ővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.858/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Fazekas és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Mayer Julianna) által képviselt felperesnek, Dr. Lukovits Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lukovits Péter ügyvéd) által képviselt alperes ellen, szerződés teljesítése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- március
- napján kelt 15.P.24.724/2007/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000 (négyszázezer) forint + ÁFA fellebbezési eljárási perköltséget és az állam javára, külön felhívásra 900.000 (kilencszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 37.614.061 forint tőke és annak kamatai, valamint perköltségének megfizetésére. Kérelme indokául előadta, hogy az alperes - mint az időközben felszámolás útján megszűnt V. Kft. ügyvezetője - a felperessel
- decemberében megkötött megállapodásban vállalta, hogy a V. Kft.-nek
- március
- napjáig a felperes felé keletkezett lejárt tartozását rendezi. A megállapodás rögzítette, hogy amennyiben a V. Kft. fizetőképessége bizonytalanná válik, illetve veszélybe kerül a lejárt tartozások
- március
- napjáig vállalt kiegyenlítése, a felperes követelheti, hogy a fennálló teljes tartozást az alperes saját magánvagyona terhére rendezze a felperes részére. A felperes állította, hogy a V. Kft az
- december 17-i, a
- szeptember
- és
- január
- napja közötti vásárlásaiból eredő 46.952.406 forint összegű áruszállításról kiállított számlák ellenértékből 37.614.061 forintot nem fizetett meg részére. Keresete jogalapjaként a Ptk.
- §
(1)bekezdését, a Ptk. 200. §
(1)bekezdését, a Ptk.
- §-át jelölte meg és utalt a BH.
- évi
- számú eseti döntésre is. Álláspontja szerint a felek között a perbeli esetben a Ptk-ban nem nevesített szerződés jött létre. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a szerződéses akarata nem a V. Kft. szállításból eredő tartozásának rendezésére irányult, hanem mindössze azt deklarálta, ő személyesen mindent megtesz a V. Kft. teljesítése érdekében. Előadta: a perbeli megállapodás sem kezességnek, sem garancia szerződésnek nem minősül, a polgári jogban pedig szerinte másféle személyes szerződést biztosító mellékkötelezettség nem létezik. Megítélése szerint a felperes által felhívott
- évi eseti döntés már nem alkalmazható, mivel az több évvel ezelőtt született. Vitatta a követelés összegét is: mindösszesen 11.970.959 forint tartozást ismert el, ezt meghaladóan a felperes hibás teljesítésére utalva beszámítási kifogással élt. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetének helyt adott: kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 37.614.061 forintot és ezen összeg után
- március
- napjától
- december
- napjáig évi 11%,
- január
- napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat mértékének megfelelő mértékű kamatát és 1.668.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolása szerint a felek között „sajátos”, a Ptk-ban nem nevesített szerződés jött létre, amelyben az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy már a V. Kft. fizetőképességének bizonytalansága esetén is követelheti tőle a felperes a V. Kft. fennálló tartozásának saját magánvagyonából, a Kft. helyett történő megfizetését. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(1)bekezdésére hivatkozással nem osztotta azon alperesi álláspontot, miszerint ilyen jellegű szerződés érvényesen nem köthető. Kiemelte: a V. Kft. az áruszállításból eredő tartozását a megállapodásban írt határidőig nem fizette vissza; a céget a felszámolási eljárást követően a cégjegyzékből törölték, ennél fogva a megállapodásban foglalt feltételek bekövetkeztek, ezért a felperes - a perbeli megállapodás alapján - az alperessel szemben a tartozás megfizetését alappal követelheti. Rámutatott: a megállapodást az alperes mint magánszemély aláírta, így fizetési kötelezettsége a V. Kft. által
- március 31-ig ki nem egyenlített tartozások fejében fennállt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint annak nem volt jelentősége, hogy a megállapodás a tartozás mértékét összegszerűen nem tartalmazta. Az elsőfokú bíróság a csatolt számlák alapján megállapította, hogy a felperesnek 37.614.061 forint követelése állt fenn a V. Kft-vel szemben. Az alperes beszámítási kifogását bizonyítékok hiányában nem találta megalapozottnak. Kiemelte: nem volt jelentősége annak, hogy a felszámolási eljárás során a követelést a felszámoló nyilvántartásba vette-e, vagy sem. Az elsőfokú bíróság marasztaló ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte, hivatkozással a Legfelsőbb Bíróság mögöttes felelősségről szóló 1/
- Polgári jogegységi határozatára. Utalt arra, hogy a jogegységi határozat indokolásának III. pontja szerint „ha a fő kötelezettel szemben jogvesztés következik be, ez kihat a mögöttes felelősre is (pl. ha a hitelező a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított 1 éven belül nem jelenti be az igényét, e határidő elmulasztása a főkötelezettel szemben jogvesztéssel jár, ami pedig a járulékos kötelezettel szemben is jogvesztést eredményez). A főkövetelés megszűnése, vagy elévülése esetén tehát már a járulékos kötelezettek sem vonhatók felelősségre.” A jogegységi határozatra hivatkozással az elsőfokú bíróság terhére rótta, hogy nem vette figyelembe azt a tényt, miszerint a perbeli követelést törvényes határidőn belül a V. Kft. felszámolója nem vette nyilvántartásba. Kifogásolta, hogy a bíróság nem alkalmazta a felszámolás időszakában hatályos Cstv.
- §-át, miszerint a felszámolási eljárásban a követelés bejelentésére nyitva álló egy éves határidő elmulasztása a felperes vonatkozásában jogvesztéssel járt. Utalt arra, hogy a V. Kft. felszámolásának kezdő időpontja
- március
- napja volt, így a felperesnek
- március
- napjáig lett volna törvényes lehetősége a követelése nyilvántartásba vételére. Ezen kötelezettségének azonban nem tett eleget, tehát
- március
- napját követően a felperes a követelését sem a főadóssal, sem a mögöttes adóssal, azaz az alperessel szemben jogszerűen nem érvényesítheti. Egyebekben fenntartotta az elsőfokú bíróság előtt kifejtett álláspontját. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a felek a perbeli okiratban abban állapodtak meg, hogy a követelés az alperessel szemben akkor is érvényesíthető, ha a főkötelezett V. Kft. fizetőképessége bizonytalanná válik, vagy veszélybe kerül. Álláspontja szerint az 1/
- Polgári jogegységi határozat jelen esetben nem alkalmazható, mert a perbeli jogügyletben az alperes felelőssége nem mögöttes jellegű. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a releváns tényállást. A felek a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti lehetőségükkel - a szerződés tartalmának szabad megállapításához való jogukkal - élve egyező akarattal eltértek a Ptk.-ban nevesített biztosítéki célú szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől és az alperes kötelezettségvállalását egy, a Ptk-ban nem szabályozott, atipikus szerződésben rögzítették. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 207. §
(1)bekezdése alkalmazásával a felek szerződési akaratát helytállóan értelmezte, melynek alapján - teljes körű jogszabályi hivatkozás mellett helyesen döntött, amikor az alperest a keresettel egyezően marasztalta, függetlenül attól, hogy a hitelező igényét a felszámolási eljárásban nem érvényesítette. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel rámutat arra, hogy jelen jogviszonyra az 1/
- számú Polgári jogegységi határozat nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy az kizárólag a mögöttes felelősség jogi szabályozásának értelmezésére nézve ad útmutatást. Kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a mögöttes felelősség járulékos jellegű, másodlagos, tehát közvetett helytállási kötelezettség. A felek szerződésében az alperes részéről azonban nem mögöttes, hanem önálló, a V. Kft-vel párhuzamos és nem járulékos felelősségvállalás történt. A megállapodásból kitűnően az alperesi fizetési kötelezettség beálltához nem volt szükség arra, hogy a Kft. fizetési kötelezettségét megszegje, elegendő ha a gazdasági társaság fizetőképessége bizonytalanná válik, illetőleg veszélybe kerül. Az alperes személyes meghallgatása során előadta, hogy magánvagyona terhére felvett hitel felhasználásával kívánta a Kft. fizetési kötelezettségének teljesítését elősegíteni (
- sz. jkv.3-
- oldal). Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a megállapodásban írt feltételek bekövetkeztek, tehát a felperes alappal követelheti az alperestől a fennálló teljes tartozás megfizetését. A jogegységi határozat indokolásának III/
- pontjából kitűnik az is, hogy az a mögöttes felelősség törvényi esetei közül csak a határozatban említett felelősségi alakzatokra irányadó, mert a konkrét perekben eddig csak ezekkel kapcsolatban merült fel a joggyakorlat egysége biztosításának szükségessége, tehát a mögöttes felelősség szabályainak jelen esetben történő alkalmazhatósága - annak fennállása esetében ezen okból is kizárt lenne. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül határozott az alperes beszámítási kifogása tárgyában is. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a BH.
- évi
- számú eseti döntés idejét múlt, ezért nem alkalmazható. A korábban meghozott határozatban foglaltak a mai napig helytállónak bizonyultak; azzal ellentétes ismert bírói döntés az elmúlt években nem született, tehát a bírói gyakorlat e vonatkozásban egységes. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési eljárás költségeinek viseléséről - az alperes eredménytelen fellebbezése folytán - a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján határozott. A felperes jogi képviselője munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdése alapján, a kifejtett ügyvédi tevékenységre figyelemmel mérsékelt összegben állapította meg. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről a 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott. Budapest,
- szeptember
- . Lizák Tibor sk. a tanács elnöke . Molnár Ágnes sk.. Merőtey Anikó sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dankó Zsuzsanna írnok bíró