Bf.5/2010/17 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés i) pont). Ezért őt a bíróság 7 év börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. A vádlott az ítélet ellen, a törvény által biztosított 3 nap gondolkodási idő után, a nyilatkozat előterjesztési körülményeinek vizsgálata alapján joghatályosnak minősülő fellebbezést jelentett be, míg az elsőfokon eljárt ügyész tudomásul vette a döntést. A vádlott ezt követően a megyei bíróságra

1. december
2. napján érkezett beadványában a fellebbezését írásban is indokolta azzal, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során számos hibát vétett, nem hallgatta meg az általa indítványozott tanúkat, az üggyel kapcsolatban felmerült rejtélyes körülményeket nem tisztázták, valamint részére a segítségnyújtást több személy is elmulasztotta. Mindezekre figyelemmel a másodfokú eljárás során bizonyítás lefolytatását kérte. A vádlott az ítélőtáblára
3. szeptember
4. napján érkezett beadványában az előbb kifejtetteken felül legidősebb gyermeke nyomozás során tett tanúvallomásának beszerzését, valamint további tanúknak a kihallgatását indítványozta, tekintettel arra, hogy vallomásuk az ügy eldöntése szempontjából rendkívüli fontossággal bír. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.114/2009/6-I. számú átiratában érdemi indítványt terjesztett elő, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a megyei bíróság minden fontos részletre kiterjedő bizonyítási eljárást folytatott le és megalapozott tényállást állapított meg, melyből okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére. A bűncselekmény minősítését, a szabadságvesztés mértékét, valamint az egyéb rendelkezéseket is helytállónak tartotta. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott és védője megjelent. A vádlott érdemi nyilatkozatában - fellebbezésének írásbeli indokolását pontosítva - ezúttal már az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, tekintettel arra, hogy az ügy eldöntése szempontjából fontos tanúkat nem hallgatott meg a bíróság, a bizonyítási eljárás során számos hibát vétett, továbbá a rendőrség részéről a családhoz tartozó személy is eljárt. Előadta továbbá, hogy a nyomozati vallomását az egészségügyi küret miatt bódult állapotban tette meg, továbbra is azt hangoztatta, hogy nem tudja ki követte el a cselekményt. A nevelőszülőknél elhelyezett gyermekei egyébként rendszeresen látogatják a BV Intézetben, jó a kapcsolata velük. A vádlott fellebbezése nem alapos. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésre tekintettel az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be.
5. §

(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésektől mentesen a bizonyítást a lehetséges és szükséges mértékben lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelte, egybevetette. A bíróság a tényállást a vádlott nyomozás során tett - a bűncselekmény elkövetésének részleteire is kiterjedő beismerő vallomására alapította, ugyanakkor beszerezte az összes bizonyítékot, mind a bűncselekmény előzményeivel, mind pedig az azt követően történtekkel kapcsolatban. A vádlott a bírósági eljárás során tagadta a bűncselekmény elkövetését, zavaros, következetlen vallomásokat tett, különböző történetekkel állt elő, így ezen nyilatkozatai nem csak önmagával, hanem az egyéb bizonyítékokkal is ellentétesek. Az eljárás során kihallgatott tanúk egybehangzóan állították, hogy a vádlott terhességének jeleit miként észlelték, az arra vonatkozó kérdésekre rákos elváltozásra hivatkozva tagadta a tényt, valamint K.Z. tanú tudott is a terhességről, illetve elhitte vádlottnak, hogy időben megszakítatta a terhességét. Ezen felül a szüléssel kapcsolatban dr. H.G. és P-né F.E. tanúk egyezően előadták, hogy

1. szeptember
2. napján 3 óra 30 körüli időben a vádlottól telefonhívás érkezett, ekkor segítséget kért, mert hamarosan szülni fog, de ez titkolt terhesség, nem akarja, hogy kitudódjon, és a felajánlott mentőt sem fogadta el. Dr. H.G. továbbá a kórházba szállítást követően megállapította, hogy megelőzően gyermeket szült a vizsgált anya. A bíróság ezen felül feltárta a család életvitelével kapcsolatos körülményeket, a helyszínen rögzített adatokat az eljárás részévé tette, valamint részletezte a szakértői anyagot is. Ez utóbbiak döntőnek, lényegesnek bizonyultak és a mérlegelés alapját képeztek. A bíróság részletesen foglalkozott a terhelti nyilatkozatokkal, amelyeket az eljárás különböző szakaszában tett a vádlott, egybevetette a felmerült személyi, okirati és más bizonyítékokkal. Elemzése helyes, megfelel a logika szabályainak, és az ítélőtábla álláspontja szerint is egyértelműen arra vonható következtetés, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége megállapítható. Az első kihallgatásakor elmondottakat mindenben alátámasztják azok az adatok, amelyek a tárgyaláson megváltoztatott vádlotti nyilatkozatokkal merőben ellentétesnek bizonyultak, egymáshoz kapcsolva pedig az elkövetés éjszakájának eseményei egyértelműen felépíthetőek. Mindezekre tekintettel a bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helytállóan alapította a vádlott nyomozás során tett vallomására, valamint az azt alátámasztó egyéb adatokra. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság tényállása megalapozott, a beszerzett és megvizsgált bizonyítékokon alapszik, így a Be.351.§

(1)bekezdés alapján az ítélőtábla is arra alapította határozatát. További bizonyítás felvételére nincs szükség, és hatályon kívül helyezésre okot adó körülmény sem észlelhető. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállás kapcsán okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére. Helytálló a bűncselekmény megnevezése, jogi minősítése is. A büntetés kiszabása során az első fokú bíróság feltárta az enyhítő és súlyosító körülményeket, ezeket számba véve, értékelve szabta ki a 7 év börtönbüntetést. Az ítélőtábla álláspontja szerint - figyelemmel a cselekmény tárgyi súlyára, társadalmi megítélésére - az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány mértéke inkább méltányosnak tekinthető, e mellett úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyház helyett börtönben kell végrehajtani. Tehát mind a tartam, mind a végrehajtási fokozat kapcsán értékelést nyert valamennyi, a vádlott javára szóló körülmény. Erre tekintettel a szabadságvesztés enyhítésére nem látott lehetőséget a másodfokú bíróság. Az ítélet egyéb rendelkezései is megfelelnek a jogszabályi előírásoknak. A fentiek alapján az ítélőtábla a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.B.70/2009/40. számú ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk.99.§

(1)bekezdésén alapul. Győr,

1. szeptember
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: A jelen végzéssel a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
3. november
4. napján kelt, 6.B.70/2009/
5. számú ítélete
6. szeptember
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. szeptember
9. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: