← Magyarország

Kfv.35518/2009/4 – Kúria

Obsah (5)Art. 125Art. 25Art. 1Art. 14Art. 32

Kfv.V.35.518/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Vajk Kálmán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pomázi Miklós jogtanácsos által képviselt Közép-magyarországi Regionális Ál

alperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül meghozta

alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 1.K.27.165/2008/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint elsőfokú és 15.000 /tízenötezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 45.900 /negyvenötezer-kilencszáz/ forint kereseti - és 45.900 /negyvenötezer-kilencszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s S. Polgármesteri Hivatalának Jegyzője

  1. május 15-én a ... szám alatti ingatlan (továbbiakban: ingatlan) kapcsán a felperest építményadó bevallás benyújtására szólította fel. A felperes a
  2. június 2-án benyújtott 40382/
  3. iktatószámú bevallásában úgy nyilatkozott, hogy

ingatlan tekintetében vagyoni értékű jog (haszonélvezeti jog) jogosultja,

adóköteles építmény 147 m2, a számított fizetendő adót pedig 147.000 Ft-ban jelölte meg. S. Polgármesteri Hivatal jegyzője, mint elsőfokú önkormányzati adóhatóság - 2003-

  1. évekre - kötelezte felperest mindösszesen 764.400 Ft építményadó megfizetésére. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes - a B-4218145/1/
  2. számú határozatában -

elsőfokú önkormányzati adóhatóság határozatát helybenhagyta.

alperes érdemi döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1.§.

(1)bekezdésére, 5.§-ára, 10.§
(1)bekezdés c./ pontjára, 11.§
(1)bekezdésére, 12.§
(1)bekezdésére, 14.§
(1)bekezdésére, 25.§
(1)bekezdésére 52.§ 7. pontjára,

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 164.§

(1)bekezdésére, valamint S. Önkormányzat Képviselőtestületének 19/
  1. (XII.6.), 25/
  2. (XII.13.), 41/
  3. (XII.8.) és 39/
  4. (XII.18.) rendeleteibe (továbbiakban: R) foglaltakra alapította. Határozatát

zal indokolta, hogy a felperes

építményadó alanya, mert bevallása szerint

ingatlan tekintetében vagyoni értékű jog jogosultja. Nem fogadta el a felperes érvelését, mely szerint haszonélvezeti joga csak

ingatlan szerzéskori állapotához igazodóan,

az a telek vonatkozásában állna fenn. A felperes keresetében

alperesi határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte.

zal érvelt, hogy nem tekinthető

építményadó alanyának, mert haszonélvezete nem terjed ki a felépítményre. Hivatkozott arra is, hogy

épület tulajdonosa, leánya

építési-és használatbavételi engedélyezési eljárás irataiból megállapíthatóan haszonélvezettel terhelt beépítetlen földterületre épített, ezért

alperes a valós tényállást mellőzve hozta meg döntését.

alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Kifejtette, hogy

Art. 125

(5)bekezdése értelmében a bevallásban foglaltaktól nem térhetett el, és

adó a felperes bevallása alapján került megállapításra.

volt a jogi álláspontja, hogy a felperes által hivatkozott építésigazgatási eljárások iratai nem alkalmasak a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adataitól eltérő vagyoni értékű jog igazolására. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és

alperes határozatát

elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A megyei bíróság ítéletében

t állapította meg, hogy a felperes lánya kapott építési-és használatbavételi engedélyt

ingatlanra, a felperes a telekingatlanra és a felépítményre soha nem gyakorolta a haszonélvezeti jogát, mert életvitelszerűen B.-n lakik. „Kötelezése tehát a helyben lakó tulajdonos részéről megvalósuló mentességi okra figyelemmel nem minősíthető a hatóság részéről a helyi adókivetéshez való joga rendeltetésszerű gyakorlásának". A jogerős ítélet ellen

alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett új eljárás elrendelését.

alperes

zal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221.§

(1)bekezdésének, ellentétben áll

Art. 25

(1)bekezdésével, 125.§
(5)-
(7)bekezdéseivel, a Htv. 12.§
(1)bekezdésével. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem tartalmazza a döntés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezéseket, hivatkozott téves jogalkalmazásra, és kifejtette, hogy a határozatába foglalt döntés megalapozott és jogszerű volt. A felperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

zal érvelt, hogy a bevallást

adóhatóság felhívására nyújtotta be, a haszonélvezet fogalmát pedig nem lehet kiterjesztően értelmezni, hangsúlyozta, hogy nem tekinthető

építményadó alanyának, mert a felépítményt leánya létesítette. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275.§

(1)bekezdése alapján eljárva

iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

ingatlan-nyilvántartás adatai szerint

ingatlan 734 m² alapterületű „kivett lakóház és udvar", amely

1999. évben történt adásvétel folytán 1/1-ed részben a felperes leányának a tulajdona, aki

ingatlanban lakik. A felperesnek, aki B.-n él saját lakásában,

ingatlanon

53458/1999. /09.06/ bejegyző határozat Blapján holtig tartó haszonélvezeti joga áll fenn.

Art. 1. §

(2)bekezdése értelmében

adózó és

adóhatóság

Art.-nak és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesítheti kötelezettségeit. Valamennyi adójogszabály nemcsak

Art., hanem a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról,

általános forgalmi adóról, és a helyi adóról szóló törvény is tartalmaz - egyebek mellett rendelkezéseket

adó alanyára,

adókötelezettség keletkezésére, és rögzít „fogalmakat" továbbá „értelmező rendelkezéseket". Ezek mindig

adott konkrét pénzügyi jogviszony kapcsán határozzák meg

egyes fogalmak jelentését, tartalmát, és - kifejezett törvényi felhatalmazás nélkül - nem lehet eltekinteni

alkalmazásuktól. Más (nem pénzügyi) jogszabály fogalom-meghatározása vagy egyéb rendelkezése kizárólag kifejezett, erre irányuló törvényi felhatalmazás alapján,

abban meghatározott körben vagy akkor alkalmazható, ha

t

adójogszabály nyilvánvalóan lehetővé teszi. A Htv. 11.§

(1)bekezdése értelmében adóköteles

önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény). A Htv. 12.§

(1)bekezdése alapján

adó alanya

, aki a naptári év első napján

építmény tulajdonosa. Amennyiben

építményt

ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli,

annak gyakorlására jogosult

adó alanya. A Htv. Értelmező rendelkezések

  1. pontja alapján vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a vagyonkezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga ideértve a külföldiek ingatlanhasználati jogát is -, a földhasználat és lakásbérlet; a
  2. pont értelmében pedig

ingatlanon fennálló vagyoni értékű jog jogosítottja

a személy vagy szervezet, aki/amely

ingatlannyilvántartásban a vagyoni értékű jog jogosítottjaként feltüntetésre került.

Art. 14

(1)bekezdése értelmében

adózó

adó megfizetése érdekében köteles a törvényben előírt bevallás benyújtására.

Art. 25

(1)bekezdés c) pontja szerint

adóhatóság

adót, a költségvetési támogatást bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, adatszolgáltatás alapján adóhatósági adó-megállapítás útján, illetőleg utólagos adó-megállapítás keretében állapítja meg. A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállásra és

előzőekben ismertetett-

adójogi jogvita eldöntésére irányadó pénzügyi rendelkezésekre figyelemmel -

állapítható meg, hogy

alperes megalapozottan és jogszerűen jár el, amikor a felperest a bevallás és a közhiteles ingatlannyilvántartás adatai alapján adófizetésre kötelezte. A felperest ugyanis a Htv. 12.§

(1)bekezdése alapján - figyelemmel

Értelmező rendelkezések 49. pontjára is - a kogens adójogi jogszabály értelmében

adó alanyának kell tekintetni. A jelen perbeli jogvita eldöntésére irányadó pénzügyi jogszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy

adóhatóság

építésigazgatási eljárások iratai alapján határozza meg

adó alanyát, és nem teszik lehetővé

t sem, hogy

adóhatóság figyelembe vegye a haszonélvezeti jog terjedelmét,

az

t, hogy a vagyoni jog jogosultja ténylegesen is gyakorolja-e a jogát. A Htv. 12.§

(1)bekezdése ugyanis nem a vagyoni értékű jog gyakorlásához, hanem a magához

ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joghoz, a vagyoni értékű jog gyakorlására való jogosultsághoz fűz joghatást. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16.§

(1)bekezdése és a Htv. 1.§
(1)bekezdése alapján S. Önkormányzatának Képviselő-testülete által megalkotott R. 4.§
(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy

építményadó megfizetése alól mentes

a magánszemély, akinek

ingatlana

ingatlan-nyilvántartásban lakásként, vagy nem lakás céljára szolgáló épületként van bejegyezve, és adóév január 1-jén bejelentett lakóhellyel rendelkezik S. Önkormányzat illetékességi területén. E mentesség igénybevételének feltételeit

R. 4.§

(3)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjai határozzák meg. A R. egyértelmű, kötelezően alkalmazandó szabályozást rögzít, és a nem helyben lakó adóalanynak minősülő magánszemély részére nem ad mentességet

építményadó megfizetése alól. Nem mentesíti továbbá a felperest

adófizetés alól

, hogy bevallását

adóhatóság felszólítására nyújtotta be, mivel ezt

Art. 32

(2)bekezdése értelmében-

adókötelezettség keletkezését követő 15 napon belül meg kellett volna tennie, ezt

onban elmulasztotta.

alperes ezért, és

Art. 14

(1)bekezdése, 25.§
(1)bekezdése alapján a felszólítással, és

ennek alapján benyújtott bevallás szerinti építményadó kivetéssel jogszerűen járt el. A megyei bíróság - nem vitásan - nem teljes körűen tett eleget a Pp. 221.§

(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének, mivel ítéletében nem jelölte meg

okat a jogszabályhelyeket, amelyeken érdemi döntése alapul. Ezt

onban - mivel a döntéshez szükséges tények megállapíthatók Legfelsőbb Bíróság nem tekintette új eljárás elrendelésére is alapot adó eljárási jogszabálysértésnek. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy

alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz, ezért a jogerős ítéletet - Pp.

  1. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a Pp.
  2. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes első fokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések

illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42.§

(1)bekezdés a./ pontjában, 50.§
(1)bekezdésében és a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdésében foglaltakon alapulnak. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.