A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kiss Elemér ügyvéd (1065 Budapest, Podmaniczky u. 16.) által képviselt felperes neve () felperesnek, a II.rendű alperes neve (), a dr. Kinyik Zoltán ügyvéd (1132 Budapest, Csanády utca 28/a. IV/32.) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a II.rendű alperes neve () II. rendű alperes ellen, tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- január
- napján meghozott 37.P.25.146/2009/
- számú ítélete ellen az alperesek részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja. Mellőzi az I. rendű alperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 178.500 (Százhetvennyolcezer-ötszáz) forint elsőfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 6.250 (Hatezerkétszázötven) forint másodfokú perköltséget. Az állam által előlegezett fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A közjegyző a
- március 18-én elhunyt néhai K J hagyatékát az I. rendű alperesnek adta át. A törvényes öröklésre jogosult felperes végleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy a ingatlan tulajdonosa. Kérte az illetékes földhivatal megkeresését az I-II. rendű alperesek javára bejegyzett jogok törlésére, a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, az alperesek kötelezését a fentiek tűrésre, az ingatlan kiürítésére, a hagyatékban volt takarékbetétkönyvből felvett összeg, ennek késedelmi kamatai és a perköltség megfizetésére. Az alperesek a keresetet az első tárgyaláson elismerték és erre tekintettel a Pp.
- §
(1)bekezdésének alkalmazását kérték. Az elsőfokú bíróság a per fő tárgya tekintetében a keresettel egyező határozatot hozott. A felperest az I. rendű alperes részére 12.500 forint, az I. rendű alperest a felperes javára 192.600 forint perköltség megfizetésére kötelezte. További rendelkezése szerint az illetéket az állam viseli. Az I. rendű alperes által fizetendő elsőfokú perköltség viseléséről a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján határozott. Az alperesek érdemi ellenkérelmükben maguk adták elő, hogy a követelés peren kívüli elismerését az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (továbbiakban: Ávt.) 36. §
(2)bekezdésének f) pontja kizárja. Erre tekintettel a perre tehát okot adtak, nem hivatkozhatnak sikerrel a Pp. 80. §
(1)bekezdésére. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest az 5.716.054 forint pertárgyérték alapul vételével, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(6)bekezdése és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított 180.685 forint ügyvédi munkadíjból és 14.100 forint költségből álló perköltség 99 %-nak, összesen192.600 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Értékelte a kifejtett ügyvédi képviseleti munkát, az ügy egyszerű megítélését és azt, hogy a jogvita az első tárgyaláson érdemben elbírálható volt. Az ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben kérték annak részbeni megváltoztatását, a perköltségben való marasztalás mellőzését és a felperes kötelezését a felmerült költségek megfizetésére. Érvelésük szerint az Ávt.-nek az elsőfokú ítéletben hivatkozott rendelkezése összhangban áll az ítélkezési gyakorlattal, mely szerint bármely érdekelt az öröklési igényét a hagyatéki eljárás befejezését követő egy év elteltével kizárólag perben érvényesítheti (PK
- számú állásfoglalás) A hagyatékba tartozó ingatlan tulajdonjoga öröklés jogcímén csak bírósági határozattal szerezhető meg, ezért nem állapítható meg, hogy az alperesek okot adtak a perre. Nem az I. rendű alperes tevőleges magatartása eredményezte azt a helyzetet, hogy tulajdonjoga bejegyzést nyert. A felperes a hagyatéki eljárásban nem lépett fel, ezért a törvény rendes útján történő igényérvényesítése az alperesnek nem felróható. Az elsőfokú bíróság alaptalanul érvelt azzal is, hogy az I. rendű alperes a jogszabály alkotásával adott okot a perre. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az I. rendű alperes kötelezését kérte a fellebbezési eljárásban felmerült költségei megfizetésére. Hivatkozása szerint az I. rendű alperes több szempontból is okot adott a perre. A I.rendű alperes neveot a polgári jogi jogviszonyokban más természetes vagy jogi személlyel azonos jogok illetik, kötelezettségek terhelik. Nem követhet ezért olyan gyakorlatot, hogy a közhatalom gyakorlójaként megalkotott egy jogszabályt, majd polgári jogi jogalanyként az általa elfogadott normára hivatkozással megállapítja, hogy jogszabályi kötöttségére tekintettel nincs lehetősége a jogvita peren kívüli rendezésére. Keresete nem a törvényes örökösi minősége megállapítására, hanem az ingatlan kiadására és a pénzösszeg megfizetésére irányult. A hagyatékot a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján az örökhagyó halálakor ipso iure megszerezte. A perindítást megelőző felszólító levele mellékleteként megküldött és a bíróságon benyújtott okiratok köre megegyezett, ezért az I. rendű alperes számára nyilvánvaló volt, hogy a felperes az örökhagyó törvényes örököse. Így a jogvita peres út igénybe vétele nélkül is rendezhető lett volna. A megállapodás az alperesek érdekkörében felmerült okból meghiúsult. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés alapos. Az ítélőtábla több hasonló ügyben hozott határozatában kifejtette és a jelen perben is következetesen utal a PK
- számú állásfoglalásban foglalt iránymutatás alapján érvényesülő egységes és töretlen ítélkezési gyakorlatra, mely szerint a hagyatéki eljárásról szóló 6/
- (VII.4.) IM rendelet (továbbiakban: He.) 76/A. §ában előírt határidőn túl érvényesített örökösi minőség elismerése iránti, valamint az öröklési jogviszonyból származó igény bírói útra tartozó jogvita. A jogerős hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökös e minőségét és az örökség tárgyát mindaddig igazolja, amíg a bíróság jogerős határozattal másként nem dönt. Ebből következően a jogerős hagyatékátadó végzéssel legitimált álörökös és a hagyaték, vagy a helyébe lépett érték átengedése iránti igénnyel fellépő nem rendezhetik peren kívüli megállapodással az örökösi minőséget és a hagyaték átadását. A vérszerinti törvényes örökös felperes személye a hagyatéki eljárásban nem volt ismert, a felperes igényével jogerős hagyatékátadó végzés meghozatala után lépett fel. A felperes ezzel a magatartásával adott okot a perindításra. A fellebbezési hivatkozással szemben az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza, hogy az I. rendű alperes a jogszabályalkotással adott okot a perre. A fellebbezési ellenkérelemben felhozott érveléssel szemben az ítélőtábla arra utal, hogy a perben a I.rendű alperes neve, mint a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti jogi személy vett részt. E minőségében azonban a Ptk. 1. §
(1)bekezdéséből és a 28. §
(1)bekezdéséből következően a polgári jogviszonynak, a vagyoni viszonyok alanyaként részese. A polgári jogviszonyban a felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően nem élvezhet több jogot, de nem is terhelheti több kötelezettség, mint a polgári jogviszonyok bármely más jogalanyát. Az államra, mint a polgári jogviszony alanyára ugyanúgy kihat az állam más, közjogi funkciójából fakadó eljárása, intézkedése, esetleges mulasztása, mint az adott jogviszony többi résztvevőjére. Az állam közjogi intézkedései a már hivatkozott Ptk. 1. §
(1)bekezdése értelmében nem vonhatók a felek vagyoni viszonyai körébe, az állam közjogi tevékenységéért az állam, mint a polgári jogviszony alanya felelőssé nem tehető. A kifejtettek alapján a kereset tekintetében a Pp. 80. §
(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek teljesültek, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint megváltoztatta. Mellőzte az I. rendű alperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését, és felperest kötele az I. rendű alperes elsőfokú eljárásban felmerült, az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(6)bekezdése és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított, a kifejtett képviseleti tevékenységhez igazodó ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltség megfizetésére. A másodfokú perköltség, az I. rendű alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdésén, az IM rendelet 3. §
(5)bekezdésén, 4/A. §
(1)bekezdésén, az Itv. 5. §
- a)és
- c)pontjain, 56. §
(1)bekezdésén, a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdésén,
- §-án alapul. Budapest,
- június
- Fermanné dr. Polák Zita s.k., a tanács elnöke . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k., Dr. Hegedűs Mária s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: