← Magyarország

Pf.20399/2009/8 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.399/2009/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Pusztai Imre ügyvéd által képviselt perújított felperesnek a dr. Kecskésné dr. Horváth Erika ügyvéd által képviselt perújító alperes elleni perújítási ügyében a Zala Megyei Bíróság

  1. szeptember
  2. napján kelt 4.P.22.077/2008/
  3. sorszámú részítélete ellen a perújító alperes által
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság részítéletét ítéletnek tekintve azt részben megváltoztatja és a perújított alperes által a perújító felperesnek 15 napon belül fizetendő nem vagyoni kárpótlás összegét 500.000 (ötszázezer) forintra leszállítja. Mellőzi a perújított alperes által a perújító felperes részére 200.000 (kettőszázezer) forint elsőfokú perköltség megfizetésére szóló marasztalást. A perújított alperes által a Magyar Állam részére az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására fizetendő perújítási illeték összegét 30.000 (harmincezer) forintra leszállítja, a fennmaradó perújítási illetéket az állam viseli. Köteles a perújított alperes megfizetni az állam részére 30.000 (harmincezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, míg a fennmaradó fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Köteles a perújító felperes 15 napon belül megfizetni a perújított alperes részére összesen 50.000 (ötvenezer) forint első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megyei bíróság részítéletnek nevezett ítéletében a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.270/2007/
  5. számú részítéletét - a Zala Megyei Bíróság 1.P.20.659/2006/
  6. számú részítéletére kiterjedő hatállyal - a perújító felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasító részében hatályon kívül helyezte és kötelezte a perújított alperest, hogy e részítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg a perújító felperesnek 4.000.000,- forint nem vagyoni kártérítést, valamint 200.000,- forint perköltséget. Kötelezte a perújított alperest, hogy fizessen meg az állam javára külön felhívásra 240.000,- forint perújítási illetéket. Ítéletének indokolása szerint a Zala Megyei Bíróság az 1.P.20.659/2006/
  7. számú részítéletével az alperest 5.500.000,- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a nem vagyoni kárral kapcsolatos keresetet elutasította. A perújított alperes peren kívül a perújító felperes részére 2.500.000,- forintot megfizetett és ezt figyelembe véve a megyei bíróság a nem vagyoni kártérítés együttes összegét 8.000.000,forintban határozta meg ítélethozatalkori értéki viszonyokat alapul véve. A részítélet indokolása szerint a perújító felperes munkaképességének csökkenését 50 %ban határozta meg, munkaviszonyát betegségére figyelemmel szüntették meg, munkaviszonyt egészségi állapota miatt létesíteni nem tud. A peres felek fellebbezései alapján eljárt Győri Ítélőtábla a
  8. április 7-én meghozott Pf.III.20.270/2007/
  9. számú részítéletével a megyei bíróság részítéletét megváltoztatta, a nem vagyoni kártérítés összegét 3.500.000,- forintra leszállította. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - többek között - azzal egészítette ki, hogy a felperes egészségi állapota következtében a korábbi munkakörének megfelelő tevékenységet korlátozottan képes végezni, az orvosszakértői bizottság
  10. májusi felülvizsgálata alapján munkaképesség-csökkenésének mértéke 40 %-os. A kiegészített tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy a kialakult egészségkárosodás a felperes munkaképességét nem szüntette meg, csak korlátozta, e mellett a kártérítés összege ettől eltekintve is eltúlzott, mert 3.500.000,- forint elégséges a felperest ért nem vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez. A megyei bíróság a 4.P.22.077/2008/
  11. számú végzésével a perújítást megengedte. Megállapította, hogy az új okirati bizonyíték, a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.1085/2007/
  12. számú ítélete, amely a másodfokú Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 506/
  13. számú határozatát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a perújító felperes munkaképesség-csökkenés mértéke
  14. október
  15. napjától kezdődően 67 %os - alkalmas lehet arra, hogy a bíróság ezek alapján a perújító felperesre kedvezőbb határozatot hozzon. A szakvélemény
  16. április 18-án kelt, a másodfokú bíróság pedig a döntését
  17. április 7-én hozta meg, ezért nem vehette figyelembe azt, hogy a szakvéleményből kiindulva a perújító felperes már
  18. október 17-étől rosszabb pszichés állapotban volt és munkaképességének csökkenése is nagyobb mértékű volt annál, mint amilyennek az alapperben eljárt bíróságok megítélték. A megyei bíróság a perújítási kérelmet megalapozottnak találta és megállapította, hogy az új bizonyíték alapján az alapügyben megállapított tényállás oly módon változik, miszerint a perújító felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke
  19. október 17-étől kezdődően 67 %-os. Ezért a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a tényállás megváltozása okot ad-e a nem vagyoni kártérítés összegének megváltoztatására és ha igen, milyen mértékben. Az alapügyben megállapított tényállás megváltozása folytán a mérlegelendő körülmények a felperesre kedvezőbb módon oly mértékben változtak meg, amely indokolja a perújítási kérelemmel egyező mértékű nem vagyoni kártérítés megítélését. Ennek indoka az, hogy a perújító felperes a baleset miatt nem csak maradandó egészségkárosodást szenvedett, hanem 67 %-os mértékű munkaképesség-csökkenésben jelentkező rokkanttá vált. A fiatal, korábban teljes életet élő felperes számára a baleset egész hátralévő életére kiható, súlyosan hátrányos hatással jár. A baleset a perújító felperes életében nem csak időleges változást hozott, hanem jelen állapotában is azzal kell számolni, hogy a káresemény fizikai és lelki következményeivel egész életén át küzdeni kell. A jelenleg is fennálló folyamatos fájdalom, a rehabilitáció részbeni eredménytelensége, a felperes rokkanttá válása, korábbi életvitele és munkája folytatásának kilátástalansága együttesen nem teszi eltúlzottá az összesen 10.000.000,forint nem vagyoni kártérítést. Fentieken túlmenően az is indokolja a perújítási kérelemnek történő teljes helyt adást, hogy az alapügyben eljárt bíróságok követendő álláspontja az volt, hogy az összegszerűségnél az ítélethozatalkori értékviszonyokat kell alapul venni. A jelenlegi,
  20. végi értékviszonyok nem egyeznek meg a
  21. áprilisi értékviszonyokkal. Az ismert gazdasági válság tényét a bíróság nem zárhatta ki az ítélethozatalkor mérlegelendő körülmények sorából akkor sem, ha perújítási ügyről van szó. A perújított alperes fellebbezésében kérte a részítélet megváltoztatását és a felperes perújítási kérelmének az elutasítását és perköltségben marasztalását. Fellebbezésének indokolása szerint a megyei bíróság nem állapíthatott volna meg ítéletében ilyen negatív jövőképet, mivel a perújítási okként benyújtott szakértői vélemények erre nem adtak alapot. "A" pszichiáter is rögzítette szakvéleményében, hogy a felperes pszichés állapota nem végleges. Leszögezte azt is, hogy a felperes fiatal korát is figyelembe véve abban elsősorban szájsebészeti kezelések befejezésével remélhető fájdalom megszűnésével pszichoterápia, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel javulás remélhető. "B" igazságügyi orvosszakértő is egyértelműen rögzítette, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése ismételten vizsgálandó és megállapítandó lesz. Ezen szakértői megállapításokat a perújító felperes állapotváltozására vonatkozó részében a megyei bíróság iratellenesen nem tette a megváltoztatott tényállás részévé. Előadta, a felperesi névváltozás alapján megállapítható, hogy házasságot kötött, ennek tükrében érthetetlen, hogy a megyei bíróság a felperes életvitelét kilátástalannak ítélte. A felperes életének pozitív irányú változását jelenti, hogy házasságot kötött, gyermeket szült és az ELTE Jogi Karán folytatja tanulmányait. Vitatta a részítéletnek a gazdasági válság, valamint a 2008-
  22. évi ár- és értékviszonyokra vonatkozó indokait is. A gazdasági válság nem teremtett olyan rendkívüli körülményeket, amelyek önálló alapot adnának a nem vagyoni kártérítés összegének az emelésére. A jogerős ítélet alapján kifizetett 6.000.000,- forint alkalmas a felperest ért személyiségi sérelmek kompenzálására. A perújító felperes által kért 10.000.000,- forint eltúlzottnak minősül. A perújító felperes fellebbezési ellenkérelmében a megyei bíróság részítéletének a helybenhagyását és a perújított alperes perköltségben való marasztalását kérte. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a szakorvosi leletek alapján készült igazságügyi orvosszakértői vélemény a
  23. szeptember 4-ei baleset napjától
  24. október 17-éig 50 %-os munkaképesség-csökkenést, majd ezek után
  25. október 17-től állapotrosszabbodásra figyelemmel 67 %-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg. Munkaképesség-csökkenése mértékének felülvizsgálata megtörtént
  26. júniusában, amely során 42 %-os mértékű munkaképesség-csökkenést állapítottak meg. Rokkantsági nyugdíj kifizetésére 50 %-os mértékű munkaképesség-csökkenés esetén van lehetőség. Álláspontja szerint a megyei bíróság indokolása helytálló, mivel a sérülések mértékéből, pótolhatatlan testtájak elvesztéséből adódóan soha nem állhat vissza az egészséges munkaképesség, életképesség. "A" pszichiáter a jövőre vonatkozóan a gyógyszeres kezeléssel való javulás lehetőségét tartotta fenn, ez pedig nem egyenértékű a tényleges gyógyulással. Álláspontja szerint ha élete végéig 67 %-os munkaképesség-csökkenést állapítanak meg amely a mai napig sincs kizárva - a kártérítési összeg jóval magasabb összegben lett volna megállapítható. A megyei bíróság a szakvélemények alapján helyesen vette figyelembe, hogy az állapotrosszabbodás nem időleges és a káresemény fizikai és lelki következményeire is figyelemmel kell lenni. Előadta, hogy szájsebészeti beavatkozásra már a közeljövőben is szükség lesz. Ilyen és ehhez hasonló műtétekre időről-időre rászorul, tehát a végleges lényeges javulás állapotáról nem lehet beszélni. Hangsúlyozta, hogy a perújító alperes által a fellebbezésében előadott és a személyét érintő pozitív változásokat jelen eljárásban nem lehet figyelembe venni. A perújított alperes fellebbezése az alábbiak szerint részben alapos. A Pp.260.§.

(1)bekezdésének a./ pontja értelmében a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a perújító fél olyan bizonyítékra - jelen esetben szakvéleményre - hivatkozik, amelyet a bíróság az alapperben nem bírált el, feltéve, hogy a hivatkozott bizonyíték elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Ha a per újbóli tárgyalása során feltárt bizonyítékoknak az alapperi bizonyítékokkal egybevetett, a maguk összességében történt mérlegelése az alapper bizonyítékainak megdöntésére vezet, úgy az alapperben megállapítotthoz képest új, megváltozott tényálláshoz mérten a Pp.268.§ának alkalmazásával a perújítási kérelemmel megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala válik indokolttá. A perújítás alapjául szolgáló bizonyítékokat az indítványozó félnek kell előterjeszteni. A fentiek alapján a jelen perújítási eljárásban a megyei bíróságnak azt kellett elbírálnia, hogy a Zala Megyei Bíróság 1.P.20.659/2006/
  1. sorszámú részítéletének illetve a Győri Ítélőtábla
  2. április
  3. napján meghozott Pf.III.20.270/2007/
  4. számú részítéletének a meghozatalakor az akkor megítélt 3.500.000,- forint - összesen 6.000.000,- forint - nem vagyoni kártalanítási összeg a jogerős részítéletben meghatározott tényálláshoz és a 40 %-os munkaképesség-csökkenéshez képest az igazságügyi orvosszakértői szakvéleményben
  5. október 17-étől kezdődően megállapított 67 %-os munkaképesség-csökkenés milyen összegű nem vagyoni kártalanítási összeg megállapítását tette volna indokolttá. Az ítélőtábla álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontja, hogy önmagában a 67 %-os munkaképesség-csökkenés fennállása - a már kifizetett 6.000.000,- forinton túlmenően - további 4.000.000,- forint összegű nem vagyoni kártérítés megállapítását teszi indokolttá. A Győri Ítélőtábla a Pf.III.20.270/2007/
  6. sorszámú részítéletében perújító felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét 40 %-ban vette figyelembe. Ezen túlmenően megállapította, hogy a felperesnek az elszenvedett baleset során sérültek a személyiségi jogai, a testi és lelki egészséghez, egészséges élethez fűződő joga, beszűkült az életmódja, maradandó fogyatékosságot szenvedett, mely egész életét végigkíséri. Azt is megállapította, hogy állapotában számottevő javulás nem várható. Ugyanakkor értékelte, hogy a perújító felperes munkaképességét a balesetből kifolyólag kialakult egészségkárosodása csupán korlátozza, de nem teszi lehetetlenné. A megyei bíróság által megítélt kártérítés összege ettől eltekintve sem áll arányban a személyiségi jogsértés súlyával, az okozott következmények súlyosságával, ezért a megítélt nem vagyoni kárpótlást az ítélőtábla eltúlzottnak minősítette. Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a perújítási eljárásban az új bizonyítékot nem önmagában, hanem az alapperbeli bizonyítékokkal együtt kell mérlegelni. A nem vagyoni kártérítés szempontjából a munkaképesség-csökkenésen túlmenően pedig figyelemmel kell lenni a személyiségjegyek bármelyikét ért hátrányokra, a károkozás előtti életminőség megváltozására is. A perújítási kérelem elbírálása során a bíróságnak tehát nem a korábbi jogerős ítélettel érintett keresetet kell ismételten elbírálnia, hanem a perújítási kérelem felől kell döntenie. Az ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem a perújítási eljárás szabályai szerint járt el, hanem ismételten elbírálta a perújító felperes kereseti kérelmét. Így a jelenlegi értékviszonyokra történő hivatkozása téves, a
  7. április havi értékviszonyokat lehet csak a fentiek alapján figyelembe venni. Ezen túlmenően a perújító felperes 67 %-os mértékű munkaképesség csökkenését nem önmagában, hanem a korábbi jogerős részítéletben rögzített eljárási adatokkal együttesen kell értékelni és mérlegelni. A perújított alperes is megalapozatlanul hivatkozott a perújító felperesnél utóbb bekövetkezett pozitív irányú életmódváltozásra, mivel a fentiek alapján ezen tények, körülmények figyelembevételére jogi lehetőség nincs. Egyértelmű a kialakult bírói gyakorlat abban, hogy a nem vagyoni kárpótlás jogszabályból következő kompenzáló funkciójára figyelemmel a pénzben nyújtott kárpótlásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a nem vagyoni hátrányt bizonyos mértékben enyhítse, a hátrányos következmények elviselését megkönnyítse, miután a károsultnak olyan kárpótlás jár, amely az őt ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A nem vagyoni kárpótlásnak az a rendeltetése, hogy segítse a károsultat életviszonyainak, általában az életvitelének a körülményekhez igazodó alakításában és egyidejűleg biztosítsa nem vagyoni hátrányból eredő nehézségek leküzdését, illetve más lehetőség megteremtésével enyhítse azokat a hátrányokat, amelyek a károkozás folytán a károsultat érték. A nem vagyoni kárpótlás összegét úgy kell meghatározni, hogy az - az eset összes egyedi körülményeit figyelembe véve és mérlegelve - alkalmas legyen arra, hogy a pénzzel nem mérhető hátrányokat kiegyensúlyozza. másnemű, pénzbeli előnyök nyújtásával hozzávetőlegesen Az ítélőtábla a fentieket értékelve és mérlegelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a perújító felperesnél a 67 %-os mértékű munkaképesség-csökkenés - együtt értékelve az alapeljárásban feltárt egészség- és életminőség romlással, további 500.000,- forint nem vagyoni kártalanítás megállapítását teszi indokolttá
  8. áprilisi értékviszonyokat figyelembe véve. A perújító felperes által igényelt 10.000.000,- forintos kártérítési összeg eltúlzottnak minősül és ez az összegszerűség az ítélkezés egysége iránti követelménynek sem felel meg. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság részítéletét a Pp.213.§.
(1)bekezdése alapján ítéletnek tekintette és azt a Pp.253.§.
(2)bekezdése értelmében részben megváltoztatta. Az ítélet megváltoztatása kihatással volt az elsőfokú perköltség és a perújított alperes által az állam részére fizetendő feljegyzett perújítási illeték összegére is. Az ítélőtábla a Pp.81.§.
(1)bekezdése alapján - a pernyertesség illetve pervesztesség arányának megfelelően - kötelezte a túlnyomórészt pervesztes perújító felperest a perújított alperes első- és másodfokú perköltségének a megfizetésére. A peres eljárásban a perújító felperes személyes költségmentességben részesült, így a Pp.81.§.
(1)bekezdése szerint a pernyertesség-pervesztesség arányának megfelelő le nem rótt perújítási illetéket a perújított alperes köteles megfizetni, míg a fennmaradó elsőés másodfokú illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM. számú rendelet 13.§.
(1)bekezdése és
  1. §-a értelmében az állam viseli. őr,
  2. évi szeptember hó
  3. napján Dr.Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr.Vass Mária sk. előadó bíró Dr.Szalay Róbert sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.