A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.953/2006/2.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hetényi Géza ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Dávid István ügyvéd által képviselt Község Önkormányzat I. rendű és Községi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala II. rendű alperesek ellen közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 5.M.1495/
- szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.23.006/2006/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a II. rendű alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő v é g z é s t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.23.006/2006/
- számú ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a II. rendű alperest 1.816.544 /egymillió-nyolcszáztizenhatezer-ötszáznegyvennégy/ forint és kamata megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta, továbbá a felperesnek a betegszabadságra igényelt távolléti díj iránti keresetét elutasította és a felperest perköltségre kötelezte, hatályon kívül helyezi, és az összegszerűség körében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit nem érinti. A felek felülvizsgálati eljárási /húszezer/ forintban állapítja meg. költségét egyenként 20.000 I n d o k o l á s : A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 5.M.1495/2005/
- számú kiegészített ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes képviselő-testülete határozatával jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. A határozatot hatályon kívül helyezte, és elrendelte, hogy a II. rendű alperes a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább. Kötelezte a munkáltató II. rendű alperest 1.816.544 forint és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes
- január 1jétől állt részmunkaidős közszolgálati jogviszonyban a II. rendű alperessel. Az I. rendű alperes képviselő-testülete
- augusztus 8-án kelt határozatával a Ktv.
- §
(1)bekezdés d) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette a
- július 1-jétől rokkantsági nyugdíjas felperes jogviszonyát. A munkaügyi bíróság - egyebek mellett - a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközés miatt találta jogellenesnek a felmentést, és a keresetnek helyt adva a felperest visszahelyezte eredeti munkakörébe. Az anyagi igényeket illetően úgy foglalt állást, hogy a Ktv.
- §
(2)bekezdés b) pontja, valamint a képviselő-testület határozata alapján a felperes elmaradt járandóságait havi 155.000 forint illetmény alapulvételével kell a kereseti számítással egyezően - számolni. A munkaügyi bíróság az elmaradt illetmény és más juttatások mellett alaposnak találta a 25 éves jubileumi jutalomra vonatkozó felperesi keresetet is. A kiegészítő ítélet a betegszabadság idejére járó távolléti díjról döntött. A felperes és a II. rendű alperes fellebbezése alapján eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Mf.23.006/2006/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesnek a betegszabadság idejére járó távolléti díj iránti keresetét elutasította. A másodfokú bíróság egyetértett a felmentés jogellenességére és a képviselő-testület által meghatározott 40.000 forint illetményalappal számított járandóságokra vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokkal. Alaptalannak találta a rokkantsági nyugdíjnak az elmaradt illetménybe történő beszámítására vonatkozó alperesi fellebbezést, de alaposnak minősítette az ugyanazon időszakra elmaradt illetményt és betegszabadságra járó távolléti díjat is megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezést sérelmező alperesi fellebbezést. Ez utóbbi tekintetében elutasította a felperes keresetét. A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében „a jogerős ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát", vagy az ítéletek hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Ktv.
- §
(2)és
(6)bekezdését megsértve, az illetményalap és az alapilletmény fogalmát összekeverve állapították meg a felperes havi illetményét, és ehhez képest jogszabályellenesen számították ki az ennek alapján megállapított egyéb juttatásokat is. Elévülésre hivatkozással sérelmezte a jubileumi jutalomban marasztalását, és a Ktv. 60. §
(6)bekezdésébe, valamint a Tny. 27. §
(1)bekezdésébe ütközőnek minősítette a felperes rokkantsági nyugdíja beszámítására vonatkozó kérelme elutasítását. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet sorszámát a másodfokú bíróság tévesen tüntette fel. Előadta még, hogy a felperes végrehajtás keretében bruttó összegben, a szükséges levonások nélkül leemeltette az alperes számlájáról a jogerős ítéletben megállapított juttatásokat, így jelentős többletjövedelemhez jutott. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos. A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében nem tette vitássá a felmentés jogellenességére levont jogerős ítéleti következtetést, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta. Az összegszerűség körében nem alapos az alapilletmény kiszámítására vonatkozóan a jogerős ítéletet sérelmező felülvizsgálati érvelés. Az elsőfokú bíróság törvénysértés nélkül határozta meg a képviselőtestület által 2001-ben megállapított havi 40.000 forint illetményalap függvényében a felperes perbeli időszakra érvényes havi alapilletményét a részmunkaidőre is tekintettel [Ktv. 43. §
(2)bekezdés, 45. §
(2)bekezdés b) pont]. A II. rendű alperes ebből a számításból a 40.000 forint illetményalap figyelembevételét alaptalanul kifogásolta. A Ktv. 103. §
(2)-
(4)bekezdései előírták
- július 1-jétől az államigazgatásban érvényes (egységes) illetményalap alkalmazását, azonban a Ktv.
- §
(6)bekezdése értelmében a képviselő-testület korábbi, a törvény szerint magasabban meghatározott mértékű illetményalapja nem volt csökkenthető mindaddig, amíg a képviselő-testület által megállapított mérték meg nem haladja az államigazgatásban érvényes illetményalapot. Ezért az a körülmény, hogy
- július 1-jétől a képviselő-testület illetményalap megállapítási joga megszűnt, az adott esetben nem érintette a 2001-ben megállapított illetményalap 2005-ben is fennálló érvényességét, noha ekkor az államigazgatási egységes alap még csak 35.000 forint volt. A 7,75-ös szorzószámot a II. rendű alperes nem vitatta (40.000 X 7,75 : 2=155.000 Ft). Az előbbiek szerinti alapilletménnyel (155.000 Ft) az eljárt bíróságok tehát helytállóan számították a felperes elmaradt illetményét és az egyes járandóságait. A II. rendű alperes a jubileumi jutalomra jogosultság kapcsán helyesen hivatkozott arra, hogy a köztisztviselők tekintetében is alkalmazni kell az Mt.
- §
(1)és
(2)bekezdését. A jelen perben a felperes a 25 éves jubileumi jutalomra vonatkozó,
- július 23-án esedékessé vált igényét a
- március 2-án megtartott tárgyaláson 7/F/
- szám alatt csatolt beadványban terjesztette elő egyéb igényei mellett. Egyértelműen nyilatkozott azonban arról, hogy ezen igényeket a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.25.976/2004/
- számú közbenső ítéletével elbírált és hatályon kívül helyezett képviselő-testületi fegyelmi határozat tekintetében is már előterjesztette (
- sorszámú tárgyalási jkv.
- oldal,
- sorszámú előkészítő irat
- pont). Az összegszerűség körében abban az ügyben az eljárás folytatódott, és a II. rendű alperes jelen felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott a jubileumi jutalom mikénti elbírálására. Ilyen körülmények között az adott igény tekintetében elévülésről alaptalanul, és az Mt.
- §
(1)bekezdésébe ütköző módon érvelt. A II. rendű alperes egyébként a jelen perben hozott elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében nem kifogásolta a jubileumi jutalom fizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést. Nem jogszabálysértő a rokkantsági nyugdíjnak az elmaradt illetménybe beszámítását elutasító jogerős ítéleti álláspont, mivel a rokkantsági nyugdíjban részesülés rövidebb munkaidő alkalmazásával nem zárja ki a foglalkoztatást. A részmunkaidőben alkalmazott felperes elmaradt illetménye ezért a rokkantsági nyugdíjjal nem volt csökkenthető [Tny. 23. §
(1)bekezdés c) pont; Ktv. 60. §
(6)bekezdés]. Helytállóan hivatkozott a II. rendű alperes arra, hogy a keresőképtelenség idejére, miután ekkor az alkalmazott munkát nem végezhetett volna, elmaradt illetmény nem jár. Az elsőfokú bíróság a téves kereset alapján ugyanazon időszakra elmaradt illetményt és betegszabadságra járó távolléti díjat is megítélt, amit a II. rendű alperes fellebbezésében sérelmezett. A másodfokú bíróság az előbbiek ellenére a távolléti díj iránti keresetet utasította el, és nem vizsgálta, hogy a jogellenes felmentéssel összefüggő kieső idő mely tartama alatt volt a felperes keresőképtelen, és erre az időszakra részesült-e társadalombiztosítási ellátásban (
- sorszámú tárgyalási jkv.
- oldal). Az előbbi körülmény az összegszerűségét nemcsak az elmaradt illetmény és a vezetői pótlék, hanem az egyéb járandóságok tekintetében is befolyásolhatja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel a II. rendű alperest 1.816.544 forint és kamata megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta, továbbá a felperesnek a betegszabadságra igényelt távolléti díj iránti keresetét elutasította, és a felperest perköltségre kötelezte, hatályon kívül helyezte, és az összegszerűség körében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit nem érintette [Pp.
- §
(3)és
(4)bekezdés]. A Pp. 275. §
(5)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás költségét és illetékét csupán megállapította azzal, hogy annak viselése felől az új határozatot hozó bíróság dönt. Budapest,
- július
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Zanathy János s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő