Kbf.45/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért megrovásban részesítette. A katonai ügyész a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be, majd mellékelte fellebbezésének indokolását is. Ebben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem alkalmas a büntetési célok elérésére, álláspontja szerint a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabása indokolt. A vádlott az ítéletet tudomásul vette. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.48/2010. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az első fokú ítélet megalapozott, a katonai tanács helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette a vádlott cselekményét is, azonban tévedett, amikor büntetés helyett intézkedést alkalmazott. A vádlott által ellátott szolgálat fontossága miatt az elsőfokú bíróság által kiszabott megrovás nem alkalmas az általános visszatartó erő érvényesítésére, ezért nem szolgálja a büntetési célokat sem. Indítványozta az ítélet megváltoztatását és a vádlottal szemben a Btk.87.§

(2)bekezdés e/ pontja alkalmazásával pénzbüntetés kiszabását. A másodfokú nyilvános ülésen a Katonai Fellebbviteli Ügyészség jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Álláspontja szerint az eljárás során nem merült fel olyan körülmény, amely a vádlottal szemben megrovás alkalmazását indokolná. A lőtérbiztosítás ugyanis olyan komoly feladat, amelynek konkrét rendeltetése az éleslövészet balesetmentes lebonyolítása, a vádlott pedig felelőtlen magatartásával ezt az érdeket veszélyeztette. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény csak szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, ezért az enyhítő körülményeket is figyelembe véve sem mellőzhető vele szemben pénzbüntetés alkalmazása. Megismételte ezért az ítélet megváltoztatására és pénzbüntetés kiszabására irányuló indítványát. A vádlott saját védelmében előadta, hogy az általa ellátott szolgálat fegyver nélküli szolgálat volt, amely előtt kellő felkészítésben nem részesült, hanem csak egy kötetlen beszélgetés formájában határozták meg részére a feladatait. Elmondta továbbá, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárás miatt nem lépett magasabb rendfokozatba, ami miatt már anyagi hátrány érte. Indítványozta ezért az első fokú ítélet helyben hagyását. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a büntetőeljárás szabályait betartotta, a tárgyaláson a releváns bizonyítékokat számba vette, azokat értékelési körébe vonta és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az általa megállapított tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított ítéleti tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette azt a cselekményét, hogy szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta, a Btk.348.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségének. A katonai ügyésznek a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezését a másodfokú bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú katonai tanács helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, azonban túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott fontos szolgálatot látott el, hiszen feladata a lebonyolított éleslövészet biztosítása volt. A másodfokú bíróság egyetértett a fellebbezésben foglaltakkal, mely szerint a vádlottal szemben alkalmazott legenyhébb intézkedés nem szolgálná a büntetési célokat, különösen azt, hogy másokat is visszatartson hasonló jellegű bűncselekmény elkövetésétől. A vádlott cselekménye sem az elbíráláskor, sem annak elkövetésekor nem nélkülözte a társadalomra veszélyességet, ezért vele szemben büntetés kiszabása szükséges. Az előzőekre figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottal szemben pénzbüntetést szabott ki. A Btk.87.§

(2)bekezdés e/ pontjában írtak alkalmazásával kifejezésre juttatta a cselekmény konkrét társadalomra veszélyességét és lehetőséget látott az egyébként csak szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabására. A cselekmény tárgyi súlyához képest a másodfokú bíróság a pénzbüntetés napi tételszámát a bűncselekmény elkövetésekor hatályos büntető törvény rendelkezése alapján 150 napban, annak napi tétel összegét pedig a vádlott személyi- és jövedelmi viszonyaihoz szabva 300 Ft-ban határozta meg. Az összesen 45.000 Ft pénzbüntetés a másodfokú bíróság álláspontja szerint alkalmas a Btk.37.§-ában írt büntetési célok elérésére, arra, hogy mind a vádlottat, mind másokat a jövőben visszatartson hasonló jellegű bűncselekmény elkövetésétől. A másodfokú bíróság a törvény kötelező rendelkezése alapján rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat helyes indokainál fogva - a másodfokú bíróság helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. október
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. ,
3. október
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő