A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.189/2010/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi október hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi végzést: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlottellen indult büntetőügyben a Somogy Megyei Bíróság B.112/2010/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosbítása, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára - mindössze az alábbiak szerint helyesbítette: A sértett sérüléseinek együttesen vett tényleges gyógytartama két hét volt. A mellüreget megnyitó, közvetett életveszélyt előidéző háti szúrt sérülésen kívül a többi sérülés nyolc napon belül gyógyuló volt. (Dr.szakértő1 igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye a nyomozati iratok 141. oldalán, valamint a 4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 26. oldalán.) A fenti helyesbítéssel a megállapított tényállás mentessé vált a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során kihallgatta a cselekménnyel érintett, illetve arról akár közvetett ismeretekkel rendelkező személyeket, valamint lefolytatta a szükséges szakértői bizonyítást is. Helyesen járt el, amikor a történések részleteit helyszíni tárgyalás keretében tisztázta. Ennek során pontosította a cselekménysorozat különböző helyszíneken lezajló mozzanatait. A bizonyítékok részletes és okszerű értékelésével megalapozottan foglalt állást a vitás kérdésekben, és nem tévedett, amikor a bántalmazás okára nézve elvetette a tanúvallomások, a helyszíni szemle adatai által cáfolt vádlotti védekezést. A cselekmény lényegét nem érintő fenti helyesbítéssel a megállapított tényállás a Be.352.§
(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az indokolás az elsőfokú ítélet
- oldalának
- bekezdésében azonban helyesbítésre szorult. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott szándéka az életveszélyes eredményre eshetőleges formában terjedt ki. Ennek indokaként azonban - elírás vagy tévedés folytán - a tudatos gondatlanság törvényi szövegét hívta fel: „előre látta az életveszélyes eredmény lehetőségét, de könnyelműen bízott annak elmaradásában”. A másodfokú bíróság mellőzte az indokolás idézett részét. A vádlott által használt, emberi élet kioltására is alkalmas eszköz jellegére, a szúrások számára, irányultságára és erejére figyelemmel a vádlottnak előre kellett látnia a súlyos, akár életveszélyes következménnyel is járó sérülés okozásának lehetőségét, amelybe belenyugodva cselekedett. A következmények iránt tehát közömbösséget mutatott. A cselekmény végrehatásakor ugyanis nem bízhatott másban, mint a szerencsés véletlenben. Az állandó bírói gyakorlat szerint a szerencsés véletlenben való bizakodás nem tudatos gondatlanságként, hanem az eredménybe való belenyugvásként, következésképpen a szándékosság eshetőleges formájaként értékelhető. ------------------------ A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel. A másodfokú bíróság nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját, mely szerint a vádlott motiválatlanul támadta volna meg a sértettet. Kétségtelen tény, hogy az ittas állapotban lévő sértett is súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított, ami először a vádlott kollegájának (tanú1) fellépését váltotta ki, és amely nélkül az erről tudomást szerző vádlott támadására sem került volna sor. A másodfokú bíróság álláspontja szerint is súlyosan elítélendő az, hogy a vádlott a rend fenntartására hivatott személyként agresszív magatartásával súlyos bűncselekményt valósított meg. A vádlott javára ugyanakkor nyomatékos enyhítő körülményeket lehetett az ügyben feltárni; büntetlen előélete mellett az időmúlás ténye is megállapítható, hiszen a cselekmény elkövetése óta is több mint egy év eltelt, amely alatt a vádlott nem került összeütközésbe a törvénnyel. A vádlott a cselekmény elkövetését a büntetőeljárás megindulásától kezdődően mindvégig elismerte, azt mélyen megbánta. A testüreg megnyitása mindössze mikroszkopikus méretben volt azonosítható, amely az életveszély közvetett formáját eredményezte. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a törvényi minimumban meghatározott és hosszú próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmas a Btk.37.§-ában megfogalmazott büntetési célok elérésére. Erre figyelemmel a büntetés súlyosbítását, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzését szükségtelennek ítélte. A súlyosbítást célzó jogorvoslati kérelem tehát nem volt alapos. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - miután egyéb rendelkezései is törvényesek voltak - a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- október
- Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.112/2010/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.189/2010/
- számú határozata folytán a
- évi október hó
- napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke