Mfv.I.11.194/2009/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth Alice ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Barna Ágota ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 3.M.1567/
- szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.29.382/2008/
- számú közbenső ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.29.382/2008/
- számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : Az alperes a felperes
- június 26-ától fennállt munkaviszonyát a
- október 31-én kelt, és a felperessel
- november 5-én közölt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes
- október 2-ától nem jelent meg a munkahelyén, és a távolmaradása igazolására vonatkozó kötelezettségének egy hónapja nem tett eleget.A felperes a keresetében rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 3.M.1567/2007/
- számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.Az ítélet indokolása szerint a felperest
- október 2-ától nem terhelte munkavégzési kötelezettség, mert e naptól kezdődően munkaképtelen volt. Ezt sms-ben nyomban közölte a munkahelyi felettesével, így eleget tett az Mt.
- §-ban foglalt együttműködési kötelezettségének. A felperesnek nem volt felróható, hogy a munkáltató megkeresésekor az egészségi állapotáról és a munkába állásának várható időpontjáról nem adott „érdemleges" választ, mivel ez orvosi szakkérdés volt. A közvetlen felettesét, Cs.L.-t azonban tájékoztatta arról, hogy a nőgyógyászati szakrendelésen kapott igazolást a háziorvosának továbbította. A keresőképtelenségi igazolást azért csak egy hónapos késedelemmel küldte meg az alperesnek, mert azt a háziorvosától is csak akkor kapta kézhez. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság 8.Mf.29.382/2008/
- számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél
- június
- napján szűnik meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban lefolytatott részbizonyítás eredményeként a háziorvostól beszerzett nyilatkozat alapján kiegészítette. E szerint a háziorvos gyakorlata az, hogy hosszas táppénz esetén a keresőképtelen állományba vételről szóló háziorvosi igazolást a folyamatos keresőképtelenségről szóló igazolással együtt a hónap végén adja ki. A felperes által a másodfokú eljárásban csatolt igazolás alapján megállapította, hogy a háziorvos a felperes keresőképtelenségéről szóló igazolásokat
- október 31-én adta ki.A munkaszerződés alapján a másodfokú bíróság a tényállást azzal is kiegészítette , hogy a felperes haladéktalanul köteles volt értesíteni a munkáltatót arról, hogy a betegsége miatt nem tudta a munkáját felvenni, és köteles volt orvosi igazolást felmutatni.Az így kiegészített tényállás alapján helytállónak találta a munkaügyi bíróság megállapítását, miszerint a felperes eleget tett az együttműködési kötelezettségének, ezért az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát.A felperes távolmaradását a keresőképtelensége okozta, melyet a munkáltatójának haladéktalanul be is jelentett, az igazolási kötelezettségének azonban egy hónap késedelemmel tett csak eleget. A munkáltató
- október 24-ei telefonos felhívására csak
- október 31-én nyújtotta be az alpereshez a keresőképtelenségéről kiállított orvosi igazolásokat, melynek időpontja megegyezik a rendkívüli felmondás keltezésével. A felperes e kötelezettségszegésének súlyát nagymértékben csökkenti azonban, hogy a háziorvos az igazolásokat
- október 31-én állította ki, és a felperes azokat e napon postára adta az alperes részére. A felperes ezen kötelezettségszegésére a rendkívüli felmondását jogszerűen az alperes nem alapíthatta. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítéletnek az elsőfokú közbenső ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a felperesi kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp.
- §
(3)bekezdésébe ütközik. A bíróság az alperest nem tájékoztatta részletesen arról, hogy a rendkívüli felmondás jogszerűségének bizonyítása a munkáltatóra hárul. Az alperes ugyanis nem kapott lehetőséget arra, hogy a bíróság által perdöntőnek tartott körülményekkel kapcsolatosan a bizonyítási indítványait előterjeszthesse. Sérti a jogerős közbenső ítélet a Pp. 206. §
(1)bekezdését is. Felderítetlen maradt ugyanis, hogyan kerülhetett sor arra, hogy a felperes csak egy hónap után jusson igazoláshoz. A keresőképesség elbírálása ugyanis kizárólag csak a beteg személyes megjelenésével történhet a 102/
- (VIII.25.) Korm. rendelet alapján, a szakorvos erre csak javaslatot tehet. Cáfolja a háziorvos egy hónapos időtartamra vonatkozó igazolás kiállítási gyakorlatát, hogy
- november
- és november
- közötti időtartamra tudott igazolást eljuttatni a felperes az alperes részére. Emellett az alperes nem szerezhetett tudomást arról, hogy a felperes háziorvosa jogellenesen eljárva nem adott a felperesnek sem október 9-én, sem október 22-én igazolást.A jogerős közbenső ítélet Pp.
- §
(1)bekezdésébe is ütközött, mivel a háziorvosnak a bírósághoz címzett nyilatkozata nem okirat. Bizonyítékkénti figyelembevételéhez a háziorvos tanúkénti meghallgatása lett volna szükséges. A rendkívüli felmondás megalapozott, mivel a munkavállaló eljárása az Mt. 3. §
(1)bekezdésbe ütközött, amikor a keresőképtelenség bejelentését követően hosszú ideig kapcsolattartási és a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja szerint a távolmaradás igazolásának a keresőképtelenség nyolcadik napját követő néhány napon belül meg kell érkeznie a munkáltatóhoz. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban történő fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot. Az eljáró bíróságok a Pp.
- §-ban foglalt indokolási kötelezettségüknek eleget téve, a logika és okszerűség követelményeinek betartásával értékelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és helytállóan jelölték meg a hivatkozott jogszabályokat. A másodfokú bíróság jogszerűen értékelte okirati bizonyítékként a Pp.
- §
(1)bekezdése és a
- § alapján a felperes által csatolt, valamint a másodfokú bíróság által beszerzett háziorvosi nyilatkozatot. A háziorvos tanúkénti meghallgatására az alperes a másodfokú eljárásban nem tett indítványt (jegyzőkönyv), ezért az ezt érintő jogi okfejtése a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. A rendkívüli felmondásban a felperes terhére rótt kötelezettségszegés értékelése során nincs jelentősége annak, hogy a háziorvos a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Kormányrendelet előírásai szerint, vagy azt megszegve adta ki a keresőképtelenségről szóló igazolást. A felülvizsgálati kérelem alaptalanul állította a Pp.
- §
(3)bekezdésének bíróságok általi megsértését is. Az elsőfokú bíróság az jegyzőkönyv szerint ezen jogszabályi tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a rendkívüli felmondás alaptalan. A felperes együttműködési kötelezettsége értékelésekor ugyanis nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes keresőképtelenségének kezdetén e tényről a közvetlen felettesét tájékoztatta, és arról is, hogy a szakorvosi véleményt továbbította a háziorvosának (P.), és az onnan megküldött keresőképtelenségi igazolást a lakóhelyén (B.-n) történő átvételekor nyomban kézbesítette a munkáltatójának. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes alperest a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdés és
- § alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére, míg a felperesi felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő