Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.277/2010/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Jegesy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Jegesy András ügyvéd 7400 Kaposvár, Anna utca
- I/5.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Komáromi József ügyvéd (8640 Fonyód, Trombitás utca 1.) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű, II.rendű alperes neve II. rendű és III.rendű alperes neve III. rendű (mindháron címe) alperesek ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 23.P.22.042/2009/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta - tárgyaláson kívül - a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 200.000 (kettőszázezer) forint, a III. rendű alperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- május hónapban 7.000.000 forint kölcsönt nyújtott a III. rendű alperes részére azzal, hogy a III. rendű alperes a kölcsönt kamatokkal növelten
- szeptember
- napjáig köteles visszafizetni. A kölcsönszerződés a felek között szóban jött létre. A III. rendű alperes - az I. és II. rendű alperesek nevében is -
- május
- napján 11.000.000 forintra tartozáselismerő nyilatkozatot írt alá. Az irat szerint a kölcsönvevők az I. és II. rendű alperesek azzal, hogy a pénz visszafizetéséért a teljes ingó és ingatlan vagyonukkal vállalnak készfizető kezességet. A határidő lejárta után napi 40.000 forint kötbér megfizetését vállalták. A tartozáselismerő nyilatkozat szerint meghatalmazták édesanyjukat, a III. rendű alperest, hogy az elismerő nyilatkozatot nevükben aláírja, s aki egyben készfizető kezességet vállal a tartozás erejéig.
- október 10-én ugyanilyen tartalmú tartozáselismerő nyilatkozatot írt alá a III. rendű alperes, az I-II. rendű alperesek nevében is, azzal, hogy itt a kölcsön összege 17.200.000 forint, a visszafizetés határideje
- március
- és a határidő lejárta után napi 50.000 forint kötbérfizetési kötelezettséget vállaltak. Az okiratok alapján azonban ténylegesen semmilyen pénzmozgás nem volt a felek között, a felperes a 7.000.000 forinton felül további kölcsönt egyik alperesnek sem nyújtott. A tartozáselismerő nyilatkozatokban megjelölt összegek a tőkeösszeg ügyleti kamatokkal megnövelt összegei voltak. Az I-II. rendű alpereseknek ténylegesen kölcsönszerződés megkötésére irányuló akaratuk nem volt, kölcsönről a felperessel nem tárgyaltak, pénzt nem vettek át és nem írták alá a tartozáselismerő okiratokat sem. A felperes keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 17.200.000 forint tőke és ennek
- március
- napjától a kifizetés napjáig járó napi 50.000 forint kötbér megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a csatolt tartozáselismerő nyilatkozatok kölcsönszerződéshez kapcsolódnak. A
- október 10-én kelt okiratban az I-II. rendű alperesek adósként, míg a III. rendű alperes készfizető kezesként szerepelnek. A III. rendű alperes az okiratokat az I-II. rendű alperesek által adott meghatalmazás alapján volt jogosult aláírni és a nevükben nyilatkozatot tenni. Az I-II. rendű alperesek a velük szemben előterjesztett kereset elutasítását kérték, állították, hogy a felperestől kölcsönt nem vettek fel. A III. rendű alperes elismerte, hogy 7.000.000 forint kölcsönt vett fel a felperestől
- májusában, ennél nagyobb összeget nem vett át, a tartozáselismerő nyilatkozatokban szereplő további összegek a tőke kamattal megnövelt összegei. Az I. és II. rendű alperesek a kölcsönről nem tudtak. Az elsőfokú bíróság a III. rendű alperest 7.000.000 forint és annak
- június
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 20 % ügyleti és
- október
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának a megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az III. rendű alpereseknek nem volt kölcsönszerződésre irányuló akaratuk, ezért közöttük és a felperes között kölcsönszerződés nem jött létre. A felperes által hivatkozott meghatalmazások alapján a III. rendű alperes legfeljebb a kölcsön fedezetéül biztosítékot adhatott volna az I-II. rendű alperesek ingatlanára, ilyen tartalmú okirat azonban nem keletkezett. Kölcsönszerződés a felperes és a III. rendű alperes között jött létre, mégpedig 7.000.000 forint kölcsön erejéig, amit a III. rendű alperes köteles a felperes részére megfizetni. A tartozáselismerő nyilatkozatban megállapított összegek túlzott mértékű - mintegy havi 18 % - ügyleti kamatnak felelnek meg, melyet a Ptk.232.§-ának
(2)bekezdése alapján mérsékelt évi 20 %-ra, s a Ptk.301.§-ának
(2)bekezdése alapján késedelmi kamatban is marasztalta a III. rendű alperest. A részleges pernyertességnek megfelelően kötelezte a III. rendű alperest, illetőleg a felperest perköltség megfizetésére. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása iránt a felperes fellebbezett. Fellebbezéséhez csatolt egy
- május 8-án kelt tartozáselismerő nyilatkozatot, amely szerint a III. rendű alperes a kölcsönvevők nevében - I-II. rendű alperesek elismeri, hogy a mai napon 9.500.000 forint kölcsönt vett fel a felperestől. Az irat szerint „a pénz visszafizetéséért a teljes ingó és ingatlanvagyonunkkal vállalunk készfizető kezességet, a határidő lejárta után napi 30.000 forint kötbért fizetünk a pénzvisszafizetés napjáig". „Az aláíráshoz az ügyvédi meghatalmazás csatolva van." Ezzel az irattal - a felperes álláspontja szerint - igazolta, hogy
- májusában 11.000.000 forintot adott kölcsön. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság az I-II. rendű alperesek - különösen az I. rendű alperes - által a III. rendű alperesnek adott meghatalmazás tartalmát tévesen értelmezte. Erre tekintettel is kérte a felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, az alperesek egyetemleges marasztalását, és a marasztalás tőkeösszegének 11.000.000 forintra történő felemelését. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást a másodfokú bíróság kiegészíti azzal, hogy
- február
- napján az I. rendű alperes általános meghatalmazást adott a III. rendű alperes részére azzal, hogy „a személyemet érintő bármilyen jellegű (hivatalos, hatósági stb.) ügyben a képviseletemet teljes jogkörrel ellássa, és nevemben érvényes jognyilatkozatot tegyen, szerződést kössön, illetve nevemben pénzt vagy egyéb járandóságot vegyen át". A II. rendű alperes
- június 17-én adott meghatalmazást a III. rendű alperesnek, amely szerint „a tulajdonomban álló bármely ingatlanra, illetve ingatlan illetőségre vonatkozóan csereszerződést kössön, illetve azokat értékesítse, ennek során a képviseletemet teljes jogkörrel ellássa és a szerződéseket helyettem aláírja". Az így kiegészített tényálláshoz képest is helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése. A kereset elbírálása szempontjából elsődlegesen eldöntendő kérdés volt a Ptk.523.§-ának
(1)bekezdésére figyelemmel annak megállapítása, hogy kik között jött létre a kölcsönszerződés, hiszen az adós köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp.206.§-ának
(1)bekezdése szerint mérlegelve azt állapította meg, hogy a kölcsön adósa a III. rendű alperes volt. Erre nézve - a kétséges tartalmú írásbeli tartozáselismerő nyilatkozatokkal szemben - egyértelmű előadást tett a felperes a
- május
- napján megtartott tárgyaláson, amikor előadta, hogy „én a III. rendű alperesnek adtam pénzt és a kölcsönnek a lányok nevén lévő ingatlanok szolgáltak fedezetül". A felperes személyes előadását összevetve a per egyéb adataival, csak az állapítható meg, hogy a felperes a III. rendű alperessel kötött kölcsönszerződést, amely szerződést biztosította volna az I. és a II. rendű alperesek vagyona (zálogjog alapítása nélkül), vagy kezesség vállalása. Arra részben tévesen hivatkozik az elsőfokú bíróság, hogy a III. rendű alperes nem lett volna jogosult az alperesek nevében kölcsönszerződést kötni. A kiegészített tényállás szerint az I. rendű alperestől olyan általános meghatalmazással rendelkezett a III. rendű alperes, amelynek birtokában jogosult lett volna az I. rendű alperes nevében bármilyen jognyilatkozat megtételére, így kölcsönszerződést is köthetett volna, s adósként az I. rendű alperes nevében szerződhetett volna. Erre azonban - a fent kifejtettek szerint - nem került sor. A II. rendű alperes által adott meghatalmazás kizárólag ingatlan adásvételére, illetve csere szerződés megkötésére jogosította fel a III. rendű alperest. A képviseleti jog terjedelme a meghatalmazásból egyértelműen kiderült. Az I. rendű alperes által adott meghatalmazás birtokában sem volt jogosult azonban a III. rendű alperes - az alperesek fellebbezési ellenkérelmében is hivatkozott Ptk.221.§-ának
(3)bekezdése értelmében - az I. rendű alperes nevében kezesi, vagy más szerződést biztosító kötelezettséget vállalni az általa kötött kölcsönszerződés biztosításául. A Ptk.221.§-ának
(3)bekezdése szerint ugyanis a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek arra szolgálnak, hogy a szerződésből eredő igények érvényesítését megkönnyítsék a jogosult számára, azaz szerződésszegés esetén az adós helyett más is köteles lesz helytállni, amiből következik, hogy az adós és a mellékkötelezett (kezes, zálogkötelezett) között érdekellentét áll fenn, ezért a III. rendű alperes az általa kötött kölcsönszerződés biztosítására képviseltje nevében nem köthetett érvényesen biztosítékot nyújtó szerződést. Amennyiben ilyen szerződés létrejött volna, az a Ptk.200.§-ának
(2)bekezdése értelmében érvénytelen lenne, amit a bíróságnak a Ptk.234.§-ának
(1)bekezdése szerint hivatalból észlelnie kell. Az érvénytelenség jogkövetkezménye, hogy a szerződésre jogot alapítani nem lehet, a keresetet el kell utasítani. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor az I. és a II. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Helyesen vonta le a rendelkezésre álló bizonyítékokból adódó következtetést az elsőfokú bíróság a kölcsön összege tekintetében is. A felperes fellebbezéséhez csatolt irat alapján nem lehet az elsőfokú bíróság által megállapított 7.000.000 forinttól eltérő összegű kölcsön nyújtását megállapítani. A csatolt tartozáselismerő nyilatkozat egy korábban megkötött kölcsönszerződésre utal, 9.500.000 forint erejéig. Nem tesz említést azonban arról, hogy kamatfizetési kötelezettség terhelné az adóst. Nem találta elfogadhatónak a másodfokú bíróság sem azt a felperesi állítást, amely szerint kamatmentes kölcsönt nyújtott a III. rendű alperes részére a fizetési határidő leteltéig, hiszen - a peradatok szerint - kölcsönnyújtással rendszeresen foglalkozó felperes az általa korábban nem ismert és kizárólag a kölcsönnyújtás érdekében létrejött ismeretségre tekintettel nem nyújtott volna ellenszolgáltatás nélkül hitelt a III. rendű alperes részére. Ebben az esetben pedig a 9.500.000 forint feltüntetett összeg nyilvánvalóan már a nyújtott kölcsön kamattal növelt összege. Alaptalanul hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra is, hogy a felperes leszállított egyezségi ajánlatára a tárgyaláson az alperesek a tartozást 15.000.000 forint erejéig elismerték. Az I. rendű alperes valóban kijelentette, hogy ha egy ingatlant el tud adni, a 15.000.000 forintot a felperes részére megfizeti, s erre tekintettel a per szünetelt. Az alperesek azonban nem vállaltak kötelezettséget az összeg megfizetésére és a későbbiekben pedig bejelentették, hogy a felperessel egyezségre jutni nem tudtak. Megerősítette ezt a felperes képviselője is a 2010. április 19. napján megtartott tárgyaláson, amikor is a keresetét az általa tett 15.000.000 forintos egyezségi ajánlattal szemben az eredeti összegre, 17.200.000 forint és kamatai erejéig tartotta fenn. A fenti indokokkal kiegészítve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján fellebbezett részében helybenhagyta. A felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesek másodfokú eljárásban felmerült költségének a megfizetésére. Az alpereseket képviselő ügyvéd munkadíjának összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ának
(1)és
(2)bekezdése alapján a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban állapította meg. A felperes ítélet ellen benyújtott fellebbezését a másodfokú bíróság a Pp.256/A. §-a
(1)bekezdésének a) pontja és
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, figyelemmel arra is, hogy tárgyalás tartását egyik fél sem kérte. P é c s ,
- szeptember
- dr. Veszeley József s.k. a tanács elnöke, dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Kutasi Tünde s.k. bíró