Kfv.37827/2009/6 – Kúria

Kfv.IV.37.827/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Molnár Attila ügyvéd /2120 Dunakeszi, Szabadka u. 16/4./ által képviselt felperesnek a dr. Benkő Mónika jogtanácsos által képviselt Országos Rendőrfőkapitányság /1139 Budapest, Teve u. 4-6./ alperes ellen rendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 27.K.30.865/2009/

1. számú,
2. május 18-án kelt jogerős ítélete ellen a felperes által
3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása során, az alulírott napon - tárgyaláson kívül meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 27.K.30.865/2009/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 15.000 /tizenötezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
5. július
6. napján a Budapesti Rendőr-főkapitányság illetékes ügyosztályára kérelmet nyújtott be H. E. M. tekintetében, a korábban kiadott alkalmazotti feljogosítás meghosszabbítására. Az elsőfokú hatóság a
7. szeptember 22-én kelt 020/11359/01/A/J/
8. számú határozatában a felperes kérelmét H. E. M. vonatkozásában, a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/
9. /VIII. 31./ Kormányrendelet /a továbbiakban: R./
10. § /1/ bekezdésére hivatkozva, elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
11. december
12. napján kelt 33727/5/2008.F. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes fellebbezését elutasította. Az alperes határozatában az R.
13. § /3/ bekezdésére,
14. § /1/ bekezdésére és
15. § /1/ bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy az R. nem szabályoz olyan tevékenységet, melyre H. E. M. korábban engedélyt kapott, azaz a fegyverjavító műhelyen kívüli nyilvántartási tevékenységet. Az R. lehetőséget ad fegyverjavítói tevékenység végzésére, illetve e tevékenységhez alkalmazotti feljogosítás kiadására, de ehhez a megfelelő szakképzettségek körét a
16. §-ban tételesen felsorolja. Az alperes határozatában hivatkozott arra, hogy a felperes által az ügyvezető részére
17. július 1-jén a BRFK Közbiztonsági Szervek Igazgatásrendészeti Főosztály Rendészeti és Fegyver-engedélyügyi Osztály Jogi Személy Engedélyezési Alosztály 020/1359/J/0203/
18. számú határozatában kiadott engedélye - melynek tulajdonosa a fegyverjavító műhelyen kívül fegyverekkel kapcsolatos nyilvántartási tevékenységet volt jogosult végezni - nem alapozza meg a jelen kérelem teljesítését. Az R. a fegyverjavítói tevékenységen kívüli nyilvántartási tevékenységhez alkalmazotti feljogosítás intézményét nem ismeri. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság jogszerűen hagyta figyelmen kívül a felperes által a hatóság felhívására csatolt, illetve a bizonyítás során mellékelt GLOCK Fegyvergyár által kiadott oklevelet, mert az nem igazolja az R. említett szabályában előírt szakképesítések egyikét sem. Az alperesi határozat ellen a törvényes határidőn belül keresetet nyújtott be a felperes, melyben annak - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - megváltoztatását kérte, azzal, hogy kérelmének a bíróság adjon helyt. Kereseti kérelmében a felperes indoklásul előadta, hogy a társaság több éve foglalkozik - fegyverjavítási tevékenység mellett lőfegyverek időszaki műszaki vizsgáztatásával, hatástalanításával, marokés vadász-lőfegyverek belövésével, lövészversenyek szervezésével. Az alkalmazotti feljogosítás iránti kérelemben megjelölt ügyvezető a marok-, golyós és sörétes, lőfegyver-kezelői vizsga mellett rendelkezik fegyverkereskedői vizsgával is. Ez azt jelenti, hogy a fegyvermesteri képesítést igénylő esetekben konkrét javítási, szerelési munka során a cég által alkalmazott fegyvermester jár el; más, olyan feladatok esetében, amelyek a fegyvermesteri képzettséget nem igénylik, úgymint az irányzék beállítása, a tartozékok rendeltetés szerinti cseréje, a korábban kiadott engedély (alkalmazotti feljogosítás) alapján, az ügyvezető járt el. A felperes szerint az alperes a vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezte; az R. szerinti alkalmazotti hozzájárulás nem értelmezhető oly kiterjesztően, hogy az az adminisztrációt, kiadmányozást, szállítást végző személyekre is vonatkozna, és nekik is előírná a fegyvermesteri végzettséget, illetve képzettséget. Megítélése szerint ésszerűtlen, hogy ilyen magas szintű végzettséget írjon elő a jogszabály arra a személyre nézve, aki a fegyvereket szállítja, nyilvántartja, vagy éppen Rámutatott, hogy nem fegyver javítására kért engedélyt. kiadja. Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte ellenkérelmében, rámutatva, hogy az R. a gyártási, forgalmazási, javítási, hatástalanítási és lőfegyver-kiállítási engedélyeket ismeri. H. E. M. - a Kft. ügyvezető igazgatója -
19. július 1-jén fegyvertartási engedélyéhez két személy részére szóló alkalmazotti feljogosítást az elsőfokú hatóság akkor meghosszabbította. A felperes által hivatkozott fegyverkereskedői vizsgára nézve az alperes álláspontja az volt, hogy a felperesi kft. fegyverjavítói tevékenységet végez, az alkalmazotti hozzájárulás is e tevékenységfajtához kérhető; önmagában a fegyverkereskedői vizsga alapján nem végezhetők a keresetben felsorolt tevékenységek. Rámutatott arra is, hogy a felperes a kérelem céljaként - annak benyújtásakor - a fegyverjavító tevékenységet jelölte meg, így a hatóságnak az engedélykiadás feltételei vizsgálata során ezt kellett figyelembe venni, e tevékenységre vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint eljárni. A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő. Az R.
20. § /1/ bekezdése értelmében az alkalmazotti hozzájárulás meghosszabbításánál a hatóságok kötelesek az engedélyezési feltételek fennállását vizsgálni, így többek között azt is, hogy az engedélyt kérő az R.
21. §-ában előírt szakképzettséggel rendelkezik-e. A bíróság megállapította, hogy az R.
22. §-a - amely a fegyverjavítói tevékenység közvetlen végzésére vonatkozó szakképzettségeket szabályozza -, illetve a
23. § /1/ bekezdése mely az alkalmazotti hozzájárulás szabályairól szól - azonos szakképzettségeket jelöl meg. Erre tekintettel az alkalmazotti hozzájárulás meghosszabbításának vizsgálatakor a hatóságok a jogszabályoknak megfelelően jártak el akkor, amikor az R.
24. § /1/ bekezdésében foglalt szakképzettségek meglétét vizsgálták. Tekintettel arra, hogy H. E. M. az R-ben előírt végzettségekkel nem rendelkezett, az alperes és az elsőfokú hatóság a jogszabályoknak megfelelően utasította el az alkalmazotti hozzájárulás meghosszabbítását. A bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, mely szerint az alkalmazotti hozzájárulás csak fegyverjavítói tevékenység-fajtához kapcsolódva adható meg. Az alperes álláspontját elfogadva a bíróság rámutatott arra, hogy az R. nem ismer olyan tevékenységet, melyre H. E. M. korábban engedélyt kapott. Önmagában az a tény, hogy az elsőfokú hatóság 2003-ban a korábbi jogszabály alapján adott részére feljogosítást, nem jelenti azt, hogy egy újabb engedélyezési eljárásban, illetőleg a korábbi engedély meghosszabbítása kapcsán, ugyanaz az engedélyfajta megadható; az alperes ugyanis az R.
25. § /1/ bekezdése értelmében köteles volt az engedélyezési feltételek fennállásának vizsgálatára. A bíróság álláspontja szerint az R. alkalmazotti hozzájárulásra vonatkozó szabályozása nem kiterjesztő értelmezéssel került alkalmazásra, a jogszabály egyértelműen azonos feltételeket, azonos szakképzettségeket támaszt a tevékenységet közvetlenül végzők, illetve az alkalmazotti feljogosítás iránt kérelmet benyújtók számára. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben - annak megváltoztatásával - a kereseti kérelmének helyt adó új döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az R.
26. § /1/ bekezdésébe és
27. § /1/ bekezdésébe ütközik. Előadta, hogy a felperesi társaság több éve foglalkozik fegyverjavítás mellett más tevékenységekkel is, melyek során a felperes ügyvezetője is részt vesz a cég működésében; ami azt jelenti, hogy a fegyvermesteri képzettséget nem igénylő feladatok ellátásába bekapcsolódik. A korábban erre a tevékenységi körre a BRFK által kiadott engedély meghosszabbítását kérte. Álláspontja szerint az R. említett szabályait kiterjesztő módon, az adminisztrációra, kiadmányozásra és szállítási munkát végzőkre is alkalmazta az alperes, illetve a bíróság; annak ellenére, hogy e tevékenységekre a jogszabály közvetlenül maga szakképzettséget nem ír elő. A fegyverek szállítását, azok nyilvántartását vagy kiadását végző személyekre nézve a jogszabály nem tartalmaz szakképzettséget. Rámutatott arra is, hogy a bíróság - előre jelzett távolmaradása ellenére - megtartotta a tárgyalást, melyen rögtön ítéletet is hozott, így nem tudta előadni álláspontját. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - a korábban tett nyilatkozatai fenntartása mellett - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló
28. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
29. § /1/ bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. XIV. fejezetében szabályozott, és a közigazgatási perekben is alkalmazott felülvizsgálat során a Pp.
30. § /2/ bekezdésére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés keretén belül vizsgálja felül a jogerős - jelen esetben a Fővárosi Bíróság által meghozott - határozatot. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt vizsgálta, hogy az R.
31. § /1/ bekezdésében, illetve
32. § /1/ bekezdésében írtakat a jogerős ítélet megsértette-e, vagy nem. Az R.
33. § /1/ bekezdése értelmében a fegyver, lőszer tartására kiadott engedélyt tartalmazó okmány - eltérő rendelkezés hiányában - öt évig érvényes, érvényességi ideje kérelemre alkalmanként további öt évre meghosszabbítható, ha az engedély kiadására vonatkozó feltételek - azok ismételt vizsgálata alapján biztosítottak, és a kérelmező az engedély meghosszabbítását legalább 30 nappal az érvényességi idő lejártának határnapja előtt kezdeményezi. A feltételek ismételt vizsgálata a lőfegyver tartásához szükséges elméleti és gyakorlati jártasságot igazoló vizsga megismétlésére nem terjed ki. Az R.
34. § /1/ bekezdése szerint a fegyver gyártását, forgalmazását vagy javítását végző személy szakképzettségeként előírt képesítésnek kell tekinteni a puskaműves, fémipari technikus, gépész-üzemmérnöki, gépészmérnöki oklevelet, a fegyvermesteri szakvizsgát, valamint forgalmazási tevékenység esetén a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságon letett fegyverforgalmazási vizsgát. A peres iratok között megtalálható - a felperesi kft. által benyújtott - kérelem fegyverjavítói tevékenység hosszabbítása célból került előterjesztésre. E kérelem elbírálása során kellett az eljárt első-, illetve másodfokú, alperesi hatóságnak alkalmaznia az alapul fekvő jogszabályokat. A
35. § /1/ bekezdése értelmében az engedély további öt évre csak akkor hosszabbítható meg, ha az engedély kiadására vonatkozó feltételek biztosítottak. E feltételek között a
36. § /1/ bekezdésében, illetve
37. § /1/ bekezdésében írt szakképzettségek meglétét az eljáró közigazgatási hatóságoknak vizsgálni kellett. A felperes ügyvezetője részére 2003-ban öt évre megadott alkalmazotti hozzájárulás érvényességének ideje alatt született meg és lépett hatályba a
38. évi XXIV. törvény, a lőfegyverekről és lőszerekről. E törvény felhatalmazása alapján alkotta meg a Kormány a részletes végrehajtási szabályokat és engedélyezési feltételeket tartalmazó R-t. Az R. hatályba lépése előtt hatályban volt - és a felperesi ügyvezető részére kiadott - engedély megadásakor alkalmazott kézi lőfegyverekről és lőszerekről, gáz-, és riasztófegyverekről, valamint a lőfegyverekről és a lőterekről szóló 115/
39. /IX. 10./ Kormányrendelet
40. § /3/ bekezdése kifejezetten szabályozta a lőfegyver őrzési tevékenység végzésére történő átengedés céljára kiadható engedélyt. A lőfegyver őrzési célú használatára történő engedély kiadására olyan személyeknél volt lehetőség, akik a lőfegyver tartására a rendelet feltételei alapján megfeleltek. A BRFK Közbiztonsági Szervek Igazgatásrendészeti Főosztályának
41. július 9-én hozott határozata kifejezetten hivatkozik a 115/
42. /IX. 10./ Kormányrendelet említett rendelkezésére. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt Fővárosi Bíróság helyesen értelmezte az R. szabályait, és helyesen állapította azt meg, hogy a korábbi Kormányrendelethez képest ilyen szabályt, ilyen engedélyfajtát az új jogszabály nem tartalmaz. Ilyen kifejezett, külön engedélyfajta hiányában az eljárt alperesi és elsőfokú hatóság - a hatályos jogszabályokból kiindulva - a felperesi kft-nek az alkalmazotti hozzájárulás, mint engedély meghosszabbítása iránti kérelmet elutasító döntést kellett hozni. E döntés felülvizsgálata során - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - a Fővárosi Bíróság nem sértette meg az R. felülvizsgálati kérelemben megjelölt szabályait, hanem azok helyes értelmezésével a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét a Pp.
43. § /3/ bekezdésében foglaltak alapján elutasította, és a felperest - mint a felülvizsgálati kérelmet sikertelenül előterjesztő pervesztes felet - a Pp.
44. §