Bhar.182/2010/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő garázdaság bűntettével, valamint a Btk. 170. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettével vádolta meg. A Nyíregyházi Városi Bíróság a

1. április
2. napján hozott 32.B.962/2008/
3. sorszámú ítéletével a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében, ezért őt, mint különös visszaesőt 8 hónapi börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megszüntette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság B. - helyesen - 186/1999/
4. sorszámú ítéletével kiszabott szabadságvesztés büntetés során alkalmazott feltételes szabadságot és megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, s rendelkezett továbbá a felmerült bűnügyi költség viseléséről is. A II. r. vádlottat azonban az ellene emelt társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének vádja alól felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ügyészi és védelmi fellebbezések folytán eljáró SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 3.Bf.497/2009/
5. sorszámú,
6. január
7. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, aII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében is, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 1 évre, míg a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 2 évre felemelte, s a II. r. vádlottat a vádlott-társaival egyetemlegesen 11 962 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Ezen másodfokú ítélet ellen a II. r. vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést a társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének vádja alóli felmentés és pénzfőbüntetés kiszabása végett. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség az ítéletet tudomásul vette, a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség annak helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 393., illetve
8. §-aiban írt nyilvános ülés keretében felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első-, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e [Be.
9. §

(1)bekezdés]. Ezen felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az eljáró bíróságok a vonatkozó eljárási szabályok betartásával folytatták le a büntetőeljárást, s az általuk rögzített tényállás is mindenben megalapozott, ezért az a harmadfokú bíróságra nézve is irányadó [Be. 388. §

(1)bekezdés]. Ennek folytán a védelmi fellebbezésben kifejtettekkel nem lehetett egyetérteni, minthogy azok a bíróságok bizonyítékokat értéklelő és mérlegelő tevékenységét támadják, így nem vezethettek eredményre. Az irányadó tényállás szerint a földre került V. r. vádlottat I., II. és III. r. vádlottak körbevették és mind a hárman bántalmazni kezdték, majd miután ezzel felhagytak, a IV. r. vádlott ellen fordultak, akit mindhárman puszta kézzel több esetben arcul ütöttek. Az I. r. vádlott ütésétől a IV. r. vádlott átesett egy 80 cm magas reklámtáblát tartó korláton, s ennek és az előzetes bántalmazásnak következtében az arcának ép hámfelszínnel bíró lágyrész zúzódását és a bal orsócsont csukló közeli végének repedését szenvedte el. A zúzódásos sérülés tartama 8 napon belüli, a csontrepedés tartama pedig 8 napon túli, ténylegesen 4 hét volt (első fokú ítélet

1. tényállás). A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy I. r., II. r., valamint III. r. vádlottak szándékegységben, egyidejűleg, közösen bántalmazták IV. r. vádlottat és a bántalmazók egyikének a cselekvősége következtében szenvedett 8 napon túl gyógyuló sérülést. Mindhárom vádlott tudata átfogta a súlyosabb eredmény bekövetkezésének a lehetőségét, szándékuk eshetőlegesen kiterjedt arra, hogy közös bántalmazásuk eredményeként 8 napon túl gyógyuló sérülés is keletkezhet. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a több személy által együttesen elkövetett bántalmazás eredményéért mindegyik résztvevő társtettesként felel, ha szándékegységben cselekedtek. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság törvényesen mondta ki bűnösnek II. r. vádlottat a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében, mint a Btk. 20. §

(2)bekezdése szerinti társtettest. A másodfokú bíróság által kiszabott 1 évi börtönbüntetés és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés összhangban áll a II. r. vádlott személyi társadalomra veszélyességével, az általa megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyával, a bűnösségének a fokával és a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményekkel is, s azok összhatásukban szükségesek a Btk.

1. §-ában írt célok eléréséhez, ezért azok enyhítésére az ítélőtábla alapot nem látott. A másodfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek. Az ítélőtábla észlelte, hogy a II. r. vádlott állampolgársága és személyi igazolványának a száma nem került rögzítésre, ezért azokat pótolta, továbbá helyesbítette a feltételes szabadság megszüntetésével kapcsolatos határozat számát is. Az eddig kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §-a alapján - a rendelkező részben írt pontosítással - helybenhagyta. Debrecen,
3. szeptember
4. Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Bf.497/2009/
5. számú ítélete az ítélőtábla végzésével jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
6. szeptember
7. . Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -