A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Radácsi Dóra ügyvéd által képviselt felperes nevefelperesnek a dr. Szabó Tibor ügyvédáltal képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen, tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- december
- napján meghozott 6.P.22.911/2007/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és a felperes részéről Pf.
- sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja. Az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 781.565 (Hétszáznyolcvanegyezer-ötszázhatvanöt) forintra, az elsőfokú eljárási illetéket 625.500 (Hatszázhuszonötezer-ötszáz) forintra felemeli. A további 265.500 (Kétszázhatvanötezer-ötszáz) forint illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (Kétszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy a fellebbezésén 15 napon belül - leletezés terhével rójon le további 450.000 (Négyszázötvenezer) forint fellebbezési illetéket és az adóhatóság felhívására fizessen meg az államnak 17.650 (Tizenhétezerhatszázötven) forint csatlakozó fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A
- február 24-én elhunyt néhai T.P. (továbbiakban: örökhagyó) törvényes örököse az első házasságából származó gyermeke, a felperes, túlélő házastársa az alperes. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát, a m.-i K. utca
- számú ingatlan (továbbiakban
- számú ingatlan) ½ tulajdoni hányadát öröklés jogcímén a felperesnek adta át az alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó és az alperes házasságának fennállása alatt az alperes kizárólagos tulajdonaként megvásárolt, b.-i utca 2195 hrsz., beépítetlen terület megnevezésű (továbbiakban
- számú ingatlan), valamint a b.-i L. út
- VI. emelet
- számú társasházi öröklakás ingatlan (továbbiakban
- számú ingatlan) ½ tulajdoni hányada a Csjt.
- §
(1)bekezdése alapján házassági vagyonközösség jogcímén az örökhagyó tulajdonát képezte, így azok tulajdonjogát az örökhagyó halálával a Ptk. 607. §
(1)bekezdése alapján, mint törvényes örökös, öröklés jogcímén megszerezte. Kérte a közös tulajdon megszüntetését oly módon, hogy a bíróság az
- számú ingatlant adja a felperes, míg a
- számú és a
- számú ingatlanokat az alperes tulajdonába és korlátozza az alperes özvegyi jogát a
- és a
- számú ingatlanokra. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes az örökhagyó közbenső tulajdonszerzése mellett megszerezte a
- számú és a
- számú ingatlanoknak az alperes nevén álló 1/1 tulajdoni illetőségéből az egészhez viszonyított ½ tulajdoni hányadát az alperes özvegyi jogával terhelten. Az alperes özvegyi jogát a
- számú és a
- számú ingatlanokra korlátozta és megállapította, hogy az
- számú ingatlanon az alperes özvegyi joga a felperes ½ tulajdoni hányadán nem áll fenn. A közös tulajdont megszüntette, a felperes tulajdonába adta az
- számú, az alperes tulajdonába a
- és a
- számú ingatlanokat. Megkereste a M-i Körzeti földhivatalt, hogy az
- számú ingatlan tekintetében közös tulajdon megszüntetése jogcímén a felperes tulajdonjogát az alperes nevén álló teljes, az egészhez viszonyított ½ tulajdoni illetőségre jegyezze be, egyúttal az alperes özvegyi jogát a bejegyzett ½ arányú felperesi illetőségre törölje. Az alperest a felperes részére 200.000 forint perköltség, az államnak 450.000 forint illeték, a Pest megyei Bíróság Gazdasági Hivatala javára 45.000 forint állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezte. További rendelkezése szerint a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 450.000 forint illetéket és a 44.828 forint előlegezett szakértői költséget az állam viseli. A megállapított tényállás szerint az örökhagyó és az alperes házassági együttélése alatt került megvásárlásra mindhárom ingatlan. A
- számú ingatlan 1357 m2 nagyságú, amelyen ténylegesen szőlő és gyümölcsös található. A volt házastársak az ingatlanon hétvégi, kert jellegű művelést folytattak. A lakásingatlan 2,5 szobás, 51.15 m2 alapterületű, jelenlegi forgalmi értéke 10.600.000 forint, az épülethez két lift tartozik. Az
- számú ingatlan teljes alapterülete 971 m
- Az ingatlan fűtése elsősorban cserépkályhával biztosítható. A volt házastársak
- évig életvitelszerűen a
- számú ingatlanban laktak, a
- számú szőlő és gyümölcsös ingatlant hétvégenként kertként használták. Az ingatlanra építési engedélyt nem kaptak, ezért került sor az
- számú ingatlan megvásárlására. A vételt követően a volt házastársak részben a
- számú lakásingatlanban, részben az
- számú ingatlanban éltek. Az alperes volt házastársa halála óta mindkét ingatlant használja, életvitelszerűen túlnyomó részben a
- számú ingatlanban él, az
- számú ingatlanban csak telenként tartózkodik. A perben az alperes nem bizonyította, hogy a két budaörsi ingatlan a Csjt.
- §-a szerinti különvagyona. Az alperes és az örökhagyó között a házassági életközösség és így a házassági vagyonközösség a házasságkötéstől az örökhagyó haláláig fennállt. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a b-i ingatlanok a volt házastársak közös vagyona. A Ptk.
- §-a és a
- §
(1)bekezdése értelmében az örökhagyó halálával a felperes ipso iure megszerezte az örökhagyó hagyatékát, amelybe a budaörsi ingatlanokon az örökhagyó ½ arányú tulajdoni hányada is beletartozott. Mindkét ingatlan a felek ½ - ½ arányú osztatlan közös tulajdona, ezért a felperes a Ptk.
- § -a szerint követelheti a közös tulajdon megszüntetését. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közös tulajdonban álló ingatlanok sajátosságait, tulajdonostársak személyi körülményeit, a dolog használatának kialakult rendjét és az ahhoz fűződő egyéni érdekeket. Kiemelte, hogy a közös tulajdon természetbeni megosztására abban az esetben kerülhet sor, ha az megfelelően tükrözi a tulajdoni hányadok által meghatározott értékarányosságot és biztosítja az érdekek egyensúlyát. Az elsőfokú bíróság az ingatlanok természetbeni megosztásánál értékelte, hogy az alperes már idős, főként a
- számú ingatlanban tartózkodik, számára nehézséget jelentene az
- számú ingatlan körüli teendők rendszeres ellátása, a fával való fűtés, míg a lakásingatlan egy összkomfortos, lifttel is megközelíthető lakás. A fentieket együttesen értékelve az elsőfokú bíróság a közös tulajdon természetbeni megosztásáról rendelkezett, ennek keretében az
- számú ingatlant a felperes, a
- számú és a
- számú ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adta. Az alperes lakhatása az általa használt ingatlanban megoldható, nyugdíjából, valamint a szőlő, gyümölcsös ingatlan esetleges hasznosításából megélhetése és szükségletei biztosítottak. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel a Ptk.
- §
(2)bekezdésének alkalmazásával korlátozta az alperes özvegyi haszonélvezeti jogát az általa használt, valamint a kizárólagos tulajdonába került ingatlanokra. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illeték és állam által előlegezett költség viselésére a feleket azonos arányban kötelezte a közös tulajdon megszüntetése iránti perekre irányadó speciális költségviselési szabályra hivatkozással. Ezt meghaladóan a Pp. 78. §
(1)bekezdése, 86. §
(3)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes javára a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet)
- §
(2)bekezdésének a) pontja és
(6)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj, mint elsőfokú perköltség megfizetésére. Az összegszerűség meghatározásánál értékelte, hogy a per jogi megítélése egyszerű. Az ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a közös tulajdon megszüntetése és a haszonélvezeti jog korlátozása iránti kereset elutasításával, az elsőfokú perköltség fizetésére kötelezésének mellőzésével kérte. Hivatkozása szerint - idős, beteg ember, aki hátralévő éveit megszokott környezetében és a már megszokott módon szeretné leélni. Súlyos asztmás betegségben szenved, ennek igazolására csatolta a P.M-i T. ambuláns lapját. Betegsége folytán levegőváltozásra van szüksége, ezért életvitelszerűen télen az
- számú, míg a nyáron a
- számú ingatlanban él. - M-ről származik, rokonai itt, illetve a környéken élnek, a velük való rendszeres kapcsolattartás enyhíti idős korú magányosságát. A nyári időszakban túlnyomórészt a
- számú ingatlanon tartózkodik és csak az éjszakát tölti a lakásingatlanban. - A közös tulajdon megszüntetése azzal az eredménnyel járna, hogy rokonaival megszűnik a kapcsolata, ez a körülmény súlyos, pszichés traumával járna, a hosszú évek alatt kialakult életvitelében radikális változást eredményezve, egészségi állapotában beláthatatlan következményekhez vezetne. Súlyosan sérti érdekeit és rendkívül méltánytalan, hogy a felperes az alperes életvitelét teljesen megváltoztatva, kizárólag saját előnyére érvényesíti igényeit az ingatlanokkal kapcsolatban. - A haszonélvezet korlátozásának a Ptk.
- §-ában meghatározott feltételei nem teljesültek, így a közös tulajdon megszüntetése esetén sem korlátozható özvegyi joga. A felperes életvitelszerűen a fővárosban él, lakhatása biztosított, az
- számú ingatlant kizárólag értékesítés céljából kívánja megszerezni. Csatolta a M. Polgármesteri Hivatal Közigazgatási Irodája által a felperes által örökölt Toyota Corolla típusú személygépkocsi tulajdonjogának tisztázásával kapcsolatos eljárásban felvett 5125-3/
- számú jegyzőkönyvet. A közokiratból kitűnően az alperes kijelentette, hogy a
- október
- napján kötött adásvételi szerződésen lévő névaláírása nem tőle származik. A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú perköltség összegének az IM rendelet)
- §
(2)bekezdése szerinti felemelését és a 4. §
(1)bekezdése alapján készkiadásainak megtérítésével kérte. A fellebbezés indokai szerint a pertárgy értékét az ingatlanok ½ tulajdoni hányadának özvegyi joggal terhelt forgalmi értékében jelölte meg, a
- számú és a
- számú ingatlanok tekintetében 4.000.0004.000.000 forint, az
- számú ingatlan vonatkozásában 5.920.000 forint, összesen 13.920.000 forintban. Igazolt készkiadásai a tulajdoni lapok beszerzésének költsége 13.530 forint összegben, valamint a lakcímkeresés 2.800 forint összegű díja. Az ügyben az elsőfokú bíróság hat tárgyalást tartott, képviselője valamennyi tárgyaláson és a szakértői helyszíni szemlén részt vett. A
- november
- napjára kitűzött tárgyalás elhalasztását az alperes képviselője a tárgyalást megelőző napon kérte. Az egyezségkötésben bízva a tárgyalás elhalasztásához hozzájárult, az alperes költségére. Ügyvédje több írásbeli beadványt szerkesztett és elkészítette a peren kívüli megállapodás tervezetet. Álláspontja szerint a közös tulajdon megszüntetése iránti perekre irányadó perköltség viselési szabály nem alkalmazható. A perben kereseti kérelmet terjesztett elő a tulajdonjog megállapítása iránt, a perindításra az alperes magatartása adott okot, a perben a per elhúzására törekedett. Meghaladó fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés a per fő tárgya tekintetében alaptalan, a csatlakozó fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján érdemben helytálló határozattal döntött a közös tulajdon megszüntetéséről és az alperes özvegyi jogának korlátozásáról. Az ítélőtábla a döntés ténybeli és jogi indokaival is egyetért. A Ptk.
- §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint alapot adhat a kereset elutasítására, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá, ha a közös tulajdon megszüntetése az adott körülmények között a másik tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sérti. Az elsőfokú bíróság valamennyi körülmény okszerű értékelésével megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben a közös tulajdon megszüntetése nem jár az alperes jogos és méltányos érdekeinek súlyos sérelmével. Az alperes kizárólagos tulajdonába adott lakás,- és kert ingatlan lakhatását, egészségi állapotára tekintettel a szükséges levegőváltozást biztosítja. Az pedig nem minősül súlyos érdeksérelemnek, hogy az
- számú ingatlannak a felperes tulajdonába adásával az alperes rokonaival való kapcsolattartása elnehezülhet. Az ítélőtábla e körben értékelte azt is, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes akként nyilatkozott, hogy hajlandó az
- számú ingatlan közös értékesítésére (
- sorsz. jkv.), továbbá a peren kívüli megállapodás tervezet szerint az
- számú ingatlan kizárólagos tulajdonosa a felperes. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. A Ptk. 616. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a haszonélvezet korlátozásnak bármikor helye van, ez azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. A rendelkezésből következően a túlélő házastársat nem lehet korábbi környezetéből kiragadni és a kialakult szükségletei anyagi fedezetét olyan mértékben csökkenteni, hogy az néhai házastársa életében megszokott életszínvonala jelentős romlását eredményezze. Az életszínvonal nemcsak a jövedelemre, hanem a hagyaték tárgyaira is vonatkozik, ezért az
- számú házingatlanon fennálló haszonélvezeti jog korlátozásánál is alapvető szempont, hogy ez a túlélő házastárs lakáskörülményeit lényegesen ne csorbítsa. Az alperesnek az
- számú házingatlanban való helyzetét vizsgálva, az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a korlátozás mértékének indokát, az örökhagyó és az alperes lakáskörülményeit, az alperes szükségleteit. A korlátozott haszonélvezet biztosítja az alperes személyes lakásszükségleteit. Az
- számú ingatlan tekintetében megszüntetett özvegyi jog az alperes megszokott jövedelmét sem csökkenti, mert azt bérbeadás útján nem hasznosította. A fellebbezési eljárásban hivatkozott, az örökölt gépkocsi tulajdoni helyzetének tisztázására indult eljárás anyaga pedig nem ad támpontot annak megállapítására, hogy a közös tulajdon megszüntetése, az özvegyi jog korlátozása az alperes szempontjából hátrányos és méltánytalan lenne. A felperes három kereseti kérelmet terjesztett elő, a keresethalmazat pertárgyértéke helyesen 23.400.000 forint, amelyből a tulajdonjog megállapítása iránti kereseti kérelem pertárgyértéke 8.000.000 forint, a közös tulajdonnak természetbeni megosztás útján történő megszüntetése iránti kereseti kérelemé 13.920.000 forint, a haszonélvezeti jog korlátozása iránti kereseti kérelemé 1.480.000 forint. Így a le nem rótt kereseti illeték 900.000 forint. Ebből a közös tulajdon megszüntetése iránti kereseti kérelem után számított illeték 531.000 forint (13.920.000:23.400.000). Az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a 1/
- (V.19.) PK. vélemény VIII. g) pontjában foglalt, a közös tulajdon megszüntetése iránti perekre irányadó speciális költségviselési szabályt, mely szerint a készkiadások megosztása mellett felmerülő költségeiket a felek maguk viselik. Ebből következően a felperes teljes személyes költségmentessége folytán, a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1),
(2)bekezdése és
- §-a alapján az államot, illetve az alperest terhelő illetékrész személyenként 265.500 forint. Az alperes emellett köteles a tulajdoni lapok beszerzésével felmerült és igazolt készkiadás fele részének, 6765 forint megfizetése. A további két kereseti kérelem tekintetében a perköltségviselés általános szabályai irányadók. Az alperes pervesztes lett, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése, a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján köteles a további 360.000 forint kereseti illeték megtérítésére és a felperes javára - a csatlakozó fellebbezési kérelemhez kötöttség elvére figyelemmel - 13.920.000 forint után az IM rendelet 3. §
(2)bekezdése, a 4/A. §
(1)bekezdése szerint megállapított, az áfát is tartalmazó 772.000 forint ügyvédi munkadíj, valamint a 2. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a felmerült és indokolt 2.800 forint készkiadás együttes összegének, összesen 774.800 forint megfizetésére. A fentiekből következően az alperest terhelő elsőfokú eljárási illeték 625.500 forint (265.500+360.000), az elsőfokú perköltség összege 781.565 forint (6.765+774.800). A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében részben megváltoztatta. A fellebbezés értéke 15.400.000 forint, ezért az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezési illeték 900.000 forint. Az alperes 450.000 forint fellebbezési illetéket rótt le, ezért a hiányzó illeték lerovására az Itv. 74. §
(2)bekezdése alapján leletezés terhével köteles. A felperes csatlakozó fellebbezésének értéke 588.300 forint (772.000 forint az áfával emelt ügyvédi munkadíj és 16.330 forint készkiadás - 200.000 forint, az elsőfokú ítéletben megállapított perköltség ), ezért az Itv. 46. §
(4)bekezdése szerinti, az állam által előlegezett csatlakozó fellebbezési illeték 17.650 forint. A fellebbezés eredménytelen maradt, a csatlakozó fellebbezés sikerre vezetett, ezért az alperes a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes javára az IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdése, a 4/A. §
(1)bekezdése értelmében megállapított, a kifejtett képviseleti tevékenységhez igazodó, az áfával emelt ügyvédi munkadíj mint másodfokú perköltség, továbbá a fellebbezési és a csatlakozó fellebbezési illeték viselésére. Budapest,
- október
- Fermanné dr. Polák Zita s.k., a tanács elnöke . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k., Dr. Czifra Veronika s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: