Kfv.37969/2009/7 – Kúria

Kfv.IV.37.969/2009/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bosch Márta ügyvéd által képviselt felperesnek az Egyenlő Bánásmód Hatóság /1024 Budapest, Margit krt. 85./ alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 1.K.30.337/2009/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 1.K.30.337/2009/
5. számú ítéletét az alperes EBH/1260/25/
6. számú határozatában a határozatnak a Budapest VII. kerületi Önkormányzat honlapján történő közzétételére vonatkozó rendelkezésével szemben előterjesztett kereseti kérelmet elutasító részében hatályon kívül helyezi, egyúttal az alperes határozatának e rendelkezését hatályon kívül helyezi; egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Sz. S-né kérelmet nyújtott be az alperesi hatóságnál, arra hivatkozva, hogy a felperes vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód biztosításának követelményét, és személyével szemben ellenséges légkört alakított ki; majd
7. június 21-én munkaidejének leteltét követően - közölték vele, hogy munkaviszonya megszüntetésre kerül. Az ügy előzményeként előadta, hogy 30 éve dolgozik óvónőként, és ebből 13 évet a felperes alkalmazásában töltött. 2006 februárjában egy kereskedelmi televízió riporterének interjút adott az alapítványok helyzetéről; ezt az óvoda vezetője rossznéven vette, és fegyelmi eljárás is folyt ellene. Ezt követően - 2007 januárjában - az óvodavezetői álláshely betöltésére pályázatot írtak ki, melyre ő is beadta pályázatát. Ettől kezdődően fokozottan ellenséges hangulatot teremtett személyével szemben az óvoda jelenlegi vezetője, és munkatársait is ellene hangolta. Az alperesi hatóság az EBH.704/3/
8. /XI. 30./ határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét; a jogsértő magatartás további folytatását megtiltotta, egyúttal elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát. A felperes a határozatot keresettel támadta meg, a Fővárosi Bíróság a
9. május
10. napján kelt 21.K.30.158/2008/
11. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el, a tényállás további tisztázását és további tanúk meghallgatását írta elő. A megismételt eljárás során az alperesi hatóság további bizonyítást folytatott le, tanúkat hallgatott meg, majd a
12. december 22-én kelt EBH.1260/2008/
13. számú határozatával megállapította, hogy a felperes - mint munkáltató - a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, megvalósította az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
14. évi CXXV. törvény /a továbbiakban: Ebtv./
15. § /1/ bekezdése szerinti zaklatás törvényi tényállását, a kérelmezőnek az Ebtv.
16. § t/ pontjában foglalt egyéb helyzetével, az óvodavezetői poszt betöltésére kiírt pályázaton történő részvételével - mint védett tulajdonsággal összefüggésben - olyan gyakorlatot folytatott, melynek eredményeként a kérelmezővel szemben ellenséges, támadó környezet alakult ki, majd
17. június
18. napján a kérelmező közalkalmazotti jogviszonyát
19. január 29-i hatállyal megszüntette. A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását megtiltotta, elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható - a későbbiekben anonimizált formában megküldésre kerülő - határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát a hatóság honlapján, valamint a Budapest, VII. kerületi Önkormányzat honlapján. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem tárta fel kellőképpen a tényállást, a bizonyítékok mérlegelése, illetve az okszerűség nem tűnik ki a határozat indokolásából, ezért az jogszabálysértő. Utalt arra, hogy a szankciók közül az önkormányzat honlapján való közzététel elrendelése olyan jogszabálysértés, amely azért valósult meg, mert az önkormányzat nem állt perben, így nem lehet elrendelni a honlapján való közzétételt. A felperes álláspontja szerint értelmezhetetlen, hogy a bizonyítékok köréből ismételten kirekesztette a hatóság azon tanúvallomásokat illetve azok egyes részeit -, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, ugyanis nem alakított ki negatív, megalázó légkört a kérelmezővel szemben. Hivatkozott arra is a felperes, hogy az alperesi hatóság nem tartotta be a korábbi bírósági ítéletben írt utasításokat. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Ket.
20. § /3/ bekezdésére, a Pp. 339/B. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperesi hatóság a megismételt eljárás során további széleskörű bizonyítást folytatott le, és tanúkat hallgatott meg; a Ket.
21. §-a szerint tisztázta a tényállást. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperesnek azon érvelését, hogy a hatóság nem okszerűen mérlegelte a bizonyítékokat. Kifejtette, hogy a hatóságnak a mérlegelési körében lehetősége van arra, hogy ha azt megindokolja, az egyes bizonyítékokat, tanúvallomásokat nagyobb súllyal vegye figyelembe; a hatóság ezt tette a tanú vallomásának értékelésével. A hatóság utalt arra, hogy azok a tanúk, akik jelenleg is a felperes alkalmazásában állnak, teljesen elfogulatlannak nem tekinthetők, és ezt a bíróság is elfogadhatónak találta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hatóság jogszerű döntést hozott, amelyből megállapíthatók a mérlegelés szempontjai. A jogkövetkezmény alkalmazásának előírásával kapcsolatban megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy az Ebtv.
22. § /1/ bekezdés c/ pontja kimondja, hogy a hatóság a jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja. Ez a törvényi rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a hatóság az önkormányzat honlapján való nyilvánosságra hozatalt elrendelje, egyébként a végrehajtás pedig a hatóság jogkörébe tartozik. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp.
23. §-át,
24. §-át és az Ebtv.
25. § második mondatában foglalt rendelkezéseket. Álláspontja szerint a Pp. 339/B. §-ában írt együttes feltételeknek az alperes határozata nem felelt meg. A hatóság nem vette figyelembe a Fővárosi Bíróság korábban hozott ítéletét, amely egyértelműen és világosan meghatározta, hogy az új eljárást milyen szempontok alapján kell a hatóságnak lefolytatnia. A megismételt egyensúlyhiányos hatósági eljárásban a hatóság kizárólag a kérelmezőre „kedvező” tanúvallomásokból vont le konzekvenciákat. A bizonyítékok köréből kirekesztette azon vallomásokat (azok egyes részeit), amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét. E körben ismertette a felperes az álláspontját alátámasztó tanúvallomási részleteket. Kifogásolta, hogy az alperes határozatának indokolása nem ad választ arra, hogy „a kérelmezővel szemben diszkriminatív magatartás” mi is valójában. A hatóság határozatával nem tett eleget az Ebtv.
26. § második fordulatában foglalt törvényi követelménynek, ugyanis az alperes semmilyen összehasonlítást nem végzett; illetve amilyen összehasonlítást elvégzett, az nem tartozott az eljárás tárgyához, illetve hiányos volt. Továbbra is kifogásolta a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó határozati rendelkezést. A felperes kérte elbírálását. a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem túlnyomórészt nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp.
27. § /2/ bekezdése és
28. § /2/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható. Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp.
29. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte; ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg azonban jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp.
30. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes; a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete ezen törvényi kritériumoknak maradéktalanul megfelelt; a tényállás teljes körű tisztázása megtörtént, az elsőfokú bíróság összevetette, értékelte és mérlegelte a rendelkezésére állt bizonyítékokat - különösen tanúvallomásokat -, és azokból logikus és okszerű következtetést vont le, mérlegelési tevékenységéről a jogerős ítélet indokolásában a Pp.
31. § /1/ bekezdésének megfelelően számot adott. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által a felülvizsgálati kérelemben kiragadott tanúvallomás-részletek nem voltak alkalmasak arra - különösen a fent kifejtettek tükrében -, hogy azok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabályba ütközését megállapítsa. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán rámutat még a Legfelsőbb Bíróság a következőkre: A felülvizsgált alperesi határozat rendelkező részében az alperes egyértelműen megfogalmazta, hogy a felperes - mint munkáltató - a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Kiemelést érdemel, hogy az alperes a felperessel szemben nem az Ebtv.
32. § c/ pontjában foglaltak alapján, hanem az Ebtv.
33. § /1/ bekezdésére tekintettel indított vizsgálatot. Az eljárás tehát annak vizsgálatára irányult, hogy a munkáltató magatartása megvalósította-e a zaklatás Ebtv. szerinti törvényi tényállását, azaz az Sz. S-néval szemben az Ebtv.
34. §-ában foglalt, ún. védett tulajdonságával összefüggésben tanúsított munkáltatói magatartás céljában, vagy hatásában megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő, vagy támadó környezetet alakított-e ki. Ennek megfelelően az alperesi hatóságnak a döntéshozatalhoz szükséges tényállás-tisztázási kötelezettség keretében a munkahelyi környezet hangulatát kellett feltárnia. Ezzel kapcsolatosan az Ebtv. magyarázata kiemeli, hogy a munkajog egyik alapvető követelménye, hogy a munkáltató biztosítsa a biztonságos és korrekt munkavégzés feltételeit. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperesi hatóság helyesen határozta meg a vizsgálódás körét, és e körben részletes, körültekintő bizonyítási eljárást folytatott le. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a határozatát mérlegelési jogkörben hozta meg, ezért annak bírósági felülvizsgálatára a Pp. 339/B. §-ában írtak voltak az irányadók. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy e törvényi előírás szerinti felülvizsgálat során az alperes határozata a jogszerűségi kritériumoknak eleget tett; továbbá az alperesi hatóság a korábbi fővárosi bírósági ítéletben foglalt iránymutatásnak megfelelően folytatta le a megismételt eljárást, és helyesen értékelte úgy az alperesi hatóság a rendelkezésére állt bizonyítékokat, hogy azok azt támasztották alá, hogy Sz. S-néval szemben sérült az egyenlő bánásmód követelménye. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy Sz. S-né védett tulajdonsága az Ebtv.
35. §-ában rögzített egyéb helyzete - azaz az óvodavezetői posztra kiírt pályázaton történő részvétele - volt a pályázatra való jelentkezés, és az annak elbírálása során tapasztalt körülmények. A hatóság által lefolytatott eljárás részletessége a kérelmező panaszának megalapozottságát támasztotta alá. Megjegyzi azt is a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Ebtv.
36. §-ában és a
37. § /1/ bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés, illetve a zaklatás törvényi tényállásának fordulatai eltérnek egymástól. Az összehasonlítható helyzetben lévő személyhez, vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesítés fordulat a közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapításának tényállási eleme. Ezzel szemben a zaklatás törvényi tényállásában nem szerepel az összehasonlító helyzetben levő személyhez, vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánás fordulata, hiszen a zaklatás megállapításának az ún. védett tulajdonság megléte, és az ezzel összefüggő céljában vagy hatásában megfélemlítő, ellenséges, megalázó megszégyenítő, vagy támadó környezetet kialakító magatartás fennállása a tényállási elem - amely a perben vizsgált esetben kétségtelenül fennállt. Az Ebtv.
38. § /1/ bekezdés c/ pontja a jogsértést megállapító határozat nyilvános közzétételéről rendelkezik. Ez a szabály nem teszi lehetővé, hogy az alperes az eljárásban ügyfélként be nem vont önkormányzat honlapján való közzétételt elrendelje. Ezért a Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban a felülvizsgálati kérelem ezen részét alaposnak értékelte, és annak e tekintetben a Pp.
39. § /4/ bekezdése alapján helyt adott, az alperes felülvizsgált határozatát a rendelkező részben foglaltak szerint a Pp.
40. § /1/ bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nagyrészt nem sértette meg, ezért azt a Pp.
41. § /3/ bekezdése alapján egyebekben hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
42. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
43. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes személyes illetékmentessége miatt a 6/
44. /VI. 26./ IM rendelet
45. § /1/ bekezdése és
46. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
47. július
48. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő