Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.038/2010/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla dr. Ruszthy Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Bódis Judit ügyvéd által képviselt alperes ellen 150.000 Euro és járulékai megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- december
- napján kelt G.20.891/2009/
- számú ítéletével szemben az alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, az alperes által a felperesnek fizetendő ügyvédi munkadíj összegét 900.000,(Kilencszázezer) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 36.000,(Harminchatezer) forint másodfokú perköltséget. A felek ezt meghaladóan maguk kötelesek viselni a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 150.000 Euro-t és ennek
- március 5-től a kifizetésig járó 4 %-os mértékű késedelmi kamatát, továbbá bruttó 1.500.000,- Ft ügyvédi munkadíjat, 90.000,- Ft felperes által előlegezett költséget, továbbá 41.995,- Ft készkiadást. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az ítélet a tőke, valamint a kamatkövetelés tekintetében fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajtható, továbbá rendelkezett az illeték mérsékléséről. Az elsőfokú bíróság a tőkekövetelés, a kamat, továbbá a készkiadás vonatkozásában az alperes teljes körű elismerésére alapította ítéletét. Az ügyvédi munkadíj meghatározása körében pedig kifejtette, hogy a 40.785.000,- Ft pertárgyértékre figyelemmel - Áfá-val együtt - 2.549.062,- Ft lenne a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3.§.
(2)bekezdés a./ és b./ pontja értelmében megállapítható elsőfokú ügyvédi munkadíj. A bíróság értékelte, hogy az ügyben csupán egy rövid tárgyalás megtartására került sor, a felperes két és fél oldalas keresetlevelet szerkesztett, valamint csatolta a fordításokkal ellátott iratot, melynek díját a bíróság készkiadásként egyébként is megítélte. Utalt a rendelet 3.§.
(6)bekezdésére, erre figyelemmel a kifejtett ügyvédi tevékenység alapján bruttó 1.500.000,- Ft-ban határozta meg az ügyvédi munkadíj összegét. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek kizárólag az ügyvédi munkadíj összegét megállapító rendelkezését támadta. E körben kérte az ítélet megváltoztatását, a felperes javára fizetendő ügyvédi munkadíj összegének bruttó 200.000,- Ft-ra való leszállítását. Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a pertárgy értékére, valamint az elsőfokú bíróság által hivatkozott rendelet 3.§.
(2)bekezdésére figyelemmel - szemben az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal - Áfával együtt 1.779.437,- Ft ügyvédi munkadíj lenne megállapítható. A rendelet 3.§.
(6)bekezdésében foglaltak alkalmazása körében hivatkozott a főkövetelés tekintetében tett alperesi elismerő nyilatkozatra, továbbá arra, hogy a felperes részéről a perrel kapcsolatban ügyvédi tevékenységként ténylegesen csupán a keresetlevél elkészítése és az egyetlen tárgyaláson való részvétel merült fel. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj nem áll összhangban a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet támadott rendelkezésének helybenhagyását kérte. Rámutatott arra, hogy a jogalkotó az ügyvédi munkadíj megállapítását elsődlegesen a pertárgy értékéhez köti. A bíróság a rendelet 3.§.
(6)bekezdése értelmében csak kivételes esetben mérsékelheti a munkadíjat. Az elsőfokú bíróság ezen lehetőségével élt, az általa megállapított munkadíj további leszállítása indokolatlan. Az alperes által fellebbezésében megjelölt összeg kirívóan alacsony, figyelemmel arra is, hogy a perindítást megelőzően a felperessel számos egyeztetésre került sor, mégpedig angol nyelven. Mindemellett a jogérvényesítés indokolttá tette a felek szerződésén túl a Sporttörvény és az MLSZ Fegyelmi és Átigazolási Szabályzatának a megismerését és alkalmazását, valamint az idegen pénznemben járó követelés esetén a jogosultat megillető késedelmi kamat mértékének meghatározását is. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint részben megalapozott. Az ítélőtábla a Pp.228.§.
(4)bekezdése, valamint a Pp. 253.§.
(3)bekezdése értelmében az elsőfokú ítéletnek csupán a fellebbezéssel támadott rendelkezését, a felperes javára megállapított ügyvédi munkadíj mértékét bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság tévesen foglalt állást akként, hogy a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§.
(2)bekezdés a./ és b./ pontjának rendelkezései szerint 2.549.062,- Ft lenne az Áfá-t magában foglaló ügyvédi munkadíj összege. Az alperes fellebbezésében helyesen mutatott rá, hogy ezen összeg 1.779.437,- Ft- ban határozható meg. Ez képezi tehát az ügyvédi munkadíj meghatározásának kiinduló pontját. Az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt és az alperesi fellebbezésben is hivatkozott körülmények azonban indokolják a 3.§.
(6)bekezdésében foglaltak alkalmazását, azaz az ügyvédi munkadíj megfelelő mérsékelését. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes fellebbezési ellenkérelmében foglalt körülmények megfelelő értékelése mellett sem állapítható meg követelés érvényesítésével kapcsolatosan kifejtett felperesi ügyvédi tevékenység bonyolultsága. A felperes jogi képviseletének ellátása sem túl időigényesnek, sem túl munkaigényesnek nem ítélhető, mindemellett az alperes által megállapítani kért 200.000,- Ft ügyvédi munkadíj már kirívóan alacsony. A másodfokú bíróság a fenti körülmények mérlegelésével úgy foglalt állást, hogy a rendelet 3.§.
(2)bekezdés a./ és b./ pontjában foglaltak szerint meghatározott (25 % Áfá-t is magában foglaló) összeg hozzávetőleg fele, azaz 900.000,- Ft munkadíj áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel és van megfelelően figyelemmel a pertárgy értékére is. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az elsőfokú ügyvédi munkadíj összegét bruttó 900.000,- Ft-ra szállította le. Az alperes fellebbezése részben eredményre vezetett, így a Pp.81.§.
(1)bekezdése értelmében a felperes köteles megfizetni az alperes által lerótt fellebbezési illeték arányos részét. Ugyanakkor a másodfokú eljárásban a felek hozzávetőlegesen azonos arányban minősülnek nyertesnek, így az ezt meghaladóan felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni. Győr, 2010. május hó 26. napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Szalay Róbert sk. bíró