Győri Ítélőtábla Pf.III.20.427/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztály által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében, a Veszprém Megyei Bíróság
- október hó
- napján kelt 3.P.20.861/2009/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az államnak az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság Illeték Főosztálya felhívására 34.200 (harmincnégyezer-kettőszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte arra, hogy fizessen meg 34.200 Ft feljegyzett kereseti illetéket. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes összesen 570.000 Ft összegű ügyvédi munkadíj megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Győri Városi Bíróságnál Pk.54.549/
- és Pk.54.159/
- számon. A teljes személyes költségmentesség iránt előterjesztett kérelmeket a bíróságok mindkét eljárásban elutasították. A költségmentesség iránti kérelem elutasítását követően a felperes felhívásra sem rótta le az eljárási illetéket, ezért a bíróság a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül utasította el. A felperes a keresetében kérte az alperes kötelezését a Ptk.
- §-a alapján bírósági jogkörben okozott kár megfizetésére arra hivatkozással, hogy 570.000 Ft összegű kára keletkezett abból eredően, hogy a bíróság a teljes személyes költségmentesség iránti kérelmét jogszabálysértően utasította el. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában mindenekelőtt kiemelte, hogy a Ptk.
- §-a rendelkezései szerint a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján a bírósági jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha jogellenes magatartás vagy mulasztás eredményeként, azzal okozati összefüggésben keletkezett a kár, és a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy történt-e az alperes részéről olyan jogellenes magatartás vagy mulasztás, amelynek eredményeként a felperesi kereseti kérelem jogalapja megállapítható lenne. A felperes azon hivatkozása, mely szerint a személyes költségmentesség iránti kérelmét a bíróság tévesen bírálta el, nem vezethet annak megállapítására, hogy a határozat meghozatalában közreműködő bíróság vétkes magatartást tanúsított, ugyanis a bírósági munka jellegével együtt járó jogalkalmazási, - értelmezési tévedés a felróhatóság körén kívül esik. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 5. §
(1)bekezdésére, mely kimondta, hogy ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy annak hiányát megállapítja, vagy az ügy érdemében határoz, ez a döntés minden más szervre kötelező. Amennyiben a fél a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelése jogalapjául a saját ügyében hozott - szerinte törvénysértő - jogerős döntés tartalmát jelöli meg, a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg a döntés jogellenességét, mely a Ptk. 339. §
(1)bekezdése értelmében a kártérítési felelősség egyik feltétele. Ebből következően kizárt, hogy a fél jogvitájában keletkezett jogerős döntés tartalma bíróság kártérítési felelősségét eredményezze. A bíróság utalt arra is, hogy a felperes kárának bekövetkezése is kétséges, ugyanis ügyvédi díj iránti igényét a vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével érvényesítheti. A felperes a fellebbezésében kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és utasítsa a bíróságot új eljárás lefolytatására. A fellebbezés indokolásában kifogásolta, hogy a személyes költségmentesség iránti kérelmét elutasító végzést követően a bíróság nyomban meghozta a keresetet elutasító ítéletet is, továbbá eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A felperes álláspontja szerint az eljáró bíróság nem biztosított számára jogorvoslati lehetőséget, mert meg sem várta, hogy mi az álláspontja a végzéssel kapcsolatban. Sérelmezte, hogy a bíróság a felperes keresetét arra hivatkozással utasította el, hogy a felperes nem rótta le az eljárási illetéket. A megfellebbezett ítéletében a bíróság megkérdőjelezte, hogy a Ptk. 339. § és 349. §-ai alapján egyáltalán okozott-e kárt az alperes, amikor a személyes költségmentességet megtagadta. Sérelmezte, hogy az I. fokú bíróság nem jelölte meg, hogy hova kell a fellebbezést címezni, csupán azt, hogy hova kell benyújtani. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A.
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt alaptalannak ítélte. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben feltárta a bizonyítékokat, a peradatok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, a keresetet elutasító döntéssel az ítélőtábla egyetért. A keresetet elutasító ítéleti rendelkezés indokait az ítélőtábla az alábbiak kiemelése és pontosítása mellett osztotta. A Ptk. 349. §
(1)bekezdése alapján államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A
(3)bekezdés e szabályokat rendeli alkalmazni a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősségre is. A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítésnek a Ptk. 349. §
(1)és
(3)bekezdésében foglalt különös és Ptk. 339. §
(1)bekezdésében foglalt általános feltételei fennállnak. Az általános feltételek közül az eljáró bíró jogellenes magatartását, a kárt és a kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. Ennek sikere esetén a károkozó a felelősség alól akkor mentesülhet, ha felróható magatartásának a hiányát bizonyítja. Az elsőfokú bíróság a jogellenes magatartás vizsgálata körében helyesen jutott arra a következtetésre, hogy valamely jogszabály rendelkezésének az egyes államigazgatási szervek, illetőleg a bíróságok részéről történő téves értelmezése és ezzel összefüggésben a bizonyítékok téves értelmezése önmagában felróható magatartást nem valósít meg (LB Pfv. X. 20505/
- - BH 2000/
- sz. 55.). A töretlen bírói gyakorlat szerint a jogértelmezési és jogalkalmazási tévedések az esetben esnek a felróhatóság körébe, ha feltűnően súlyosak, és nyilvánvalóan tévesek. Jelen esetben azonban az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a személyes költségmentesség iránti kérelem még esetlegesen téves elbírálás esetén sem vezethet annak megállapítására, hogy a határozat meghozatalában közreműködő bíróság vétkes magatartást tanúsított. Az ítélőtábla az indokolást pontosítja annyiban, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott a bíróságokról szóló
- évi IV. törvényt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
- évi LXVI. törvény (továbbiakban: Bszi.) hatályon kívül helyezte. A hivatkozott törvény
- §-ának rendelkezéseit a Bszi
- §-a tartalmazza, amely szerint a bíróság határozata mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg. Kiemeli az ítélőtábla, hogy helytelen a fellebbezés arra történő hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság azért utasította el a fellebbezést, mert nem rótta le az eljárási illetéket. A felperes kereseti kérelméről, a bírósági jogkörben okozott kárról a bíróság érdemben döntött. Az ítélőtábla rögzíti továbbá, hogy a megyei bíróság által
- október
- napján tartott tárgyalás során a költségmentesség elutasításáról meghozott végzés - felperes előadásával ellentétben - tartalmaz jogorvoslati kioktatást, a megyei bíróság nem zárta el a felperest a fellebbezés lehetőségétől, mellyel a felperes élt is. A fentebb kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdés első fordulata alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az államnak járó feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket megfizetni. Győr,
- január
- napján . Világi Erzsébet a tanács elnöke. Havasiné dr. Orbán Mária előadó bíró. Maurer Ádám bíró Íf.: dr. Lajtai Nikolett
- január 13.