Bf.69/2010/3 – Győri Ítélőtábla

(3)bekezdés a/ pont), és ezért 6 év fegyházbüntetésre, mint főbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte, 630.700 Ft vagyonelkobzást rendelt el vele szemben, valamint a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezését fenntartotta, rámutatva arra, hogy - véleménye szerint - különös nyomatékkal kell figyelembe venni a vádlott büntetlen előéletét, valamint azt, hogy abban az esetben, ha nem adja fel magát a rendőrségen, az ügy felderítetlen marad. A vádlott beismerte a bűncselekmény elkövetését. A védő álláspontja szerint a vádlott a rablás bűntettét alkalmatlan eszközzel hajtotta végre és erőszakot sem alkalmazott, továbbá az okozott kár nagysága is bizonytalan. Kifejtette, hogy a vádlott nehéz anyagi körülményi vezettek a bűncselekmény elkövetéséhez és a megszerzett pénz nagy részét tartozásai kiegyenlítésére fordította. Az első fokon eljáró ügyész tudomásul vette az ítéletet. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.160/2010/1-I. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen az első fokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta a tényállás, valamint a bűnösségi körülmények kisebb pontosításával. A vádlott, a védője által elmondottakhoz csatlakozott, kifejtette, hogy többek között egészségügyi állapota miatt is kéri az első fokon kiszabott büntetését enyhítését. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezést alaptalannak találta. A másodfokú bíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletét a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság a büntetőeljárási törvény előírásainak megfelelően folytatta le az eljárást. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a bizonyítékok felsorolása, értékelése során a jogszabályban előírt kötelezettségének eleget tett. A tényállást a vádlott beismerő vallomása, a tanúk vallomása, illetőleg a rendelkezésre álló okiratok alapján állapította meg, ezeket egyenként, illetőleg összességükben is értékelte. A tényállás az ügyészi indítványnak megfelelően csupán kisebb pontosításra szorul, mégpedig oly módon, hogy amikor a vádlott a takarékszövetkezet ügyfélterébe lépett, két alkalmazott tartózkodott ott, H-né Sz.A. és Sz.Sz.. A játék pisztollyal a vádlott a pénztárost, H-né Sz.A-t fenyegette meg. A fenti kiegészítéssel az első fokú bíróság ítéletének tényállása teljes mértékben megalapozott és a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezte. A megállapított tényállás alapján az első fokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. Az ítélőtábla mindenben osztotta a megyei bíróság jogi indokolását. A Btk. 321.§-ában megjelölt rablás törvényi tényállásának a megállapításához nem csupán erőszak, hanem az élet, vagy testi épség ellen közvetlen fenyegetés alkalmazása is elegendő. A fenyegetés pedig olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A megyei bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy rablás esetén a fenyegetés megállapításának a büntetőjogi feltételei szigorúak. Minden esetben a sértett oldaláról kell megvizsgálni azt, hogy a fenyegető magatartás kifejtésekor milyen helyzetben volt és a fenyegetés milyen módon hatott rá. Az adott esetben egy fegyvernek látszó tárggyal követte el a vádlott a bűncselekményt, amelyről a sértett nem tudhatta, hogy igazi-e, és ennek következtében olyan mértékben látta az életét veszélyben, hogy az ellenállást meg sem kísérelte. A cselekménynek minősítő körülménye az, hogy azt a vádlott fegyveresen követte el. Valóban nincs jelentősége annak, hogy a vádlott játék pisztolyt használt a bűncselekmény elkövetése során, hiszen a Btk. 137.§ 4.a) pontja értelmében a fegyveres elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a bűncselekményt lőfegyver utánzatával követik el. A megyei bíróság a bizonyítékokkal összhangban helyesen állapította meg, hogy a helyiségben tartózkodókban fel sem merült az, hogy nem igazi fegyver van a vádlottnál. A megyei bíróság a büntetés kiszabása során a súlyosító, illetőleg az enyhítő körülményeket feltárta és azt megfelelően értékelte. A törvény 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a vádlott által elkövetett cselekményt. A megyei bíróság által alkalmazott 6 évi fegyházbüntetés mindenben megfelel a törvényi előírásoknak, illetőleg a jogszabályban előírt büntetési céloknak, melyek közül jelen ügyben az általános megelőzés szempontjának nagy jelentősége van. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A fentiek alapján a Győri Ítélőtábla a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság sérelmezett 6.B.453/2009/14. számú ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján a vádlott viseli. G y ő r ,

1. szeptember
2. napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr.Zólyomi Csilla sk..Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
3. április
4. napján kelt 6.B.453/2009/
5. számú ítélete
6. szeptember
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
8. szeptember
9. napján .Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: