Pf.20251/2010/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.251/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Lovácsiné dr. Takács Katalin ügyvéd ügyintézése mellett a Lovácsiné dr. Takács Ügyvédi Iroda (4600 Kisvárda, Szent László utca 66.) által képviselt I.rendű neve (címe ), II.rendű neve (címe ), III.rendű neve (címe), IV.rendű neve (címe), V.rendű neve, (címe), VI. rendű felperes (címe) felpereseknek, a dr. H. Z. jogtanácsos által képviselt alperes neve (1062 címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Bíróság
2. sorszám alatt meghozott végzésével kijavított 6.P.21.545/2007/
3. számú ítélete ellen a felperesek részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét az I. rendű felperes esetében 3 000 000 (hárommillió) Ft-ra, a IV. rendű felperes esetében pedig 4 000 000 (négymillió) Ft-ra felemeli, egyebekben pedig az ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az I-III. rendű felpereseket személyenként 50 000 (ötvenezer) Ft, a IV. rendű felperest 75 000 (hetvenötezer) Ft, valamint az V-VI. rendű felpereseket személyenként 25 000 (huszonötezer) Ft másodfokú perköltség 15 napon belül az alperes részére történő megfizetésére. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított és a felperesek fellebbezése szempontjából releváns tényállás szerint
5. szeptember hó
6. napján délután 17-18 óra között K. Z. az általa vezetett A frsz-ú pótkocsis tehergépjármű-szerelvénnyel közlekedett M. irányából Ny. felé a Y számú úton, amely aszfalt beton burkolatú, de a fenti időszakban esőtől nedves felületű volt. Ugyanebben az időszakban Ny. felől M. irányába közlekedett néhai M. Cs. J. - az I. rendű felperes férje, a II-III-IV. rendű felperesek édesapja, az V-VI. rendű felperesek veje - az általa vezetett B frsz-ú személygépkocsival, utasként magával szállítva néhai kk. M. Cs. M. - aki az I. rendű felperes fia, a II-III-IV. rendű felperesek testvére, s az V-VI. rendű felperesek unokája volt -, valamint a II. és a IV. rendű felpereseket. K. Z. az általa vezetett gépjárműszerelvénnyel az 57-es km szelvénybe érve egy balra ívelő útkanyarulatból kiérve fékezett, és a helytelenül megválasztott haladási sebesség miatt a gépjárműszerelvény becsuklott, átsodródott a menetirány szerinti baloldalra, ahol összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő, néhai M. Cs. J. által vezetett személygépkocsival. A baleset következtében néhai M. Cs. J. és néhai kk. M.Cs.M. az életüket vesztették, míg a II. rendű felperes 8 napon túl gyógyuló életveszélyes lépsérülést szenvedett, a IV. rendű felperes pedig a bal felkar válltáji törését, bal csípőficamot, medencesérülést, a homlok és a fej sérülését szenvedte el, mely sérülések gyógytartama szintén 8 napon túli volt. A balesetet K. Z. szabálysértése okozta, amiért őt a Ny. Városi Bíróság a B.1922/2005/
7. számú ítéletével halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében bűnösnek találta. A Sz. Bíróság a Bf.767/2005 /
8. számú ítéletével a főbüntetést súlyosbította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A balesetet okozó járműszerelvényre érvényes kötelező felelősségbiztosítási fedezet nem volt. Az I. rendű felperes 1964-ben, a II. rendű felperes 1983-ban, a III. rendű felperes 1985ben, a IV. rendű felperes 1991-ben, az V. rendű felperes 1938-ban és a VI. rendű felperes 1942-ben született. Az I. rendű felperes és néhai M. Cs. J.
9. október hó
10. napján kötöttek házasságot, amely a balesetkor is fennállt. A balesetet megelőző időszakban az IIV. rendű felperesek néhai M. Cs. J-al és néhai M. M-al közös háztartásban, harmonikus családi kapcsolatban éltek. A családon belüli munkamegosztásban néhai M. Cs. J. töltötte be a domináns szerepet, ő intézte a hivatalos ügyeket egészen a bevásárlás szintjéig, és ő végezte el döntően a ház körüli teendőket. A balesetet megelőzően a családnak sok barátja és ismerőse volt, nagy társasági életet éltek, rendszeresen jártak bálba, színházba, partikra, meglepetés partikat szerveztek. Heti-kétheti rendszerességgel baráti összejöveteleket szerveztek, ahol nagy társaság jött össze. A család rendszeresen járt nyaralni. Néhai M. Cs. J. a Ny.i Határőr Parancsnokságon dolgozott határőr-alezredesként.
11. január 1-jétől állt szolgálati viszonyban, így széleskörű kapcsolatokkal rendelkezett a társszervek vezetőivel, akik rendszeresen meghívták őket, ugyanakkor a környező országokban is jártak családi kirándulásokon. Baráti kapcsolataik mellett családi kapcsolataikat is ápolták az I. r. felperes édesanyjának testvéreivel, valamint néhai M. Cs. J. két testvérével, akik bár távolabb éltek a családtól, de rendszeresen összejártak velük, s náluk is nyaraltak. Néhai M. Cs. J. életerős, aktív, közszeretetnek és közmegbecsülésnek örvendő férfi volt, jó társadalmi presztízzsel. Családjára kiemelt figyelmet fordított, az átlaghoz képest jobb életszínvonalat biztosított nekik. A baleset után a család élete alapjaiban változott meg: a családtagok zárkózottakká, visszahúzódókká váltak, a baráti és ismerősi kapcsolataik beszűkültek. Elmaradtak a közös családi nyaralások, a barátokkal való közös programok, valamennyi családtagnál a gyászreakció elhúzódásának tünetei mutatkoztak. Az I. rendű felperes - akinél a lábán található visszértágulat miatt sebészeti beavatkozásra került sor, valamint kórházi kezelésben részesült a bal alsó végtagba sugárzó deréktáji fájdalom miatt - a balesettel összefüggésben többször megjelent pszichiátriai magánrendelésen, ahol - mivel a gyógyszeres kezelést elutasította - pszichoterápiában részesült. A balesetet megelőzően a II. rendű felperes az NB. II-ben focizott, a felnőtt keretben játszott. A Ny.i Határőrségnél hivatásos állományú határőrként állt fenn szolgálati viszonya. Életvidám, életerős fiatalemberként élte mindennapjait, versenyekre és kirándulni járt. Balesetben elhunyt édesapjával és öccsével rendszeresen jártak focimeccsekre, még Budapestre is felutaztak egy-egy meccs kedvéért. A II. rendű felperes széles baráti körrel rendelkezett, akikkel együtt járt diszkóba, moziba, strandra; a balesetet megelőzően párkapcsolata is volt. A balesettel összefüggésben a II. rendű felperes lépét el kellett távolítani. Ezt követően rendszeresen kontrollvizsgálaton jelent meg és hosszabb időt betegállományban töltött. Őt a határőrség pszichológiai szakszolgálata folyamatos gondozásban részesítette, emellett pszichiátriai magánrendelésen is részt vett, ahol pszichoterápiában részesült. A II. rendű felperes maradandó testi fogyatékosságot szenvedett el azáltal, hogy a lépét el kellett távolítani. Emiatt az immunrendszere meggyengült, így fokozottan érzékennyé vált a fertőző betegségekkel szemben, emiatt mozgástere mind a munkavállalását, mind a szórakozási lehetőségeit tekintve beszűkült, nem vehet részt ugyanis nagy tömeget, széles közönséget vonzó rendezvényeken. Egészségi állapota gyengült, erőnléte visszaesett, ezért korábbi csapatában tovább nem sportolhatott, negyedosztályú csapatban tud csak sporttevékenységet végezni, ám a meccseket ott sem tudja teljes egészében végigjátszani. A II. rendű felperes munkaképesség-csökkenése 20 %-os mértékű, állapota végleges. A III. rendű felperes a balesetet megelőzően D-ben tanult felsőfokú oktatási intézményben, életvidám volt, szívesen járt társaságba, szórakozni, sok ismerőse és barátja volt; a balesetet megelőző időszakban neki is volt párkapcsolata. A balesetet követően többször részt vett pszichiátriai magánrendelésén, ahol a gyógyszeres kezelést elutasította, mindössze pszichoterápiás kezelésben részesült. A IV. rendű felperes a balesetet megelőzően mozgékony, a társaság központjában lévő személy volt, aki éveken keresztül néptáncra, illetőleg társastáncra járt, és zenélni is tanult. Ő is széles baráti körrel rendelkezet, amelyben központi helyet foglalt el. Szándékában állt művészeti középiskolában továbbtanulni. A baleset következtében a M.i Kórház traumatológiai osztályán két ízben állt kezelés alatt, majd többször kontrollon jelent meg. Szintén megjelent pszichiátriai magánrendelésen, ahol pszichoterápiára került sor. A IV. rendű felperesnél a baleset következtében a homlokon torzító hegesedés alakult ki, amely a jobb szemöldök feletti résztől a hajas fejbőrig terjed. Ezen torzító hegesedés korrekt sebészeti megoldására lehetőség nincs, állapota - maradandó esztétikai, kozmetikai károsodása - kialakult és végleges. A balesettel összefüggésben elszenvedte továbbá 3 fogának sérülését, amely alapján indokolt ezeknek fémmentes kerámia leplezéssel történő bevonása. A IV. rendű felperes bal felső végtagja csökkent mértékben használható, a bal csípőízülete szintén csökkent mértében terhelhető, és ezen túlmenően enyhe mozgáskorlátozottság is fennáll. Mindkét sérült részen az időjárás változása, illetve nagyobb leterheltség esetén fokozott fájdalomérzet léphet fel. Ezen sérülések miatt a munkaképesség-csökkenés mértéke 30 %-os, amelynek következtében munkavállalása és szabadidős tevékenysége, majd felnőtt korában a háztartási munka során nehéz fizikai munka végzésére nem képes, a háztartási munkák bizonyos fázisaiban segítségre szorul. Szabadidős tevékenysége beszűkült, állással, járással, komolyabb megterheléssel járó sporttevékenységet végezni nem tud, ezért nem folytathatta a néptáncot és a társastáncot, ahogy nem tud a női futballcsapatban továbbjátszani, és egyéb labdajátékokban részt venni. Részére sporttevékenységként elsősorban az úszás ajánlott. A bal csípőízület csökkent terhelhetősége és enyhe mozgáskorlátozottsága miatt indokolttá vált, hogy gyermekvállalásánál a gyermek világrahozatala során ne természetes úton, hanem császármetszéssel szüljön. A IV. rendű felperes a balesetet gyermekként szenvedte el, egész életét meghatározzák és befolyásolják az általa elszenvedett sérülések. A II-IV. rendű felperesek édesapjukkal szoros kapcsolatban álltak, s mindhárman kötődtek M. nevű kisebb testvérükhöz is. A balesetet megelőzően egészségügyi problémájuk nem volt. Az V. és a VI. rendű felperesek a balesetet megelőzően szoros kapcsolatban álltak a családdal, rendszeresen találkoztak, keresték egymás társaságát, a gyermekeket kisebb korukban óvodába rendszeresen ők vitték. Az V. rendű felperes diabéteszes panaszokkal a balesetet megelőzően orvosát nem kereste fel, ilyen jellegű kezelésben nem részesült. A VI. rendű felperes 1998-ban jobb oldali bokatörést szenvedett, majd a műtét után a fémanyag eltávolítása történt meg nála. Mindkét lába évtizedek óta visszeres. A balesetet megelőzően magát egészségesnek érezte, magas vérnyomása nem volt, gyógyszert szednie nem kellett. A baleset bekövetkezése után került az V. rendű felperes a belgyógyászatra, ahol nála számos betegséget, így cukorbetegséget, magas vérnyomást, általános verőér elmeszesedést, nagy valószínűséggel alkoholos eredetű májbántalmat, agysorvadást, agyi lágyulások utáni állapotot, göbös strumát és következményes szembántalmat is diagnosztizáltak. A VI. rendű felperesnél a balesetet követő orvosi vizsgálatok során magas vérnyomásbetegséget, következményes szívizom-elváltozást, időskori látászavart, enyhe fokú kopásos mozgásszervi betegséget, túltápláltságot, alsó végtagi visszerességet és következményes keringészavart állapítottak meg. Az V-VI. rendű felperesek esetében maradandó egészségkárosodást okozott a közlekedési balesettel kapcsolatosan őket ért trauma. A felperesek keresetükben az alábbi kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest: Ø az I. rendű felperes a férje és gyermeke elvesztése miatt nem vagyoni kártérítésként 4 000 000 Ft-ot követelt, mivel részére az alperes 2 000 000 Ft-ot már megfizetett, Ø a II. rendű felperes saját sérülése miatt figyelemmel az alperes által már megfizetett 1 200 000 Ft-ra 3 800 000 Ft, édesapjának és testvérének elvesztése miatt figyelemmel az alperes által már megfizetett 2 000 000 Ft-ra 2 000 000 Ft, összesen 5 800 000 Ft, Ø a III. rendű felperes édesapjának és testvérének elvesztése miatt figyelemmel az alperes által már megfizetett 2 000 000 Ft-ra 2 000 000 Ft, Ø a IV. rendű felperes saját sérülése miatt 9 000 000 Ft, édesapjának és testvérének elvesztése miatt figyelemmel az alperes által már megfizetett 2 000 000 Ft-ra 2 000 000 Ft, összesen 11 000 000 Ft, Ø az V-VI. rendű felperesek unokájuk elvesztése miatt személyenként 1 000 000 Ft, a vejük elvesztése miatt ugyancsak személyenként 500 000 Ft. Kérték a felperesek a nem vagyoni kárhoz kapcsolódóan késedelmi kamat megfizetését is a baleset bekövetkezésétől kezdődően. Vagyoni kártérítés címén az I. rendű felperes 11 121 962 Ft tőke megfizetésére is kérte kötelezni az alperest figyelemmel az általa már megfizetett összegre, valamint havi 210 000 Ft tartást pótló és havi 33 000 Ft átalakult életvitel miatti járadékra is igényt tartott. Ez utóbbi címen a II. rendű felperes havi 14 000 Ft, a III. rendű felperes havi 10 000 Ft, a IV. rendű felperes havi 29 000 Ft, az V. és a VI. rendű felperesek személyenként havi 10 000 Ft járadékot követeltek az alperestől. A felperesek a baleset napjától járó kamatokban és perköltségükben is kérték marasztalni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte, a nem vagyoni károk tekintetében azért, mert az általa kifizetett összegek megfelelőek a felpereseket ért nem vagyoni hátrány kompenzálására, míg a vagyoni károk miatti kereseti követelést összegszerűségében vitatta. Az elsőfokú bíróság a
12. sorszám alatt meghozott, és a
13. sorszám alatti végzéssel kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül Ø az I. rendű felperesnek vagyoni kártérítés címén 1 695 860 Ft tőkét és ennek
14. október hó
15. napjától járó késedelmi kamatát, valamint
16. január hó
17. napjától havi 15 000 Ft járadékot átalakult életvitele miatt, Ø a II. rendű felperesnek
18. október hó
19. napjától
20. december hó
21. napjáig terjedő 27 hónapra 93 330 Ft lejárt járadékot, és
22. január hó
23. napjától havi 3 500 Ft járadékot, nem vagyoni kártérítés címén pedig 800 000 Ft tőkét, Ø a IV. rendű felperesnek vagyoni kártérítésként átalakult életvitel címén
24. október hó
25. napjától
26. december hó
27. napjáig terjedő 27 hónapra 93 330 Ft lejárt járadékot, és
28. január hó
29. napjától havi 3 500 Ft járadékot, nem vagyoni kártérítés címén pedig 3 000 000 Ft tőkét, Ø az V. rendű felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 500 000 Ft tőkét, Ø a VI. rendű felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 500 000 Ft tőkét, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 260 000 Ft perköltséget, és megállapította, miszerint a per tárgyi költségmentessége folytán le nem rótt 900 000 Ft kereseti illetéket és 375 400 Ft állam által előlegezett költséget az állam viseli. Határozatának indokolása szerint a K. Z. vezette gépjárműszerelvény üzembentartója kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkezett, ezért az alperes köteles helytállni a felperesekkel szemben arra is figyelemmel, hogy néhai M. Cs. J. a baleset bekövetkeztében nem hatott közre, ezért az alperes felelőssége a K. Z. által okozott halálos közlekedési balesetből eredő károkért a felperesek vonatkozásában fennáll. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a II. rendű felperes saját sérüléseinek kompenzálására 2 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés alkalmas szemben az alperes által megfizetett 1 200 000 Ft-tal figyelemmel arra, hogy a II. rendű felperes életkoránál fogva fiatal felnőttnek tekintendő, valamint élethosszig tartó egészségi állapotára, fertőző betegségekkel szembeni gyengébb védekező képességére és szórakozási lehetőségeinek beszűkülésére. Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét az ítélethozatalkori értékviszonyok alapján vette figyelembe, ezért a nem vagyoni kártérítés után kamatfizetési kötelezettséget nem állapított meg. A IV. rendű felperes esetében saját sérülései miatt 3 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés alkalmas az őt ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására, s mivel ilyen címen részére nem vagyoni kártérítést az alperes nem fizetett, ezért őt a teljes - az ítélet meghozatalakori értékviszonyok alapulvételével megállapított - összegben marasztalta az elsőfokú bíróság. A közeli hozzátartozó elvesztése miatt nem vagyoni kártérítés címén az ítélet indokolása szerint személyenként 1 000 000 Ft megfizetésére kötelezte az V. és a VI. rendű felperesek vonatkozásában az elsőfokú bíróság az alperest, figyelemmel a felperesek, valamint az elhunytak közötti szoros családi kapcsolatra, ezen belül arra, hogy ők egy településen éltek, heti, napi rendszerességgel találkoztak, s a nagyszülők aktívan részt vettek a gyermekek nevelésében, óvodába hordásában. A szoros családi kötelékre tekintettel mélyen megrázta és megviselte őket vejük és unokájuk elvesztése, ebből adódóan sorsszerű megbetegedéseik tüneteit is nehezebben viselik, fokozottabban élik át. Megviseli őket az I-IV. rendű felperesek lelki állapotának értékelése is, ami mindkettőjük esetében a lelki erőnlét károsodásához, depressziós tünetekhez vezetett. Valamennyi felperes, így az V. és a VI. rendű felperesek esetében is indokolt az élethosszig tartó pszichoterápia, ezért oldalukon olyan egészségkárosodás állapítható meg, ami a hozzátartozók elvesztéséből eredő nem vagyoni hátrány megtérítését indokolja. Az elsőfokú bíróság ezért az V. és a VI. rendű felperesek egészségkárosodására és az elvesztetett hozzátartozók rokoni fokozatára tekintettel személyenként 500 000 Ft nem vagyoni kártérítést állapított meg, míg az I-IV. rendű felperesek vonatkozásában az alperes által már kifizetett személyenkénti 2 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés a hozzátartozók elvesztéséből eredő hátrány kiküszöböléséhez szükséges, de egyben elegendő kompenzációt biztosított, ennél magasabb összegű nem vagyoni kártérítés a hozzátartozók elvesztéséből eredően esetükben nem indokolt, ezért a felperesek ez irányú további keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítéshez kapcsolódóan kamatfizetési kötelezettséget nem állapított meg, mert a nem vagyoni kártérítést mértékét az ítélet meghozatalakor fennálló ár- és értékviszonyok alapján határozta meg. Az elsőfokú bíróság részben a lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye, részben az alperes elismerése alapján őt az I. rendű felperes javára 1 695 860 Ft megfizetésére kötelezte, ez után középarányos időponttól kezdődően késedelmi kamatfizetési kötelezettséget is megállapítva. Ez az összeg magában foglalja a temetés megszervezésével, lebonyolításával és az utazással kapcsolatban felmerült többletköltséget 10 000 Ft összegben, a II-IV. rendű felperesek kórházi kontrollra járási költségét személyenként 5 000 Ft összegben, a református egyházi szertartás költségét 20 000 Ft összegben, a harangozási költséget 8 000 Ft-ban, a temetési szolgáltatás többletköltségét 140 390 Ft-ban, a sírkőállítás költségét 400 000 Ft-ban, a halotti tor költségét 90 000 Ft-ban, a temetésszervezéssel kapcsolatos telefon-többletköltséget 5 000 Ft-ban, a gyászruházat, halotti ruházat többletköltségét 178 468 Ft-ban, a kórházi élelemfeljavítás többletköltségét 24 000 Ft-ban, a IV. rendű felperes fogásztati kezelésének többletköltségét 90 000 Ft-ban, a balesettel összefüggésben vásárolt aloe vera termékek költségét 200 000 Ft-ban, a háztartási kisegítő többletköltségét 510 000 Ft-ban és a IV. r. felperes otthoni ápolásával kapcsolatos háztartási kisegítő többletköltségét 40 000 Ft-ban, végezetül a kegyeleti költséget 130 000 Ft-ban. Ezt meghaladóan a felperesek vagyoni kártérítés iránti igényét elutasította. Az elsőfokú bíróság a felperesek
30. október hó
31. napjától érvényesített tartást pótló járadékigényét alaptalannak találta, mert ezen időpontot követően a felperesek jövedelme, özvegyi nyugdíja és árvasági ellátása összesen - a családi pótlék figyelmen kívül hagyásával - elérte, sőt meghaladta a baleset előtti időszakban az I. r. felperes és néhai házastársa által szerzett jövedelem alapján az eltartottak számát figyelembe véve a III-IV. rendű felperesekre jutó rész összegét, ezért a felperesek keresetét ebben a részben elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás és az alperes elismerő nyilatkozata alapján megállapította, hogy indokolt a ház körüli férfimunka elvégzésére háztartási kisegítő igénybevétele, ennek összegét havi 10 000 Ft-ban határozva meg. Elfogadta továbbá a kegyeleti költségből eredő járadékigényt havi 5 000 Ft összegben, itt valamennyi felperes igényét figyelembe véve és a járadékot az I. rendű felperes javára megállapítva. A II. és az IV. rendű felperesek esetében immunerősítő, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító szerként ható aloe vera gél alkalmazásának költsége miatt havi 3 500 Ft járadékot ítélt meg személyenként az elsőfokú bíróság, ezt meghaladóan pedig a járadékigényt elutasította. A felperesek 30 %-ban lettek pernyertesek, ezért őket kötelezte az elsőfokú bíróság az alperes javára perköltség fizetésére, míg a le nem rótt kereseti illetéket és az állam által előlegezett költséget az állam viseli a 6/
32. (VI.26.) IM rendelet
33. §-ának