DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.371/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Tóth Csaba ügyvéd (4030 Debrecen, Vágóhíd u. 3/A.) által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (címe) és Dr. Vágó Péter ügyvéd (3527 Miskolc, Baross Gábor út
- I. em.) által képviselt Magyar Állam alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság 23.P.22.660/2009/
- sorszámú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, mellőzi az alperesnek elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését a felperes javára, és úgy határoz, hogy elsőfokú eljárási költségeiket a felek maguk viselik. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 3 250 (Háromezerkettőszázötven) forint általános forgalmi adót is tartalmazó 16 250 (Tizenhatezerkettőszázötven) forint fellebbezési eljárási költséget, és külön felhívásra térítsen meg az államnak 31 290 (Harmincegyezer-kettőszázkilencven) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A
- október
- napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt P. O. Bné született B. E. A. hagyatékát Dr. A. P. m.-i közjegyző
- március
- napján jogerős végzésével törvényes öröklés jogcímén az alperesnek adta át a hagyaték részét képező üdülési jog ½ed része, valamint a végzés
- pontjában 1-
- tétel alatti ingóságok ½-ed része kivételével. A kivételként megjelölt hagyatéki vagyont hagyatéki tartozás fejében egyezség alapján V. Bné P. I. E. részére adta át 60 829 forint összértékben, melyen felül az alperes 67 607 forint megtérítésére vállalt kötelezettséget nevezett hagyatéki hitelező részére az örökhagyó 6 003 374 forint pénzhagyatékából. A pénzhagyatékból a hagyaték megszerzésével és a hagyatéki terhek fedezésével kapcsolatban az alperes mindösszesen 2 418 254 forint kifizetést teljesített, amelyre a perben beszámítási igényt támasztott. A hagyaték részét képező, összesen 4 darab ingatlannak az örökhagyó nevén állt tulajdoni hányadaira a jogerős hagyatékátadó végzés alapján az alperes tulajdonjogának ingatlannyilvántartási bejegyzése megtörtént. A felperes
- őszén előterjesztett, az első tárgyalást követően módosított keresetében törvényes öröklés jogcímén a hagyatékhoz tartozó 8 234 900 forint összértékű ingatlanoknak az alperes javára bejegyzett tulajdoni hányadaira kérte tulajdonjoga megállapítását és az ingatlanügyi hatóság megkeresését a tulajdonjoga ingatlannyilvántartási bejegyzése végett. Leszállított keresetében kérte továbbá az alperesnek 3 585 120 forint tisztán megmaradt pénzhagyaték megfizetésére kötelezését. Az alperes a kereset jogalapját, azaz a felperes örökösi minőségét az első tárgyaláson nyomban, a kereset módosítását követően a követelés mennyiségét is elismerte. A felperes perköltségigényét kérte elutasítani hivatkozva arra, hogy a perre okot nem adott, amit a felperes nem osztott. A felperes perköltségigényét azzal indokolta, hogy tulajdoni igényét szükségszerűen csak perben érvényesíthette az alperessel szemben, miután az alperes sem peren kívül, sem perben egyezséget nem köt. Az alperest pervesztessége arányában a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet alapján megállapítható mértékű perköltség viselésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság érdemben a felperes módosított keresetének helyt adó ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 521 500 forint perköltség megfizetésére. Az alperes perköltségben marasztalásáról a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése és 81. §-ának
(1)bekezdése alapján rendelkezett a hivatkozott IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontját és 3. §-ának
(6)bekezdését alkalmazva a felhívott jogszabályhely alapján megállapíthatónál mérsékeltebb összegben a per tárgyának nehézségére, az ügyben kifejtett ügyvédi tevékenységre, továbbá arra a tényre figyelemmel, hogy az alperes a kereseti követelést az ingatlan-hagyaték és a pénzhagyaték tekintetében elismerte. A Pp. 80. §-a
(1)bekezdése alkalmazásával az alperes perköltség fizetésére kötelezését azon indokkal nem mellőzte, mert a perre okot adott akkor, amikor a per első érdemi tárgyalásán a felperesi keresetet részben vitatta, így ebből kifolyólag a peres eljárásban érdemben kellett a bíróságnak határoznia. A felperesi kereseti kérelem elismerésére csak a második érdemi tárgyaláson került sor. Az elsőfokú ítélet perköltségben marasztaló rendelkezése ellen elsődlegesen annak mellőzése, másodlagosan a perköltség mérséklése, valamint a felperesnek első- és másodfokú eljárási költségben marasztalása iránt az alperes élt fellebbezéssel. Indokként előadta, hogy a felperes törvényes örökösi minőségét az első tárgyaláson elismerte, a felek között a hagyatékba tartozó vagyontárgyak körét illetően vita nem volt. Az alperes a Ptk. 599. §-ának
(3)bekezdése értelmében szükségképpeni törvényes örökös, akit a Ptk. 674. §-ának
(1)bekezdése szerint az örökség visszautasításának joga nem illet meg. A PK.
- számú állásfoglalás értelmében a teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének tárgyát igazolja mindaddig, amíg a bíróság peres eljárásban hozott határozattal - anélkül, hogy új hagyatéki eljárás lefolytatására kerülne sor - másként nem dönt. Ebből következően tehát a felperes törvényes örökösi minőségét csak peres eljárásban érvényesíthette és csak a bíróság dönthetett ebben a kérdésben. Az alperesnek, mint szükségképpeni örökösnek, nincs lehetősége bírósági eljárás nélkül törvényes örökösi minőség elismerésére. Álláspontja szerint az alperes az első tárgyaláson elismerte a felperesi követelés jogalapját és az összegszerűség tekintetében csak a kamat volt vitás a felek között. Következésképpen az alperes eleget tett a Pp.
- §-a
(1)bekezdésében rögzített követelménynek, e törvényhely alkalmazásával az elsőfokú bíróság perköltségben nem marasztalhatta volna. A felperes fellebbezési ellenkérelemmel nem élt. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt a következők szerint találta alaposnak: A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) 4. §-ának
(1)bekezdése, valamint
(2)bekezdésének
- a)és
- b)pontjai, továbbá 31. §-a alapján ingatlanvagyon, és amennyiben nincs ismert örökös, 300 000 forintot meghaladó ingó vagyon esetén a hagyatéki eljárás kötelező. A He. 52. §-ának
(1)bekezdése alapján a közjegyző a hagyatéki eljárásban hivatalból is köteles megállapítani, hogy a hagyatékra kik és milyen címen támaszthatnak igényt. A He. 57. §-ának
(1)bekezdése, 66. §-ának
(1)és
(2)bekezdései, valamint a fellebbezésben is hivatkozott PK.
- számú állásfoglalás értelmében az alakilag jogerős, teljes hatályú hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösök e minőségét és örökségeinek tárgyát közokirattal igazolja mindaddig, míg a hagyatéki eljárás megismételhetősége esetén a közjegyző (He. 76/A. §) a megismételt hagyatéki eljárásban hozott határozatával, s ha ilyen eljárásra már nincs lehetőség, a bíróság peres eljárásban hozott határozattal másként nem dönt. A He.
- §-ának
(2)bekezdésének és az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény (Inytv.)
- §-ának
(8)bekezdésének kötelező rendelkezése értelmében az ingatlanra vonatkozó teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés alapján a közjegyző köteles az ingatlanügyi hatóságot megkeresni a jogváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzése iránt. Az Inytv.
- §-a alapján az ingatlan-nyilvántartásba jogok bejegyzésének olyan közokirat, teljes bizonyító magánokirat vagy ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog keletkezését, módosulását, megszűnését igazolja. A fenti rendelkezések együttes értelmezése alapján levonható következtetés, hogy amennyiben a törvényes örökös a hagyatéki eljárásban nem vett részt és az eljárás nem ismételhető meg, az öröklési igény polgári perben érvényesíthető. A jogerős hagyatékátadó végzéssel legitimált álörökös és a hagyaték iránti igénnyel fellépő nem rendezheti peren kívüli megállapodással az örökösi minőséget. A törvényes örökösnek e minősége megállapítása iránt keresetet kell előterjesztenie. E perben a perköltségviselés általános szabálya helyett a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltak alkalmazása indokolt, tekintettel arra, hogy a hagyatékátadó végzés szerinti örökös a perre okot nem adott. Ezt az értelmezést támasztja alá egyébként a BDT 2010. évi évfolyamában 2243. sorszám alatt közzétett eseti döntés is. Adott esetben az alperes a Ptk. 599. §-ának
(3)bekezdése és a 674. §
(1)bekezdése alapján szükségképpeni törvényes örökösként vett részt a hagyatéki eljárásban, akit az örökség visszautasításának joga sem illetett meg. Peren kívüli egyezségkötés jogszabályi kizártsága folytán a perindítás szükségszerű volt, azt az alperes semmiképpen nem háríthatta el, így a perre okot nem adott. A perköltség nem az alperes magatartása, hanem kizárólagosan annak következményeként merült fel, hogy a felperes a hagyatéki eljárásban nem vett részt, perköltségét, mint „a hagyaték megszerzésének költségét" neki kell viselnie. Az ítélőtábla álláspontja szerint adott tényállás mellett a 80. §
(1)bekezdése csak ennyiben alkalmazható, tekintettel arra, hogy a perindítást a felperes sem kerülhette el, annak szükségszerűsége folytán. A peren kívüli megegyezhetőség jogszabályi lehetősége hiányában tehát a perindítás a felek pert megelőző magatartása által nem befolyásolható szükségszerűség volt, ezért az ítélőtábla úgy határozott, hogy az elsőfokú költségeiket a felek maguk kötelesek viselni. Döntése kialakításakor értékelte azt is, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban perköltségigényt nem támasztott, védekezése csupán a perköltségben marasztalásának mellőzésére irányult, s a Pp. 80. §
(1)bekezdése alapján a bíróságnak hivatalbóli döntési kötelezettsége nincs. A Pp. 80. §-a
(1)bekezdésének ekkénti - inkább analóg, mintsem a per elkerülési célja szerinti - alkalmazhatóságát az nem zárta ki, hogy az alperes a kereset egészére kiterjedő elismerő nyilatkozatát csak a kereset leszállítását követően, a második tárgyaláson tette meg. A jogalapot ugyanis nyomban, minden más nyilatkozatot megelőzően és feltétel nélkül elismerte. A Pp. 80. §-a
(1)bekezdése - még a célja szerinti klasszikus alkalmazhatósága esetén is - a felperessel szemben azt a követelményt támasztja, hogy a perindítás előtt mindent tegyen meg annak érdekében, hogy igényét a kötelezettel szemben hitelt érdemlően megalapozza, mert azonnali és feltétlen jogerős elismerő nyilatkozat csak ennek alapján várható el. A felperes e követelménynek a követelése mennyiségét illetően nem tett eleget. Az alperessel a perindítást megelőzően nem egyeztetett, keresetét kizárólag a hagyatékátadó végzésre alapozta a hagyaték átadását követő kiadások ismerete nélkül, ezért az alperes a beszámítási igényét csakis a perben terjeszthette elő, ezért mindkét fél a tárgyalás elhalasztását kérte. A felperes ezt követően leszállított keresetét pedig az alperes a második tárgyaláson teljes egészében nyomban elismerte. Az alperes késlekedése tehát a felperes nem kellően előkészített perindításának következménye, ezért az alperes terhére a perköltség megállapítását a későbbi nyilatkozattétele sem indokolja. Az ítélőtábla a fent elemzett felperesi magatartásra figyelemmel megvizsgálta a Pp. 80. §-a
(2)bekezdésének alkalmazhatóságát, az alperesnek a második tárgyaláson való képviselettel felmerült költségének a felperesre háríthatóságát illetően is. Az ítélőtábla e kérdésben is nemleges álláspontra helyezkedett, figyelemmel arra, hogy a peres felek között a követeléseik késedelmi kamattal terhelhetősége kérdésében az első tárgyaláson véleménykülönbség alakult ki, mellyel szembeni ellenkérelem előterjesztéséhez az alperes is a tárgyalás elhalasztását kérte, így arra a felek közös kérelmére került sor. Az ítélőtábla a fenti indokok szerint az alperes elsődleges fellebbezési kérelmét találta alaposnak, s az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint megváltoztatta. Az alperes fellebbezése sikeres volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperes fellebbezési eljárási költséget köteles az alperes részére fizetni a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(1)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése, valamint a 4/A. § alapján a rendelkező rész szerint megállapított összegben. A fellebbezett pertárgyérték az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összege volt, amely illetékalap után az illeték-feljegyzési jog kedvezményben részesült felperes köteles az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése és 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdései alapján az államnak utólag megtéríteni az 1990. évi XCIII. törvény 46. §-ának
(1)bekezdése szerinti mértékben. D e b r e c e n,
- szeptember
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet s.k. előadó bíró, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -