Mfv.10863/2009/4 – Kúria

Mfv.I.10.863/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljáró felperesnek a Dr. Bródy János ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál 8.M.953/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.411/2009/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.411/2009/
3. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy - felhívásra - 62.100 (hatvankettőezeregyszáz) forint illetéket fizessen meg az állam javára. I n d o k o l á s : A felperes
4. április 1-jétől adminisztrátor munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
5. október 15-én az alperes telephelyén az A. ellenőrzést, próbavásárlást végzett, amelynek során a felperes 3.200 forint értékű színesfém átvételéről vételi, felvásárlási jegyet elmulasztott kiállítani. A felperes a kötelezettségszegést az A. által felvett jegyzőkönyvben aláírásával elismerte. Az alperes
6. október 15-én a szabályszegésről tudomást szerzett, a jegyzőkönyvet az alperes ügyvezetője aláírta. Az A.
7. november 10-én 150.000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte az alperest a felperes által elkövetett szabályszegés miatt.Az alperes
8. november 24-én kelt rendkívüli felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Indokolása szerint a társaság helyzete nem teszi lehetővé a további foglalkoztatását, létszámleépítést kell végrehajtani, továbbá az A. próbavásárlása során nyugtát, számlát nem állított ki, melyet jegyzőkönyvben elismert, és ebből eredően a hatóság 150.000 forint mulasztási bírságot szabott ki. A munkaköri kötelezettségét súlyosan megsértette, és a gondatlanságával a társaságnak kárt okozott.A felperes a keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a viszontkeresetében a felperes által okozott kár miatt egy havi átlagkeresete 50 %-ának megtérítésére kérte kötelezni a felperest.A Szegedi Munkaügyi Bíróság 8.M.953/2008/
9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 43.150 forintot.Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az, hogy a társaság gazdasági helyzete hogyan alakult, önmagában nem alapozott meg rendkívüli felmondást, azonban ha a rendkívüli felmondás valamely indoka valós, okszerű, az egész rendkívüli felmondás jogszerű. A munkaügyi bíróság indokolása szerint a felperes nem vitatta, hogy - annak ellenére, hogy az alperes ügyvezetője előzőleg több ízben figyelmeztette a várható hatósági ellenőrzésre - a nyugtaadási kötelezettségét megszegte, és az alperest ennek nyomán kár érte. A felperes az alperes viszontkeresetének jogalapját és összegszerűségét elismerte, ezért a bíróság egy havi átlagkeresete 50%-ának megfizetésére kötelezte.A rendkívüli felmondás gyakorlására nyitvaálló határidő vonatkozásában a munkaügyi bíróság úgy foglalt állást, hogy a munkáltatói jogkör gyakorló az A. próbavásárlásáról tudomást szerzett, az arról készült jegyzőkönyvet aláírta. Az alperes azonban nem volt abban a helyzetben, hogy tudja, hogy a hatóság a próbavásárlás kapcsán észlelt hiányosság miatt kiszab-e vele szemben mulasztási bírságot, vagy sem. Erről
10. november 14-én bizonyosodhatott meg, amikor az A. határozatát átvette és megtudta, hogy a felperes magatartása a számára kárt okozott. Ez a törvényi szubjektív határidő kezdete, ezért
11. november 24-én a törvényes határidőn belül készítette el az alperes a rendkívüli felmondást.A felperes fellebbezése folytán eljárt Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.411/2009/
12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát a
13. november 24-én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 276.143 forint elmaradt munkabért, 43.150 forint felmentési időre járó átlagkeresetet, és a viszontkereset beszámítása után fennmaradó 129.450 forint kárátalányt. A jogerős ítélet indokolása szerint a rendkívüli felmondás jogának gyakorlására nyitvaálló szubjektív határidő a tudomásszerzést követő napon kezdődik. A felperes a kötelezettségszegést elismerte, és az alperes ügyvezetője a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet aláírta. Az alperes az A. próbavásárlásának napján a kötelezettségszegés tényéről, annak súlyáról, a felperes vétkességéről teljeskörűen tudomást szerzett, mindazon ismeretnek birtokában volt, amelyek alapján állást tudott foglalni a rendkívüli felmondási jog gyakorolhatóságáról. Az alperes a rendkívüli felmondás közlésére nyitvaálló tizenöt napos határidőt elmulasztotta, ezért az intézkedése jogellenes.A megyei bíróság az Mt.
14. §-ában foglaltak alapján a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményeiben marasztalta az alperest. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.Az alperes érvelése szerint
15. október 15-én, az A. próbavásárlásakor a felperes nem adott nyugtát, ezért a munkaviszonyból eredő kötelezettségét megszegte. A károkozás tényét sem a felperes, sem a másodfokú bíróság nem vitatta, ezért az erre alapított, és a kár tényleges bekövetkezését követően határidőben közölt rendkívüli felmondást jogszerűnek kell tekinteni. Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint a rendkívüli felmondás alapja elsősorban a felperes számlaadási kötelezettségének elmulasztásával az alperesnek okozott kár volt. A rendkívüli felmondás okaként a munkáltató elsődlegesen a kárfelelősséget hangsúlyozta, ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a károkozás mikor következett be. A kár és nagysága az APEH határozat kézhezvételét követően volt megállapítható, addig nem volt ismert a felperes mulasztásának következménye. Mivel az alperes korábban semmilyen mulasztást nem követett el, joggal várhatott el bírság kiszabását mellőző adóhatósági határozatot, mely esetben nem lett volna kára a munkáltatónak.Az alperes az A. bírságoló határozatát
16. november 14-én vette kézhez, ezért - érvelése szerint - a
17. november 24ei rendkívüli felmondást a tizenöt napos szubjektív határidőn belül közölték, és az alperes az objektív határidőt is betartotta. Figyelemmel arra, hogy a rendkívüli felmondás indokolásában a munkáltató a kötelezettségszegést és a károkozást külön-külön jelölte meg, az eljáró bíróságoknak a felmondás gyakorlására nyitvaálló határidőket is külön kellett vizsgálniuk. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
18. §