DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.452/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Lovácsiné dr. Takács Katalin ügyvéd ügyintézése mellett a Lovácsiné dr. Takács Ügyvédi Iroda (4600 Kisvárda, Szent László utca 66.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Vadász Ágnes (4625 Záhony, Arany János utca 29.) ügyvéd által képviselt alperes neve címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.21.415/2008/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és Pf.
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 250 000 (kétszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az felperes - aki
- évben született - az első fiúgyermekét
- június hó
- napján hozta világra. A felperest a második terhessége során terhességének
- hetében megindult szüléssel vette fel az alperes nőgyógyászati osztálya
- november hó
- napján 10 óra 19 perckor. A felperes fogadott orvosa - hasonlóan az első szüléséhez - dr. X. volt; a felvételét dr. U. T. orvos és Y. szülésznő végezték. Ekkor írta alá a „beleegyező nyilatkozat kórházi kezelésbe" valamint a „tájékozott beleegyező nyilatkozat műtét végzésébe" elnevezésű okiratokat, bár elírás folytán
- november
- napi keltezéssel. Őt délután fél ötkor vitték be a szülőszobába, ekkor a méhszáj nyitottsága 2 ujjnyi, a magzatvíz tiszta, míg a vérzés a tágulási vérzésnek megfelelő volt. A burokrepesztésre 19 óra 38 perckor került sor, azt dr. X. végezte. A szülőszobán ¾ 6-ig Y., azt követően pedig W. voltak a szülésznők. Mivel a magzat szívhangja romlott - a normál 120-160 helyett csak 80-90 volt - és a vérzés erősödött, ezért dr. X. a császármetszés mellett döntött, melyre a szülőszoba mellett lévő műtőben került sor. A műtéti napló 20 óra 18 perces időponttal rögzítette, hogy tekintettel a részleges korai lepényválás alapos gyanújára anyai és magzati indikáció alapján a szülés gyors, császármetszéssel való befejezése indokolt. 20 óra 33 perckor emelték ki az élő, érett fiúgyermeket, miközben dr. X. megállapította, hogy méhrepedés kórisme áll fenn. Konstatálták, hogy az uterus passzív szakaszán jobb oldalról induló spirális lefutású ruptura van, a hüvelyfal is rupturált, valamint a hólyag hátsó falán is van egy vertikális irányú, inkább jobbra tartó ruptura. Az uterus sebének zugait kifogva a sarkokat ellátták és vérzéseket csillapítottak, így próbálva tisztázni a pontos szituációt. A kialakult veszélyhelyzet miatt haladéktalanul értesítették dr. A. J. orvost és dr. N. M. osztályvezető főorvost, akik - a műtőbe történt érkezésüket követően - a méh sebeinek ellátásához kezdtek. A nyitott hashoz 21 óra 10 perckor érkező dr. N. M. megállapította, hogy a császármetszésnek megfelelően megnyitott uterus, a sebzugok és közvetlen közelükben a sectios seb el van látva. A seb bal oldalon lefelé, mélyen a hólyag alá repedt, jobb oldalon a repedés ívszerűen hátra és előre is terjedt, tulajdonképpen részleges kolpaporrhexisnek megfelelő állapot állt fenn, az uterus jobb oldalon és hátul a hüvelytől teljesen le volt válva, a repedés elől a hüvelyfalra terjedt középtájon, valamint a hólyag hátsó fala is teljesen meg volt nyílva a belső húgycsőnyílástól a vertexig. Dr. N. M. a sarok felől indulva lépésről lépésre csomós öltésekkel zárta a méh sebét, a bal oldalon a hólyag alá terjedő repedést, jobb oldalon a repedést, illetőleg a méhet visszavarrta a boltozathoz, majd néhány csomós öltéssel a hüvely felé folytatódó sebet zárta. Az ellátás során mindkét oldalon a méhet ellátó ereket lekötötték, majd a vérzés mérséklődését követően kezdett hozzá a hólyag sérülésének a megszüntetéséhez, ami a bal szájadék közelében futott, de azt nem érintette. A hólyag sérülését csomós öltésekkel elzárták, majd a fennmaradó részt két rétegben kívülről zárták. A felperes a császármetszést követő ötödik napon érezte azt, hogy folyik a vizelete. A hetedik napon a vizeletcsorgás kifejezettebbé vált, majd a húgyhólyag és a hüvely közötti sipolyt állapítottak meg. A felperest a 34 cm fejkerülettel, 50 cm testhosszal és 3051 gramm testsúllyal született gyermekkel együtt
- december hó
- napján bocsátották el a kórházból, majd
- május hó 22-
- napjai között a DEOEC Urológiai Klinikáján kezelték a húgyhólyag és a hüvely közötti sipoly kórismével.
- június hó 19-
- napjai között őt ugyanitt kezelték, ezalatt a sipoly zárásos műtétét hajtották végre nála, ami eredményre vezetett. A felperest a hólyagsérüléssel okozati összefüggésben súlyos fertőzés érte, bőrelváltozások léptek fel, és kevert szorongásos depressziós zavar alakult ki nála, a műtéti beavatkozások miatt több gyermeket már nem vállalhat. A felperes a keresetében 8 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés, továbbá 249 300 Ft vagyoni kár és perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint műhiba történt akkor, amikor a szülést vezető orvos a hólyagot megvágta, és ezzel okozati összefüggésben került sor a sterilizálására. Hivatkozott arra is, hogy őt a műtétet megelőzően a beavatkozás végzésének esetleges szövődményeiről, kockázatairól nem tájékoztatták, és a dokumentumokat a gyermeke születését követően íratták alá vele. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte a jogellenesség és az okozati összefüggés hiánya miatt. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150 000 Ft perköltséget, valamint megállapította, miszerint a feljegyzett kereseti illetéket és az előlegezett költséget az állam viseli. Határozatának indokolása szerint az alperes kártérítési felelősségének megítélésekor azt kellett vizsgálni, hogy az orvosai a felperes kórházba kerülésétől kezdve az operáció befejezéséig eltelt időszakban eleget tettek-e az Eütv.
- §-ának
(3)bekezdésében rögzített követelménynek. Dr. T. Cs. igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye szerint teljes bizonyossággal nem állapítható meg a hólyagsérülés időpontja, az az anatómiai sajátosságok következtében a méhfal repedésével egy időben következhetett be. Az szintén az anatómiai sajátosságok miatt kizárt, hogy a burokrepesztés során következett be a méhfal és vele együtt a hólyag sérülése. A méhrepedés és az így keletkezett seb továbbrepedése a hólyagalapra a két beavatkozás között eltelt időben jöhetett létre. Ez az egyébként ritkán előforduló méhrepedés a magzatra nézve többnyire, az anyára nézve pedig gyakran halálos kimenetelű szövődmény. A burokrepesztés 19 óra 30 perckor történt, a magzati és az anyai állapot változása pedig 20 óra 01 perckor vált egyértelművé. A veszélyállapot felismerése időben megtörtént, mert 20 óra 05 perckor a császármetszés végzésére vonatkozó döntés született. Az előre nem látható anyai veszélyállapotból következő magzati veszélyállapot felismerése időben megtörtént, és az okként jelenlevő anyai veszélyállapot felismerésére korábbi időpontban nem volt lehetőség. A hólyagsérülés önmagában nem ritka szövődménye a császármetszésnek különösen előzményi császármetszést követő műtéteknél. A spontán méhrepedés rendkívül ritka, és még ritkább az, hogy a repedés a hólyagalapra is ráterjed. A császármetszés műtéti kockázatába tartoznak a szülőutak sérülései és a méhet körülvevő hasi szervek sérülései. Dr. X. tanú azt vallotta, hogy a hólyag sérülése sem a burokrepesztés, sem a császármetszésnél alkalmazott típusos metszésnél nem következhetett be, mert a burokrepesztő eszközt nem lehetett úgy fordítani, hogy az az adott helyen okozza a hólyagsérülést. Dr. N. M. tanú kizárta azt, hogy a burokrepesztés alkalmával, a burokrepesztést eredményező orvosi műszer okozta a hólyag sérülését, s kizárta annak lehetőségét is, hogy az ún. típusos metszés okozta volna a hólyag repedését; a hólyagrepedés okát abban jelölte meg, hogy a felperes méhének repedése az anatómiai és a szöveti viszonyok miatt átterjedt a hólyagra is. Az elsőfokú bíróság megállapította ezek alapján, hogy egyrészt az alperes alkalmazottai a kötelezettségeiket a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel végezték el, másrészt pedig az alperes alkalmazottainak magatartása és a felperes egészségkárosodása között nincs okozati összefüggés. Dr. X. és dr. N. M. tanúk vallották, hogy a nyilatkozat aláírására mindig a betegfelvétel alkalmával kerül sor. Y. tanú állítása szerint a felperest felvevő orvos dr. U. T. volt, s a felvétel alkalmával ők hárman voltak jelen. Ekkor adta oda a felperesnek a nyilatkozatokat, aki azokat aláírta, azzal kapcsolatban - dr. U. T. felhívását követően - kérdése nem volt. Határozottan állította, hogy a nyilatkozatokon szereplő dátumokat ő írta, és tévesen november hó 28. napját jelölte meg, amit az is alátámaszt, hogy november hó 28. napján szabadnapos volt. Dr. U. T. vallotta, hogy november hó 22. napján ő volt a felvevő és a szülőszobai orvos, és a felvételkor szokásos vizsgálatokat valamint Y. segítségével a felvételkor szokásos és szükséges adminisztrációt végezte el a felperes megvizsgálása mellett; mindaddig nem is kerül sor a felvételre, amíg a beleegyező nyilatkozatot és a tájékoztatót a beteg nem veszi át, illetőleg a nyilatkozatot nem írja alá. Ennek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes alkalmazottai a tájékoztatási kötelezettségüknek eleget tettek, a felperes a beavatkozást megelőzően minden szükséges információt megkapott, a tájékoztatáshoz fűződő joga nem sérült. Mindezekre figyelemmel a felperes keresetét elutasította és őt kötelezte az alperes perköltségének a megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a keresetének történő helytadást kérte, álláspontja szerint ugyanis a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható az Eütv. 77. §-ának
(3)bekezdésében foglaltak megsértése. A felvételi dokumentációval összefüggésben dr. N. M. tanúvallomását általánosnak, míg dr. X. és dr. U. T. tanúkat elfogultnak tekintette, ami miatt ezek a tanúvallomások nem voltak értékelhetőek. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításához szükséges releváns bizonyítást lefolytatta, annak alapján a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont érdemi következtetése is helytálló. A felperes az alperes károkozó magatartását eredetileg abban jelölte meg, hogy a burokrepesztés okozta a méhének és a hólyag hátsó falának a repedését. A lefolytatott bizonyítás adatai alapján kizárt, hogy a felperes sérülései ezen a módon következhettek volna be, ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy egyrészt az alperes kezelőorvosának magatartása (burokrepesztés) és a felperes sérülése között nincs okozati összefüggés, másrészt pedig azt, miszerint az alperes a magatartását sikerrel mentette ki, bizonyítva, hogy ő az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával járt el a felperes ellátása során. A felperes az orvosszakértői vélemény beszerzését követően annak ellenére nem kérte a bizonyítás továbbfejlesztését, hogy a szakvélemény megállapításaival nem értett egyet; ennek magyarázatát sem adta, és nem jelölte meg, miben látja az alperes alkalmazottja magatartásának károkozó voltát, miután az általa a keresetlevélben megjelölt módot a szakértő kizárta. A felperes részéről a fellebbezésének alátámasztása érdekében felhívott, a BH 2007/
- szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett álláspont a jelen perben nem volt irányadó, mert azon jogesettel szemben a perbeli esetben nem a császármetszés során következett be a felperes hólyagsérülése, hanem a méhrepedéssel együtt már azt megelőzően, és éppen ez adta a profilaktikus indikációját a műtétnek. A felperes az alpereshez
- január hó
- napján írt levelében úgy nyilatkozott (csatolva a 4.P.21.415/2008/11/A/
- szám alatt), hogy a felvételkori vizsgálata alkalmával került sor a beegyező nyilatkozatok aláírására és az írásbeli tájékoztatásra. Ennek ellenkezőjét még a keresetlevelében sem állította, csupán akkor hivatkozott az utólagos beleegyezésére és tájékoztatásra, amikor az alperes által becsatolt okiratokból tudomást szerzett arról, hogy azokon november hó
- napi keltezés szerepel. Később - a
- szeptember hó
- napján megtartott tárgyaláson - jogi képviselője útján már úgy nyilatkozott, hogy nem tud visszaemlékezni arra, miszerint a betegfelvételkor írta-e alá a nyilatkozatot. Tekintettel ezekre a körülményekre, továbbá dr. X., dr. N. M., Y. és dr. U. T. tanúk vallomására, valamint figyelemmel egyrészt arra, hogy a nyilatkozatok szöveges részét Y. szülésznő töltötte ki, aki a felperes felvételekor dolgozott, míg a nyilatkozaton szereplő keltezés napján állítása szerint nem, így azokat akkor kitölteni sem tudta volna, másrészt pedig arra a körülményre, hogy az általa kiállított „szülőszoba észlelőlap" megnevezésű nyomtatványon eredetileg szintén a „11.28." dátum szerepelt, ami aztán kijavításra került 22-ére, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem utólagosan került sor a felperes tájékoztatására és részéről a műtétbe való beleegyezésre, ezért emiatt az alperes a tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg. A tájékoztatással összefüggésben - és figyelemmel a felperes által hivatkozott, a BH 2000/
- és 1995/
- számok alatti eseti döntésekben kifejtett álláspontra is - az ítélőtábla utal az orvosszakértői véleményre, amely szerint a tájékoztatás tartalmilag megfelelő volt, figyelemmel a szövődmények kockázatára is; ez utóbbit támasztja alá, hogy az N13 jelzésű tájékoztatáson a kockázatok felsorolása között szerepel a szülőutak sérüléseinél egyebek mellett a hüvelyboltozati-hüvelyfali repedés és a méhrepedés is. A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban is pervesztes felperes a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles az alperesek javára perköltséget fizetni, amelynek összegét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése, valamint a 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján határozta meg; a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. Debrecen,
- szeptember hó
- napján Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál s.k. előadó bíró, dr. Riczu András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő