Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.801/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Biró Tibor (Dr. Biró - Dr. Vörös Ügyvédi Iroda, 1053 Budapest, Fejér György u. 6., III/3.) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a személyesen eljárt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, valamint a dr. Horváth István ügyvéd (1012 Budapest, Várfok u. 14., II/14.) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, továbbá a dr. Juhász Mihály (III. rendű alperes címe) által képviselt III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperes ellen szerződés létrehozása és egyéb iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 22.P.21.876/2006/
- szám alatti ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. rendű alperesnek 7.500 (hétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy az I. rendű alperes és közte
- június 10-én létrejött előszerződés alapján a bíróság a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést hozza létre (Ptk.
- §
(1)és
(3)bekezdés). Tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyezhetősége érdekében kérte azt is, hogy a bíróság állapítsa meg, az I. és II. rendű alperesek között
- május 3-án létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, ennek megfelelően a II. rendű alperes tulajdonjoga és a III. rendű alperes jelzálogjoga az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be, illetve ha ez megtörtént, akkor ezek törlése szükséges. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság 3.000.000 forint kártérítés megfizetésére kötelezze az I. rendű alperest. Álláspontja szerint az I-II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés azért érvénytelen, mert az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem került, de azért is, mert az I. rendű alperes az ingatlant nem értékesíthette volna figyelemmel a vele kötött előszerződésre. A felperes kifogásolta, hogy az I. rendű alperes az előszerződésben meghatározott időben nem kötötte meg vele az adásvételi szerződést, ugyanakkor a részére átadott összegeket sem fizette vissza. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes tisztában volt azzal, hogy az önkormányzat hibájából nem sikerült az előszerződés aláírását követő 30 napon belül megkötni az adásvételi szerződést. A későbbiekben pedig a felperes nem is tudta kifizetni a vételárat, és hitelkérelmet sem nyújtott be a bankhoz, mert időközben munkanélküli lett. Nem vitatta, hogy összesen 1.350.000 forintot vett át a felperestől az előszerződés alapján és további 100.000 forintot is kapott a lakásban levő konyhabútorért. Kérte azonban, hogy a bíróság 160.000 forint megfizetésére kötelezze a felperest közüzemi díjhátralék címén, továbbá megjegyezte azt is, hogy a felperesi lakáshasználat idején az ingatlan beázott, de a felperes - noha a biztosítási összeget megkapta - a felújítást nem végezte el. A II. rendű alperes a vele szemben előterjesztett keresetet elutasítani kérte. Előadta, hogy az ingatlant az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte. Szerződéskötés előtt kiváltotta az ingatlan tulajdoni lapját, melyen kizárólag az I. rendű alperes tehermentes tulajdonjoga szerepelt. A per feljegyzésére vonatkozó kérelem a szerződése benyújtását követően érkezett a földhivatalhoz. Tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme a szerződés benyújtása idejére visszamenően, az eredeti ranghelyen került elintézésre hiánypótlást követően. A III. rendű alperes szintén a kereset elutasítását kérte csatlakozva a II. rendű alperes védekezéséhez. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 1.370.000 forintot, valamint 82.200 forint ügyvédi munkadíjat mint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 240.000 forint ügyvédi munkadíjat mint perköltséget. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 82.200 forint illetéket, míg a további 496.800 forint illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az előszerződés a perbeli esetben a szerződés létrehozására határidőt tartalmazott, mégpedig az előszerződés aláírását követő kb. 30 napot. A szerződés megkötésének objektív feltétele, az I. rendű alperes önkormányzattól való tulajdonszerzése csak az előszerződés megkötését követő több mint egy év múlva következett be. Ebből az következik, hogy a felek kötöttsége az előszerződéshez ebben az időben már nem állt fenn, s ezért a szerződés megkötésének kikényszeríthetősége megszűnt. Ugyanezen okból a bíróság a II-III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett, a szerződés érvénytelenségére vonatkozó kereseti kérelmet sem tartotta megalapozottnak. A kifejtettek szerint az I. rendű alperes szabadon rendelkezhetett az ingatlan tulajdonjogával, ezért ez okból a szerződés nem érvénytelen. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés átmeneti elmaradása az adásvételi szerződést szintén nem teszi érvénytelenné, különösen akkor nem, ha a vevő rosszhiszemű magatartása nem került bizonyításra. A perbeli esetben a II. rendű alperes jóhiszemű vásárlását a csatolt okiratok és T. K. tanú vallomása is alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság a felperes pénzkövetelés iránt előterjesztett másodlagos kereseti követelésének csupán a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó részét tartotta megalapozottnak. A felperes által nem vitásan az I. rendű alperes javára kifizetett 1.450.000 forintból levonta a felperes által elismert hátralékos közüzemidíjtartozást (80.000 forintot), és az így különbözetként jelentkező 1.370.000 forintban marasztalta az I. rendű alperest. A kártérítés címén előterjesztett kereseti kérelmet azonban nem találta megalapozottnak, mivel az I. rendű alperes vonatkozásában jogellenességet megállapítani nem tudott. Az I. rendű alperes szívességből engedte meg, hogy a felperes a perbeli ingatlanba beköltözzön, s miután az ingatlan elhagyására őt felszólította, a felperesnek további lakáshasználatra vonatkozó jogcíme nem volt. Az I. rendű alperes joggal követelhette, hogy a felperes hagyja el az ingatlant, ez jogellenes magatartást nem valósított meg. A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényt is előterjesztett, ennek mibenlétét azonban ki sem fejtette. A szerződéskötés meghiúsulásában ugyancsak nem játszott közre az I. rendű alperes jogellenes magatartása. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetnek csupán az I. rendű alperessel szemben és csak részben adott helyt, míg a II. rendű alperes elsőfokú perköltségében - amely az ügyvédi munkadíjból állt - a felperest marasztalta a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint. Ennek mértékét a bíróság a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján állapította meg. Az ítélet ellen az I. rendű alperes és a felperes is fellebbezett, azonban az elsőfokú bíróság az I. rendű alperesi fellebbezést jogerős végzésével hivatalból elutasította. A felperes fellebbezésében a II. rendű alperesnek fizetendő 240.000 forint perköltség vonatkozásában kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését (tartalmilag megváltoztatását), és az őt elsőfokú perköltségben marasztaló rendelkezés mellőzését indítványozta. Álláspontja szerint a II. rendű alperes kötelező perbenállása okán rendkívül méltánytalan őt perköltség megfizetésére kötelezni. Sérelmezte ekörben, hogy az elsőfokú bíróság tényként állapította meg a II. rendű alperes jóhiszemű ingatlanvásárlását, holott a perben feltárt bizonyítékokból az volt megállapítható, hogy az ítélet meghozatalának napjáig a II. rendű alperes tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges és alkalmas ingatlan-nyilvántartási dokumentáció a földhivatalhoz benyújtásra nem került. Emellett hivatkozott arra is, hogy már
- május 26-án kezdeményezte a per feljegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, az ítéletben tévesen ez a dátum
- július 26-aként van feltüntetve. Ez a tévedés tette lehetővé, hogy perfeljegyzés hiányában az I. rendű alperes a II. rendű alperesnek értékesítse az ingatlant, akinek tulajdonjog bejegyzési kérelme - téves helyrajzi szám feltüntetése miatt - egy évvel később jelent meg az ingatlan tulajdoni lapján. Abban az esetben, ha az ítélőtábla osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, akkor a felperesnél egy olyan kár keletkezik, amelyet a Fővárosi Bíróság mulasztása - a perfeljegyzés késve történő elrendelése - idézett elő. Erre figyelemmel egzisztenciális helyzete folytán kénytelen lesz kártérítési igénnyel fellépni a Fővárosi Bírósággal szemben. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett része tekintetében a döntés helybenhagyását kérte bejelentve a másodfokú eljárásra vonatkozó perköltség-igényét is. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozottan utasította el vele szemben a keresetet és kötelezte a felperest a neki járó perköltség megfizetésére. Jóhiszeműségét illetően utalt az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény
- §
(3)és
(4)bekezdésére, valamint a Ptk. 117. §
(4)bekezdésére is. Előadta, hogy az ingatlant a III. rendű alperestől felvett kölcsön igénybevételével vásárolta meg, a per során pedig a III. rendű alperes képviselője is akként nyilatkozott, hogy a hitelkérelem elbírálásakor az ingatlan tehermentes volt. Időközben pedig a tulajdonjogát, továbbá a III. rendű alperes jelzálogjogát az illetékes földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen döntött a perköltség viseléséről, hiszen vele szemben a felperes pervesztes lett, aki kereseti kérelmét annak ellenére tartotta fenn, hogy perbevonását követően a jóhiszeműségét igazoló iratokat a rendelkezésére bocsátotta. A megállapított perköltség a pertárgyérték ismeretében eltúlzottnak sem tekinthető. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályos fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett az I. rendű alperes marasztalására és a meghaladó kereset elutasítására vonatkozó része, ezért a Fővárosi Ítélőtábla e rendelkezéseket nem érintette (Pp. 228. §
(4)bekezdés). A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi fellebbezést a Pp. 256/A.
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése alaptalan. A fellebbezés egyedül azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság a II. rendű alperesnek járó elsőfokú perköltség megfizetésére a felperest kötelezte; ezért az ítélőtáblának kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a II. rendű alperes javára szóló és a Pp. 78. §
(1)bekezdésére alapított ítéleti rendelkezés helytálló-e, illetőleg van-e mód a felperest elsőfokú perköltségben marasztaló, kifogásolt döntés megváltoztatására. A Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-
- §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. Adott esetben a Pp. 80-
- §-okban foglalt feltételek nem állnak fenn, ezért a jogszabály kógens (eltérést nem engedő) rendelkezése folytán a II. rendű alperessel szemben a pervesztes felperes köteles a perköltség megfizetésére. A jogszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy a bíróság az ellenérdekű félnek járó perköltséget méltányosságból elengedje. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperesi fellebbezésben felhozott és a per érdemét érintő kérdésekkel foglalkozni már nem lehet, mert a per főtárgyát érintő fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróságnak a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezése első fokon jogerőre emelkedett. Az egyéb, nem a II. rendű alperest érintő fellebbezésbeli indokok pedig a fellebbezési kérelemmel támadott döntés megváltoztatását nem eredményezhetik; a perfeljegyzés esetleges késedelmes elrendelése irreleváns a II. rendű alperesnek járó perköltség szempontjából, arra hivatkozással a felperes perköltségben történt marasztalásának mellőzése nem lehetséges. A Fővárosi Ítélőtábla a fent kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett körben a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 86. §
(3)bekezdése értelmében köteles a másodfokú perköltség viselésére. Ennek összegét az ítélőtábla a 240.000 forint fellebbezett érték figyelembevételével a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján határozta meg. A felperes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a szerint az állam viseli. Budapest,
- február
- . Czukorné dr. Farsang Judit s.k. a tanács elnöke Dr. Szabó Klára s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Világhyné dr. Böcskei Terézia s.k. bíró