Pf.20039/2010/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.II.20.039/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Kardos Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Stolmár Hajnalka ügyvéd által képviselt I.r. alperes és II.r. alperes ellen kártérítési felelősség megállapítása iránt indított perében a Komárom- Esztergom Megyei Bíróság
2. október
3. napján kelt, 9.P.21.219/2008/
4. számú ítéletével szemben az I.r. alperes részéről
5. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az I.r.alperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 24.000.(Huszonnégyezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felszámolás alatt álló "A" Kft. -nek a felperes gazdasági társaság a felszámolója, ügyvezetői korábban az I.r. és II.r. alperesek voltak. A Kft.
6. tavaszán befejezte gazdálkodási tevékenységét,
7. december
8. napján a mérlegadatok szerint 5.144.000 Ft pénzeszközzel rendelkezett ugyanakkor 1.546.000 Ft rövidlejáratú kötelezettsége volt. Az I.r. és II.r. alperesek ország 1-i fióktelep létesítésének céljából bízták meg "B", akinek feladata volt, hogy a cég számára fuvarmegbízásokat közvetítsen, valamint fióktelep működtetésére alkalmas ingatlant keressen, készítse elő a cég székhelyének áttételét és tájékozódjon a hitelfelvétel lehetőségeiről. E megbízás teljesítése érdekében "B"
9. év nyarán két-három alkalommal járt Ország 1-ben, azonban sem hitelfelvételre, sem az "A" Kft. részére fuvarmegbízásokra ezen alkalmakkor nem került sor. Az "A" Kft. nevében eljáró I.r. alperes és a perben nem álló "C" között
10. március 30-i dátummal adásvételi előszerződés jött létre a ország 1-i ... területén ... számú tulajdoni lapon felvett 105 m2 nagyságú ingatlanra. A vételár a szerződés 2./ pontja szerint 25.500.000 Ft volt, amelyet az adásvételi előszerződés aláírásától számított 90 napon belül volt köteles a vevő Kft. megfizetni azzal, hogy az előszerződés aláírását megelőzően már 5.100.000 Ft foglalóként az eladó részére átadásra került. A fennmaradó vételárhátralék kiegyenlítésére
11. június
12. napjáig került volna sor, azonban a Kft. a vételárat nem fizette meg, így az adott foglalót elveszítette. A
13. május 2-án benyújtott hitelezői kérelem alapján a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a
14. október
15. napján jogerőre emelkedett és a Cégközlönyben
16. november
17. napján közzétett Fpk.11-07-070498/
18. szám alatti végzésével elrendelte az "A" Kft. felszámolását, majd
19. sorszám alatti,
20. március
21. napján jogerőre emelkedett végzésével a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte és az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette. - o - o - o A felperes keresetében a Cstv. 33/A. § /1/ bekezdésére alapítottan annak megállapítását kérte, hogy az alperesek ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezzel a társasági vagyonban 5.100.000 Ft vagyoncsökkenést okoztak. Arra hivatkozott, hogy a foglaló kifizetésekor az alperesek mint az adós kft. ügyvezetői ésszerűen előre láthatták: a tevékenységet már nem folytató Kft. az adásvételi szerződés szerinti vételárat nem lesz képes kielégíteni. Az ügyvezetők feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el. Előadta továbbá, hogy az "A" Kft. a felszámolás kezdő időpontját megelőzően éves beszámolója letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget, ezért a hitelezői érdeksérelmet a Cstv. 33/A. § /2/ bekezdése alapján vélelmezni kell. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a cég működésének utolsó fázisában
22. év elején jutottak arra az elhatározásra, hogy Ország 1 felé fognak terjeszkedni, ahol fióktelepet akartak nyitni. Ebben az "A" Kft. könyvvizsgálójának fia, "B" nyújtott számukra segítséget. Az I.r. alperes személyes nyilatkozatában előadta,
23. év közepén már tudatosodott benne, hogy ez az üzlet nevezetesen a fióktelep megnyitása - nem fog megvalósulni. A ország 1-i fióktelepet úgy kívánták létesíteni, hogy jelzáloghitelből vásároltak volna ingatlant, a vállalkozást pedig ország 1-i állami pályázati pénzekből indították volna be. Hivatkoztak arra is, hogy az ingatlan vásárlásához igénybe venni kívánt banki hitel mellett 20 %-os önerővel rendelkeztek, amelyet foglalóként megfizettek. Az I.r. alperes előadta azt is, hogy az adásvételi előszerződés megkötésekor azt még nem tudta, hogy a teljes vételárat miből fogja a Kft. megfizetni tekintettel arra is, hogy az ingatlan megvásárlásával kapcsolatos bankhitelekről a pénzintézetekkel "B" tárgyalt eredménytelenül. Az előszerződés 13./ pontjában a felek a ország 1-i...Megyei Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki, így nincs arra módjuk és lehetőségük, hogy az általuk kifizetett foglalót visszaköveteljék. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletében megállapította, hogy az I.r. és II.r. alperesek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az "A" Kftre vonatkozó ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezzel a társasági vagyonban 5.100.000 Ft vagyon csökkenést okoztak. Egyúttal kötelezte őket egyetemlegesen 21.000 Ft le nem rótt eljárási illeték megfizetésére, valamint arra, hogy a felperes részére fizessenek meg 15 napon belül bruttó 30.000 Ft összegű perköltséget. Az elsőfokú bíróság megállapította, az I.r. alperes a
24. március 30-i szerződés aláírása és a foglaló kifizetése előtt teljes információ hiányban, az üzleti kockázat mérlegelését mellőzve döntött úgy, hogy a cég akkori teljes készpénzeszköz állományával egyező összegű foglalót kifizeti. Az I.r. és II.r. alperesek az előszerződés megkötésekor előre láthatták, hogy az ekkor már tevékenységet nem folytató "A" Kft. a teljes vételárhátralékot nem lesz képet kielégíteni, és így az adott foglalót el fogja veszíteni, illetőleg nem fogja tudni kielégíteni rövid lejáratú egyéb kötelezettségét sem. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az alperesek racionális indokát nem tudták adni annak, miért fizették ki a Kft. nevében az ország 1-i ingatlanra a foglalót. "B" tanúvallomása alapján megállapította, hogy az ország 1-i telephely létesítésével kapcsolatban sem a tanú, sem az ügyvezetők hitelfelvételre irányuló konkrét tárgyalásokat nem folytattak, a cégnek fuvarmegrendelései nem voltak. Az I.r. és a II.r. alperesek elmulasztották az éves beszámoló letétbe helyezését, és közzétételét is. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
25. §-ában, valamint a Cstv. 33/A. §-ában írtakra alapította. A perköltségről a Pp.
26. § /1/ bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen az I.r. alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kontradiktórius eljárás alapelvét sérti, hogy az eljárás során a felperes nem jelent meg, és az sem bizonyított, hogy az ingatlan teljes vételárát a "A" Kft. nem lesz képes kielégíteni. Sérelmezte, hogy az eljárás jelentős részében jogi képviselet nélkül eljáró alpereseket az elsőfokú bíróság nem oktatta ki az őket terhelő bizonyítási kötelezettségről. Ezért az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy joggal bíztak abban, változatlan gazdasági környezet esetén cégük fizetőképessége a korábbiaknak megfelelően alakul és az adásvételi szerződés teljesedésbe megy. Kifogásolta, hogy az I.r. és II.r. alperesek egyetemleges felelősségét az elsőfokú bíróság annak ellenére állapította meg, hogy az alperesek személyes nyilatkozata alapján megállapítható, ténylegesen az I.r. alperes foglalkozott csak a cég irányításával. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete "B" tanúvallomásán alapul annak ellenére, hogy a tanúvallomás zavaros, önellentmondásos és hézagos volt. Ugyancsak kifogásolta, hogy az elsőfokú eljárásban az I.r. alperes ügyvéd részére meghatalmazást adott, ez azonban még az ítélet fejrészéből sem derül ki, az eljáró jogi képviselőt az ítélet nem tünteti fel. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges mértékben lefolytatta, az így beszerzett bizonyítékokat a Pp.
27. §