A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.1.049/2009/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- március
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt bűnügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 10.B.34935/2006/
- számú ítéletét és a Fővárosi Bíróság 29.Bf.5456/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- november
- napján kihirdetett 10.B.34.935/2006/
- ítéletével a terhelt bűnösségét segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett vétségében (Btk.
- §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés I. fordulat) állapította meg. Ezért őt - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre, 100.000 forint pénzmellékbüntetésre és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén 5000 forintonként egy-egy napi szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, a lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítéletének - a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállása szerint: A vagyon és közbizalom elleni bűncselekmények miatt büntetett előéletű a terhelt 20 óra 45 perc körüli időben az irányonként 3-3 forgalmi sávos út belső forgalmi sávjában közlekedett egy zárt dobozos felépítményű tehergépkocsival. A kereszteződésben a belső forgalmi sávból, szabálytalanul jobbra történő kanyarodását a kötelező haladási irányt figyelmen kívül hagyva, anélkül kezdte meg, hogy meggyőződött volna a vele azonos irányban, a középső és külső forgalmi sávban közlekedő járművek forgalmáról. Ebben az időben a terhelttel azonos irányban, kb. 35 km/óra sebességgel haladt a külső forgalmi sávban a sértett motorkerékpárjával. A sértett késedelem nélkül észlelte a féktávolságon belül elé kanyarodó terhelt járművét, ezért vészfékezett, azonban kb. 24 km/óra sebességgel nekiütközött a 2030 km/óra sebességgel haladó tehergépkocsi jobb hátsó kerék előtti részének és a motorkerékpárral felborult. A baleset következtében a sértett a mellkas, valamint zúzódásában megnyilvánuló, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. a térd könnyű A terhelt noha objektíve észlelnie kellett az ütközést, a járművével nem állt meg. A helyszínről anélkül hajtott el, hogy a tőle elvárható módon meggyőződött volna arról, hogy a balesetben sérült vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szoruló személy van-e. Az elsőfokú bíróság határozatában kifejtette, hogy az ütközés miatt a motorkerékpár felborulása erős zajjal járt. Ebből következően a balesetről is tudomással bírt, ennek ellenére segítségnyújtási kötelezettségének nem tett eleget. A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság a 2008. december 4. napján jogerős 29.Bf.5456/2008/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét - az időközben hatályba lépett Be. 258. §
(2)bekezdés d) pontjára, valamint a Legfelsőbb Bíróság
- számú BK véleményére figyelemmel - a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés I. fordulata szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztása bűntettének nevezte meg, és a büntetést, mint többszörös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője által benyújtott, a Be. 416. §
(1)bekezdésének b) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, míg a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette a terhelt terhére megállapított bűncselekményt. Indokait részletezve utalt a szakértői vélemények közötti alapvető és lényeges eltérésekre, valamint arra, hogy nem lehet határozottan megállapítani, hogy a terhelt az ütközést észlelhette-e. Úgy vélte nem tisztázott, hogy a terhelt, illetve a sértett melyik forgalmi sávban haladt, miként a kanyarodás módja sem, végül a sértett KRESZ-szabályt sértő magatartását tartotta a baleset kiváltó okának. A terhelt magatartása legfeljebb gondatlan magatartásként értékelhető, ez esetben a cselekmény helyes minősítése a Btk. 172. §
(1)bekezdésébe ütköző segítségnyújtás elmulasztásának vétsége. Ezért és a sértetti közrehatást értékelve a terhelttel szemben lényegesen enyhébb fő- és mellékbüntetés kiszabása indokolt. A Legfőbb Ügyészség BF.3024/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. A Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tartott nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal, a Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli nyilatkozatával egyezően szólalt fel. A Legfelsőbb találta. Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak A felülvizsgálati eljárásban kötelező törvényi előírás a tényálláshoz kötöttség (Be. 423. §
(1)bekezdés). Ebből adódóan az ítélet jogkövetkeztetései is csak az alapügyben hozott jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján vizsgálhatók. Ezért az alapítéleti tényállástól eltérő közlekedési helyzetre (a védelem által feltételezetten a sértett jobbra kanyarodása esetén előbb elhaladt volna, így nem történt volna meg az ütközés) alapított anyagi jogi érvelésnek nincs jelentősége. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a legbelső forgalmi sávból, a középső és a külső sávon áthaladva kezdte meg a jobbra kanyarodást, melynek során nem győződött meg e sávok forgalmáról, ezért a külső sávban egyenesen haladó motorkerékpárost elsodorta. A földre került sértett 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A baleset tényeit értékelve egyértelműen megállapítható, hogy az ütközésnek a terhelt a KRESZ 29. §
(1)bekezdésében foglalt, az irányváltoztatás során követendő magatartási szabályokat előíró rendelkezés megszegése volt az oka. A terheltnek a jobbra kanyarodáshoz forgalmi sávot kellett változtatnia, ennek során köteles volt (lett volna) a vele azonos irányban haladó, irányt nem változtató motorkerékpárosnak elsőbbséget adni. Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 172. §-ának
(1)bekezdése értelmében a segítségnyújtás elmulasztásának vétségét követi el az, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. A segítségnyújtás elmulasztásának súlyosabban, bűntettnek minősülő esetét határozza meg a Btk. 172. §
(3)bekezdésének I. fordulata, amikor az elkövető előidézője a veszélyhelyzetnek. Ez utóbbi, különös segítségnyújtási kötelezettség elmulasztása annak a személynek róható fel, aki a segítségre szoruló személy testi sérülésének, veszélybe jutásának bekövetkezését gondatlan magatartással idézi elő (2/
- Büntető jogegységi határozat). A Btk.
- §-ában meghatározott bűncselekmény alap- és minősített esete egyaránt szándékosan, mulasztással követhető el. Az elkövető tudata a más személy segítségre szorultságát átfogja, ennek ellenére nem tesz eleget megállási, meggyőződési, segítségnyújtási kötelezettségének. A bűncselekmény megállapítását kizárja, ha a mulasztás gondatlanság eredménye (BJD. 3016). A terhelt gondatlan magatartásával (szabálytalan sávváltás) maga idézte elő a járművek ütközése folytán a sértett 8 napon belül gyógyuló sérülésével járó veszélyhelyzetet. Az ütközés, a motorkerékpár felborulása erős zajjal járt, amelyet a nagy forgalmú, zajos helyszínen 100 méterről is hallani lehetett. E tényállás alapján megállapítható, hogy a terhelt - annak ellenére, hogy a motorkerékpáros elsodrását észlelte - megállási, meggyőződési kötelezettségét szándékosan elmulasztva hajtott el a helyszínről. A Legfelsőbb Bíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg. Ezért a megtámadott határozatokat a Be.
- § alapján hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be.
- §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy az abban szereplő feltételek esetén az elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság a Be. 421. §
(3)bekezdése alapján mellőzheti. Budapest,
- március
- Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Csere Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Gábor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné