Győri Ítélőtábla Pf.III.20.202/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Gyovai Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, alperes ellen, kamarai tagsági díj megfizetése iránt indított perében, a Veszprém Megyei Bíróság
- április
- napján kelt, 3.P.21.390/2009/
- számú ítélete ellen a felperes által előterjesztett
- számú fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A Veszprém Megyei Bíróság
- április
- napján kelt, 3.P.21.390/2009/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte továbbá a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000.- Ft perköltséget. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes állításával szemben azt látta megállapíthatónak, hogy az alperes a tagsági díjfizetési kötelezettségének a
- és
- években eleget tett, így a felperes által megjelölt időszakban hátraléka nem keletkezett. Ezzel szemben a felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy az alperesnek hátraléka fennállna, így a keresete megalapozatlan volt. A pervesztességére tekintettel kötelezte a felperest az alperesnek a perrel kapcsolatban felmerült és igazolt költségeinek (útiköltség, ügyvédi tanácsadás díja) megfizetésére. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatásával az alperest kötelezni 9.475.- Ft tagdíjhátralék, valamint ennek a Ptk. 301.§
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatai, továbbá 17.000.- Ft lerótt illetékből, és 18.750.- Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére. Előadta, hogy téves az ítélet rendelkező részében a jogorvoslati lehetőségekről szóló tájékoztatás, tekintettel arra, hogy a Pp. 387.§
(1)bekezdése alapján kisértékű pernek csak az elsőfokon a helyi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek számítanak. Kifogásolta ezen túl, hogy az ítélet indokolása konkrétumokat alig tartalmaz, nem rögzíti a tagdíj-elmaradás időtartamát, annak mértékét, valamint azt sem, hogy ehhez képest az alperes milyen összegű befizetést teljesített. A per folyamán a bíróság végig ellentmondásos és az eljárási szabályoknak nem megfelelő tájékoztatást adott a bizonyítási kötelezettségről, mivel folyamatosan a felperest hívta fel, hogy az alperes által teljesített befizetéseket igazolja. Ezen túl magából az ítéletből sem derül ki részletesen, hogy végül milyen bizonyítékok alapján, milyen tényeket fogadott el a bíróság. Eljárási szabálysértést vétett emellett a megyei bíróság akkor is, amikor a felperes részére nem biztosított érdemi nyilatkozattételi lehetőséget az alperes utolsó előkészítő iratában foglaltakkal kapcsolatban. Ezt a beadványt az alperes közvetlenül megküldte a felperesnek, aki azt
- április
- napján (pénteken) vette kézhez, majd a
- április
- napján megtartott tárgyaláson a bíróság meghozta az elsőfokú ítéletét. Kifogásolta továbbá a perköltséggel kapcsolatos ítéleti rendelkezést is, mivel álláspontja szerint ügyvédi tanácsadás címén nem lehetett volna az alperesnek perköltséget megállapítani, valamint az ügyvédi munkadíj összege amúgy is (a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet szerint) legfeljebb 10.000.- Ft + Áfa lehetett volna. Elfogadta azonban a felperes az alperes által benyújtott okiratokban foglaltakat az alperes tagdíjfizetési kötelezettségének mértékére és az általa megfizetett összegekre vonatkozóan. Ennek megfelelően a keresetét - véleménye szerint az alperes saját elszámolása alapján kimutatható - 9.475.- Ft-ra és ennek járulékaira, valamint összesen 17.000.- Ft lerótt eljárási illetékből és 18.750.- Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltségre leszállította. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében elfogadta a fellebbezésben foglalt felperesi kimutatást a 2004-
- évi kamarai tagdíj-fizetési kötelezettségei vonatkozásában, amelyek megfizetését álláspontja szerint megfelelően igazolta is. Ebből kimutathatóan a 2004-
- időszakban 27.000.- Ft kötelezettségével szemben 29.625.- Ft teljesítés áll, így a javára 2.625.- Ft túlfizetés mutatkozik (amellyel kapcsolatban azonban nem kívánt igényt érvényesíteni). Előadta, hogy a személyi anyagának a továbbítása a "A" Kamara felé megtörtént, aminek feltétele volt a fennálló tartozásainak rendezése. Hangsúlyozta, hogy a felperes keresete eredetileg egyébként is csak a
- augusztus
- és
- december
- napja közötti időszakra vonatkozott, a bíróság ezen túl csak a 2004-2007 között öt éves időszakot vizsgálhatja, amely időszak alatt tagdíj-hátraléka nem keletkezett. Kérte továbbá az ítélőtáblát, hogy kötelezze a felperest a személyes adatainak törlésére. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(3)bekezdése szerint - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között - és a Pp. 256/A.§
(1)bekezdésének f) pontja alapján, tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy jelen per nem tekinthető a Pp. 387.§-a szerinti kisértékű pernek, mivel elbírálása elsőfokon a megyei bíróság hatáskörébe tartozott. Téves volt tehát a megyei bíróságnak az ítélet rendelkező részében foglalt jogorvoslati tájékoztatása - ennek megfelelően a felperes fellebbezését érdemben kellett megvizsgálni. Az ítélőtáblának ennek során mindenekelőtt a felperes fellebbezési kérelmében foglalt keresetváltoztatás, valamint az alperes fellebbezési ellenkérelmében előterjesztett viszontkereset megengedhetősége kérdésében kellett állást foglalnia. A Pp. 147.§
(1)bekezdése szerint az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az alperes a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. A Pp. 247.§
(1)bekezdésének b) pontja alapján a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a fél a keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszthesse. Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján a másodfokú eljárásban a felperes jogszerűen szállította le a keresetét, azonban az alperes kérelme - hogy az ítélőtábla kötelezze a felperest a személyes adatainak törlésére - a másodfokú eljárás során nem teljesíthető, mivel az tartalmilag viszontkeresetnek minősülne. A felperes keresete tehát arra irányult, hogy az ítélőtábla kötelezze az alperest kamarai tagdíj-hátralék címén 9.475.- Ft és járulékai, valamint perköltség megfizetésére. Ennek alapjául elfogadta az alperes által korábban előterjesztett kimutatást, miszerint az alperes tagdíj-fizetési kötelezettsége
- évben 9.100.- Ft,
- évben 3.000.- Ft,
- évben 4.500.- Ft,
- évben 4.500.- Ft,
- évben 9.000.- Ft, míg
- évben 9.000.- Ft, tehát összesen 39.100.- Ft volt. Ehhez képest az alperes megfizetett
- évben 15.000.- Ft-ot,
- évben 9.000.- Ft-ot,
- évben 4.500.- Ft-ot,
- évben 1.125.- Ft-ot, azaz összesen 29.625.- Ft-ot. Ebből adódóan a fenti időszakban az alperes elmaradása a leszállított keresettel érvényesített 9.475.- Ft. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifogásolta, hogy a felperes számítása során az elévülési időn (tehát 2004-2007 időszakon) túli kötelezettségeket is figyelembe vett, amelyet jogszerűen nem tehetett volna meg. Nem vitatatta, hogy 2007-ig fennállt a tagdíj-fizetési kötelezettsége, illetve nem vitatta annak összegszerűségét sem. Ebből következően elismerte, hogy a keresetindítást megelőző 5 éven belül, azaz 2004-től valóban 29.625.- Ft-ot fizetett meg a kamarának tagdíjként, azonban ezzel szemben csak 27.000.- Ft kötelezettsége állt fenn. Az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok, valamint a felek egyező előadása alapján a fentiek szerint elfogadta az egyes évekre vonatkozó tagdíjak összegét és azt is, hogy az alperes
- évig bezáróan volt köteles tagdíjat fizetni a felperesnek. A Ptk. 324.§
(1)bekezdése alapján a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk. 325.§
(1)bekezdésének értelmében az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A Ptk. 326.§
(1)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A
(2)bekezdés alapján, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott. A Ptk. 327.§
(1)bekezdésének értelmében a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is - végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. A
(2)bekezdés alapján az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik. Az idézett jogszabályi rendelkezések folytán a felperes az alperessel szemben kamarai tagdíj iránti igényt csak öt évre visszamenőleg érvényesíthetett a perben. A követelés elévülését a felperesnek az alpereshez 2009. április 8. napján intézett írásbeli felszólítása (amelynek megtörténtét az alperes sem vitatta, illetve a csatolt tértivevény is igazolja), a Ptk. 327.§
(1)bekezdésének értelmében megszakította, így az öt évet ettől az időponttól kell visszafele számítani. Ennek megfelelően a 2004. április 8. napját megelőzően esedékessé vált felperesi igények elévültek. A felperes (2007 június 2. napjáig hatályos) alapszabályának 57. pontja szerint „a képviselőtestület által meghatározott összegű tagdíjat a jogi személyiségű helyi kamara, ennek hiányában a megyei kamara számlájára kell befizetni:
- a)havi egyenlő részletekben - az esedékesség hónapja 10. napjáig átutalással, vagy
- b)csekken illetve átutalással félévente: a tárgyév március 15-ig és szeptember 15-ig, vagy
- c)csekken illetve átutalással évente egy összegben, a tárgyév május 15-ig". Ebből következően az alperes 2003. évre vonatkozó kamarai tagdíj-fizetési kötelezettség(ei), az 57. pont a)-
- c)pontjainak bármelyike szerint nézve is legkésőbb 2003. december 10. napján esedékessé váltak, tehát elévültek. Ezzel szemben a felperes semmilyen körülményre nem hivatkozott, illetve nem igazolt, amely az elévülésnek a Ptk. 326.§
(2)bekezdése szerinti nyugvását, vagy a 327.§
(1)bekezdése szerinti megszakadását -
- április
- napját megelőzően - okozta volna. A fentiekre tekintettel a felperes bírói úton kikényszeríthető követelése az alperessel szemben - az alperes egyező előadására is tekintettel - 2004-
- időszakra összesen 27.000.- Ft kamarai tagdíj volt. Ehhez képest az alperes ezen időszak alatt - a felperes által sem vitatottan - összesen 29.625.- Ft-ot fizetett meg ezen a jogcímen. Ennek megfelelően tehát helyes a megyei bíróság döntése, miszerint a felperes keresete nem volt alapos. Valóban eljárási szabályt sértett a megyei bíróság azzal, hogy az alperes utolsó érdemi beadványával kapcsolatban nem biztosított a felperesnek lehetőséget a nyilatkozattételre (Pp. 3.§
(6)bekezdés), valamint hogy a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről nem adott megfelelő és következetes tájékoztatást (Pp. 3.§
(3)bekezdés). Ez azonban nem vezet szükségszerűen az ítélet hatályon kívül helyezéséhez (Pp. 252.§
(2)bekezdés). A szóban forgó utolsó alperesi beadvánnyal, illetve bizonyítási teherrel kapcsolatos eljárási szabálysértések a jogvita érdemi eldöntését nem befolyásolták. A felek jogérvényesítési lehetősége általuk nem csökkent. A felperes fellebbezésében előterjesztette az alperes 11. számú beadványára alapított, a korábbiakban kifejtettek szerint a másodfokú eljárásban érdemben elbírált keresetmódosítását. Az alperes pedig a megfelelő tájékoztatás hiányában is eleget tett bizonyítási kötelezettségének. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését nem látta indokoltnak. Az elsőfokú perköltség vonatkozásában a felperes sérelmezte, hogy a megyei bíróság az alperes számára 15.000.- Ft-ot megítélt egy csatolt számla alapján „jogi tanácsadás" címén. A Pp. 75.§
(1)bekezdése szerint perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). Ebből következően perköltségként minden olyan költség elszámolható, ami a fél célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban merült fel. A törvény példálózó felsorolásában ugyan nem szerepel ügyvédi tanácsadás, azonban az ítélőtábla megítélése szerint az egyszeri tanácsadás díja - figyelemmel annak elfogadható összegére is - a perköltség körébe vonható. Téves az a fellebbezési hivatkozás, hogy az ügyvédi munkadíj legfeljebb 10.000.- Ft + Áfa összegben kerülhetett volna megállapításra, hiszen a 32/2003. (VIII. 23.) IM rendelet jelen perben irányadó 3.§
(2)bekezdésének a) pontja a megállapítható ügyvédi munkadíj legkisebb összegét határozza meg 10.000.- Ft-ban. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Győr,
- július
- napján Dr. Világi Erzsébet . Maurer Ádám . Havasiné dr. Orbán Mária a tanács elnöke előadó bíró bíró Íf.: Dr. Németh Attila, bírósági titkár 2010-07-16