Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.147/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év június hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő VÉGZÉST: A terrorcselekmény bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 7.B.855/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által
- április
- napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendeli. A másodfokú eljárás során felmerült 8.300 (nyolcezer-háromszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Fővárosi Bíróság a
- április
- napján kihirdetett 7.B.855/2009/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki terrorcselekmény bűntettében és ezért mint többszörös visszaesőt - 2 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Nyíregyházi Városi Bíróság 24.B.642/2005/
- számú ítéletével kiszabott 1 év fogházbüntetés végrehajtását. Rendelkezett ítéletében az egyéb járulékos kérdésekről - így az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelek további sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről - is. Az ítélet ellen a vádlott és védője - az ok megjelölése nélkül - jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.86/2010/
- számú átiratában az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával járt el, a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat a logika szabályai szerint értékelte. Utalt arra, hogy a vádlott az eljárás során mindvégig a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, bűnösségét nem vitatta. Beismerő vallomását alátámasztották a tanúvallomások, az írásszakértői vélemény és az egyéb okirati bizonyítékok. A mérlegeléssel megállapított tényállást megalapozottnak tartotta, melyből okszerűen vont le következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére. Indokolási kötelezettségének is eleget tett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a cselekmény minősítését is törvényesnek tartotta. A büntetést befolyásoló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket - véleménye szerint - az elsőfokú bíróság helyesen vette számba és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. A kiszabott büntetést törvényesnek tartotta, enyhítésére nem látott okot. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezését pontosította, és elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését kérte. A felmentés körében arra mutatott rá, hogy a vádlott - szemben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványában írtakkal - az eljárás során ténybeli beismerő vallomást tett, de bűnösségét nem ismerte el. A büntetés enyhítése kapcsán arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság nem ismerte el enyhítő körülményként, hogy csak egy üres fenyegetésről volt szó, a vádlottnak nem volt robbantási szándéka. Kérte továbbá azt is figyelembe venni, hogy a vádlott gondoskodik kiskorú gyermekeiről. A vádlott a nyilvános ülésen 15 oldalas elfogultsági kérelmet nyújtott be, mely a fellebbezésének okait is tartalmazta. Ebben jórészt már az elsőfokú bírósági eljárásban is hangoztatott sérelmeit ismételte meg. Véleménye szerint több bíróság, ügyészség és rendőrség
- és
- között súlyos bűncselekményeket követett el ellene. A
- és
- közötti elítélésének iratai között nem létező határozatok, hamisított iratok vannak, elítélései törvénytelenek voltak. Törvénytelennek tartotta a hamis vád miatti korábbi elítélését is. A különböző hivatalos személyek megakadályozták, hogy ügyében nyomozás indulhasson, és kiderülhessen az igazság. Emiatt írt levelet a köztársasági elnöknek, viszont e levél kapcsán sem indítottak új vizsgálatot. Panaszával nem fogadták a Nemzeti Nyomozó Irodánál sem. A vád tárgyát képező levél megírására ez az elutasítás kényszerítette, mert csak így érhette el, hogy őt a Nemzeti Nyomozó Iroda bevigye, és hivatalosan jegyzőkönyvbe mondhassa a panaszát. A Nemzeti Nyomozó Iroda törvénytelen házkutatással nagy mennyiségű hivatalos iratot vitt el tőle, melyekről nem készült pontos feljegyzés. Egyértelműnek tartotta, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla is súlyos jogsértéseket követett el vele szemben. Jelen elítélése alapját képező vádat is nem létezőnek minősítette. Indítványozta, hogy a tárgyalására hívják meg az igazságügyi minisztert, hogy bizonyítékait rendelkezésére bocsáthassa. A Nemzeti Nyomozó Iroda szerinte összejátszott az IMEI-vel és a két másik igazságügyi szakértővel, és hülyét csináltak belőle. Utalt arra is, hogy az IMEI és a két szakértő véleménye eltért egymástól, és az utóbbi szakvélemény alapján ítélték őt el. A felállított diagnózis súlyos betegséget jelent, ami nem bontható fokozatokra, így ez alapján őt nem lehetett volna elítélni. A betegsége kezelése érdekében sem tettek semmit. Az eljárás során nem létező, hamis okiratokat gyártottak, a tárgyalási jegyzőkönyveket is meghamisították. Véleménye szerint az Ítélőtábla is csak azért tűzte ki ilyen gyorsan a tárgyalást, hogy tudjon arra hivatkozni, hogy emiatt nem volt módjuk az általa kért iratok és jegyzőkönyvek megküldésére. Kérte az elsőfokú eljárásban, hogy javítsák ki a 2006-os nem létező szabadulását, mert ő
