Pf.20693/2009/17 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.693/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve (címe) pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Cselei Andrea (3980 Sátoraljaújhely, Esze Tamás utca
2. I/8.) ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 10.P. 22.851/2006/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett, valamint a 77., Pf.
5. és Pf.
6. sorszámok alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, az alperes a felperes azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétele alkalmával megsértette a felperes azon személyhez fűződő jogát, hogy a felvételt követő 96 órán belül a beszállítás indokoltságának megállapítása tekintetében a bíróság határozzon. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50 000 (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes
7. évben született, Y. Főiskolát végzett, y-pedagógusként dolgozott, azonban munkaviszonya több éve megszűnt, jelenleg regisztrált munkanélküli. A felperest
8. évben V-re utalták be a pszichiátriai osztályra. Az alperes akut pszichiátriai osztályára
9. május hó
10. napján került felvételre akut paranoid reakció miatt,
11. június hó
12. napján bocsátották el. A háziorvos telefonon kereste meg az osztályt azzal, hogy a felperes pszichotikus, mérgeztetéses téveszméket hangoztat, környezetével szemben támadóan, agresszíven lép fel, ezért mentővel került beszállításra. A felvételekor kijelentette, hogy az előző éjszaka megmérgezték, ezt vizsgálják ki. A testvére ekkor elmondta, hogy a felperes
13. évben házasságot kötött, ami kezdetben jól indult, de egyre erősödő üldöztetéses-mérgezéses téveszme rendszer alakul ki nála, ezért zömmel a férjét vádolta. A felperes mind a fiát, mind magát mérgezéstől féltette, a vélemény paranoid psychosis volt. Az elektrosokk kezelésről
14. május hó
15. napján tájékoztatták a felperest, majd összesen 8 kezelést kapott gyógyszeres kezelés mellett, amelyet követően jól kooperált, aktívan foglalkoztatható volt. Az alperes pszichiátriai szakrendelésén
16. május hó
17. napján ambuláns ellátásra került sor, ahol apja kíséretében jelent meg. Az anamnézisben az előző,
18. évi akut paranoid reakció 298.3 kórjelzéssel nyert rögzítést, a leírás szerint akkor is külső pszichés megterhelések robbantották ki a pszichotikus epizódot. Rögzítették, hogy kóros észrevevések nincsenek, viszont szorongásos tüneteket észlelnek. A felperes
19. május hó
20. napján került felvételre az alperes akut pszichiátriai osztályára. Az anamnézishez az adatokat a felperes testvére szolgáltatta. Elmondta, hogy a felperes fiatal korában házasságon kívül szült egy fiút, de akkor a családban törés következett be, a nagyapa fél évig nem beszélt a lányával. Később férjhez ment egy özvegyemberhez, akinek két gyereke volt, akik közül az egyik beteg. Élete nehéz, zavaros, sokszor volt a feletteseivel nézeteltérése, amit megoldani nem tudott, jelenleg is felfüggesztés alatt áll, a házassága felbomlott. Az utóbbi 10 évben egyre zavarosabb, időnként hallucinál, arról beszél, hogy nem tudja, hol van a Z. nevű fia, holott az V-n van. Nagyon szereti a család, de nem tudnak segíteni rajta, kissé öntörvényűen él. Nem iszik, időnként fogyaszt csak alkoholt. A beteg apja fiatal korában nőcsábász volt és ezért nem örült, hogy a lánya házasságon kívül szült gyermeket. A kórlap
21. május hó
22. napi bejegyzése szerint a felperes aznap nagyon agresszív, kritikátlan volt. A kezelőorvosát felelősségre vonta, amiért őt az osztályon tartja. Egy férfi beteggel volt kapcsolata az osztályon, aki őt nagyon befolyásolta. Az alkalmazott gyógyszerek bevezetésre kerültek a kórlapra, valamint rögzítették, hogy a szorongása, feszültsége kis mértékben enyhült, de nyugtalan. A kezelőben dr. Sz. S. a felperest felszólította arra, hogy vegye át kórházi hálóingét, mely alkalommal ápolók is voltak jelen. A kórtörténet szerint második alkalommal ügyeleti időben történt meg felvétele beutaló nélkül, a beteget a rendőrség hozta be, kísérője a testvére. Családi vonatkozások címmel leírták, hogy apai nagynénje "nagyzási mániában" szenvedett. Egy időben házassági kapcsolata zavarakor alkoholizált is, időnként üldöztetéses dolgokat hangoztatott, gyakorta felhangolt, kritikátlan, "megváltja a világot". A pszichés állapotnál leírták, hogy a felvételét követően negativisztikus, üldöztetéses doxazmáit spontán hangoztatta. Kóros észrevevésekre utaló nonverbális jeleket, gondolat-tolongásokat mutatott, rendkívül felhangolt, kritikátlan, fokozott pozitív önértékelés jellemezte. A kórisme egyéb akut, döntően paranoid pszichotikus zavar és schizoaffectiv zavar mániás típusa, ezt tartalmazta a zárójelentés is a kórtörténet adatai mellett. Abban rögzítették, hogy testvére elmondta, tegnap éjszaka jött haza a felperes Aról, ahol albérletben volt, mert munkahelyén felfüggesztették. Előző munkahelyéről is áthelyezéssel jött el, de ott is sok "zűrje" volt, mert mindig nyersen megmondta, hogy ő mit gondol igaznak. Időnként üldöztetéses dolgokat hangoztatott. Az elmúlt hónapban régi leleteit kezdte gyűjteni, hogy volt férje és volt élettársa "üldözését" tisztázza, igazát bizonyítsa. A pszichés állapotát a kórlaphoz hasonlóan rögzítették. A felperest
23. május hó
24. és június
25. napjai között kezelték az alperes krónikus pszichiátriai osztályán. Az osztályvezető főorvos
26. június hó
27. napján átiratot intézett a S-i Városi Bírósághoz, mert a felperesnek nem volt gondnoka, és kezdeményezte a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését. A krónikus pszichiátriai osztályon
28. május hó
29. napjától kezdődően rögzítették az egyes történéseket, így Ø
30. május hó
31. napján a beteg kórteremben elhelyezésre került, a bemutatkozások megtörténtek, a kérelem aláírása megtörtént, Ø
32. június hó
33. napján rögzítették, hogy a saját kérést a felperes nem írta alá, ezért átvétel után 24 órás bírósági szemlére jelentették le, orvosszakértői véleményezése megtörtént, Ø
34. június hó
35. napján a bíróság végzésével elrendelte a beteg kötelező pszichiátriai gyógykezelését, Ø
36. június hó
37. napján kelt bejegyzés szerint a beteg állapotában fokozatos javulást észleltek, a szocioterápiás foglalkozásokon aktívan részt vett. A kórtörténetben rögzítették az átvétel körülményeit, vázlatosan leírták az életrajzi adatokat, szerfogyasztási szokásokat. Rögzítették, hogy az alkohol fogyasztását a felperes tagadta. Elmondta, hogy gyógyszert nem szed, de mikor az igazgatónője felidegesítette, Rudotelt írtak fel neki. Nem tudta, hogy most miért került kórházba, panaszmentesnek mondta magát. Pszichés állapotában tájékozottságot, alakilag ép gondolkodást, üldöztetéses téveszméit jelezték, kóros észrevevések nem voltak felszínre hozhatók. A diagnózis a fentiek szerint nyert rögzítést. Az ápolási dokumentáció diagnózisa szerint üldöztetéses dolgokat hangoztat, felhangolt, fokozott önértékelésű, nagyon aktív. Az alperes részéről dr. Sz. S. főorvos
38. június hó
39. napján kezdeményezte a bírósági eljárást. Aznap a bírósági eljárás keretében dr. B. E. igazságügyi orvosszakértő véleményében leírta, hogy pszichotikus betegről van szó. Pedagógus, aki környezetének megmondja az igazát, ezért főleg a vezetők támadhatják, üldözik. Ahová beteszi a lábát, környezete megjavul. Diagnózisa: schizoaffectiv psychosis? Schizophrenia paranoides mániás elemekkel? Mániaform psychosis paranoid elemekkel? Vélemény: kóros elmeképződmények és magatartási vonások az elmebetegség szintjét elérik, emiatt önmagára és környezetére nézve veszélyeztetett, jelenleg is tanári állásából felfüggesztették, pszichiátriai gyógykezelésre szüksége van. A S-i Városi Bíróság az
40. június hó
41. napján kelt, végzésével a felperes kötelező pszichiátriai gyógykezelését elrendelte. A végzést a felperes gondnoka mellett a felperes részére is kézbesítették, azt a felperes személyesen átvette, fellebbezést azonban nem terjesztett elő. A krónikus pszichiátriai gondozó
42. július hó
43. napján kelt szakvizsgálati lelete szerint a felperes iskolai dolgai nem az elképzeléseinek megfelelően alakultak, próbál új állást keresni. Alvása rendben, ismét tud olvasni, gyógyszereit beszedi, kóros észrevevések nem hozhatok felszínre. Diagnózisa schizoaffectiv zavar mániás típus, nem meghatározott megmaradó paranoid zavar. Az
44. július hó
45. és
46. december hó
47. napi leletben is ugyanezeket a kórisméket rögzítették.
48. március hó
49. napján dr. V. B. O. igazságügyi orvosszakértő véleményében rögzítette, hogy a felperes
50. júniusában megállapított schizoaffectiv zavarának mániás típusa közel egy évtizeddel azelőtt alakult ki. A tünetek két betegségcsoportnak, a hasadásos elmezavar és a kedélyállapot szélsőséges változásában megnyilvánuló lelki betegség ötvöződései, egyénileg némileg különböző összetételben. Jelenleg tünetmentes, teljes mértékű felgyógyulás az orvostudomány jelenlegi állása mellett nem lehetséges, de panasz- és tünetmentesség, munkaképesség biztosítható. A felperes birtokában lévő és az alperesnél lévő orvosi dokumentáció eredeti példányai azonosak, azok között eltérés nincs. H. I. ún. terápiás naplója az alperesnél nem lelhető fel. A felperes schizoaffectiv zavarban és ehhez csatlakozó nem meghatározott megmaradó paranoid zavarban szenved, az
51. évi diagnózisok helyesek voltak, téves kezelésben nem részesült. V. I., a felperes testvére korábban gyógyfoglalkoztatóként dolgozott az alperes pszichiátriai rehabilitációjának nappali ellátásán. A felperes az orvosi dokumentációt megkapta, de azokat jórészt elveszítette. Emiatt az egészségügyi dokumentáció kiadását kérte
52. évben, melyet az alperes igazgatója nem tudott teljesíteni, majd írásban tájékoztatta a felperest, hogy a kontrolling osztálytól kérheti az iratokat. A felperes a 4 000 Ft fénymásolási költséget nem fizette ki, így iratokat sem kapott. A felperes
53. június hó
54. napján terjesztette elő keresetlevelét a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróságon a P.21.294/
55. szám alatt, amely perben
56. május hó
57. napján a keresete elutasításra került. A Debreceni Ítélőtábla
58. november hó
59. napján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítva. A megismételt eljárásban pontosított keresete szerint a felperes kérte megállapítani, hogy az alperes a becsületét, az emberi méltóságát és jó hírnevét megsértette, mert a diagnózis alapjául szolgáló dokumentáció hiányos és valótlan, ezért a felállított orvosi diagnózis alaptalan és téves, ezen belül téves az is, hogy ön- és közveszélyes. Kérte a sérelmes helyzet megszüntetését és az alperes kártérítés megfizetésére való kötelezését, a vagyoni kár összegét 6 145 200 Ft-ban, a nem vagyoni kár összegét 30 000 000 Ft-ban jelölve meg. Állította, hogy a jogszerűtlenül beszerzett szakvélemény és téves diagnózis alapján ekkora jövedelemtől esett el, mert pedagógusi állását emiatt veszítette el. A nem vagyoni kár körében kérte értékelni, hogy a téves diagnózis súlyos hátrányokat idézett elő, a megítélését kedvezőtlenül befolyásolta. Kérte annak a megállapítását is, hogy az alperes a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát jogellenesen korlátozta a téves diagnózist követő gyógykezeléssel. Személyiségi jogsérelem az is, hogy az alperes nem tette lehetővé az egészségügyi dokumentáció megismerését, így a felperes nem tudott kiegészítést, kijavítást kérni. Kérte annak a megállapítását, hogy az igazgató félreinformálta őt, amikor arról tájékoztatta, hogy bíróság által irányított folyamatról van szó, a felperes adatai hivatalos úton kerültek a bíróság birtokába, és az eljárás jogszerűségének megállapítása körében is dezinformálta. Jogellenes volt az alperes eljárása azért is, mert a zárt osztályra kerülését követően 72 órán belül beleegyezése mellett is bírósági eljárást kellett volna indítani, ami elmaradt. A kötelező gyógykezelést június elején nem harminc nap, hanem 72 óra elteltével kellett volna az alperesnek elrendelnie. Sérelmezte, hogy sem a kirendelt ügygondnok, sem dr. Sz. S. nem tájékoztatta, milyen eljárásnak van alávetve, így a bírósági eljárásra nem nyílt lehetősége. Álláspontja szerint dr. B. E-t dr. Sz. S. jelölte ki szakértőül a bíróság helyett. A szakértő jelen volt, de a vizsgálat időpontjában eltávozott, utána pedig akként nyilatkozott, hogy kérdőjelesen állította fel a diagnózist és megnyugtatta a felperest, hogy az elméjével nincs baj. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes indokolatlan mértékben és körülmények között fosztotta meg a ruházatától. Az egészségügyi dokumentációk megismerését követően az alábbi kijelentések jogsértő voltának megállapítását kérte: Az akut pszichiátriai osztály betétlapján: 1.) "A beteg testvére a mai napon osztályunkat megkereste. Elmondta, hogy a beteg fiatal korában házasságon kívül szült egy fiút…" E körben állította, hogy az adatokat a személyiségi jogok sérelme nélkül kell rögzíteni, az alperes pejoratív színben tünteti fel az adatokat abból a célból, hogy szolgálja a felállítani szándékolt kórismét. 2.) "A beteg apja fiatal korában nőcsábász volt és ezért nem örült, hogy a lánya házasságon kívül szült gyermeket." Ez vérmérsékleti beállítás, mely a mánia irányvonalát célozza, az pedig örökletes. Az alperes célja ezzel az volt, hogy a diagnózist támassza alá. Édesapja köztiszteletben álló, nagyra becsült személy volt, aki mind a társadalmi, mind a kulturális életben széles körű elismerésnek örvendett. 3.) "Kezdetben nem akarta felfedni az apa kilétét, de végül úgy döntött, hogy nem fog egy életen át hazudni a gyermekének …" E körben állította, hogy ez koholmány, nővérétől pedig megengedhetetlen a felperes magánéletére vonatkozó adatokat felvenni anélkül, hogy annak igazsága a felperessel egyeztetve lett volna. A felperes 14 éves korától a nővérétől külön, majd 10 évig M-n élt, így a nővére csak néhány esetben volt közvetlen tanúja a felperes életeseményeinek. 4.) "Előtte a betegnek már volt abortusza." Ez teljességgel valótlan, a későbbi kórisme felállítását célozza. 5.) "A betegnek egy férfi beteggel van kapcsolata - aki nagyon befolyásolja." Az orvosnak nincs jogosultsága az osztályon alakuló egészséges kapcsolatok bírálatára, azok negatív fényben való feltüntetésére. Ezáltal őt férfipecér jelleműnek tüntette fel és a felperes éngyengeségét emelte ki, ez a feljegyzés amúgy is valótlan. 6.) "Sokszor volt a feletteseivel nézeteltérése, amit megoldani nem tudott. Jelenleg is felfüggesztés alatt áll." Ez a felperest negatív fényben tüntette fel és valótlan állítás. 7.) "Házassága felbomlott." Álláspontja szerint a "felbomlott" kifejezés valótlan, közös megegyezéssel
60. évben vált el férjétől. 8.) "… megváltja a világot…" Ez a hétköznapi nyelvben nem pejoratív kijelentés, de a felperes esetében mániaként került feltüntetésre. 9.) "… élete nehéz, időnként zavaros … Az utóbbi 10 évben egyre zavarosabb, …" Bár az élete soha nem volt könnyű, de zavarosnak nem mondható. 10.) "… időnként hallucinál…" Ezen állítás szintén hamis; még ha a nővére vélelmezett volna is ilyet, akkor egy pszichiáternek tudnia kell megkülönböztetni az érzékcsalódást vagy a laikus feltételezést a valódi hallucinálástól. Ez a legsúlyosabb sérelem, mert ez a skizofrénia egyik kifejezett tünete, alkalmas arra, hogy a felperest valótlan adatok alapján megbélyegezzék, veszélyes személyiségnek tekintsék. A dokumentum nem írja le a hallucinálás tartalmát, de az idejét sem, és azt sem rögzítették, hogy a hallucinációt a felperes tagadta. 11.) "… apai nagynénje nagyzási mániában szenvedett …" Ez szintén valótlan és bizonyára nem az ő nyilatkozata, sérelmes a legszemélyesebb adatokat másoktól felvenni. 12.) "Tegnap éjszaka jött haza szüleihez A-ról, ahol albérletben volt, mert munkahelyén felfüggesztették." Ez bántóan lealacsonyító állítás, egyébként is ott lakott, és a kettő között nincs összefüggés. 13.) "Az előző munkahelyén azért volt sok zűr, mert mindig nyersen megmondta, amit ő gondolt igaznak." Szintén bántó adat, a háta mögött felvett adatokból áll a személyiségrajz. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a felperes személyhez fűződő jogait nem sértette meg, ugyanis a diagnózis alapjául szolgáló orvosi dokumentáció teljes, valós információkon alapul, a diagnózis pedig helyesen került felállításra. A vagyoni kár esetében az okozati összefüggést is vitatta. Hivatkozott arra, hogy a pszichiátriai gyógykezelés elrendelésére a bíróság végzése alapján került sor, s a szakértőt sem az alperes, hanem a bíróság rendelte ki, és a diagnózist ő állította fel. A törvényt betartva járt el, amikor a felperest az osztályon dolgozó szakápolók, illetőleg nővérek előtt vetkőztetni kívánta. Minden beteg számára evidens, hogy róla a kórházban dokumentáció készül, azokat folyamatosan láthatja, és kérésre kiadja. A felperes által hivatkozott igazgatói félreinformálás valójában a bírósági eljárásra vonatkozó tájékoztatás volt. Az alperes szabályszerűen értesítette a bíróságot és a rendelkezésére bocsátotta a szükséges dokumentációt. A felperes a zárójelentés átvétele után kérhette volna annak kijavítását. Az sem sértett személyiségi jogot, ha a betegtől nem kértek beleegyezést olyan kezeléshez, amihez a beleegyezés nem szükséges vagy nem várható el tőle. A kórelőzményt vagy a betegtől, vagy - ha állapota nem engedi - a hozzátartozójától veszik fel. Az elsőfokú bíróság a
61. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 240 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy 900 000 Ft elsőfokú és 900 000 Ft másodfokú le nem rótt eljárási illetéket, továbbá 382 350 Ft szakértői költséget az állam visel. Határozatának indokolása szerint a felperesnek kellett bizonyítania a személyiségi jogainak megsértését és az ezzel okozati összefüggésben felmerült kár jogalapját és összegszerűségét. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján tényként állapította meg a felperes jelenleg is fennálló betegségét, ennek alapján az
62. évi diagnózisok helyességét valamint azt, hogy téves kezelésben nem részesült. Emiatt és azért, mert a felperesnél fellelhető és az alperesnél lévő dokumentáció tartalma megegyezik, alaptalannak tekintette azt a felperesi állítást, hogy téves diagnózis és hamis dokumentumok alapján nyilvánították őt elmebetegnek. Az alperes ezért nem korlátozta jogellenesen a felperes személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát téves diagnózis megállapításával és téves gyógykezelés alkalmazásával. Nem sérült a felperesnek az orvosi dokumentáció megismeréséhez való joga, mert az egészségügyi dokumentációt az osztályvezető főorvos az irattározás miatt nem tudta kiadni. Az alperes tájékoztatta őt, hogy a korábbi kezelésével kapcsolatos dokumentációról saját költségére a kontrolling osztálytól kérhet fénymásolatot írásban, ilyen megkeresés viszont a felperestől nem érkezett, majd utóbb a felperes által kért iratmásolatok részére postázásra kerültek. Maga a felperes nyilatkozott akként, hogy a sorozatos költözködései miatt orvosi papírjainak 80%-a elveszett, vagyis a kezelésével kapcsolatos orvosi dokumentációval korábban rendelkezett, továbbá maga adta elő, hogy ezeket az iratokat azért nem kapta meg, mert 4 000 Ft fénymásolási költséget kellett volna értük fizetnie. Nem állapítható meg, hogy az alperes igazgatója félreinformálta volna a felperest. A tájékoztatás a bírósági eljárással kapcsolatos tényszerű közlés volt, ezzel kapcsolatosan jogellenesség nem állapítható meg. A bírósági eljárásra az alperesnek ráhatása nem volt, ő a feladatának eleget tett, amikor a bírósági eljárást kezdeményezte. A beszerzett bírósági iratokból nem állapítható meg, hogy a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről tájékoztatást nem kapott, és az eljárás menetéről sem értesült. Nem állapítható meg az Eütv.
63. §-ának