← Magyarország

Kfv.35195/2010/4 – Kúria

Kfv.I.35.195/2010/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fekete Csaba ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Rusznák Ildikó jogtanácsos által képviselt A

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 14.K.21.913/2009/11. sorszámú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra 451.700 (négyszázötvenegyezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

első fokú adóhatóság a felperesnél 2003-2006 évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Ennek eredményeként a felperes terhére 2003 és 2005 évre összesen 7.528.071 Ft adóhiányt állapított meg, kötelezte tovább 3.764.035 Ft adóbírság és 3.224.015 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Megállapította, hogy a felperesi adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, így

adózás rendjéről szóló

  1. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
  2. §

(1)bekezdés alapján

adó alapját becsléssel állapította meg.

alperes 2899680242 számú határozatával

első fokú határozatot helybenhagyta, nem tekintette hitelt érdemlően bizonyítottnak, hogy a felperes

N. Kft. (továbbiakban Kft.) részére

  1. június 4-én 15 millió Ft tagi kölcsönt nyújtott, amelyet
  2. január 14-én és
  3. január 25-én visszakapott. A felperes keresetében

alperesi határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését kérte

zal, hogy a tényállást nem tisztázta,

adózó javára szolgáló tényeket nem tárta fel, jogszabálysértően mellőzte

indítványozott tanú meghallgatását. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló iratok hitelt érdemlően bizonyítják a tagi kölcsön nyújtásának és visszafizetésének tényét.

első fokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a becslési eljárással kapcsolatban hivatkozott

109. §

(1)és
(3)bekezdéseire. E körben rámutatott, hogy hitelt érdemlőnek olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen

onosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva vagy más adatokkal egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására is. A vitatott tagi kölcsönnel kapcsolatban

első fokú bíróság tanúként hallgatta meg dr. N-t, a Kft. volt ügyvezetőjét, illetve L. T-t, aki a 2005-ös elszámoló okiratot egyedüli tanúként aláírta. A bizonyítékok egybevetése alapján

volt

álláspontja, hogy a kölcsönszerződéssel,

elszámoló okirattal, illetve a kiadási bizonylattal alátámasztani kívánt kölcsönügylet megtörténte a valóságban nem ellenőrizhető. A felperes a kölcsön forrását nem jelölte meg, a Kft. adóbevallása a kölcsön összegét nem tartalmazta, a kölcsön visszafizetéséről a Kft-től egyéb bizonylat nem volt beszerezhető, a kölcsön visszafizetése időpontjában a Kft. adóbevallást nem nyújtott be.

első fokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és

első fokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását, mivel ítélete iratellenes, téves és okszerűtlen; nem felel meg

Art. 97. §

(4)bekezdés,
  1. § és
  2. §
(3)bekezdéseiben, illetve a számvitelről szóló
  1. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.)
  2. §
(2)és
(3)bekezdéseiben foglaltaknak. A kölcsön nyújtását és visszafizetését a felperes hitelt érdemlően igazolta. A bíróság tévesen minősítette hosszú lejáratú kötelezettségnek a tagi kölcsönt.

alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását indítványozta. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Art. 108. §

(1)bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.

Art. 109. §

(1)bekezdése értelmében, ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Becslési eljárás nem csak akkor folytatható le, ha

adózónál tényleges vagyongyarapodás tapasztalható (pl: ingatlan, jelentős értékű ingóság), hiszen a nem adózott jövedelmét egyéb célra is fordíthatja (pl: tagi kölcsön nyújtás, külföldi utazás). A lényeg, hogy a kiadásai nincsenek arányban a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összegével.

Art. 108. §

(2)bekezdése alapján

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109. §

(3)bekezdése lehetőséget biztosít

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.

adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben a Pp. 324. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el.

Art. és a Pp. szabályai alapján tehát egyértelműen a felperest terhelte a bizonyítás lehetősége illetve kötelessége. A bizonyítás lényege, hogy most már

adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége

adózó hátrányára esik. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §

(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.

elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a tanúk vallomását, a bizonyítékokat a Pp. 206. §

(1)bekezdése alapján a maguk összességében értékelte. Meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes a becsült adóalaptól való eltérést,

általa hivatkozott tagi kölcsön nyújtását, és visszafizetését hitelt érdemlően nem igazolta. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhatja, ilyen jogsértést

onban a felülvizsgálati kérelem alapján -

elsőfokú ítélettel és

adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során - a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.

elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 221. §

(1)bekezdése szerint részletesen megindokolta, a bizonyítékokat ismertette,

okat egyenként és összességében is értékelte. Külön is rámutatott arra, hogy a Kft. rendelkezésre álló iratanyaga, és bevallásai nem igazolják a felperes állításait. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége. A Kft. iratanyaga és bevallásai egyébként rövid lejáratú tagi kölcsönt sem igazolnak. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte

alperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény
  2. §

(1)bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Madarász Gabriella sk. tanácselnök, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.