miatt vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.B.560/2005/
- számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint. I. r. vádlottal szemben 1 813 500 (Egymillió-nyolcszáztizenháromezer-ötszáz) forintra vagyonelkobzást is alkalmaz. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú nyilvános ülés megtartásával kapcsolatosan felmerült 7.500.ötszáz) forint kirendelt védői díj II. r. vádlottat terheli. (hétezer- Indokolás: A megyei bíróság a rendelkező részben írt ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre és 300.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette és az I.r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás büntettében és bűnsegédként folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 100.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az I.r. vádlott esetében a pénzmellékbüntetés, a II.r. vádlott esetében a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról, a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. A határozat ellen az ügyész az I.r. vádlott vonatkozásában cselekményének téves minősítése miatt és terhére vagyonelkobzás alkalmazása végett jelentett be fellebbezést. Az I.r. vádlott és védője a büntetés enyhítése, a II.r. vádlott és védője felmentés érdekében élt jogorvoslattal. A megyei főügyészség fellebbezésének írásbeli indokolásában előadta azon álláspontját, mely szerint az I.r. vádlott által megvalósított cselekmények közül a sikkasztás és a vesztegetés halmazata alaki és csak látszólagos, a kettő halmazatban nem állapítható meg. Indítványozta továbbá az I.r. vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazását. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.132/2010/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezésnek a vagyonelkobzás alkalmazására irányuló részét tartotta fenn, egyebekben a megyei bíróság ítéletének a helybenhagyására tett indítványt. A II.r. vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában a következőket adta elő.
- Sérelmezte, hogy a büntetőeljárás során végig megsértették a védekezéshez fűződő jogát.
- Előadta, hogy a nevű cég számlanyomtatványok nyilvántartójából megállapítható, hogy a hónapokkal később beszerzett nyomtatványok fizikailag sem kerülhettek letétbe
- július 15-én.
- Előadta, hogy az I.r. vádlottban bízott, nem feltételezte róla azt, hogy sikkasztani fog, ezért helyezte nála letétbe a 3 db számlanyomtatványt.
- Sérelmezte az első fokon előterjesztett bizonyítási indítványainak, - melyek tanúkihallgatásra, igazságügyi könyvszakértő bevonására, az sértett ügyviteli rendjének beszerzésére, és írógép-szakértői vélemény készítésére irányultak - elutasítását. Hangoztatta a megyei bíróság felkészületlenségét és tájékozatlanságát. Végezetül újfent előadta bizonyítási indítványait, melyek tanúk kihallgatására, írás és okmányszakértő valamint nyomszakértői laboratórium vélemények beszerzésére irányultak. Az ellene emelt vádak alóli felmentését kérte. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, s az azt megelőző eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az általa megállapított tényállás megalapozott, mely a Be. 351. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is irányadó. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat kellő alapossággal megvizsgálta, azokat iratszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte. Részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat tekint hitelt érdemlőnek, és mely okok folytán nem fogadja el a bűncselekményeket tagadó vádlottak vallomásait. Helytálló indokok alapján vetette el a II. r. vádlott azon védekezését, mely szerint a és a sorszámú számlanyomtatványt tőle jogellenesen eltulajdonítva szerezte meg I.rendű vádlott. Helytállóan mutatott rá, hogy a tényállásban szerepeltetett számlák lepecsételésére, melyhez az eltűnt toll szükséges volt, hónapokkal a toll eltűnésének jelzett észlelését megelőzően került sor. Az is megállapítható, hogy a számú számlán a „Bt. igazgató" szövegű bélyegzőn kívül, mely bélyegző a tollon található, a „ Bt." feliratú bélyegző is szerepel, csakúgy, mint a sorszámú számlanyomtatványon. Márpedig ez utóbbi bélyegző mindvégig a II. r. vádlott birtokában volt, így megdől az az állítása, hogy tudtán kívül pecsételték le a számú nyomtatványt, ennek következtében ez vonatkozik a sorszámúra is, hiszen azokat elmondása szerint együtt tulajdonították el tőle. Mindezek alapján tehát helyesen vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a II. r. vádlott által bevallottan átadott számú nyomtatványon kívül a és sorszámú nyomtatványokat is II. r. vádlott adta át. Azt is helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy nem szükséges a II. r. vádlott által indítványozott írógép beazonosításra irányuló, valamint aláírásra illetve számlakitöltésre vonatkozó írásszakértői vélemény beszerzése, mivel az megállapítható, hogy a számlákat nem a II. r. vádlott töltötte ki, hanem I. r. vádlott, illetve megbízása alapján munkatársa. A megállapított tényállás is pusztán azt tartalmazza, hogy a II. r. vádlott az I. r. vádlott részére 3 db kitöltetlen, de cégbélyegzővel ellátott lepecsételt számlanyomtatványt adott át. Az idézett tényállási rész alapján az is nyilvánvaló, hogy nem adekvát a II. r. vádlott azon megállapítása, miszerint az elsőfokú bíróság rosszul jelölte meg az átadott dokumentum nevét, hiszen tényállásában egyértelműen nem számláról, hanem számlanyomtatványról írt. Hivatkozott arra is a II. r. vádlott, hogy neki már nem állt érdekében előnyhöz juttatni az I. r. vádlottat, hiszen a teljes kivitelezési szerződést megkötötték. Ennek ellentmond egyrészt az a tény, hogy ő maga elismerte, hogy a szexuális viszonyt az I. r. vádlottal azért tartotta fenn, „hogy a vállalt munkát be tudja fejezni". Azt, hogy a II. r. vádlottnak szüksége volt az I. r. vádlott jóindulatára alátámasztja az is, hogy a sértetett a Bt., mint vállalkozó között
- augusztus 5-én, szeptember 9-én,
- március 18-án, május 5-én, június 12-én, július 11-én és szeptember 9-én is jött létre vállalkozási szerződés. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy az I.r. vádlott részéről a Bt. számlanyomtatványaival kapcsolatos visszaélésekre
- december 30-án,
- május 30-án és
- augusztus 28-án, tehát a II. r. vádlottal történő folyamatos szerződéskötések ideje alatt került sor. Miután tehát a II. r. vádlottnak az erre irányuló védekezése megdőlt, megalapozott az I. r. vádlott által megállapított tényállás mind abban a tekintetben, hogy a kérdéses számlanyomtatványokat a II. r. vádlott adta át az I. r. vádlott részére, mind pedig abban a tekintetben, hogy ezt abból a célból tette, hogy számára biztosítsa az anyagi előny lehetőségét. Az irányadó tényállás alapján a megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekmények minősítése is megfelel a büntető törvénykönyvben foglaltaknak. Egyetértett az ítélőtábla azzal, hogy az I. r. vádlott közélet tisztasága és tulajdon elleni bűncselekményei valóságos halmazatot alkotnak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta és megfelelően értékelte. A kiszabott büntetéshez igazodnak a cselekmények konkrét tárgyi súlyához, valamint a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességhez, szükségesek, egyben elegendőek a büntetési célok eléréséhez. Különösen a jelentős időmúlásra és a vádlottak büntetlen előéletére való tekintettel értett egyet az ítélőtábla az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés felfüggesztésével. Úgyszintén azzal, hogy a megyei bíróság a II. r. vádlottal szemben enyhítő szakaszt alkalmazva pénzbüntetést szabott ki. Helyesen alkalmazta az I. r. vádlott vonatkozásában a pénzmellékbüntetést is. A vagyonelkobzás elrendelésének mellőzését azonban az elsőbíróság csak a vesztegetés vonatkozásában indokolta. Ugyanakkor a Btk. 77/B. §
(1)bekezdés a) pontja előírja, hogy vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Az elsőfokú bíróság nem indokolta, hogy ezt a törvényhelyet miért nem vette figyelembe, és az intézkedést miért nem alkalmazta. Az ítélőtábla ennek mellőzésére nem is talált megfelelő indokot, ezért az I. r. vádlott által jogtalanul felvett összegre vonatkozóan e rendelkezést pótolta. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 372. §
(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg egyéb helytálló rendelkezéseit a Be. 371. §
(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Felhívja az elsőfokú bíróságot, hogy a másodfokú ítélet kihirdetésével kapcsolatosan felmerült bűnügyi költségről különleges eljárás keretében rendelkezzen. Debrecen,
- június
- Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke . Gömöri Olivér sk. előadó bíró Dr. Háger Tamás sk. bíró Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.B.560/2005/
- számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- június
- Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő