A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.554/2009/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év december hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a az I. rendű és a II. rendű terheltek által védőjük útján benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Pécsi Városi Bíróság 14.B.576/2003/
- számú ítéletét, valamint a Baranya Megyei Bíróság 1.Bf.271/2006/
- számú ítéletét az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Pécsi Városi Bíróság
- év március hó
- napján kihirdetett 14.B.576/2003/
- számú ítéletében az I. rendű és a II. rendű terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében (II/
- tényállási pont), társtettesként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében (II/
- tényállási pont), társtettesként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében (I/
- tényállási pont), társtettesként elkövetett csalás bűntettében (I/
- tényállási pont, Btk.), társtettesként elkövetett csődbűntettben (II/
- tényállási pont, Btk.) és társtettesként elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében (I/
- tényállási pont) állapította meg és ezért az I. rendű terheltet halmazati büntetésül 3 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra, a II. rendű terheltet halmazati büntetésül 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A Baranya Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság,
- év október hó
- napján meghozott 1.Bf.271/2006/
- számú ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltek tényállás I/
- és II/
- pontjaiban írt cselekményét egységesen társtettesként elkövetett csődbűntettnek minősítette. A terheltek tényállás I/
- pontja szerint társtettesként elkövetett cselekményét számviteli fegyelem megsértése vétsége kísérletének minősítette. A II. rendű terhelt börtönbüntetését 2 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 3 évre enyhítette, egyebekben a városi bíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta. A felülvizsgálati indítvánnyal érintett I/2., II/
- és II/
- tényállási pontok tekintetében az első- és másodfokon eljárt bíróságok az alábbi tényállást állapították meg: A társasági szerződéssel alapított E. Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetői az alapítástól kezdődően a terheltek voltak. A kft. operatív lízingszerződést kötött az A. Rt-vel. Az Rt. számlát bocsátott ki a kft. felé, melyet az csak részben teljesített. A tartozást a kft. nem vitatta, ebből következően fizetésképtelensége napján beállt. Ezt követően a kft-nek további fizetési nehézségei jelentkeztek. Az év végére a Banknál vezetett számlájáról fedezet hiányában átutalási megbízásait teljesíteni nem lehetett. Fél év elteltével a kft. hitelkerete a számlavezető pénzintézeteinél teljes mértékben kimerült, az érkező bevételeket a banki költségekre és kamatokra számolták el, egyéb kifizetésekre azok nem voltak elegendőek. Az A. Rt. felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet nyújtott be a kft. ellen a Baranya Megyei Bíróságon 224 642 forint meg nem fizetése miatt. Ugyancsak felszámolási eljárás iránti kérelmet nyújtott be az A. Kft. is. A Baranya Megyei Bíróság értesítette a kft-t, hogy a felszámolási eljárást megindította és felhívta a képviselőket, 8 napon belül nyilatkozzanak a bíróságnak a kérelemben foglalt tartozás elismerése felől. A kézbesített felhívásra az I. rendű terhelt nem nyilatkozott. A Baranya Megyei Bíróság
- év január hó
- napján végzésében megállapította a kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolást. A
- év január hó
- napján átvett végzés ellen fellebbezést nem nyújtottak be, az
- év január hó
- napján jogerőre emelkedett. Ilyen gazdasági háttér mellett rögzíti az ítélet a I/2., a II/
- és II/
- tényállási pontokban a következőket: I/
- Az E. Kft. és a M. Kft. között kötött bútorkereskedelmi tevékenység körében keletkezett szerződéses kapcsolatban az E. Kft. a M. Kfttől, annak tulajdonjoga fenntartása mellett vett át műszaki cikkeket és azokat több esetben a tulajdonjogi rendelkezést figyelmen kívül hagyva, a vételár kiegyenlítése nélkül értékesítette és azokkal nem számolt el. Ekként a terheltek 2 366 603 forint értékű konyhai berendezéssel sajátjukként rendelkeztek, a M. Kft-nek ekkora kárt okoztak. II/
- A terheltek az E. Kft. kedvezőtlen gazdasági helyzetén nagyobb összegű bankhitel felvételével próbáltak meg segíteni. A hitel felvételét egy bútorház megvásárlásához és kiépítéséhez igényelték. Ennek anyagi fedezetével azonban nem rendelkeztek, a bútorház szerződésbiztosítékát sem tudták önerőből megfizetni. Ezt a tényt, illetve saját kft-jük fizetésképtelenségét, majd az ügymenetben a saját kft-jüket érintő felszámolást a bútorházat értékesítő felszámoló, illetve a részükre hitelt folyósító Takarékszövetkezet előtt is elhallgatták. A takarékszövetkezet ügyintézőjét egyéb vonatkozásban is megtévesztették, aminek következtében a takarékszövetkezet 74 millió + 15 millió, vagyis összesen 89 millió forintot utalt át a kft. részére, mely kárból a nyomozás során 54.200.000 forint kár megtérült. II/
- A terheltek a kft. bekövetkezett gazdasági fizetésképtelensége után az ítéletben részletesen felsorolt tárgyi eszközállományt és árukészletet nem adták át a felszámolónak, azok esetleges értékesítéséről, a leltárból történő kivezetéséről semmiféle bizonylat nem állt a rendelkezésre a könyvelésben, azokkal sajátjukként rendelkeztek. Összességében 2 574 861 forint értékű vagyontárggyal nem számoltak el a felszámoló előtt, azt a felszámoló elől elrejtették, a felszámolási eljárás során bejelentett összesen 54 472 869 forint összegű hitelezői igény kielégítését részben meghiúsították. A megyei bíróság másodfokú ítéletében a tényállást a következőkkel helyesbítette, illetőleg egészítette ki: A tényállás I/
- pontjában a M. Kft. irányítói tudták, hogy a terheltek által vezetett E. Kft. a vételár kiegyenlítése előtt el fogja adni a tulajdonjog fenntartásával részükre átadott árukat. A tényállás II/
- pontjában írt cselekmény elkövetése során a terheltek a Takarékszövetkezettől felvett és a Bank Rt-nél vezetett számlájukra az ingatlanuk tehermentesítésére átutalt 15 millió forintot annak megérkezése után azonnal felvették. A két terhelt közül az I. rendű terhelt intézte a kft. pénzügyeit, míg a II. rendű terhelt csak marketing tevékenységet végzett. A Takarékszövetkezet sértet az E. Kft. számlájára a megkötött kölcsönszerződés alapján utalt át 74 millió forintot, melyből 60 millió forint átutalásra került vételár-részlet fejében az felszámoló számlájára (az elsőfokú ítéletben e megállapítások körében szereplő három
- évszám elírás, a másodfokú bíróság ezeket helyesbítette 2002-re.). A városi bíróság elsőfokú ítélete a tényállás rögzítését és a bizonyítékok értékelését követően pusztán a bűnösség megállapítására és a terheltek cselekményeinek minősítésére szorítkozik, ezzel kapcsolatban jogi indokolást azonban nem ad. Ezért a városi bíróság ezzel kapcsolatos álláspontjára legfeljebb a tényállás, illetve a bizonyítékok mérlegelése körében rögzítettekből lehet következtetni. Ezek szerint a tényállás I/
- pontjában a sikkasztásban marasztalás alapja az, hogy a M. Kft. részéről a konyhatechnikai eszközök átadása a tulajdonjog fenntartásával történt, és ennek ellenére a terheltek ezek értékesítésével a konyhai berendezésekkel sajátjukként rendelkeztek. A II/
- pontban a csalás megállapításának alapja az, hogy a terheltek a kft. fizetőképessége és ehhez kapcsolódóan törlesztési lehetőségeik és szándékuk tekintetében a Takarékszövetkezetet megtévesztették, a tényleges helyzet ismeretében a takarékszövetkezet a kölcsönt nem folyósította volna, ekként a kölcsön felvett 89 millió forintos összege kárként jelentkezik. A II/
- tényállási pontban a csődbűntett megállapításának alapja az, hogy a terheltek a kft. A bekövetkezett fizetésképtelensége után a tételesen megjelölt vagyontárgyakkal nem számoltak el, azt a felszámoló elől elrejtették, ennyiben a hitelezői igény kielégítését meghiúsították. A megyei bíróság másodfokú ítéletében a II/
- és a II/
- pontban foglalt cselekmények ekkénti jogi értékelésével egyetértett. A I/
- pontban viszont a tényállást kiegészítette. Tényként rögzítette, hogy a M. Kft. részéről tisztában voltak azzal, hogy az E. Kft. a vételár kiegyenlítése előtt el fogja adni a tulajdonjog fenntartásával részükre átadott árukat, ezért a sikkasztáskénti értékeléssel nem értett egyet. Mivel azonban az értékesítés e körben a fizetésképtelenség bekövetkezése után történt, rögzítette, hogy a terheltek az értékesítéssel ezt az összeget is elvonták a hitelezők elől, ezért e tevékenységüket is a tényállás II/
- pontjával kapcsolatban megállapított csődbűntett részeként értékelte. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű, a II. rendű terheltek és védőjük nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítványt a védő a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapította és arra hivatkozott, hogy a terheltek bűnösségének megállapítása a I/
- és a II/
- pont szerint a csődbűntettben, valamint a II/
- pont szerint a csalás bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történt. Kifogásolta, hogy a csődbűntett vonatkozásában az E. Kft. tényleges vagyoni helyzetének feltárása nem történt meg. A csődtörvény
- § szerinti fizetésképtelenség megállapítása és a tényleges fizetésképtelenség megkülönböztetése hiányában a kft. gazdasági ellehetetlenülését megelőző időszakra vonatkozó ítéleti következtetés egyetlen kifizetetlen számla alapján történt. A tényleges fizetésképtelenség kimutatásának hiánya, illetve a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elrejtése, eltitkolása, konkrétumainak rögzítése hiányában a csődbűntett felrovására nem kerülhetett volna sor. A csődbűntett, de a csalás kapcsán is hivatkozott a védő arra, hogy a terheltek érdekében dr. Rácz Zsuzsanna ügyvéd járt el, aki egyben az E. Kft. felszámolására kijelölt Kft.-nek is tagja volt, amiből következően eljárása összeférhetetlen, és a terheltek tőle jogilag releváns tévedésüket megalapozóan téves felvilágosítást kaptak. A védő álláspontja szerint a terheltek szándéka nem irányult a hitelintézet megtévesztésére. Terhükre a jogtalan haszonszerzés célzata és a károkozás szándéka nem állapítható meg, mindez pedig a csalás megállapítását kizárja. Vitatta a védő a megállapított kár összegét, valamint a II. rendű terhelt társtettesi közreműködésének megállapítását, mivel e terhelt csak az I. rendű terhelttől szerzett tudomást a kft. ügyeiről és a szerződés megkötése a bűncselekmény közös megvalósításának nem tekinthető. A Legfőbb Ügyészség BF.1806/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Utalt arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a ténykérdések felülvizsgálata kizárt, ekként a megalapozatlansági hibákra, a tényállási felderítetlenségre vonatkozó, iratellenességet és a bizonyítékok mikénti értékelését kifogásoló hivatkozások eredményre nem vezethetnek, a jogerős határozatban rögzített tényállás a felülvizsgálat során irányadó. Az irányadó tényállást alapul véve pedig a jogerős határozatok az anyagi jogi rendelkezések törvényes alkalmazásával rögzítették a terheltek bűnösségét. A csődbűntett tekintetében megállapítható, hogy a kft. fizetésképtelenségekor a tárgyi eszközállomány és árukészlet átadása elmaradt, azok egy részére vonatkozóan bizonylat nem állt rendelkezésre, ekként a terheltek a hitelezők kielégítését részben meghiúsították. A terheltek csalási cselekménye kapcsán megállapítható, hogy a hitel felvételekor a Takarékszövetkezetet a hitel visszafizetésének reális lehetősége tekintetében tévedésbe ejtették és ezzel okozati összefüggésben 89 millió forint kárt okoztak. A kár mértékének vitatása a tényállást támadja, ugyanakkor a védő által hivatkozott tévedés alapjául felhozott tényeket a tényállás nem tartalmazza. Egyetért a legfőbb ügyészségi átirat a védővel abban, hogy a II. rendű terhelt esetében a csalás tekintetében a társtettesi közreműködés nem állapítható meg, azonban a pszichikai bűnsegély igen, és mivel az e terhelttel szemben kiszabott büntetés e minősítés mellett is törvényes, felülvizsgálatra a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltakból következően emiatt sem kerülhet sor. Összességében a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat hatályban tartására tett indítványt. A Legfelsőbb Bíróság által a Be.
- §-a alapján tartott nyilvános ülésen a terheltek védője és a Legfőbb Ügyészség képviselője írásban kifejtett álláspontjukat fenntartották, azt szóban is megindokolták. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be.
- §
(4)és
(5)bekezdésében foglaltak értelmében, a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja szerint hivatalból vizsgálta felül abban a tekintetben, hogy az eljárt bíróságok a Be. 373. §
(1)bekezdés I.
- b)vagy
- c)pontjában, illetve II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértést megvalósítottak-e, illetve, hogy a terheltek bűnössége megállapítására a felülvizsgálati indítványban hivatkozott I/2., II/1. és II/2. pontokban a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került-e sor. Vizsgálódása alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alapul szolgáló bírósági eljárásban a korábbiakban megjelölt un. abszolút eljárási szabálysértés nem történt, miként olyan anyagi jogi szabálysértés szolgálhatna. sem, amely a felülvizsgálat alapjául Előljáróban a Legfelsőbb Bíróságnak le kell szögeznie, hogy a Be. 423. §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. E szabályozásból következően a Legfelsőbb Bíróság nem vehette figyelembe a védőnek a felülvizsgálati indítványában kifejtett azon érveit, amelyek a jogerős határozatokban megállapított tényállásban rögzítettektől eltérő vagy azon kívül eső tényadatokon alapultak. A tényállás II/
- pontjában rögzített csalási cselekmény tekintetében a felülvizsgálati indítvány vitatta, hogy a terheltek a hitelfolyósításkor megtévesztették a pénzintézetet, vitatta, hogy a terheltek cége kellő szakmai ismeretekkel támogatott üzletvitel mellett ne tudta volna a hitelt visszafizetni, vitatta, hogy olyan rossz gazdasági helyzetben lett volna a kft., amely reménytelenné tette volna a hiteltörlesztést és vitatta a fizetésképtelenséggel kapcsolatos ítéleti megállapításokat is, e körben a megtévesztő ügyvédi felvilágosításra, mint büntethetőséget kizáró okra (tévedés) hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e vagyon elleni bűncselekmény megvalósulása szempontjából a terheltek fizetésképtelenségét megállapító bírósági végzésnek (csődeljárás) annyiban volt jelentősége, amennyiben az - tartalmilag - a terheltek cégének teljes vagyoni ellehetetlenülésére utalt. Az ítéleti tényállás azonban rögzíti, hogy a terheltek tetemes adósságaikat már korábban sem tudták rendezni. Ennek ellenére újabb, nagy volumenű beruházáshoz próbáltak hitelt szerezni. Tisztában voltak azzal, hogy a visszafizetésre a cég rendes üzletmenete - a tetemes adósságok mellett - fedezetet nem biztosít. A leendő bevételből a terhelteknek elsősorban már korábbi jelentős hiányaikat kellett fedezni. Eladósodottságukat elhallgatva magukat hitelképesnek tüntették fel a hiteligénylés során. Az erre utaló körülmények az ítéleti tényállásból pontosan kitűnnek: a terheltek nem tudták a hitelbiztosítékot kifizetni, a jelzálogteherre felajánlott ingatlant már más bankhitelük jelzáloga terhelte, melyet nem tudtak kifizetni, csak a Takarékszövetkezet újabb folyószámla-hiteléből, később pedig a bánatpénzre ugyancsak nagy összegű hitelt vettek fel. Tény mindemellett az is, hogy a későbbi felszámolást megindító A. Kft-nek nem tudták 200 000 forintos tartozásukat kifizetni és felgyülemlett más tartozásaikat sem rendezték. Emiatt indult a felszámolási eljárás. Az ítélet tényállásai a terheltek megtévesztő jogtalan haszonszerzési célzatú - eljárását részletesen rögzíti. A tetemes - 140 millió forint - összegű hitel igénylése során az I. rendű terhelt elhallgatta a cég végzetes likviditási gondjait, az összegből fizetendő összeg hiányát, sőt, a megindult felszámolási eljárás tényét is. A számlavezető bank javára fennálló jelzálog kiváltására a terheltek szerződtek a Takarékszövetkezettel egy 15 millió forintos hitel folyósítására. A hitelt a terhelteknek a bank javára fennálló jelzálog megszüntetésére kellett volna felhasználni, ők azonban ezt az összeget is saját céljaikra költötték. Mindennek ellenére a Takarékszövetkezet folyósította a kért hitelt, az ügylet következményeire csak a felszámolási eljárás során nyilvánosságra került tények alapján derült fény. A Takarékszövetkezet átutalt hiteléből 24 millió forintot a terheltek saját céljukra használtak fel - ez önmagában mutatja üzleti céljaik komolytalanságát. Mindezen körülmények mellett a jogerős határozatot hozó bíróságok nem tévedtek, amikor a csalás törvényi tényállásának valamennyi elemét megvalósultnak látták: a terheltek jogtalan haszonszerzési célzattal a takarékszövetkezetet tévedésbe ejtették hitelfedezetük, hiteltörlesztési lehetőségeik és szándékuk tekintetében, amiből következően az adott hitel összege a megtévesztettnél kárként jelentkezik. Annyiban azonban helytálló a felülvizsgálati indítvány, hogy a II. rendű terhelt esetében a társtettesi közreműködés nem róható fel. Helytálló e körben a legfőbb ügyészségi érvelés, amely szerint a hitelkérelmet minden esetben az I. rendű terhelt írta alá és nyújtotta be a Takarékszövetkezethez, de a tényállásban rögzítettek szerint a II. rendű terhelt ügyvezetői tisztségében és az I. rendű terhelt házastársaként valamennyi ismertetett körülménnyel tisztában volt, így terhére a csaláshoz nyújtott szándékos pszichikai bűnsegély megállapítható. Mivel azonban a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése csak akkor felülvizsgálati ok, ha emiatt törvénysértő büntetés kiszabására is sor kerül, felülvizsgálatnak az elkövetői minőség helyesbítése miatt nincs helye. A II. rendű terhelttel kapcsolatban ugyanis a helye minősítés mellett sem változna a büntetési tételkeret. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felülvizsgálati indítványban kifejtett azzal az állásponttal sem, hogy a terheltek bűnössége megállapítására a csődbűntettben az anyagi jogi szabályok sérelmével került sor. A jogerős határozatot hozó bíróságok jogi álláspontja e körben maradéktalanul helytálló. A terheltek által működtetett kft. egy ki nem fizetett, mintegy 200 000 forintos számla miatt fizetésképtelenné vált. A csődtörvény 27. §
(2)bekezdése sorolja fel a fizetésképtelenség megállapításának jogi feltételeit. Az irányadó tényállás szerint a terheltek a nem vitatott tartozást a törvényben előírt határidőn belül nem egyenlítették ki. Büntetőjogilag e helyzet nem függ a fizetésképtelenség bírói megállapításától vagy a felszámolás elrendelésétől, hanem beáll a törvényi feltétel megvalósulása esetén. Nem kizárt ugyan, hogy egy ilyen számla kifizetésének elszámolása valóban átmeneti likviditási problémával függ össze ahogyan ezt a felülvizsgálati indítvány hangsúlyozza -, következménye mégis az, hogy a cég gazdálkodásában ezt követően elsődlegesen a hitelező kielégítésének szempontja kell, hogy domináljon, a hitelezők igényének kielégítését meghiúsító vagyoni lépések büntetőjogilag tilalmazottak. Az ítéleti tényállás szerint a terheltek a fizetésképtelenség beállta után a korábban megszerzett ingóságokkal akként rendelkeztek, hogy azok (vagy azok ellenértéke) a cég vagyonának köréből effektíve kikerültek. Nem szerepeltek a könyvelésben, nem kerültek be a később készülő felszámolói leltárba. Amikor tehát a fizetésképtelenség beállt, e tárgyak megvoltak vagy később kerültek a céghez, ám a terheltek tevékenysége folytán nyom nélkül kikerültek a vagyongazdálkodás köréből. E tárgyak hiányzó értékével rövidült a hitelezők kielégítését szolgáló vagyon, a hitelezői igények kielégíthetősége részben meghiúsult. Mindebből következően a tényállásban rögzítettek a csődbűntett megállapításához elégségesek, erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ügyben eljárt másodfokú bíróság jogi értékelésével és törvényesnek találta a terheltek csődbűntettben való bűnösségének megállapítását is. A Legfelsőbb Bíróság nem tulajdonított jogi relevanciát a felülvizsgálati indítványnak a kizárt ügyvéd megtévesztő ügyvédi tanácsával összefüggő, részletesen kifejtett felülvizsgálati érvelésével sem. A szabályosan kézbesített bírósági végzés ellen jogorvoslatról az érintett saját felelősségére dönt, a végzés elleni fellebbezésről az ügyvédi tanácsot a bírósági kioktatással összevetve kell döntenie és ezért a felelősség is reá hárul. Mindemellett e kérdéssel összefüggő tényállás az ítéletben nincs. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott bírósági határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §
(3)bekezdése alapján minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest,
- év december hó
- napján Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró Dr. Kiss Sándor s.k. A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné