alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 7.K.23.196/2009/5. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg
alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra - 35.600 (harmincötezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen
ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s
adóhatóság a felperesnél 2003-2006. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban
adóhatóság kötelezte a felperest - 2003 évre - 650.217 Ft adókülönbözet megfizetésére, amelyből 593.221 Ft-ot adóhiánynak minősített, adóbírságot szabott ki, és késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2899673844 számú határozatában
elsőfokú határozatot helybenhagyta.
alperes
t állapította meg, hogy 2003. évben a felperes kiadásai 1.513.042 Ft-tal meghaladták bevételeit. Nem fogadta el a felperes által előadottakat a fedezethiány igazolására, ezért becslést alkalmazott mérlegmódszer alkalmazásával, és
ennek eredményeként felperes terhére feltárt fedezethiányt bevallatlan adóalapnak, illetve egyéb jövedelemnek minősítette.
alperes érdemi döntését
adózás rendjéről szóló
adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és
adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a határozatok jogalapját, a terhére előírt adókülönbözetet, jogkövetkezményeket és ezek összegszerűségét is. Kifejtette, hogy adóalapját nem becsléssel, hanem bevallása figyelembe vételével kellett volna meghatározni, 2003. év január 1-jén legalább 2.100.000 Ft készpénz állt rendelkezésére, és igazolt pénzintézeti megtakarítással is rendelkezett. Sérelmezte, hogy
alperes a 2003. évi nyitótétel összegét csupán
igazolt banki pénzkészlet figyelembe vételével állapította meg. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
alperes határozata a kereset által vitatott körben megalapozott, jogszerű, eljárási jogszabálysértés nélkül meghozott érdemi döntés. Fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt. A felperes nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni, hogy
OTP pénzintézettől felvett pénzösszegek 2003. január 1-jén is rendelkezésére álltak volna,
e körben tett nyilatkozatai ellentmondásosak. A felperes a peres eljárás során sem tudta bizonyítani korábbi évekre nézve készpénz-megtakarítások keletkezését, és ezeknek a vizsgált időszakban való rendelkezésre állását sem, mindössze arra hivatkozott, hogy készpénzét időközben nem költötte el, hanem otthon, illetve trezorban helyezte el. A felperes arra nézve, hogy a pénzintézettől felvett összegből 2003. január 1-jén is igazoltan megtakarítással rendelkezett volna a nyilatkozatán és
általa készített pénzforgalmi kimutatáson, illetve bankszámla-kivonaton kívül egyéb adatot nem bocsátott rendelkezésére.
általa hivatkozott vételi jogot biztosító 2.500.000 Ft-os értékű tanyaingatlanra irányuló opciós szerződés sem fogadható el a felperesi érvelés alátámasztásaként, mivel a vételi jog 2002. december 31. napjáig állt fenn, és a tanyaingatlan megvásárlására nem került sor.
opciós szerződés egyébként is egyértelműen rögzítette a vételárat, ami teljes mértékben értelmetlenné tette a több részletben történő pénzfelvételt. Egy későbbi esetleges tanyavásárlás pedig nem szolgálhat kellő indokként a több alkalommal történő pénzfelvételre
ért sem, mert a felperes jelentős pénzintézeti megtakarítással rendelkezett a vizsgált időszakban, és ebből fedezni tudta volna
ingatlan vásárlást. Nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy 2002. adóévre nézve
alperes vizsgálatot nem folytatott le, mivel a
OTP-től felvett 2.350.000 Ft-ot fordította-e ÁFÉSZ célrészjegy vásárlásra.
alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperesnek
OTP pénzintézettel felvett összegeket el kellett költenie, mivel ellenkező esetben 5.000.000 Ft-ra kellett volna hivatkoznia 2003. évi nyitótételként. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
.§-ában, 108-109.§aiban foglaltakra alapítottan
zal érvelt, hogy
alperes nem bizonyította a becslés törvényi feltételeinek fennállását, vagyongyarapodása kapcsán aránytalanság nem állapítható meg. A megyei bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, eljárása nem felel meg a Pp. 206.§-ában foglaltaknak.
alperes nem bizonyította a bankszámláról történő „készpénz felvételek elköltését”, ezért
általa készített kimutatást és a bankszámla forgalmi adatokat a javára hitelt érdemlő bizonyítékként kellett volna figyelembe venni, és el kellett volna fogadni, hogy 2003. évben rendelkezett olyan nyitó készpénzkészlettel, amely fedezetet nyújtott
ez évi kiadásaira.
alperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes érvelésével ellentétben
alperes nem
az arra, hogy a felperes vagyongyarapodásával, életvitelre fordított kiadásaival nem állt arányban a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelmének együttes összege. Ez utóbbi törvényhelyre és a rendelkezésre álló adatokra figyelemmel a megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy fennállt a becslés jogalapja.
adózó számára, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
adózó terhére - a becslési eljárás kivételével - nem értékelhető. E szabályozásból következően a kimentő bizonyítás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt, körülményt nem
adózó javára, hanem terhére kell értékelni. Hitelt érdemlő adatnak pedig
olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen
onosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, önmagában és/vagy más adatokkal egybevetve is alkalmas a bizonyítani kívánt tény kétséget kizáró igazolására. A megyei bíróság iratszerűen rögzítette, hogy a felperes önmagával került ellentmondásba
OTP pénzintézettől felvett összegekre nézve mivel egyik nyilatkozata szerint ebből vásárolta
ÁFÉSZ célrészjegyeket, másik előadása szerint viszont a már meglévő megtakarítását is ÁFÉSZ célrészjegyek vásárlására fordította. A rendelkezésre álló nyilatkozatok és adatok okszerű értékelésével, és a logika szabályainak is megfelelően rögzítette a megyei bíróság ítéletében, hogy ha és amennyiben a felperesnek otthon illetve a trezorban a pénzintézettől felvetten kívül még 2.100.000 Ft-ja volt 2002-ben, akkor a pénzintézettől felvett összegeket el kellett hogy költse ebben
évben, mert ha nem így történt, akkor 5.000.000 Ft körüli összegre kellett volna hivatkoznia 2003. évi nyitótételként.
t is, hogy a korábbi évek megtakarításait, illetve
ok rendelkezésre állását nem
adóhatóságnak, hanem
adózónak kell bizonyítania, és a bizonyítási teher akkor sem fordul át
adóhatóságra, ha
adózó nyilatkozata értelmében a pénzt nem költötte el. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság
t is, hogy a banki megtakarítás nem alkalmas a készpénz megtakarítás hitelt érdemlő igazolására. A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. (Pp. 275.§-a, BH. 2002.29.) Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg ha
hiányos, iratellenes, avagy nyilvánvalóan okszerűtlen, a logika szabályának ellentmondó ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség
on a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem
onos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalmát tekintve- a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, amire a megyei bíróság ítéletében megtalálható okszerű, logika szabályainak is megfelelő bizonyíték-értékelésre tekintettel nincs lehetőség. A megyei bíróság ítélete megfelel
általa állított, pénzintézettől felvett összegből
adóhiány 50 %a.
adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha
adóhiány a bevétel eltitkolásával függ össze, és a
t is, hogy
adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget.
előzőekben ismertetett törvényhelyekből következik, hogy nincs lehetőség
adóbírság, vagy a késedelmi pótlék mérséklésére, mivel a felperes esetében - bevétel eltitkolás miatt - becslés alkalmazására került. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság
t állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért
t a Pp. 275.§
illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.