- március 27-én szabadult. Ennek sem tettek eleget. Megtagadták az 1982-es ügye iratainak megküldését is, pedig bizonyítani tudta volna, hogy sem az emberölést, sem a rablásokat nem követte el. Abban az ügyében is súlyos korrupciót észlelt. Szerinte minden egyes elítélése tele van korrupcióval, súlyos jogsértésekkel. Jelen ügyben az előzetes letartóztatásának meghosszabbítását is törvénytelennek tartotta. Kérte a Nemzeti Nyomozó Irodához írt levelei és az elutasító határozatok bemutatását, mivel ilyen leveleket ő nem írt, panaszait nem utasították el. Ugyanígy kérte a Legfőbb Ügyész elutasító határozatának bemutatását is. A 2007es feljelentését ugyanis a Központi Nyomozó Ügyészségnek kellett volna kivizsgálnia, de erről sem született semmilyen határozat. A Fővárosi Bíróságtól kapott ítéletet hamisítványnak nevezte, ami valótlan adatokat tartalmaz. A nyilvános ülésen tett felszólalásában lényegében az írásbeli beadványában írtakkal egyezően nyilatkozott, majd miután az elfogultsági kifogása alapján a másodfokú bíróság a nyilvános ülést nem halasztotta el, „a tárgyalást megtagadta”. Az utolsó szó jogán csak annyit mondott, hogy „azt csinálnak, mait akarnak”. A vádlott által előterjesztett kizárási kérelem kapcsán a másodfokú bíróság a következőkre kíván rámutatni: A Be.21.§.
(1)bekezdés e/ pontja értelmében bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A Be.23.§.
(2)bekezdése szerint a kizárási okot a terhelt is bejelentheti. A
(3)bekezdés alapján a
(2)bekezdésben megjelölt személy a 21.§.
(1)bekezdés e/ pontjában szabályozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt nyomban bejelenti. A 24.§.
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíró az ügyben a kizárás bejelentésétől kezdve nem járhat el, ha a kizárási okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelenti be. A
(2)bekezdés szerint az
(1)bekezdésben foglaltakat kivéve a bíró a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de az ügydöntő határozat meghozatalában nem vehet részt. A
(3)bekezdés értelmében a
(2)bekezdés szerinti korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a kizárási okot a 21.§.
(1)bekezdés e/ pontjára alapították. A fentiekből következően, mivel a vádlott a kizárási okot a Be.21.§.
(1)bekezdés e/ pontjára alapította, így ez nem képezhette akadályát a nyilvános ülés megtartásának és az ügydöntő határozat meghozatalának sem. A másodfokú bíróság a vádlott által előterjesztett bizonyítási indítványt is elutasította a Be.285.§.
(2)bekezdése alapján. A bizonyítási indítvány elutasítása ellen a Be.285.§.
(3)bekezdése nem teszi lehetővé a külön fellebbezést. A Be.260.§.
(1)bekezdés értelmében a bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni. A vádlott által bemutatni, illetve beszerezni szorgalmazott okiratokkal kapcsolatban rögzíthető, hogy a vádlott a másodfokú nyilvános ülésen vitatta, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodához, illetve a Legfőbb Ügyészhez leveleket írt volna. Ilyen levelek az iratok között nem lelhetők fel, de ezek beszerzését sem tartotta szükségesnek a másodfokú bíróság, mivel azok léte vagy nem léte a cselekmény jogi megítélését nem befolyásolja. Azt maga a vádlott sem vitatta, hogy a vád tárgyává tett fenyegető levél megírására amiatt került sor, mert a hatóságok a panaszaival nem foglalkoztak, és ezzel a levéllel akarta elérni, hogy őt a Nemzeti Nyomozó Iroda bevigye, és a korrupcióval, a vele szemben elkövetett súlyos törvénysértésekkel kapcsolatos panaszát jegyzőkönyvbe mondhassa. Le kell szögezni, hogy akár a jogos panaszok elutasítása sem szolgálhat alapul bűncselekmény elkövetésére, így a cselekmény motívuma a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös. A fentiek alapján nem találta relevánsnak a másodfokú bíróság az igazságügyért felelős miniszter megidézését sem, annak érdekében, hogy a vádlott panaszai jogosságát alátámasztó bizonyítékait neki bemutathassa. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Be.348.§.
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy a fellebbezések nem alaposak. Megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályok betartásával, kellő alapossággal és részletességgel folytatta le. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbíráláshoz szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta. Azokat okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek szem előtt tartásával értékelte, mérlegelte. Nem tévedett, nem vétett logikai hibát akkor sem, amikor megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. Törvényesen utasította el a vádlottnak a poligráfos vizsgálat elrendelésére irányuló indítványát és törvényesen mellőzte tanú 1 és tanú 2. tanúk meghallgatását. Az elsőfokú bíróság által e körben kifejtett indokokkal a másodfokú bíróság is egyetértett. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékokkal összhangban döntően megalapozottan állapította meg, de az az iratok tartalma alapján a Be.351.§.
(1)bekezdés a/ pontjára figyelemmel az alábbi kiegészítésre szorul: Mellőzi az ítélet
- oldal
- bekezdéséből azt, hogy a vádlott a Nemzeti Nyomozó Irodához, illetve a Legfőbb Ügyészhez többször írt volna levelet a sérelmei miatt. Ilyen levelek az iratok között nem szerepelnek, és létezésükre nincs is tényadat. Az így pontosított tényállás már minden szempontból következésképpen az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. megalapozott, Az elsőfokú bíróság a szükséges részletességgel eleget tett az indokolási kötelezettségének is. Ennek keretében számot adott arról, hogy mely bizonyítékot miért fogadott el, illetve melyiket miért nem találta elfogadhatónak. A vádlott ténybeli beismerését a meghallgatott tanúk vallomása, és az igazságügyi szakértői vélemények is megerősítették. A vádlott nem vitatta, hogy a kérdéses levelet ő írta. Ezen vallomását a nyelvész szakértői, az ujjnyomat-szakértői és az írásszakértői vélemények is alátámasztották. Azt a körülményt, hogy a vádlott
- december
- napján járt a székházban, és ez alkalommal az előző nap írt levelet átadta, tanú 3., tanú 4., tanú
- és tanú
- tanúk előadásai erősítették meg. A tanúk közül tanú
- és tanú
- a nyomozás során, míg tanú
- - akivel a vádlott akkor pár szót is váltott - a nyomozás során és a tárgyaláson is felismerte a vádlottat. A levél tartalmára vonatkozóan pedig tanú
- és tanú
- vallomását is törvényesen fogadta el az elsőfokú bíróság. A vádlott személyiségére, életmódjára, aktuális lekiállapotára vonatkozóan tanú 9., tanú
- és tanú
- tanúk vallomásai szolgáltak bizonyítékul. A vádlott élettársának nyilatkozata pedig összhangban volt az IMEI elmemegfigyelési leletében rögzítettekkel. Az igazságügyi orvos-szakértői vélemény alapján törvényesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott e cselekmény elkövetésekor az elmeműködés kóros állapotában szenvedett, amely közepes fokban korlátozta őt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ekként a vádlott által elkövetett bűncselekményt a másodfokú bíróság is bizonyítottnak látta. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekményt is törvényesen minősítette. Az elsőfokú bíróság a Btk.261.§-ába ütköző tényállás részletes elemzésével helyesen fejtette ki - a vádlotti védekezés kapcsán - hogy a terrorcselekménnyel fenyegetés megvalósulása szempontjából közömbös, hogy a tettes a fenyegetést komolyan gondolja-e vagy sem. Mindezek alapján a vádlott felmentésére értelemszerűen nem kerülhetett sor. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel, és azokat súlyuknak, nyomatékuknak megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság sem látta enyhítőként értékelhetőnek azt a védő által szorgalmazott körülményt, hogy nem volt arról szó, hogy a vádlott ténylegesen robbantást akart volna végrehajtani. Megjegyzendő, hogy önmagában a fenyegetés már megvalósítja a bűncselekményt. Ugyanígy nem értékelhető enyhítőként az sem, hogy a vádlott a kiskorú gyermekeiről alkalmilag gondoskodik. Az fenti bűnösségi körülmények alapján az ítélőtábla nem látott lehetőséget a büntetés enyhítésére sem. Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és a mellette alkalmazott közügyektől eltiltás szükséges ahhoz, hogy a vádlottal szemben a büntetési célt, az egyéni és általános megelőzés követelményét elérje, és érvényre juttassa. Ez a büntetés arányban áll az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel bűnösségének fokával és a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményekkel. Törvényesen határozta meg az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, de elmulasztotta megállapítani, hogy a Btk.47.§.
(2)bekezdése alapján a vádlott a büntetése legalább 4/5 részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit - így az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítását, a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését, a lefoglalás megszüntetését, és a bűnügyi költség viselésére kötelezést - is mindenben törvényesnek találta a másodfokú bíróság. Tekintettel a fentiekre az ítélőtábla a Fővárosi Bíróság 7.B.855/2009/33. számú ítéletét a Be.371.§.
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.99.§.
(1)
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be.381.§.
(1)bekezdése szerint a vádlottat kötelezte, mivel fellebbezése nem vezetett eredményre. Budapest, a
- év június hó
- napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke dr. Magócsi István sk. előadó bíró Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. bíró A Fővárosi Bíróság 7.B.855/2009/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.147/2010/
- számú végzése folytán
- év június hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
- év június hó 18 napján Máziné Dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya bírósági ügyintéző