Bf.300/2009/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(6)bekezdés a./ pont) folytatólagosan elkövetettként értékel. A vádlott által házi őrizetben töltött idő kezdő napja

1. május hó
2. napja, ezért a házi őrizet beszámítására vonatkozó rendelkezést akként helyesbíti, hogy a szabadságvesztés büntetésbe
3. május hó
4. napjától
5. április hó
6. napjáig terjedő időt rendeli beszámítani azzal, hogy 1 (egy) nap szabadságvesztésnek 4 (négy) nap házi őrizet felel meg. A vádlott lakóhelyét pontosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Pest Megyei Bíróság a
7. szeptember
8. napján kelt 18.B.10/2007/
9. számú ítéletével a vádlott bűnösségét 2 rb. csalás bűntettében (1 rb. Btk.318.§

(1),

(6)bekezdés a./ pont és 1 rb. Btk.318.§

(1),

(5)bekezdés a./ pont) állapította meg. A vádlottat mint visszaesőt halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartás és házi őrizet beszámításáról, a magánfél polgári jogi igényéről, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A fenti ítéletet az ügyész, a Kft. magánfél és egyéb érdekelt tudomásul vették. Ellene a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést megalapozatlanság miatt elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítése céljából. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.151/2007/13-I. számú átiratában a védelmi perorvoslatokat alaptalannak tartotta. A tényállás kiegészítését indítványozta azzal, hogy a vádlott a személygépkocsikat 72 hónap időtartamra lízingelte, a 000-000 forgalmi rendszámú személygépkocsit

1. szeptember 7-én vette birtokba, továbbá a kotró-rakodó gépet
2. szeptember 17-én vette át az ismeretlen személy. A tényállás kiegészítésével azt megalapozottnak, a bűnösséget és a minősítést törvényesnek, a büntetést arányosnak találta. Indítványozta ezért a tényállás pontosításával az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Közölte, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A nyilvános ülésen a vádlott bejelentette új lakcímét. Előadta, ha tudta volna, hogy így alakul a lízinges ügy, akkor nem vállalta volna a részvételt. Változatlanul tagadta, hogy az egyéb érdekelttel találkozott és tőle pénzt vett át, mert az egész ügyletet tanú
3. intézte. Az elsőfokú eljárásban nem mert megszólalni, ő háttérinformációk hiányában csak bizonyos papírokat aláírt, de nem tudta, hogy bűncselekményt követ el. A védő felszólalásában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott ellen folyó másik, hasonló ügy egyesítésére irányuló indítványát elutasította és a végzés ellen perorvoslati jogot sem biztosított, azt pervezető végzésnek minősítette. A tényállás első pontjával kapcsolatban egyetértett azzal az ítéleti megállapítással, hogy a lízingelt autók külföldre szállítása szervezett elkövetést mutat, de védencét ebbe tudtán kívül vonták bele. A tényállás
4. pontja körében vitatta a tényállás megalapozottságát. Álláspontja szerint az egyéb érdekelt tanú a vallomásait többször megváltoztatta, szavahihetőségéhez kétség fűződik. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállás megállapításával az egyéb érdekelt tanú vallomását elfogadva, arra alapította a történteket. A tanú vallomásában nem felel meg a valóságnak, hogy védencével találkozott és neki pénzt adott át. A vádlott csak a garantőri nyilatkozatot írta alá, ennyi írható a terhére. Tanú
5. vallomása alapján kizárható, hogy a kotrógép
6. szeptember
7. napja előtt kikerült a telephelyről. Az időbeli ellentmondást a bíróság nem oldotta fel. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, eltérő tényállást állapítson meg és annak alapján hozzon felmentő ítéletet. Másodlagos indítványa szerint a tényállás
8. pontja alapján, bűnösség megállapítása esetén a szabadságvesztés tartamát az előzetes fogvatartáshoz igazodó mértékben enyhítse. A vádlott az utolsó szó jogával nem kívánt élni. A Fővárosi Ítélőtábla védelmi perorvoslatok alapján bírálta felül a Pest Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Egyetértett azzal a döntésével is, amely a vádlott ellen folyó másik ügy egyesítését nem látta célszerűnek. A tárgyalás megkezdése után az e körben hozott végzés pervezető végzésnek minősül, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az csak az érdemi határozat elleni perorvoslatban sérelmezhető. Az egyesítés egyébként a már jelentősen elhúzódott eljárásban további időmúlást eredményezett volna. Így a védő ezirányú kifogásai alaptalanok voltak. A megyei bíróság eljárásában a vádlott ellen emelt vád elbírálásához szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta. Azokat egyenként és egymással is egybevetve gondosan megvizsgálta, majd a logika szabályainak is megfelelően, iratszerűen mérlegelte. Erről a tevékenységéről ítélete indokolásában megfelelő részletességgel számot is adott. Kétségtelen, hogy az ügyek intézésében hivatkozott tanú
9. és tanú
10. tanúkénti meghallgatása nagyobb lehetőséget nyújtott volna a felmerült, megválaszolatlan kérdések tisztázására. Ennek akadályát az ítélet indokolása helyesen tartalmazza. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy a vádlott cselekvőségének a megítélését ez nem érintette. Az eljáró bíróságnak a váddal érintett vádlott magatartását kell megállapítani. A vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából annak nincs jelentősége, hogy esetlegesen más résztvevő személyekkel szemben is indult-e eljárás, történt-e vádemelés, vagy nem. A védőnek a tényállás megalapozatlanságára alapított indítványai egymást kizárják, illetve ellentétesek a perrendi szabályokkal. Az ítélet bármely okból történő hatályon kívül helyezése esetén az elsőfokú bíróság folytatja le a megismételt eljárást és annak alapján állapít meg tényállást. Arra nincs perjogi lehetőség, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezést követően egyidejűleg más tényállást is megállapítson. Arra sincs mód, hogy több cselekmény esetén az egyik tényállását hatályon kívül helyezze, a másikat pedig érdemben elbírálja. Ellentétes az eljárási szabályokkal a védőnek az eltérő tényállás megállapítása iránti igénye körében kifejtett álláspontja is. A Be.352.§

(3)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel. Ez alól kivételt csak az iratok tartalma, vagy a ténybeli következtetés helyesbítése jelenthet. Az adott esetben a tényállás megfelel az iratok tartalmának és téves ténybeli következtetést sem tartalmaz. A másodfokú bíróság bizonyítás felvételét nem tartotta szükségesnek, nyilvános ülést tartott. A védő az eltérő tényállás megállapítását az egyéb érdekelt tanú vallomásának elvetésére alapozta. Az idézett perrendi szabály azonban a mérlegeléssel elfogadott és megállapított tényállás ilyen módon való felülmérlegelésére nem nyújt lehetőséget. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást alapvetően megalapozottnak találta. Ugyanakkor a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja szerint, az iratok tartalmára alapozottan szükségesnek látta egyes értelemzavaró megállapítások és elírások kijavítását, illetve kisebb kiegészítéseket a következők szerint. A vádlott a Ceglédi Városi Bíróság 11.B.416/2004/

1. számú, a továbbiakban az ítéletben helyesen rögzített ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetéséből feltételesen szabadult
2. január
3. napján. A tényállás
4. pontja Az ítélet
5. oldal
6. bekezdés
7. pontja kiegészül azzal, hogy a 000-000 forgalmi rendszámú (
8. sorszámmal jelölt) gépkocsit is
9. szeptember hó
10. napján vette birtokba a vádlott. (
11. tárgyalási jegyzőkönyv melléklete) A
12. pontban 000-000-ként megjelölt rendszám helyesen 000-
13. (
14. sorszám alatti) Az
15. oldal
16. bekezdés
17. pontban a tanú
18. által vezetett személygépkocsi rendszáma helyesen 000-
19. (
20. sorszám alatti) (Nyomozati iratok
21. oldal, megbízási szerződés) A
22. bekezdésben a leírási hibát azzal helyesbíti, hogy a felsorolt három, helyesen megjelölt forgalmi rendszámú személygépkocsi az eljárás során nem volt fellelhető. Az ítélet
23. oldal utolsó előtti és utolsó bekezdésében a vádlott által okozott kárértékre vonatkozó első bírói megállapításokat mellőzi, ehelyett rögzíti, hogy a vádlott által okozott tényleges kár összege 78.819.208 Ft, melyből 5.807.736 Ft térült meg. A tényállás
24. pontja A tényállás
25. pontját kiegészíti azzal, hogy a Bt. önálló képviseleti jogával
26. augusztus 23-től a vádlott egyedüli beltagként rendelkezett. (Nyomozati iratok
27. oldal, cégkivonat) Ezzel a kiegészítéssel megalapozott az ítéleti indokolás
28. oldal
29. bekezdésében tett megállapítás, miszerint kizárólag ő volt jogosult a társaság nevében jogok és kötelességek szerzésére. A
30. oldal
31. bekezdésében megállapítja azt, hogy az ott írt lízingszerződéseket 36 hónap időtartamra kötötték. (Nyomozati iratok
32. oldal) A
33. oldal
34. bekezdésében a hidraulikus bontókalapácsok tekintetében kifizetett lízingdíj, egyben előleg összege helyesen 1.340.625 Ft. (Nyomozati iratok
35. és
36. oldal) A következő mondatot úgy helyesbíti, hogy a Bt. nevében eljáró személy a Caterpillar 428 C típusú kotró-rakodó gépet még a lízingszerződés megkötése előtt,
37. augusztus második felében elvitte kipróbálásra a Bt
38. képviseletében eljáró egyéb érdekelthez. A
39. oldal utolsó előtti bekezdésében az elsőfokú bíróságnak a kár összegével és megtérülésével kapcsolatos megállapításait helyesbíti. Az ott írtak helyett azt rögzíti, hogy a vádlott által okozott kár összege helyesen 18.112.500 Ft, amely összeg a gépek értékének együttes összege, míg a megtérült kár 5.165.625 Ft, amely a lízingszerződések feltételeként kifizetett előlegek összege. Utóbbit számolták el a
40. szeptember hónap vonatkozásában kifizetett lízingdíjként. A tényállásnak mind az
41. pontban, mind a
42. pontban a kár összegének és megtérült részének helyesbítésére a következők miatt került sor. Az elsőfokú bíróság kárként tévesen az elmaradt lízingdíjak összegét jelölte meg. A tényállásban rögzített csalási cselekményeknél azonban az okozott kárt nem az elmaradt lízingdíj és az egyéb járulékos költségek teszik ki. A vádlottnak a lízingszerződések megkötése a bérbeadó tulajdonos megtévesztésével csupán azt a célt szolgálta, hogy a lízingelt tárgyak birtokába jusson. Már a szerződések megkötése előtt az volt a szándéka, hogy azokat értékesíti. Ezáltal nem a lízingdíjakat illetően ejtette tévedésbe a sértetteket, hanem az egész szerződés cél szerinti megvalósulása tekintetében. Így az okozott kár a birtokba vett járművek és szerszámok ügyletkötéskor fennállt értéke. Megtérült kárként pedig azoknak az előlegeknek az összege jön számításba, amelyeket előlegként, egyben lízingdíjnak feltüntetve kifizettek. A fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel a tényállás teljes körűen megalapozottá vált, ezáltal a felülbírálat során irányadó volt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a tényállás kiegészítése körében tett indítványa csak a 000-000 forgalmi rendszámú személygépkocsit illetően volt elfogadható. A tényállás
43. pontjánál a futamidő szerepel az ítélet
44. oldal
45. bekezdésében, a
46. pontnál pedig a
47. sorszám alatti átadási jegyzőkönyv szerint az ítéletben szereplő időben vették át a kotró-rakodó gépet. Az irányadó tényállás alapján a megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekményeinek jogi minősítését részletes és helytálló jogi indokolással fejtette ki. A megyei bíróság figyelmét azonban elkerülte, hogy a tényállás
48. pontjánál a lízingszerződések megkötésére két nap eltéréssel került sor. A sértett személye és a vádlott magatartása, szándéka azonos volt, így azok a folytatólagosság egységébe tartoznak. Erre figyelemmel a helyesen minősített 1 rb., a Btk.318.§

(1)és

(6)bekezdés a./ pontja szerint minősülő csalás bűntetténél a folytatólagosan elkövetést meg kellett állapítani. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a minősítést a Be.372.§a alapján ennyiben megváltoztatta. A megyei bíróság a vádlott által házi őrizetben töltött idő kezdő napját tévesen tüntette fel, azt és ily módon a beszámítást az ítélőtábla helyesbítette. A vádlott a nyilvános ülésen új lakcímet jelentett be, amelyet a rendelkező részben rögzíteni kellett. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során nagyrészt helyesen vette számba a súlyosító és enyhítő körülményeket. A másodfokú bíróság további súlyosító tényezőként értékelte a halmazatot és a folytatólagosságot. Ugyanakkor mellőzte a sorozat-jelleg vádlott terhére szóló figyelembevételét. Figyelemmel a bűncselekmények jelentős tárgyi súlyára, továbbá valamennyi súlyosító és enyhítő körülmény nyomatékára, a halmazati főbüntetés tartama nem eltúlzott. Nem merült fel olyan adat, amely a börtönbüntetés enyhítését indokolná, ezért annak mérséklésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a büntetést kiszabó részében és egyéb törvényes rendelkezései tekintetében a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. év szeptember hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Hildenbrand Róbert sk. bíró A Pest Megyei Bíróság 18.B.10/2007/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.300/2009/
4. számú ítéletében foglalt változtatással
5. szeptember
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év szeptember hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő